A kisebbségi önkormányzatok kézikönyve

A legutóbbi – első alkalommal publikált – Kisebbségi önkormányzatok kézikönyve című kiadványunk megjelenése óta mintegy hét év telt el. Újabb kötetünk közreadását azonban nem csak, sőt nem elsősorban az idő múlása tette szükségessé, bár az eltelt évek számos tapasztalattal gazdagítottak mindnyájunkat. A fő ok mégis a közvetlen – azaz maga a kisebbségi és kisebbségi választási törvény – és a közvetett – például az egyenlő bánásmódról szóló törvény - kisebbségi joganyag jelentős megváltozása. Különösen az utóbbi területen nagy jelentőségű az EU-hoz való csatlakozás is, illetve az ezzel együtt járó jogharmonizáció.

Amit igyekeztünk megőrizni az előző kiadványból, az a világos logikus szerkezet, a jogban nem jártas olvasó számára is könnyen követhető nyelvezet és az egyes rendelkezések példákkal való illusztrálása, a könnyebb értelmezés és alkalmazás kedvéért. Remélem, a Tisztelt Olvasó tapasztalatai igazolják majd törekvéseinket. Nem változott a célközönség sem. Kézikönyvünket elsősorban gyakorló kisebbségi képviselőknek, civil szervezetek tagjainak, (kisebbségi ügyeket intéző) közigazgatási szakembereknek, politikusoknak szántuk. Előbbieknél szinte folyamatos a „megújulás”, azaz a személyi kör választásról-választásra nem jelentéktelen mértékben változik, az újonnan megválasztottaknak pedig, különösen nagy szükségük van a könnyen hozzáférhető ismeretekre. Az utóbbiak esetében szintén van némi fluktuáció, de az új joganyag mindig együtt jár értelmezési, alkalmazási nehézségekkel, ami önmagában is indokolta volna e kiadvány megjelentetését.

A kötet abban a tekintetben is „hagyománytisztelő”, hogy megírásában közösen vettek részt a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH), valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának munkatársai, a megjelentetéshez szükséges anyagi eszközöket pedig ezúttal is a NEKH bocsátotta rendelkezésre.

A tartalmi változások természetesen a már említett új vagy módosított jogszabályokkal magyarázhatók. A legnagyobb horderejű újdonság a kisebbségi választójogot érinti. Hosszas – általunk is folytatott – küzdelem után végre sikerült kiküszöbölni az Alkotmány szövegében (68§ (4) és 71§ (1) bekezdés) rejlő ellentmondásokat és érvényt szerezni annak az egyébként magától értetődő szabálynak, hogy kisebbségi önkormányzatokat a kisebbségek (és csak a kisebbségek maguk) választhatnak. A kisebbségi választói névjegyzék bevezetése ezt szolgálná. Igaz, ha a törvényhozó az általunk javasolt (szintén magától értetődő) eljárást elfogadta volna, nevezetesen, ha biztosította volna az érintett közösségek részvételét az eljárásban, akkor ez a garancia valóban létrejött volna. Így csak reménykedni lehet. (A nemrég lezárult névjegyzék- összeállítás sajnos a félelmeket igazolta.)

A hosszas előkészítés után 2004–ben hatályba lépett egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény (2003. évi CXXV. törvény) jelenti a másik nagy horderejű tematikai bővítést. A törvény végre legalábbis kísérletet tesz arra, hogy az Alkotmánynak az egyenlőségről szóló rendelkezései, az elvont alkotmányos normák szintjéről leszállva, a mindennapi gyakorlatban is alkalmazható jogtételekké váljanak, egyben eleget téve az EU több (43/2000, 78/2000) ilyen tárgyú irányelvének. Ennek a teljesen új szabályozási körnek a beemelése a kézikönyvbe részben azért is indokolt, mert az érintettek elsősorban ebből a körből kerülnek ki (főként a romák) részben azért, mert itt az újdonság nemcsak a törvény szövegében, hanem sokkal inkább a gondolkodás-alkalmazásmódban, szemléletben rejlik, ami az összes jogalkalmazótól (közigazgatás, igazságszolgáltatás) egy tanulási, elsajátítási folyamatban való részvételt követel.

Remélem, sikerült a kézikönyv elkészítésével kapcsolatos célokat, legalábbis megközelíteni, és e kötet hasznos segítség lehet a kisebbségi joganyag gyakorlatba való átültetéséhez. Ehhez kívánok kellemes és hasznos olvasást, és persze minden észrevételre nyitottak vagyunk.

Budapest 2006. augusztus 14.

Dr Kaltenbach Jen ő

I. A kisebbségi önkormányzati rendszer sajátosságai

1. A kisebbségi önkormányzati rendszer kialakításának előzményei, körülményei

A Nektv. megalkotására 1993-ban, tehát a rendszerváltást követő első országgyűlési ciklus idejében került sor. E törvény elfogadásával a jogalkotó egy régi adósságát rótta le, hiszen az ún. „nemzetiségi kérdés” sokáig tabutéma volt, a korábbi évtizedekben úgyszólván nem lehetett beszélni róla.

A törvény megalkotását hosszas tárgyalás – a szó pozitív értelmében vett „társadalmi vita” – előzte meg. E vitának, illetőleg a törvény koncepciója kidolgozásának adott helyt az ún. kisebbségi kerekasztal, amelyben önkéntesen – és tulajdonképpen minden korlátozás nélkül – részt vehettek azon Magyarországon élő nemzetiségek, népcsoportok képviselői, akik igényt formáltak arra, hogy a törvény hatálya alá kerülve jogi értelemben is kisebbségnek minősüljenek.

A rendszerváltás utáni első országgyűlés tehát teljes mértékig szabad utat adott a magukat kisebbségnek tekintő közösségeknek, és valamennyi nemzeti és etnikai kisebbségi népcsoport számára biztosítani kívánta a kisebbségi jogi státuszt. A kisebbségi kerekasztal tárgyalásain részt vettek a hazai zsidóság képviselői is és csupán a Nektv. elfogadásának „előestéjén” döntöttek úgy, hogy magukat kizárólag vallási kisebbségként határozzák meg, és elállnak attól a szándékuktól, hogy a törvény hatálya alá kerüljenek.[1]

A kisebbségi törvény elfogadásának egyik oka az volt, hogy a rendszerváltást követően megalakult első kormány kiemelt külpolitikai jelentőséget tulajdonított a hazai nemzetiségi kérdés rendezésének.

A Nektv. megalkotását tehát az a remény, illetőleg feltevés is indokolta, hogy a kölcsönösség elve alapján azok a szomszédos országok, amelyekben magyar nemzetiségűek is élnek, követni fogják Magyarország példáját, és esetleg lehetővé teszik hasonló, legalább részleges – kulturális, művelődési stb.– autonómia megteremtését az Erdélyben, a Felvidéken, a Kárpátalján illetőleg a Vajdaságban élő magyar közösségek számára. Nem az alanyi, egyéni kisebbségi jogok rögzítése volt tehát a törvény valódi újdonsága, hanem a kollektív jogok elismerése.

Mára tudjuk, hogy ez a külpolitikai várakozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ezért is illethetjük a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszert az „Európában egyedül álló” jelzővel.

A Nektv. megalkotásának célja – a konkrét politikai számításoktól eltekintve – az volt, hogy növelje a kisebbségi csoportokhoz tartozó közösségek, természetes személyek esélyeit arra, hogy identitásukat megőrizhessék olyan körülmények között, amikor a többséggel való együttélés, a közös társadalmi lét egyértelműen az asszimiláció, a beolvadás irányába hat. Ezt a törvény alkotói egy széles körű kulturális, művelődési, oktatási autonómia biztosításával kívánták elérni.

A törvényalkotó előtt alapvetően két választási lehetőség állt, nevezetesen az, hogy a kulturális autonómiát az egyesülési jog hatálya alá tartozó szervezetek támogatása útján oldja meg, illetőleg – alternatívaként – új struktúrát hoz létre. Mint ismeretes a törvényhozó – az érintett közösségek elvárását is figyelembe véve – létrehozta a kisebbségi önkormányzati rendszert, és ezzel megteremtette a kisebbségi önigazgatás kereteit. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek ne élhetnének az egyesülési jog adta lehetőségekkel, és így ne hozhatnának létre egyesületeket, klubokat, hagyományőrző szervezeteket.

2. A kisebbségi közügyek bemutatása

Az elmúlt több mint egy évtizedben a kisebbségi önkormányzat volt az egyetlen olyan alkotmányos szerv, amelynek sem törvényi definíciója, sem pontosan meghatározott feladatköre nem volt.

A Nektv. módosításával a jogalkotó meg kívánta erősíteni a kisebbségi önkormányzati rendszer önkormányzati jellegét. Ennek jegyében meghatározta a kisebbségi önkormányzat fogalmát és ezzel kijelölte helyét a közjogi intézményrendszerben. A definíció legfontosabb elemei, hogy a kisebbségi önkormányzat törvényben meghatározott közszolgálati feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, választás útján létrehozott szervezet, amely a kisebbségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, kisebbségek érdekeinek védelmére és képviseletére, valamint a kisebbségi közügyek önálló intézésére jön létre. Az eddig is egyértelmű volt, hogy a kisebbségi önkormányzatok képviseleti és érdekvédelmi funkciót látnak el, fontos változás azonban, hogy a jogalkotó felruházta e testületeket a kisebbségi közügyek önálló ellátásának jogával is.

Melyek tehát a kisebbségi közügyek? A Nektv. értelmében[2] kisebbségi közügynek számítanak a törvényben biztosított egyéni és közösségi jogok érvényesülése, a kisebbséghez tartozók érdekeinek kifejezésre juttatása – különösen az anyanyelv ápolása, őrzése és gyarapítása, továbbá a kisebbségek kulturális autonómiájának a kisebbségi önkormányzatok által történő megvalósítása és megőrzése.

Kisebbségi közügyek továbbá a közösséghez tartozók meghatározott közszolgáltatásokkal való ellátásával, ezen ügyek önálló vitelével és az ehhez szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételek megteremtésével összefüggő feladatok. Végezetül e körbe soroljuk a közhatalmat gyakorló állami és önkormányzati szervekben, továbbá a kisebbségi önkormányzati szervekben való képviselethez és az ezekhez kapcsolódó szervezeti, személyi és anyagi keretének biztosításával kapcsolatos feladatokat is.

Az Országgyűlés tehát elválasztotta a kisebbségi közügyeket az általában vett helyi közügyektől, azaz kijelölte azokat a kérdéseket, helyi feladatokat, amelyekben a kisebbségi önkormányzatok önállóan járhatnak el, döntésük kizárólag törvényességi szempontból vizsgálható felül. Vannak azonban olyan esetek is, amikor átfedés van a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó helyi közügyek, illetve a kisebbségi közügyek között.

