A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának közleménye a nemzetiségi színjátszás válságos helyzetéről
2010-05-11 |
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi színházak színvonalas működése került veszélybe az idei évben bevezetett finanszírozási szabályok miatt.
Ez azért is elfogadhatatlan, mert a kisebbségi társulatoknak fontos szerepe van a különböző népcsoportok kulturális közeledésének elősegítésében, a kisebbségi identitás erősítésében, az anyanyelv használatának bátorításában, az anyaországi klasszikus és kortárs kultúra megismertetésében „élővé tételében".
A kisebbségi kulturális jogok érvényesülését áttekintő múlt évi vizsgálatom felhívta a figyelmet arra, hogy az új támogatási rendszer várhatóan jelentős forráselvonást fog eredményezni az előadó-művészeti törvény alapján regisztrált nemzetiségi színházak esetében.
Megállapításaim időközben igazolást nyertek.
Az egyetlen saját kőszínházzal rendelkező nemzetiségi színház, a Deutsche Bühne Ungarn költségvetési támogatása mintegy 21 millió forinttal csökkent, és így bizonytalanná vált, hogy a társulat a szeptemberi évadkezdéstől képes lesz-e új bemutatókkal a közönség elé állni.
A nemzetiségi társulatok tavasszal anyagi okból nem tudták megrendezni a közel egy évtizedes múltra visszatekintő színházi találkozójukat. Ehhez mintegy 20 millió forintra lett volna szükség, ám ezt nem sikerült előteremteni. Az ARCUSFEST a kisebbségi színjátszás legjelentősebb rendezvénye, amely nem csak lehetővé teszi az előadások széles körben való bemutatását, hanem új produkciók színre vitelét is ösztönzi. E rangos fesztivál fennmaradása ezért nem csak a hagyománytisztelet okán, hanem a színházi életre gyakorolt pezsdítő hatása miatt is szükséges.
A kisebbségi színházak egyértelműen hátrányban vannak a támogatások elosztása során a hasonló színvonalú teljesítményt felmutató nem kisebbségi társulatokhoz képest. Így még kedvezőtlenebb hatással vannak rájuk a kulturális életet, és a színjátszás egészét érintő pénzügyi megszorítások.
A megoldást a finanszírozási rendszer jövőbeli átalakítása jelentheti, ám addig is fontos követelménynek tartom, hogy a kulturális kormányzat pályázati források biztosításával törekedjék a kisebbségi társulatok pénzügyi nehézségeinek mérséklésére. A kisebbségi közösségek kultúrája és anyanyelve a teljes társadalmat gazdagító érték, ezért saját színjátszásuk hagyományainak megőrzése, átörökítése és fejlesztése nemzetiségtől függetlenül mindannyiunk közös érdeke.
Dr. Kállai Ernő