Gyöngyöspata békéjét az elmúlt másfél hónapban a feloszlatott Magyar Gárda szellemiségét követő alakulatok dúlták fel, amelyek a „rendcsinálás" ürügyén át kívánták venni a rendőrség feladatait.

A gyöngyöspatai történések nem választhatók el az elmúlt húsz év társadalmi, gazdasági eseményeitől. Napjainkban számos településen tapasztalható, hogy az állam, a helyi szervek a gazdasági nehézségek, az eszköztelenség miatt magára hagyják a településeken gyakran elkülönülten élő, halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő embereket. Álláspontom szerint évek óta sem a helyi, sem az országos politikának nincs megfelelő válasza a gazdasági válság következtében felerősödött társadalmi problémákra, a növekvő munkanélküliségre, a súlyosbodó társadalmi egyenlőtlenségre.

A fenti megállapítások éppúgy érvényesek Gyöngyöspatára, mint sok más településre Magyarországon. Mi is történt valójában az elmúlt hetekben e községben?

A gyöngyöspatai történések „dramaturgiája" a következőképpen foglalható össze: egy nem helyi civil szervezet járőrözésre kap meghívást egy - a politika által kiválasztott - településre a „cigány-bűnözésre" hivatkozva, lehetőleg olyan helyeken, ahol egyébként minimális, vagy nem hatékony a rendőri jelenlét. Ezt követően a jogi szabályozás hézagait kihasználva felvonulásokra kerül sor, esetleg még külön bevezető rendezvényt is tartanak, majd a bűnmegelőzésre hivatkozva, „polgárőri" járőrözést végeznek, amely félelmet kelt a helyi cigány közösség körében. A szervezők ezzel elérik céljukat, hiszen eredményesen fokozzák a többségi elégedetlenséget a rendőrséggel szemben, növelik a cigányokkal szembeni előítéleteket, valamint kiprovokálják a fokozott rendőri jelenlétet és felkeltik a média érdeklődését.

E csoportosulások láthatóan kész „forgatókönyv" alapján alakítják az eseményeket, amelybe beleszámítják a rendőrség „két tűz közé szorult" helyzetét, a nem egyértelmű, bizonytalan kiállását a jogvédelemre szorulók mellett, és nem utolsósorban a jogellenesség határán mozgó rendfenntartás társadalmi támogatottságát.

A már kialakulni látszó „menetrend" szerint néhány napos-hetes „parádézás" után - miután a sajtót, a közvéleményt, a jogvédő szervezeteket és a helyi lakosságot kellő mértékben sikerült felkavarniuk, mozgósítaniuk, megfélemlíteniük - egy másik településen kezdik újra a romák és nem romák közötti ellentétek szítását.

Az ombudsmani eljárás elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy az állami szervek, hatóságok megfelelően jártak-e el a fenti események kapcsán, és mindent megtettek-e a helyi roma lakosság békés életkörülményeinek biztosítása és emberi méltóságuk védelme érdekében. E célkitűzés jegyében nem csak a sajtónyilvánosságot kapott „járőrözésekkel", hanem más, a roma közösséget érintő jelenségekkel - a cigány tanulók iskolai elkülönítésével és a lakhatási szegregációt erősítő változtatási tilalommal - is foglalkoztam, amelyek összefüggést mutathatnak a kialakult helyzettel.

Vizsgálatom során számos jogalkotási és jogalkalmazási hiányosságot, bizonytalanságot tártam fel, amelyek orvoslása érdekében 33 ajánlással, kezdeményezéssel és javaslattal fordultam az érintett szervekhez. Így a belügyminiszternek javasoltam a szabálysértési törvény módosítását a különböző jogellenes cselekmények hatékonyabb szankcionálása érdekében, valamint a polgárőr szervezetekre vonatkozó szabályok egyértelművé tételét. Az országos rendőrfőkapitánytól azt kértem, hogy akadályozza meg a jelentésemben meghatározott eljárások és szankcionálási eszközök felhasználásával a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület és ahhoz hasonló módon működő más szervezetek riadalmat, megbotránkozást, félelmet keltő tevékenységének folytatását. Ajánlással fordultam továbbá a legfőbb ügyészhez, hogy vizsgálja meg: a gyöngyöspatai események során megvalósult-e a közösség elleni izgatás, illetve a közösség tagja elleni erőszak bűntette. Kezdeményeztem a Békés Megyei Főügyészség törvényességi felügyeleti vizsgálatát a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel szemben és kérelmezze annak bíróság általi feloszlatását a tevékenység felfüggesztésének indítványozása mellett.

Megítélésem szerint Gyöngyöspatán továbbra sem rendeződött a helyzet, a fennmaradó feszültségek, félelmek kezelésére, a „szétszakadt" település békéjének, nyugalmának visszaállítására szakszerű, külső segítségre van szükség. Ennek érdekében felkértem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárát, szervezzen meg egy olyan programot, amely lehetővé teszi egy gyors reagálású, gyakorlati szakemberekből álló „akciócsoport" működtetését a helyi - etnikai színezetű, vagy ekként feltüntetett - konfliktusok, traumák kezelése érdekében. Emellett számos javaslatot fogalmaztam meg az oktatási és a lakhatási hátrányok, szegregáció felszámolására is.

E jelentésnek különös aktualitást ad az a tény, hogy Gyöngyöspatára visszatért az „egyenruhások" egy csoportja. Emellett 2011 áprilisában Hajdúhadházon újra ez a forgatókönyv látszik megvalósulni, ezért a jogállamiság alapvető követelménynek tartom, hogy az állam jogalkotó feladatkörében eljárva és az erőszak törvényes alkalmazására feljogosított szervei útján akadályozza meg ezt a folyamatot.

A jelentés teljes szövege elolvasható a www.kisebbsegiombudsman.hu oldalon.

Budapest, 2011. április 19.

Dr. Kállai Ernő