A jogi szaknyelv „együttdöntési mechanizmusként” írja le azt az esetet, amikor a döntéshozatali jogosultság továbbra is a helyi önkormányzatot illeti meg, azonban a kisebbségi közösséget érintő legfontosabb döntések meghozatalához ki kell kérni a kisebbségi önkormányzat véleményét, sőt néhány – a törvényhozó által különösen fontosnak tartott – esetben az egyetértését is. Az egyetértési jog gyakorlása a szó nyelvtani értelmében de jure vétójogot jelent, de facto azonban meglehetősen súlytalannak bizonyult, hiszen a jogalkotó nem dolgozta ki az egyetértési jog figyelmen kívül hagyásának szankcióját. (A szankció szót nem büntető vagy represszív értelemben használjuk, hanem úgy, mint a jogkövetkezmények gyűjtőfogalmát, azaz ideértjük az olyan joghatásokat is, mint például a semmisség.)

A módosított Nektv. ugyanakkor pontosította az egyetértési, illetőleg a véleményezési jog gyakorlására vonatkozó szabályokat. A problémák gyakoriságára tekintettel külön fejezetben mutatjuk be az együttdöntés különféle eseteit, kitérve arra is, hogy a kisebbséghez tartozók oktatására, képzésére vonatkozó önkormányzati döntések esetében hogyan működik az együttdöntési mechanizmus.

A törvénymódosítás azzal is segíti a jogalkalmazókat, hogy az értelmező rendelkezések viszonylag pontos definíciót adnak a kisebbségi közoktatási intézményre, a közoktatásban alkalmazottak körére, a kisebbségi tömegtájékoztatásra is.

II. A települési kisebbségi önkormányzatok

1. A települési kisebbségi önkormányzatok létrehozása

A 2006. évi kisebbségi önkormányzati általános választásokat már a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény (Kvjt.) és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) új rendelkezései alapján fogják lebonyolítani.

A választójogi reformot két ok tette szükségessé:

· az 1998. és a 2002. évi általános választásokon tapasztalat súlyos visszásságok;[3]

· a választójogi törvényt összhangba kellett hozni az Alkotmány módosult rendelkezéseivel. [4]

A törvénymódosítás célja az volt, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának joga valóban és kizárólag a kisebbségi közösségeket, illetve azok tagjait illesse meg. A választójoggal rendelkező személyi kör meghatározása érdekében az Országgyűlés bevezette a kisebbségi választói jegyzék intézményét.

A korábbi szabályozás szerint a helyi kisebbségi önkormányzatok közvetlen választással vagy átalakulással jöhettek létre. Lehetőség volt arra is, hogy a települési önkormányzatok – amennyiben a képviselők több mint felét egy kisebbség jelöltjeként választották meg – kisebbségi települési önkormányzatként működjenek. A 2006. évi általános választásokat követően a települési kisebbségi önkormányzatok csak közvetlen választás útján alakulhatnak meg. (A települési kisebbségi önkormányzat megnevezés a helyi kisebbségi önkormányzat terminológiát váltja fel.)

Az Országgyűlés a kisebbségi joganyag módosításával egyidejűleg módosította a helyi önkormányzati választások szabályait is. Az elmúlt években a kisebbségi közösségek kedvezményes módon – az általános szabályok alapján induló jelöltekhez képest kevesebb szavazatszámmal – képviselethez juthattak a települési (kerületi) önkormányzatok testületeiben.[5] A visszaélések kizárása érdekében a jogalkotó olyan törvénymódosítást fogadott el, amely megszüntette a kisebbségi kedvezményes mandátum intézményét, ám lehetővé tette volna, hogy a települési kisebbségi önkormányzat legtöbb szavazattal megválasztott képviselője – meghatározott szavazatarány elérése esetén – nyilatkozatával a helyi önkormányzat képviselő-testületének tagjává váljon. Az Alkotmánybíróság azonban ezt a szabályozást alkotmányellenesnek találta, és 34/2005. (IX. 29.) AB határozatával megsemmisítette.

Az országgyűlési képviselőcsoportok ezt követően vállalták, hogy – a szükséges módosításokkal – továbbra is biztosítják a kedvezményes mandátumszerzés lehetőségét, ám ez a törvény az elfogadásához szükséges kétharmados támogatottság hiányában nem született meg. Ez rendkívül hátrányosan érinti a kisebbségi közösségeket, hiszen várhatóan számos településen ki fognak szorulni a helyi közügyeket intéző képviselő-testületből. Ma még nem látható előre, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer milyen mértékben lesz képes pótolni ezt a hiányzó képviseleti formát.

1.1. A választójogosultak köre

A települési kisebbségi önkormányzati választásokon az lehet választó és választható, aki együttesen megfelel az alábbi feltételeknek:

· valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik, és a kisebbséghez tartozását vállalja és kinyilvánítja;

· magyar állampolgár;

· a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkezik;

· szerepel a kisebbségi választói jegyzékben.

A választópolgár kizárólag a lakóhelye szerinti kisebbségi önkormányzati választáson élhet szavazati jogával, azonban bármely olyan településen indulhat képviselőjelöltként, ahol a választást kitűzték.[6]

1.2. A kisebbségi választójogi jegyzékbe való felvétel és a jogorvoslat

Szeretnénk eloszlatni azt az alaptalan félelmet, hogy a választói jegyzék a kisebbségek regisztrációjának eszköze. Erről csak akkor beszélhetnénk, ha az állam, illetve annak szervei az állampolgárok akaratától függetlenül nyilvántartanák azok nemzetiségét, és ebből a kimutatásból bármikor hozzáférhetők lennének az adatok, nem csak választási, hanem egyéb célból is. A törvényi szabályozás ezt nem teszi lehetővé: a választópolgárok ugyanis önként nyilatkoznak a kisebbségi közösséghez tartozásukról, és a jegyzékben szereplő adatokat időlegesen, a választási folyamat lezárásáig tartják nyilván.

A kisebbségi választójogi jegyzékbe való felvételt 2006. június 1-től 2006. július 15-én 16.00 óráig kérhetik a lakóhely szerint illetékes választási iroda vezetőjétől, a jegyzőtől a már ismertetett feltételeknek megfelelő választópolgárok. A kérelmet azok is benyújthatják, akik 2006. október 1-ig betöltik a 18. életévüket.

A jegyzékbe való felvételhez ki kell tölteni a 2006 május 31-ig minden választópolgárnak megküldött nyomtatványt, és ezt a kérelmet a helyi önkormányzatok épületében elhelyezett gyűjtőládába kell helyezni vagy levélben kell eljuttatni a jegyzőhöz. A kérelemnek 2006. július 15-én 16.00 óráig be kell érkeznie.

A jegyzékbe fel kell venni azt a választópolgárt, aki a nyomtatványt hiánytalanul kitölti – vagyis megadja a törvényben előírt adatait, és nyilatkozik arról, hogy magát valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak vallja – és a kérelmet a fenti határidőn belül benyújtja. A jegyző legkésőbb 2006. július 15-ig határozattal dönt a felvételről.

A választópolgár csak egy kisebbségi választói jegyzékbe kérheti a felvételét, ellenkező esetben valamennyi kérelme érvénytelen.

Abban az esetben, ha a választópolgár lakcíme az adott településen megszűnik (elköltözik, illetve a jegyző a lakcímét érvényteleníti), adatait a jegyzékből törölni kell és 2006 július 15-ét követően már nem kérheti felvételét az új lakcíme szerinti kisebbségi választói jegyzékbe.

A jegyzékbe történő felvétel, illetve az abból való kihagyás, illetőleg törlés miatt az erről szóló értesítést követő három napon belül kifogást lehet benyújtani a helyi választási iroda vezetőjéhez. A jegyző a kifogásról legkésőbb a beérkezést követő napon dönt. Amennyiben annak helyt ad, módosítja a kisebbségi választó jegyzéket, ellenkező esetben a kifogást legkésőbb a beérkezést követő napon megküldi a bíróságnak. A bíróság a kifogásról a beérkezését követő három napon belül dönt.[7]

A kisebbségi választói jegyzék összeállítása és vezetése során számos törvényi rendelkezés garantálja a személyes adatok védelmét.

Fontos biztosíték, hogy a jegyzék nem nyilvános, abba csak a választási szervek (a választási iroda, a választási bizottság és a szavazatszámláló bizottság tagjai, valamint a bíróság) tekinthetnek be a feladataik végrehajtása érdekében, továbbá a választópolgár a saját adatait illetően.

A kisebbségi választói jegyzéket a szavazás eredményének jogerőssé válását követően haladéktalanul meg kell semmisíteni.

Az állam a büntetőjog eszközeivel is biztosítani kívánja, hogy a jegyzékben feltüntetett adatokkal ne élhessenek vissza, azok jogsértő módon ne kerülhessenek nyilvánosságra. A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra vonatkozó adat különleges személyes adatnak minősül. Három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki jogosulatlanul vagy a céltól eltérően különleges személyes adatot kezel, illetve az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja.[8]

1.3. A választás kitűzése

A települési kisebbségi önkormányzati választást a helyi választási bizottság tűzi ki. Ennek feltétele, hogy a választás kitűzésének napján a kisebbségi választói jegyzékben szereplő választópolgárok száma elérje a 30 főt. A választás megtartását nem akadályozza, ha ezt követően 30 alá csökken a választópolgárok száma.[9]

1.4. A jelöltállítás

A kisebbségi önkormányzati választásokon kizárólag olyan, a bíróság által a törvénymódosítás hatályba lépése előtt – vagyis 2005. november 25-ig – bejegyzett társadalmi szervezet jelöltje indulhat, amelynek alapszabályban rögzített célja az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség képviselete.[10] Független kisebbségi jelöltek indulására tehát nem lesz lehetőség, vagyis felértékelődnek a kisebbségi célok ellátására létrehozott, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény hatálya alá tartozó szervezetek.

Jelölt csak a kisebbségi választói jegyzékben szereplő választópolgár lehet. További feltétel, hogy nyilatkoznia kell arról:

· a kisebbség képviseletét vállalja,

· a kisebbségi közösség nyelvét ismeri-e,

· a kisebbségi közösség kultúráját és hagyományait ismeri-e,

· korábban volt-e más kisebbség kisebbségi önkormányzatának tagja vagy tisztségviselője.

A fenti nyilatkozattételi kötelezettség nem jelent semmiféle nyelvi vagy egyéb cenzust, korlátot a jelölttel szemben. A nyilatkozatot bárki megismerheti, ám az abban foglaltak valóságtartalmát a választási szervek nem ellenőrizhetik.

A választópolgár – lakóhelyétől függetlenül – bármely olyan településen jelölhető, ahol a kisebbségi önkormányzati választást kitűzték.

A választást csak akkor lehet megtartani, ha a jelöltek száma eléri az 5 főt. Miután a megüresedett képviselői helyet nem lehet időközi választás útján betölteni, célszerű, hogy minden településen több jelölt induljon, mint a megválasztható képviselők száma. A jelölteknek ugyanis lehetőségük van arra, hogy betöltsék a megüresedett mandátumot, és így fenn tudják tartani a kisebbségi önkormányzat működőképességét.[11]

1.5. A szavazás

A települési kisebbségi önkormányzati képviselőket ugyanazon a napon választják, mint a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket. A köztársasági elnök a helyi önkormányzati általános választásokat 2006. október 1. napjára tűzte ki.

A szavazásra a jegyző településenként önálló, az önkormányzati választásoktól eltérő szavazókört vagy szavazóköröket alakít ki. Egy szavazókörbe legalább 600 és legfeljebb 1200 választópolgár tartozhat. A helyi önkormányzati és a kisebbségi önkormányzati választásokat külön szavazatszámláló bizottság bonyolítja le.

A választópolgár csak azon a településen szavazhat, ahol a kisebbségi választói jegyzékbe felvették. Amennyiben ezen a napon nem tartózkodik lakóhelyén, nem adhatja le szavazatát.

A szavazás kisebbségenként külön-külön szavazólapon történik. A szavazólapot magyar nyelven és az adott kisebbség nyelvén kell elkészíteni. A megválasztható képviselők száma 5 fő, ennek megfelelően a választópolgár legfeljebb ennyi jelöltre szavazhat.[12]

1.6. A választás eredményének megállapítása

A választás eredményét a szavazatszámláló bizottság jegyzőkönyvei alapján a helyi választási bizottság állapítja meg.

Az új szabályozás szerint a megválasztható képviselők száma – függetlenül a kisebbségi választói jegyzékbe felvett választópolgárok számától – egységesen 5 fő. A kiosztható mandátumokat a legtöbb szavazatot kapott jelöltek szerzik meg, szavazategyenlőség esetén sorsolás dönt. A választás eredménytelen, ha 5-nél kevesebb jelölt kap érvényes szavazatot. Az a jelölt, aki egyetlen szavazatot sem kapott, nem lehet képviselő.[13]

1.7. Jogorvoslat

A választási jogszabály, illetve választási alapelv megsértésére hivatkozással bármely választópolgár kifogást nyújthat be. A kifogás érdemi elbírálásra csak akkor van lehetőség, ha az a sérelmezett jogszabálysértéstől számított 3 napon belül megérkezik a választási bizottsághoz, továbbá tartalmazza:

· a jogszabálysértés megjelölését,

· a jogszabálysértés bizonyítékait,

· a kifogás benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és – ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér – postai értesítési címét.

Annak érdekében, hogy a kifogást benyújtója mielőbb – még az esetleges további jogorvoslatra nyitva álló jogvesztő határidőn belül – kézhez kaphassa a választási bizottság határozatát, célszerű megadnia telefaxszámát, illetve elektronikus levélcímét vagy kézbesítési megbízottjának nevét és elérhetőségét.

A választási bizottság a kifogásról 3 napon belül dönt az alábbiak szerint:

· megállapíthatja a jogszabálysértés tényét,

· a jogsértőt eltilthatja a további jogszabálysértéstől,

· a választási eljárást vagy annak a jogorvoslattal érintett részét megsemmisítheti és megismételtetheti,

· amennyiben a kifogásnak nem ad helyet, azt elutasítja.

A határozat ellen az annak meghozatalát követő 3 napon belül bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, illetőleg az ügyben érintett jogi személy fellebbezést nyújthat be, amelyet a megtámadott döntést hozó választási bizottságnál – illetve a szavazatszámláló bizottság határozata esetén az elbírálásra jogosult választási bizottságnál – kell előterjeszteni.

A fellebbezésnek ugyanazok a kötelező tartalmi elemei, mint a kifogásnak, azonban lehetőség van új tények és bizonyítékok felhozására is. A másodfokon eljáró választási bizottság a fellebbezéssel megtámadott határozatot helybenhagyja vagy megváltoztatja.

A választási bizottság másodfokú határozata, továbbá az Országos Választási Bizottság határozata ellen bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, illetőleg az ügyben érintett jogi személy bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be. A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a választási eljárásban a fellebbezési jogot kimerítették, vagy a fellebbezés kizárt[14]. A kérelmet a megtámadott határozatot hozó választási bizottságnál kell előterjeszteni, úgy, hogy az legkésőbb a sérelmezett döntéstől számított 3 napon belül megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelemben meg kell jelölni annak jogalapját, és meg kell adni a kifogás és a fellebbezés kapcsán már ismertetett adatokat. A kérelemben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A bírósági felülvizsgálati eljárásban – a jogi szakvizsgával rendelkező személyek kivételével – az ügyvédi képviselet kötelező.

A bíróság a megtámadott határozatot helybenhagyja, vagy megváltoztatja. A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye[15].

1.8. A kisebbségi önkormányzat megalakulása

A kisebbségi önkormányzat alakuló ülését a helyi választási bizottság elnöke hívja össze a választást követő 15 napon belüli időpontra.

Az alakuló ülést a legidősebb települési kisebbségi önkormányzati képviselő, a korelnök vezeti. Megbízatása addig tart, amíg a testület tagjai közül meg nem választja a társadalmi megbízatású elnököt. Az alakuló ülésen választják meg az elnök helyettesítésére, munkájának segítésére a szintén társadalmi megbízatású elnökhelyettest is. A települési kisebbségi önkormányzati képviselők az alakuló ülésen anyanyelvükön, magyarul, illetőleg mindkét nyelven esküt tesznek. Ennek megtörténtéig a képviselők nem gyakorolhatják jogaikat, vagyis nem vehetnek részt az önkormányzat munkájában.

Az alakuló ülés szabályszerű lebonyolítása azért is különösen fontos, mert annak jegyzőkönyve és az illetékes választási bizottság igazolása szükséges a kisebbségi önkormányzat bankszámla-nyitásához.[16]

2. A települési kisebbségi önkormányzatok jogállása, és alapvető feladatai

A települési önkormányzat és a települési kisebbségi önkormányzat összehasonlítása alapján kimondható, hogy mind a két választott testület közjogi jogi személynek minősül. Az állami, illetve a közfeladatok ellátásában azonban a két önkormányzati rendszer között jelentős eltérés mutatható ki. A települési önkormányzatok hatósági és a helyi közösség egészét érintő közfeladatokat látnak el. A kisebbségi önkormányzatok ezzel szemben hatósági és közüzemi szolgáltatásokkal összefüggő hatásköröket nem gyakorolhatnak, feladatkörükbe elsődlegesen a képviselt közösség kultúrájának, anyanyelvének, hagyományának ápolásával, megőrzésével kapcsolatos, a kulturális autonómia megőrzésére irányuló tevékenységek, tartoznak. A két típusú önkormányzat között nincs alá- fölérendeltség, az egyenrangú testületek kapcsolatát ezért a partnerségnek kell jellemeznie.

A Nektv. legutóbbi módosítása 2005. november 25-én lépett hatályba. A törvény hatályba lépésekor már működő közvetlenül választott, közvetett módon megalakult, illetve a települési önkormányzat átalakulásával létrejött kisebbségi önkormányzatok megbízatását nem érinti, rájuk a törvénymódosítás előtti rendelkezéseket kell alkalmazni.[17] Ugyanakkor a működésre vonatkozó új szabályokat minden kisebbségi önkormányzat esetében alkalmazni kell, függetlenül a megalakulásnak időpontjától.

A települési kisebbségi önkormányzat a település kisebbségi közösségét érintő kérdésekben élhet kezdeményezési jogával, és a törvényben részletezett esetekben egyetértési vagy véleményezési jog illeti meg.

A módosított kisebbségi joganyag a települési kisebbségi önkormányzat és a települési önkormányzat viszonyrendszerét is pontosítja. A települési önkormányzat köteles a kisebbségi önkormányzattal együttműködni, a működéshez szükséges infrastruktúrát pedig biztosítania kell a kisebbségi önkormányzatok részére.[18] Ezekről a kérdésekről a Kézikönyv I.5. fejezetében részletesen szólunk, ezért most csak annyit említünk meg, hogy a helyi önkormányzat a települési kisebbségi önkormányzat részére köteles biztosítani a működésének feltételeit, beleértve a postai, kézbesítési, gépelési, sokszorosítási feladatok ellátását és az ezzel járó költségek viselését is.

A települési önkormányzat által nyújtott működési támogatáson kívül az állam a települési kisebbségi önkormányzatoknak a kisebbségi közügyek ellátásához a költségvetési törvényben rögzített támogatást nyújt, melynek általános és feladatalapú részéről külön kormányrendelet szól majd. A kisebbségi joganyag módosítása adott felhatalmazást az erre vonatkozó kormányrendelet kidolgozására, mely jelen kiadvány összeállításakor még nem ismert.

Az új szabályok közül kiemelést érdemel, hogy a Nektv. pontosítja a települési kisebbségi önkormányzat feladatköreit. A kisebbségi önkormányzat át nem ruházható hatáskörében dönt:

· szervezeti és működési szabályzatáról az alakuló ülést követő 3 hónapon belül,

· a települési kisebbségi önkormányzat nevéről, jelképeiről, kitüntetéseiről, továbbá ezek odaítélésének feltételeiről és szabályairól,

· az általa képviselt kisebbség helyi ünnepiről,

· műemlékei és emlékhelyei védetté nyilvánításának kezdeményezéséről,

· a törzsvagyon köréről, a kizárólagos rendelkezése alatt álló vagyon használatának szabályairól,

· a helyi önkormányzat vagyonán belül részére elkülönített vagyon használatáról,

· költségvetéséről, a zárszámadásról, a települési önkormányzat által rendelkezésére bocsátott források felhasználásáról,

· a helyi önkormányzattól vagy más kisebbségi önkormányzattól átvett feladattal kapcsolatos megállapodás megkötéséről,

· intézmény alapításáról, átvételéről és fenntartásáról,

· gazdálkodó és más szervezet alapításáról vagy az ezekben való részvételről,

· önkormányzati társulás létrehozásáról vagy társuláshoz való csatlakozásáról,

· elnökének, elnökhelyettesének megválasztásáról,

· bizottság létrehozásáról,

· pályázat kiírásáról,

· ösztöndíj alapításáról,

· bírósági ülnökök megválasztásáról.[19]

A Nektv. meghatározza a települési kisebbségi önkormányzat megszűnésének eseteit is. A kisebbségi önkormányzat a képviselő-testület megbízatásának megszűnésével egyidejűleg megszűnik, ha nem kerül sor az új testület megválasztására. A képviselők a testület megbízatásának lejárta előtt minősített többséggel hozott döntésükkel kimondhatják a kisebbségi önkormányzat feloszlását. A települési kisebbségi önkormányzat akkor is megszűnik, ha a testület létszáma 3 fő alá csökken, és nincs olyan jelölt, aki a megüresedett mandátumot betölthetné. Az Alkotmánnyal ellentétesen működő kisebbségi önkormányzatot a kormány javaslatára az Alkotmánybíróság feloszlatja.

3. A települési kisebbségi önkormányzati képviselők, a tisztségviselők és a bizottságok jogállása

A kisebbségi önkormányzat tagjainak jogállását – konkrét, tételes törvényi rendelkezések hiányában, illetve a joganyag ellentmondásai miatt – eddig gyakran csak a kormányzati szervek és a kisebbségi biztos állásfoglalásai „szabályozták”. Az évek során a Nektv. előírásainak felhasználásával és a helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezések átvételével kialakult az „értelmezett kisebbségi jog”, vagyis egy koherens, zárt rendszert képező elvi modell, amelyet a jogalkalmazók több-kevesebb sikerrel megpróbáltak a gyakorlatba átültetni. A törvénymódosítás megteremtette annak feltételeit, hogy a kisebbségi önkormányzatok egyértelmű közjogi keretek között láthassák el feladataikat.[20]

3.1. A képviselő jogai és kötelezettségei

A kisebbségi közösségek választott képviselőik útján gyakorolják a kisebbségi önkormányzati jogokat.

A képviselő legfontosabb feladata – amint az elnevezéséből is kitűnik – a kisebbségi közösség érdekeinek képviselete a kisebbségi önkormányzatok, illetve jogszabályban meghatározott esetekben a helyi önkormányzatok döntéshozatali eljárásában. Ez a reprezentáció azonban nem azonosítható az egyedi ügyekben való képviselettel. A képviselő csak megbízás alapján járhat el a kisebbségi önkormányzat nevében, és nincs feljogosítva arra sem, hogy a kisebbséghez tartozó ügyfelek képviseletét a közigazgatási szervek vagy a bíróságok előtt elássa. Azokban a közigazgatási hatósági ügyekben azonban, amelyekben az ügyfél személyes eljárása nem kötelező, írásos meghatalmazás alapján bármely alkalmas személy, így a kisebbségi önkormányzat tagja is elláthatja a képviseletet.[21]

A képviselő alapvető joga, hogy részt vehet a kisebbségi önkormányzat munkájában, a döntések előkészítésében, a határozatok meghozatalában és végrehajtásában. E tevékenységhez kapcsolódóan megilleti a testületi ülésen való megjelenés, a hozzászólás és a szavazás joga. Kisebbségi önkormányzati ügyben felvilágosítást kérhet az elnöktől, elnökhelyettestől, a bizottság elnökétől vagy a jegyzőtől, és részére még az adott testületi ülésen szóban, illetőleg legkésőbb 15 napon belül írásban érdemi választ kell adni.

A képviselőt a testületi munkában való részvétel időtartamára fel kell menteni a munkavégzés alól, és az emiatt kiesett jövedelemének megtérítését a kisebbségi önkormányzattól kérheti.

A képviselőnek ugyanakkor nem csak joga, hanem kötelessége is, hogy részt vegyen a kisebbségi önkormányzat munkájában. Amennyiben nem látja el a megbízatásával járó feladatokat, a kisebbségi önkormányzat testülete részben vagy egészben megvonhatja a díjazását.[22] Az ülésekről való tartós távolmaradás – amint arról a későbbiekben még szó lesz – akár a mandátum elvesztésével is járhat. Arra azonban nincs lehetőség, hogy a választópolgárok visszahívják a testületből azt a képviselőt, akinek tevékenységével elégedetlenek.

A képviselői mandátum a következő esetekben szűnik meg:[23]

1) A kisebbségi önkormányzat képviselőtestülete megbízatásának megszűnésével, vagyis akkor, ha

· a négy éves ciklusra megválasztott képviselő-testület megbízatása lejárt;

· az Alkotmánnyal ellentétesen működő képviselő-testületet az Alkotmánybíróság feloszlatta;

· a képviselő-testület minősített többséggel, vagyis a képviselők több mint felének szavazatával kimondta feloszlását;

· a képviselők száma a megválasztható képviselők számának fele alá csökkent, és nem volt olyan jelölt, aki a megüresedett mandátumot betöltené.

2) A képviselő írásban benyújtja lemondását vagy azt a testületi ülés jegyzőkönyvébe foglaltatja. A Nektv. nem rendelkezik arról, hogy van-e lehetőség a lemondás visszavonására. Eltérő rendelkezés hiányában ezért indokolt a helyi önkormányzati képviselőkre vonatkozó szabályt alkalmazni, amelynek értelmében a lemondás a bejelentését, illetve az erről szóló nyilatkozat átvételét követően nem vonható vissza. Fontos tehát, hogy a képviselő ne tegyen az ülésen olyan meggondolatlan vagy félreértelmezhető nyilatkozatot, amely a megbízatásról való lemondásként értékelhető.

3) Az összeférhetetlenség kimondásával.

A Nektv. a hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesésének megakadályozására, valamint az elfogultság és a személyes érdekeltség megelőzése érdekében meghatározza a kisebbségi önkormányzati tagsággal egyidejűleg nem betölthető tisztségeket, munkaköröket.[24]

A képviselő az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétől számított 30 napon belül köteles megszüntetni. Abban az esetben, ha e kötelezettségének nem tett eleget, bármely képviselő indítványozhatja, hogy a testület határozati formában döntsön az összeférhetetlenség kérdésében. A határozat felülvizsgálatát az érintett képviselő a bíróságtól kérheti.

4) A képviselő elveszti választójogát, ami akkor következhet be, ha

· jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezték;

· szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a bíróság a közügyek gyakorlásától eltiltotta;

· szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.

5) A települési kisebbségi önkormányzati képviselő egy éven át nem vesz részt a képviselőtestület ülésén. E jogkövetkezmény azonban értelemszerűen nem alkalmazható, ha ezt a helyzetet a kisebbségi önkormányzat többi tagja idézte elő azzal, hogy nem küldtek számára meghívót, és nem értesítették az ülések időpontjáról és helyéről.

3.2. A kisebbségi önkormányzat tisztségviselői

A kisebbségi önkormányzat testülete a tagok közül a képviselők több mint felének szavazatával társadalmi megbízatású elnököt választ. Az elnök helyettesítésére, munkájának segítésére – szintén minősített többséggel – egy vagy több elnökhelyettes választható.

A kisebbségi önkormányzati feladat- és hatáskörök a testületet illetik meg, e jogköröket az elnök csak akkor gyakorolhatja, ha határozati formában átruházzák rá. Az elnök kisebbségi önkormányzati ügyekben a testület ellenőrzése és irányítása alatt járhat el, ami magába foglalja az utasítás adásának jogát is.

Az elnök saját jogkörei a kisebbségi önkormányzat működéséhez kapcsolódnak. Külön megbízás nélkül is jogosult képviselni a kisebbségi önkormányzatot, valamint ő hívja össze és vezeti a testületi üléseket, továbbá gondoskodik a jegyzőkönyvek elkészítéséről.

A korábbi szabályozás értelmében a helyi önkormányzati választásokon indult, és a legtöbb szavazatot kapott kisebbségi jelölt szószólóvá vált, függetlenül attól, hogy a képviselő-testületben mandátumot szerzett vagy sem. Szószóló csak azokon a településeken működhetett, ahol az érintett kisebbség nem hozott létre kisebbségi önkormányzatot. Az új törvényi rendelkezések alapján a kisebbségi önkormányzat elnöke gyakorolja a szószólót megillető jogokat. E minőségében:

· tanácskozási joggal részt vehet a települési önkormányzat képviselő-testületének és bizottságainak az adott kisebbséget érintő napirendi pontot tárgyaló ülésein, beleértve a zárt üléseket is;

· a kisebbség helyzetét érintő, és a települési önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyek megtárgyalását javasolhatja, ezekkel kapcsolatban felvilágosítást kérhet, illetve az ilyen tárgyú bizottsági döntések képviselő-testület általi felülvizsgálatát kezdeményezheti;

· a feladata ellátásához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közreműködést igényelhet a polgármestertől, a jegyzőtől;

· a kisebbséget érintő ügyekben a polgármester, a jegyző, a hatáskörrel rendelkező ügyintéző intézkedését kezdeményezheti, továbbá kérheti, hogy a képviselő-testület a hatáskörrel rendelkező szervhez forduljon.

A szószóló indítványával kapcsolatos válaszadási kötelezettség szabályai ugyanazok, mint amelyeket a képviselő jogairól szóló alpontban már ismertettünk.

A kisebbség jogait, kötelezettségeit érintő képviselő-testületi rendelet megalkotása, illetőleg a kisebbség helyzetét általánosan befolyásoló helyi önkormányzati intézkedés meghozatala előtt a szószóló véleményét ki kell kérni. Bár a szószóló egyszemélyes intézmény, indokolt, hogy az elnök a véleménynyilvánítás előtt egyeztessen a kisebbségi önkormányzat testületével is.

Az elmúlt években a bíróságok jogértelmezése szerint a képviselők minősített többséggel hozott határozatukkal visszahívhatták az általuk választott tisztségviselőket. A Nektv. új rendelkezései értelmében erre már nincs lehetőség, az elnök és elnökhelyettes tisztségét sorozatos törvénysértő tevékenység vagy mulasztás esetén a bíróság szüntetheti meg. A keresetet – minősített többséggel hozott határozat alapján – a kisebbségi önkormányzat testülete nyújthatja be a területileg illetékes megyei, fővárosi bírósághoz. A volt elnök és elnökhelyettes tisztségének megszüntetését követően képviselőként tagja maradhat a testületnek.

Az előzőekben már ismertetett összeférhetetlenségi szabályok a kisebbségi önkormányzat elnökére és elnökhelyettesére is vonatkoznak.[25]

3.3. A kisebbségi önkormányzat bizottságai

A Nektv. módosításával a jogalkotó erősíteni kívánta a kisebbségi közösségek választott testületeinek önkormányzati jellegét. Ennek a célkitűzésnek a jegyében meghatározta a kisebbségi önkormányzatok bizottságaira vonatkozó rendelkezéseket is.

A kisebbségi önkormányzat maga alakíthatja szervezetét, ezért a helyi igényekhez és sajátosságokhoz igazodóan településenként eltérő lehet a bizottságok száma és az ellátott feladatok jellege. A kisebbségi önkormányzatok esetében a törvényi rendelkezések – szemben a helyi önkormányzatokra irányadó szabályozással – nem teszik kötelezővé bizottság létrehozását. A bizottság megalakításához minősített többséggel hozott határozat szükséges.

A bizottság elsődleges feladatai a kisebbségi önkormányzati döntések előkészítése, szervezése és végrehajtásának ellenőrzése. Ebből következően javaslatokat tehet, testületi előterjesztéseket tárgyalhat, véleményezhet és dolgozhat ki. Lehetőség van azonban arra is, hogy a testület egyes hatásköreit a bizottságra ruházza át. Az e jogkörben hozott döntéseket a testület felülvizsgálhatja, abban az esetben pedig, ha az ellentétes a testület határozatával vagy sérti a kisebbségi önkormányzat érdekeit, a kisebbségi önkormányzat elnöke felfüggesztheti a döntés végrehajtását. A testület a felfüggesztett döntésről a soron következő ülésén határoz.

Bizottság alakításához és működtetéséhez legalább 3 tag szükséges. Közülük az elnököt és legalább két tagot a kisebbségi önkormányzat képviselői közül kell választani. A szakszerű és eredményes munkát segítheti elő, ha a bizottságban helyet biztosítanak a kisebbségi közösségért tenni akaró választópolgároknak is, azonban létszámuk nem érheti el a képviselő tagok számát. A kisebbségi önkormányzat elnöke és elnökhelyettese nem lehet bizottsági tag vagy elnök. Ebből következően, ha a kisebbségi önkormányzatnak legalább két elnökhelyettese van, a bizottság nem hozható létre. A bizottsági elnök kinevezésének és felmentésének joga a testületet illeti meg.

A bizottság működésére, határozatképességére, döntéshozatalára a települési kisebbségi önkormányzat testületére vonatkozó, későbbiekben ismertetett szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A legfontosabb eltérés, hogy az ülések összehívásával és vezetésével kapcsolatos elnöki jogkörök a bizottság elnökét illetik meg.[26]

3.4. A díjazás kérdései

A települési kisebbségi önkormányzat tagjai részére az általuk végzett munka és az ezzel járó felelősség elismeréseként – a testület költségvetésének terhére – tiszteletdíj állapítható meg, amelynek mértékéről a Nektv. az alábbiak szerint rendelkezik[27]:

· az elnök tiszteletdíja nem lehet magasabb, mint a köztisztviselői illetményalap[28] háromszorosa, elnökhelyettes esetében nem érheti el az elnök részére megállapított összeget;

· bizottság elnöke, tagja esetében a tiszteletdíj nem lehet magasabb a kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 30%-ánál;

· a települési kisebbségi önkormányzati képviselő tiszteletdíja nem lehet magasabb a települési kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 25%-ánál.

Az elnök, az elnökhelyettes, valamint bizottsági tagok egyidejűleg nem vehetik fel a képviselő részére járó tiszteletdíjat is. A jogi szabályozás nem tesz különbséget a bizottság képviselő és nem képviselő tagjának tiszteletdíja között. Az elnök a szószólói feladatok ellátásáért külön tiszteletdíjra nem jogosult, azonban költségtérítés és természetbeni juttatás illeti meg a helyi önkormányzat tanácsnokára vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával. Ebből következően az elnöknek járó szószólói juttatásokat a helyi önkormányzatnak kell biztosítania. Az elnök tiszteletdíjat, más járandóságot – a költségtérítés kivételével – nem vehet fel a kisebbségi önkormányzat által létrehozott közalapítványban, közhasznú társaságban végzett tevékenységéért.

A kisebbségi önkormányzat a tiszteletdíj törvényben szabályozott felső határát nem lépheti át, azonban dönthet úgy is, hogy egyáltalán nem állapít meg díjazást. A tiszteletdíj természetesen csak akkor állapítható meg, ha a kisebbségi önkormányzat tervezett éves bevételei annak kifizetésére fedezetet biztosítanak.

A kisebbségi önkormányzati tagsággal összefüggő feladatok ellátása során költségek merülhetnek fel. Ezek megtérítéséről a Nektv. nem rendelkezik, azonban nem volna jogállami megoldás, ha ezek a ráfordítások az elnököt vagy a képviselőket terhelnék, így a helyi önkormányzati képviselőkre vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni.[29]

A fentiek a következő természetbeni juttatások megállapítására adnak lehetőséget:[30]

· az önkormányzat közigazgatási területén a tömegközlekedési eszközök igénybevételére jogosító utazási bérlet, amely a képviselő választása szerint pénzben is kifizethető;

· a képviselői tevékenységet segítő közlöny, kiadvány, szakfolyóirat előfizetése.

E rendelkezések megfelelő alkalmazása azt jelenti, hogy a kisebbségi önkormányzat tagjának a testület képviseletében vagy megbízásából végzett tevékenységével összefüggő, általa előlegezett, számlával igazolt, szükséges költségét meg kell téríteni. A képviselői költségek kifizetését az elnök engedélyezi.

A tiszteletdíj a kisebbségi önkormányzat tagjai által végzett munka „honorálása”, a költségtérítés pedig a felmerült kiadások ellentételezése. A kisebbségi önkormányzat ezért normatív jellegű határozatot hozhat arról, hogy megvonja vagy mérsékeli azoknak a képviselőknek, tisztségviselőknek vagy bizottsági tagoknak a juttatásait, akik nem látják el a megbízatásukkal összefüggő feladataikat, így például nem vesznek részt a testületi munkában vagy meghívás ellenére rendszeresen távol maradnak az ülésektől, és a mulasztást nem mentik ki. A tiszteletdíj vagy költségtérítés tehát kizárólag akkor tartható vissza, ha e jogkövetkezmény alkalmazásának feltételeit testületi határozatban (a szervezeti és működési és szabályzatban) előzetesen szabályozták, egyedi döntés alapján erre nincs lehetőség.[31]

4. A települési kisebbségi önkormányzatok testületi működése

4.1. A Szervezeti és Működési Szabályzat

A kisebbségi önkormányzat önállóan, át nem ruházható hatáskörében alakítja ki szervezetét és állapítja meg működésének részletes szabályait.[32]

Ez azonban nem egyszerűen lehetőséget, hanem egyben kötelezettséget is jelent a kisebbségi testület számára. Alkotmányossági követelmény ugyanis, hogy a kisebbségi önkormányzatok a jog által meghatározott szervezeti keretek között és működési rendben, a választópolgárok számára megismerhető és kiszámítható módon, szabályozott korlátok között fejtsék ki tevékenységüket.

A kisebbségi önkormányzatnak ezért meg kell állapítania a szervezeti és működési szabályait, majd azt határozatba kell foglalnia, és annak érdekében, hogy a kisebbséghez tartozó választópolgárok is megismerhessék, a helyben szokásos módon (hirdetőtáblán, helyi lapban, stb.) ki kell hirdetni. A kihirdetésről a jegyző köteles gondoskodni. Értelemszerűen ugyanezt az eljárást szükséges alkalmazni a szervezeti és működési szabályzat felülvizsgálatakor, módosításakor is.

A szervezeti és működési szabályzatot az alakuló ülést követő 3 hónapon belül kell megalkotnia a kisebbségi önkormányzatnak. A jogalkotó ezzel elegendő időt biztosított a testület számára ahhoz, hogy előkészítse az esetleges korábbi szabályzat módosítását, kialakítsa szervezetét és az ellátni kívánt feladatok függvényében megállapítsa működési rendjét.

Ez a rendelkezés természetesen nem zárja ki azt, hogy a testület négy éves működése során – e határidőt követően is– módosíthassa a szervezeti és működési szabályzatát. Ellenkezőleg, a felülvizsgálat lehetséges és szükséges minden olyan esetben, amikor az a kisebbségi önkormányzat feladatainak változása, hatáskör-átruházás, vagy egyéb ok miatt indokolttá válik.

A szervezeti és működési szabályzatról szóló határozatot a kisebbségi önkormányzat testületének kell meghoznia, azt sem a kisebbségi önkormányzat elnöke, sem a bizottsága nem változtathatja meg, nem módosíthatja. Értelemszerűen ilyen döntést a helyi önkormányzat sem hozhat.

A szabályzat elfogadásáról szóló döntéshez a megválasztott képviselők több, mint a felének egybehangzó szavazata szükséges.

Miután ismertettük a szabályzat megalkotásának folyamatát, a továbbiakban áttekintjük annak tartalmi elemeit is. A szervezeti és működési szabályzatban szükséges meghatározni a kisebbségi önkormányzat szerveit, azok feladatait, a hatáskörök gyakorlásának rendjét, a képviselő-testület működését érintő részletes szabályokat, a rendes és rendkívüli ülések összehívására, levezetésére, illetőleg a döntéshozatalra vonatkozó alapvető szabályokat.

4.2. A kisebbségi önkormányzat működése

A kisebbségi önkormányzat és szervei feladat-, és hatásköreiket döntéseik meghozatala útján gyakorolják. A képviselőtestület és bizottságai testületként működnek, döntéseiket ülésen hozzák.

4.2.1. A rendes ülés

A kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább négy ülést tart. (A korábbi rendelkezések szerint legalább hat ülést kellett tartani.) A jogalkotó úgy ítélte meg, hogy négy ülés elegendő, de minimálisan szükséges ahhoz, hogy a kisebbségi önkormányzat a ráruházott feladat- és hatásköröket ellássa, a kisebbségek érdekeit képviselje.

Célszerű, hogy rendes üléseinek időpontját a kisebbségi testület előre meghatározza, és munkatervben rögzítse, mivel ez kiszámíthatóvá teszi a kisebbségi önkormányzat működését, emellett megbízható alapot biztosít a képviselői, testületi munka szervezéséhez. Ezen felül természetesen a kisebbségi testület szükség szerint ülésezhet.[33]

4.2.2. A rendkívüli ülés

Rendkívüli ülés összehívását számos ok indokolhatja. Az elnök köteles összehívni az ülést, ha azt a kisebbségi képviselők több, mint egyharmada indítványozza. Ez az öttagú kisebbségi önkormányzat esetében azt jelenti, hogy az indítványt legalább két képviselőnek kell benyújtania. A szervezeti és működési szabályzatában meghatározható, hogy az elnök milyen további esetekben köteles összehívni a testületet. Az elnök ezen felül saját hatáskörében is összehívhatja a rendkívüli ülést, ha úgy ítéli meg, hogy olyan kérdésben kell döntést hozni, amellyel a következő rendes ülés időpontja nem várható meg.

A Nektv. a kisebbségi önkormányzat bizottsága számára is lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebbségi testület összehívását kérje. A bizottság a képviselőtestület összehívását az ülésén megtárgyalt, egyszerű többséggel elfogadott határozatába foglalt indítványával kezdeményezheti.

A kisebbségi testület rendes ülésén eseti jelleggel is hozhat határozatot rendkívüli ülés későbbi időpontban történő megtartásáról.

A szervezeti és működési szabályzatban szükséges arról rendelkezni, hogy milyen előírásoknak kell megfelelni az ülés összehívásakor, az indítványt milyen tartalommal kell megfogalmazni, milyen alaki kellékei vannak, kihez kell eljuttatni, és az elnök hány napon belül köteles gondoskodni az ülés összehívásáról.

A Nektv-n kívül más jogszabályok is megszabhatnak további olyan helyzeteket, amikor a kisebbségi önkormányzat ülését össze kell hívni. Ilyen például, amikor törvénysértés megszüntetése érdekében a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezi azt.

4.2.3. Az ülés összehívása

A kisebbségi önkormányzat ülését az elnök hívja össze és vezeti.[34] A szervezeti és működési szabályzatban rendelkezni kell a testület összehívásának és vezetésének módjáról arra az esetre nézve is, amikor az elnöki és az elnökhelyettesi tisztség egyidejűleg betöltetlen, illetőleg ha mindkét tisztségviselő tartósan akadályoztatva van.[35] Ekkor célszerű úgy rendelkezni, hogy szükség esetén a legidősebb kisebbségi képviselő (korelnök) hívja össze a testülete és vezesse az ülést.

A rendes és a rendkívüli ülések összehívására a szervezeti és működési szabályzatban eltérő szabályok állapíthatók meg. Főszabályként az elnök írásos meghívó megküldésével, 7-8 nappal az ülés előtt hívja össze az ülést. Rendkívüli ülések összehívása esetén ennél rövidebb határidő, és az írásos meghívó mellőzése is lehetséges. Alapvető követelmény azonban, hogy ezeket az eljárási szabályokat előzetesen rögzítsék a szervezeti és működési szabályzatban.

A szervezeti és működési szabályzatban kell rendelkezni a meghívó tartalmáról is, arról, hogy mikor, milyen módon, és kiknek kell kiküldeni azt. A meghívottak körébe tartoznak természetesen a kisebbségi képviselők, valamint az állandó jelleggel, illetve az egyes napirendi pontokhoz meghívott személyek.

A Nektv. módosítása kötelezővé tette a jegyző, illetve megbízottja részvételét is a kisebbségi önkormányzat ülésén. Az új szabály szerint a jegyző köteles jelezni a települési kisebbségi önkormányzat testületének, illetőleg az elnöknek, ha döntéseiknél jogszabálysértést észlel. Ezért tehát az elnök a meghívót – az előterjesztésekkel együtt – köteles megküldeni a jegyzőnek is. Amennyiben a jegyző nem tud részt venni az ülésen, köteles gondoskodni arról, hogy őt megbízottja helyettesítse.

A meghívót az elnök írja alá és gondoskodik annak kiküldéséről. A meghívó az ülés helyét, időpontját a tervezett napirendi pontokat, azok előadóit, és a kapcsolódó írásos előterjesztéseket tartalmazza. Az előterjesztések biztosítják, hogy a képviselők felkészülhessenek a döntéshozatalra, tartalmazva mindazokat a tényeket, adatokat, információkat, amelyek a megalapozott döntéshez szükségesek.

4.2.4. Nyílt ülés, zárt ülés

A kisebbségi önkormányzat ülése fő szabályként nyilvános. Ez a demokratikus működés garanciája, alapvető biztosítéka annak, hogy a választópolgárok betekintést nyerhessenek a döntéshozatali eljárásba, figyelemmel kísérhessék a kisebbségi önkormányzatnak a kisebbség érdekében kifejtett tevékenységét. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne csak a képviselők és a meghívottak, de a választópolgárok is értesüljenek a kisebbségi önkormányzat ülésének idejéről, napirendjéről, helyéről. Ennek érdekében a meghívók kiküldésével egyidejűleg gondoskodni kell annak kihirdetéséről is. Ez a gyakorlatban a meghívónak a hirdetőtáblára való kifüggesztésével történik.

Pusztán az ülésről való tájékoztatással nem merül ki a nyilvánosság elvének biztosítása. A kisebbségi önkormányzat üléseit olyan helyre kell szervezni, ahová a választók is be tudnak jutni, a megjelentek számára pedig megfelelő és elegendő helyet tudnak biztosítani. Az ülésen való részvétel – kérdésfeltevés, véleménynyilvánítás, stb. – további szabályait a szervezeti és működési szabályzatban az elnök ülésvezetési teendői kapcsán lehet megállapítani.

A nyilvánosság kizárásával tartható kisebbségi önkormányzati ülések eseteit a törvény taxatív módon (kimerítően) határozza meg. Felsorolja ugyanis mindazokat az eseteket, amikor a kisebbségi önkormányzatnak zárt ülést kell tartania: választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízás adása, illetőleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele, továbbá az összeférhetetlenségi és a kitüntetési ügyekben, valamint ha törvény az ügyet érintően a nyilvánosságot kizárja. E mellett a törvény felhatalmazást ad arra, hogy a testület zárt ülést rendeljen el, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene.[36]

A Nektv. tehát egyes ügyek nyilvános tárgyalását az érintett beleegyezéséhez köti. Ilyenkor két eshetőség áll fenn: a kisebbségi önkormányzat beszerzi a beleegyező nyilatkozatot, és ennek alapján nyilvános ülésén tárgyalhatja meg az ügyet, vagy ennek hiányában köteles a napirendi pontot zárt ülésen megvitatni.

A zárt ülés elrendeléséről – a törvényi feltételek fennállása esetén – a testület határozattal dönt.

A Nektv. rendelkezik arról, hogy a kisebbségi önkormányzat zárt ülésén a kisebbségi önkormányzat tagjain kívül a jegyző, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértő vehet részt, illetőleg az, akinek meghívását törvény kötelezővé teszi.

4.2.5. A jegyzőkönyv

A kisebbségi önkormányzat üléséről jegyzőkönyv készül. A zárt ülésről külön kell jegyzőkönyvet készíteni, amelyhez csatolni kell az érintett nyilatkozatát arról, hogy nem egyezik bele ügyének nyilvános ülésen történő megvitatásába. A továbbiakban a zárt ülés jegyzőkönyvét – mellékleteivel együtt – a nyilvános ülés jegyzőkönyveitől elkülönítetten kell kezelni.

A Nektv. módosítása új szabályt iktatott be. Eszerint a kisebbségi önkormányzat üléséről a jegyzőkönyv készülhet kizárólag magyar nyelven, vagy két nyelven: a kisebbség nyelvén és magyarul. Ennek eldöntése a kisebbségi testület joga. Utóbbi esetben a törvény úgy rendelkezik, hogy a kisebbség nyelvén készült jegyzőkönyvet kell hitelesnek tekinteni.[37]

Annak a körülménynek, hogy csak magyarul, vagy a kisebbség nyelvén folyik a tanácskozás, és történik a jegyzőkönyvezés, döntő befolyása van az adminisztrációs teendők megszervezésére, ideértve a jegyzőkönyvvezető személyének megválasztását is. Emiatt is különösen fontos, hogy a kisebbségi önkormányzat a szervezeti és működési szabályzatába foglalja, hogy üléseiről milyen nyelven készüljön jegyzőkönyv.

A testületi tevékenységet dokumentáló jegyzőkönyv elkészítéséről a Nektv. rendelkezése alapján az elnök gondoskodik. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy az elnök maga írja a jegyzőkönyvet. A kisebbségi önkormányzat testületi működésének feltételeinek biztosítására, ezek között pedig az adminisztrációs feladatok ellátására a jogalkotó a polgármesteri hivatalt jelölte ki.[38] Ilyen feladatnak kell tekinteni a jegyzőkönyv elkészítését, tágabb értelmezésben a jegyzőkönyv elkészítésével kapcsolatos gépelési, másolási – kisebbségi nyelvű rögzítés esetén – a fordítási teendőket is.

Az elnök feladata tehát, hogy megteremtse a jegyzőkönyv elkészítésének feltételeit, kialakítsa az ehhez szükséges kapcsolatrendszert. A hivatal apparátusa – leírás, sokszorosítás, postázás céljából – ugyanis a polgármesteri hivatalt irányító jegyzőn vagy az általa kijelölt személyen keresztül vehető igénybe.[39] Az ügyviteli teendők elvégzéséhez a jegyző oly módon köteles kapacitást biztosítani, hogy a jegyzőkönyv az előírt törvényi határidőn – az ülést követő 15 napon – belül elkészülhessen. A jegyzőkönyv tartalmáért a kisebbségi önkormányzat elnöke, illetve a hitelesítésre – a kisebbségi testület által a tagja közül kijelölt – képviselő felel, akik a jegyzőkönyvet aláírják. Az elkészült jegyzőkönyvet az elnök a jegyzőnek küldi meg, aki 5 napon belül továbbítja a közigazgatási hivatalnak.

A nyilvánosság érvényesülését hivatott garantálni az a rendelkezés, amely biztosítja a választópolgárok számára, hogy betekintsenek a kisebbségi testület üléseinek jegyzőkönyveibe, ide értve azok mellékleteit is. Ez alól kivételt képez a zárt ülésről készült külön jegyzőkönyv. A zárt ülés jegyzőkönyvébe, előterjesztéseibe ugyanis a választópolgárok nem tekinthetnek bele. Ez alól egyetlen kivétel van: biztosítani kell annak az adatnak a megismerését, amelyet zárt ülés jegyzőkönyvében rögzítettek ugyan, de az adatvédelmi törvény szerinti közérdekűnek, vagy közérdekből nyilvánosnak minősül.

4.2.6. A döntéshozatal

A települési kisebbségi önkormányzat döntése: határozat. A kisebbségi képviselők akkor hozhatnak kisebbségi önkormányzati döntést, ha ülésük határozatképes. A kisebbségi testület akkor határozatképes, ha a kisebbségi önkormányzati képviselők több, mint a fele jelen van. A határozatképességet az elnök állapítja meg az ülés megnyitását követően, az ülés vezetésének első aktusaként. A döntéshozatalból kizárható az, akit, vagy akinek hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A képviselő köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A kizárásról az érintett képviselő kezdeményezésére vagy bármely más települési kisebbségi önkormányzati képviselő javaslatára a testület dönt. A kizárt képviselő a határozatképesség szempontjából jelenlévőnek minősül.

Döntést – határozatot – a kisebbségi képviselők szavazás útján hozhatnak. A szavazásban a települési kisebbségi önkormányzati képviselők vehetnek részt.[40]

A szavazás általában nyílt, kézfelemeléssel történik. Titkos szavazás azon esetekben tartható, amikor egyébként zárt ülés elrendelésére is lehetőség nyílna.[41] Célszerű a szervezeti és működési szabályzatban rögzíteni, hogy a képviselőtestület miként bonyolítja le a titkos szavazást. Lehetőség van „szavazatszámláló” bizottság megválasztására, de ezt a feladatot a kisebbségi testület egyik állandó bizottsága is elvégezheti. Követelmény, hogy az eljáró bizottságnak biztosítania kell a szavazás titkosságát – külön helyiséget, urnát –, illetőleg az eredményt meg kell állapítania, külön jegyzőkönyvbe foglalnia, amely majd a testületi ülés jegyzőkönyvének mellékletét fogja képezni.

Név szerinti szavazást a jelen lévő képviselők több mint a fele kezdeményezheti a kisebbségi önkormányzat ülésén. Az elnök ekkor – célszerűen névsor szerinti sorrendben – szavazásra hívja fel a jelenlévő képviselőket, akik szóban közlik, hogy igennel vagy nemmel szavaznak, illetőleg tartózkodnak a szavazástól. A jegyzőkönyv ekkor név szerint tartalmazza a leadott szavazatokat.

A szavazásra bocsátott határozati javaslatot az elnök terjeszti a képviselők elé. Az elfogadásához a jelen lévő települési kisebbségi önkormányzati képviselők több mint a felének igen szavazata szükséges (egyszerű többség. Amennyiben a kisebbségi képviselők kevesebb mint a fele szavazott a javaslat mellett, vagy szavazategyenlőség alakult ki, a döntést elutasítottnak kell tekinteni.

A testületi döntések túlnyomó többsége egyszerű többséggel születik, a Nektv. azonban meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a határozatot minősített többséggel, azaz a megválasztott képviselők több mint felének egybehangzó szavazatával kell meghozni. Ezek mellett a szervezeti és működési szabályzatban meghatározhatók további olyan kérdések, amelyek eldöntéséhez minősített többség szükséges.[42]

A kisebbségi önkormányzat testületének ülését az elnök vezeti. A döntéshozatal során kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy mely határozatokhoz szükséges minősített többség, és melyekhez elegendő az egyszerű szótöbbség. Az a határozat, amelyet minősített többség helyett egyszerű többséggel hoztak, érvénytelen. Fontos, hogy míg az egyszerű többség megállapításánál a jelenlévő, addig a minősített többségű döntés meghozatalánál a megválasztott kisebbségi képviselők számához kell viszonyítani. Célszerű, ha az elnök a szavazás módjának kimondásával állapítja meg és hirdet ki a szavazás számszerű eredményét, így az ennek megfelelően kerül rögzítésre a jegyzőkönyvben is.

4.2.7. A közmeghallgatás

A Nektv. módosítása – eltérően a korábbi szabályozástól – már kimondja, hogy a kisebbségi önkormányzat testületének évente legalább egy alkalommal közmeghallgatást kell tartania.[43].A kisebbségi testület ülésének nyilvánossága kapcsán már szót ejttettünk arról, hogy a választópolgároknak joguk van arra, hogy figyelemmel kísérjék a kisebbségi önkormányzat tevékenységét. A törvénymódosítás azzal, hogy kötelező érvénnyel beemelte a kisebbségi joganyagba a közmeghallgatás intézményét, további garanciát biztosított a nyilvánosság elvének érvényesülésére, egészen pontosan arra, hogy a választópolgárok tájékoztatást kapjanak a kisebbségi önkormányzat munkájáról. A közmeghallgatáson ugyanis a választópolgároknak közérdekű kérdést, javaslatot tehetnek fel a képviselőtestületnek.

Ezeken a nyilvános képviselőtestületi üléseken a kisebbségi önkormányzatoknak lehetőségük nyílik arra, hogy beszámoljanak a lakosságnak a kisebbségi önkormányzat tevékenységéről, működéséről, pénzügyi helyzetéről, gazdálkodásukról, megismertethetik a jövőre vonatkozó hosszabb, illetve rövid távú terveiket, célkitűzéseket. Célszerű a közmeghallgatást a költségvetés időszakában megtartani, mert ekkor tájékoztatást nyújthatnak az előzetes költségvetési koncepcióról, a helyi önkormányzattal való közös elképzelésekről, együttműködésről is. A fórumon részt vevő választópolgárok pedig kérdéseket intézhetnek a kisebbségi testülethez, problémákat vethetnek fel, javaslatokat fogalmazhatnak meg.

Ennek a speciális ülésnek a részletes szabályait ugyanúgy szükséges a szervezeti és működési szabályzatba foglalni, mint a rendes ülések lebonyolításának rendjét. Szabályozni kell a közmeghallgatás összehívását, meghirdetését, illetőleg az ülés megtartásának módját is. Nem elegendő tehát, ha a közmeghallgatást csupán formálisan emelik be a szabályzatba és csak annak kötelező megtartását említik, hanem a részletes eljárási rendet is rögzíteni kell.

5. A kisebbségi önkormányzat működésének feltételei

A Nektv. korábbi normaszövege szerint a polgármesteri hivatal köteles – szervezeti és működési szabályzatában meghatározott módon – a helyi kisebbségi önkormányzat munkáját segíteni. Ennek tartalmát azonban e rendelkezés bővebben nem fejtette ki, csupán az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelettel[44] (Ámr.) együtt értelmezve voltak pontosan meghatározhatók mindazok a feladatok, amelyeket a kisebbségi önkormányzat működésével kapcsolatosan a települési önkormányzatnak el kellett látnia. A korábbi évek tapasztalataira figyelemmel a jogalkotó egy helyen, a Nektv-ben [45] fogalmazta meg e kötelezettséget.

Az új, egységes normaszöveg a helyi önkormányzat kötelező feladataként határozza meg a kisebbségi önkormányzat testületi működése feltételeinek biztosítását. A törvénymódosítás változatlanul főszabályként mondja ki, hogy a helyi önkormányzat e kötelezettségének szervezeti és működési szabályzatában rögzített módon tesz eleget, azaz meg kell határoznia, hogy milyen módon biztosítja a kisebbségi önkormányzat testületi működésének feltételeit. Alapvető változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy e feltételek meghatározását és biztosítását a kisebbségi önkormányzatnak nem kell előzetesen kérnie.

A jövőben már nem kell különböző jogszabályok rendelkezéseit összevetni e kötelezettség értelmezéséhez, a módosított Nektv. felsorolja, hogy mit kell érteni a testületi működés feltételei alatt:

· a testületi működéshez igazodó helyiséghasználat biztosítását, illetőleg

· a postai, kézbesítési, gépelési, sokszorosítási feladatok ellátását és az ezzel járó költségek viselését.

A törvény azt is kimondja, hogy ezeknek a feladatoknak a végrehajtásról a polgármesteri hivatal gondoskodik, így az elkövetkezőkben már ez sem lehet vita tárgya.

5.1. A kisebbségi önkormányzat helyiséghasználata

A kisebbségi önkormányzatok – a helyi önkormányzatokhoz képest – sajátos helyzetben vannak, mert bár feladataikat törvény határozza meg, működési kiadásaikra az állam forrást biztosít, önálló hivatallal nem rendelkeznek. Mivel a kisebbségi önkormányzat külön hivatalt fenntartani nem képes, kézenfekvő és jelenleg lehetséges egyetlen megoldás, hogy a működésével összefüggő tevékenységében a helyi önkormányzat hivatala, a polgármesteri hivatal támogassa. Ezek között az első és legfontosabb lépés megegyezni annak a helyiségnek a használatáról, amelyet a kisebbségi önkormányzat testületi működéséhez igénybe vesz.

Egyre általánosabb az elvárás, hogy a helyi önkormányzat olyan helyiséget biztosítson a kisebbségi önkormányzat számára, amely alkalmas fogadóórák megtartása, a testületi ülések lebonyolítása, az ülések közötti mindennapi munka szervezésére, valamint amelyben az iratok tárolása, számítógép, bútor elhelyezése is lehetséges.

A jogalkotó azonban a Nektv. módosításakor nem rendelkezett a használatba adandó helyiségek számáról és méretéről, ezért a továbbiakban sem lesz egyszerű feladat meghatározni azt, hogy egy adott településen milyen helyiséget kell a kisebbségi önkormányzat rendelkezésére bocsátani. Ez függ a település nagyságától, a helyi önkormányzat infrastrukturális lehetőségeitől, a működő és helyiséget igénylő kisebbségi önkormányzatok számától, és nem utolsó sorban az általuk ellátott tevékenységtől, feladatoktól. E tényezők, körülmények figyelembevételével egyezhetnek meg az érintett önkormányzatok a helyiséghasználat kérdéséről.

Közcélú rendezvények – közmeghallgatás, lakossági fórum, közösségi napok, kulturális rendezvények stb.– megtartása érdekében a kisebbségi önkormányzat is igényelheti, hogy a helyi önkormányzat bocsásson a rendelkezésére egy e célra alkalmas helyiséget például tanácskozó termet, művelődési házat. A helyiség igényléséről, használatáról született megegyezéssel célszerű kiegészíteni az együttműködési megállapodást.

A módosult Nektv. meghatározza a helyiséghasználat alapvető szabályait, ezzel elősegíti azoknak a konfliktusoknak a megelőzését, amelyek az elmúlt években – a szabályozatlanságból eredően – nagy számban fordultak elő. A helyi önkormányzat a kisebbségi közügyek ellátásához, a működési feltételek biztosításához szükséges ingó és ingatlan vagyontárgyakat a kisebbségi önkormányzat ingyenes használatába köteles adni, a testület megalakulását követő 2 hónapon belül.[46]

Ez a rendelkezés több lényeges, új elemet is tartalmaz. Mindenekelőtt határidőt szab a technikai feltételek megteremtésére. Természetesen a kisebbségi önkormányzatnak már ezt a határidőt megelőzően is működnie, üléseznie kell, ehhez pedig nyilvánvalóan igénybe kell vennie bizonyos szolgáltatásokat – például az üléstermet, telefont, faxot, internetet, fénymásolót stb. –, amelyeket a polgármesteri hivatal köteles rendelkezésére bocsátani. A Nektv. azonban ezt a két hónapos időszakot biztosítja mindazoknak a feltételeknek a kialakítására, amelyek a következő négy éves ciklusban a kisebbségi önkormányzat adminisztrációs, technikai hátteréül szolgálnak. E határidőn belül kell a helyi önkormányzatnak és a települési kisebbségi önkormányzatnak megegyezésre jutnia abban a kérdésben, hogy a működéshez – a helyi sajátosságokhoz igazodóan – ki milyen feltételeket igényel, illetve biztosít.

A kisebbségi önkormányzat testületi működéséhez igazodó helyiségnek nyilvánvalóan rendelkeznie kell a szükséges infrastrukturális feltételekkel, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy ott a kisebbségi önkormányzat testülete, és annak bizottságai üléseiket megtartsák. Emiatt nem elfogadható például egy ablaktalan, leromlott állapotú, esetleg olyan helyiség átadása, amelyben megoldatlan a vizesblokk használata, és nincs elektromos árammal és telefonvonallal ellátva. Megbéníthatja a kisebbségi testületek működését az is, ha a helyi önkormányzat hivatalának nyitvatartáshoz igazodó helyiséget kapnak használatra, mivel az időben korlátozza a kisebbségi képviselőket, illetőleg az üléseken részt venni kívánó választópolgárokat egyaránt. A helyiségnek alkalmasnak kell lennie az ügyfelek fogadására is.

A törvény előremutatóan rendelkezik nem csupán az ingatlan, de az ingó vagyon ingyenes használatba adásáról is. Ezt két feltételhez köti. Egyrészt az átadás nem akadályozhatja a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörének ellátását. Másrészt pedig az ingyenes használatba adott vagyontárgyak körét a helyi önkormányzat rendeletében elkülönítetten kell meghatározni. Az eljárás jogi hátterét is megteremti azzal, hogy kimondja: a használati jogra, az átadás rendjére a Polgári Törvénykönyv szabályai irányadók azzal, hogy a használatba adás feltételeit írásban kell rögzíteni, az átadásra kerülő vagyonrészek pontos körülírásával, értékének és az átadással megoldani kívánt kisebbségi közügynek a meghatározásával.[47] Az új szabályozás tehát megköveteli az írásbeli megállapodás megkötését.

5.2. A kisebbségi önkormányzat működésével összefüggő adminisztrációs feladatok

A telefon, a fax, illetve a számítógép használatával kapcsolatosan elfogadható megoldás, hogy a települési önkormányzat a telefonvonalat biztosítja, a fenntartási költségeket pedig a működésére biztosított állami támogatás keretéből a kisebbségi önkormányzat fizeti.

A kisebbségi önkormányzat testületi ülésének előkészítésével kapcsolatos teendők – úgymint a meghívók, előterjesztések, tájékoztató anyagok, hirdetmények elkészítése –, továbbá a testületi ülésen elhangzott tanácskozás lényegének, illetve a meghozott határozatoknak a rögzítése, a jegyzőkönyv elkészítése, valamint a döntések végrehajtásához szükséges írásos intézkedések, levelek, dokumentumok legépelése, sokszorosítása, megküldése stb. ugyancsak az önkormányzat hivatalának feladata. A postai, kézbesítési, gépelési, sokszorosítási feladatok ellátásával összefüggésben keletkező költségek viseléséről a jogszabály egyértelműen rendelkezik: ezek a helyi önkormányzatot terhelik. Ennek értelmében a polgármesteri hivatal feladata a postai küldemények időben történő érkeztetése, illetve feladása, valamint az ezzel összefüggő költségek viselése. A hivatal feladata haladéktalanul továbbítani a kisebbségi önkormányzat elnöke, illetve annak tagja részére a címükre érkezett küldeményeket ugyanúgy, mint a polgármesteri hivatal címére érkező, de a kisebbségi önkormányzatnak szóló leveleket, meghívókat.

A polgármesteri hivatalt a jegyző vezeti,[48] tehát az ő feladata a kisebbségi önkormányzati testületi működésével összefüggő adminisztráció biztosítása, a jegyzőkönyvek elkészítésének időbeli összehangolása, a gépelést végző munkatársak kijelölése. A jegyző a hivatal útján gondoskodik arról is, hogy a kisebbségi önkormányzat tevékenységét rögzítő dokumentumok elkészüljenek, valamint továbbítja a kisebbségi önkormányzati ülésről készített jegyzőkönyveket a Közigazgatási Hivatal felé.

A kisebbségi önkormányzat működésével, tevékenységével összefüggő dokumentumoknak, jegyzőkönyveknek, levelezéseknek, illetőleg eszközeinek (pecsétnyomó, stb.) tárolása céljára külön, zárható iratszekrény biztosítása szükséges.

Amint azt fentebb már jeleztük, a törvény előírja a helyi önkormányzat képviselőtestülete számára, hogy szervezeti és működési szabályzatában rögzítse, milyen módon biztosítja a kisebbségi önkormányzat testületi működésének feltételeit. Mindazonáltal a két testület által kötött együttműködési megállapodást célszerű kiterjeszteni ezekre a kérdésekre is, mintegy tovább részletezve a szervezeti és működési szabályzatban rögzített feladatokat, megjelölve az egyes ügyviteli teendőket, a felelőst, illetve az esetleges határidőket. Az előzetesen egyeztetett és rögzített szabályok lényegesen megkönnyíthetik a kisebbségi önkormányzat és a helyi önkormányzat közötti kapcsolattartást.

6. A települési kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának szabályai

A kisebbségek támogatási rendszeréről, illetve a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodására, vagyonára vonatkozó szabályokról a Nektv. VIII. fejezetében található rendelkezések adnak áttekintést[49].

6.1. A kisebbségi önkormányzatok vagyona

A kisebbségi önkormányzat vagyona a kisebbségi közügyek megvalósítását, a testületi működés feltételeinek biztosítását, illetve más önkormányzattól átvett feladat és hatáskör ellátását szolgálja.

A vagyon két alapvető csoportra osztható: azokra a dolgokra, amelyeken tulajdonjogot, illetve amelyeken vagyoni értékű jogokat szerzett a kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi önkormányzatok mindazoknak az ingóknak és ingatlanoknak a tulajdonosai lehetnek, amelyeken tulajdonjog szerezhető.[50] A vagyoni értékű jogok körében a Nektv. csak a használati jogokról rendelkezik ugyan, de kisebbségi önkormányzat, mint jogalany, más vagyoni értékű jogot (pl. szolgalmi jog) is szerezhet.

Megkülönböztetjük továbbá a vagyon törzsvagyoni és vállalkozói elemeit.

A kisebbségi önkormányzat vagyonának elkülönített része a törzsvagyon, melynek körét a kisebbségi önkormányzat testülete át nem ruházható hatáskörében minősített többséggel határozza meg. A törzsvagyon körébe tartoznak mindazok az ingó és ingatlan vagyonrészek, továbbá vagyoni értékű jogok, amelyek a kisebbségi önkormányzat tulajdonában, kizárólagos használatában vannak, és közvetlenül a kisebbségi közügyek ellátását szolgálják.[51]

A törzsvagyont a törvény további két vagyonrészre bontja:

1. forgalomképtelen vagyon a testületi működést biztosító ingatlan-vagyonrész, illetve minden más olyan vagyonrész, amelyet törvény vagy a kisebbségi önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában annak nyilvánít,[52]

2. korlátozottan forgalomképesek a törzsvagyonhoz tartozó mindazon vagyonrészek, amelyek nem tartoznak az 1. pontban meghatározott vagyonhoz.[53]

A forgalomképtelenségből következik, hogy az ilyen vagyontárgy nem terhelhető meg, nem köthető le, nem lehet követelés biztosítéka, tartozás fedezete és végrehajtás sem vezethető rá.

A kisebbségi önkormányzat vagyonának e körbe nem tartozó részét felhasználhatja arra, hogy gazdálkodó szervezetet alapítson, illetve annak működésében részt vegyen, feltéve, hogy felelőssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulásának mértékét. A kisebbségi önkormányzat vállalkozása a kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti.

A kisebbségi önkormányzat a kisebbségi közügyek ellátása során vagyonával önállóan gazdálkodik. Gazdálkodásának biztonságáért a kisebbségi önkormányzat testülete, annak szabályszerűségéért az elnök felelős.

A Nektv. a tulajdonjog vagy használati jog települési kisebbségi önkormányzat részére való átadásának két esetét szabályozza:

A települési kisebbségi önkormányzat megalakulását követő 2 hónapon belül a kisebbségi közügyek ellátásához, a működési feltételek biztosításához szükséges ingó és ingatlan vagyontárgyakat a helyi önkormányzat a települési kisebbségi önkormányzat ingyenes használatába adja.

Feladat- és hatáskör átruházása esetén a szükséges vagyontárgyakat az átadó önkormányzat (helyi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat) az átvevő kisebbségi önkormányzat tulajdonába vagy használatába adja, külön megállapodásban foglaltaknak megfelelően.

Alapvető szabály az, hogy az átadás nem akadályozhatja a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörének ellátását. Az ingyenes használatba adott vagyontárgyak körét a helyi önkormányzat a rendeletében elkülönítetten határozza meg.

Az átadásra vonatkozó főbb szabályok a következők:

· a használatba adás feltételeit írásban kell rögzíteni, az átadásra kerülő vagyonrészek pontos körülírásával, értékének és az átadással megoldani kívánt kisebbségi közügynek a meghatározásával,

· a kisebbségi önkormányzat a használati jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni.

6.2. A kisebbségi önkormányzatok bevételi forrásai

6.2.1. Az állami költségvetésből a kisebbségi közügyek ellátásához nyújtott támogatások

Az állam a kisebbségi közügyek ellátásához a költségvetési törvényben meghatározott támogatásokat nyújt[54]. A Nektv. rendszerbe foglalja a kisebbségi közügyek ellátásához nyújtott költségvetési forrásokat.[55] E körbe tartoznak: az általános és feladatalapú támogatási rendszerben biztosított támogatás, a kisebbségi óvodai neveléshez, illetőleg a kisebbségi oktatáshoz és neveléshez nyújtott kiegészítő normatív támogatás, az oktatási és kulturális önigazgatás körében biztosított támogatások, valamint a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatási kerete, illetve a kisebbségi társadalmi szervezetek által pályázat útján felhasználható működési célú támogatás. A települési kisebbségi önkormányzatok ez utóbbi kivételével valamennyi támogatást igénybe vehetik.

6.2.2. Normatív állami hozzájárulás

A Nektv-ben foglalt[56] általános szabály szerint a települési kisebbségi önkormányzatokat a normatív állami hozzájárulás az egyházakra irányadó szabályok szerint illeti meg, melyet a helyi önkormányzat útján vehetnek igénybe. Az egyházakra irányadótól eltérő szabályok vonatkoznak a kisebbségi önkormányzat által átvett közoktatási intézmény fenntartásához biztosított – a költségvetési törvényben meghatározott – állami normatív hozzájárulásokra, támogatásokra, illetve kiegészítő támogatásokra, valamint a kisebbségi önkormányzat által fenntartott kulturális intézmény működtetéséhez nyújtott támogatásokra.

A települési kisebbségi önkormányzatok a normatív állami hozzájárulást és az általános működési támogatást a helyi önkormányzat útján veszik igénybe, amely 8 napon belül köteles azt számlájukra átutalni. A támogatás éves összegét, a támogatás biztosításának módját, eljárási rendjét a költségvetési törvény határozza meg.[57]

A folyósításra negyedévente kerül sor. Az átutalásról a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal intézkedik a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok által készített, az illetékességi területükön működő kisebbségi önkormányzatokról szóló értesítés alapján az önkormányzati ügyekért felelős tárca útján a Magyar Államkincstár felé.

A települési kisebbségi önkormányzatot év közbeni megszűnése esetén a támogatás időarányos része illeti meg. A helyi kisebbségi önkormányzat megszűnéséről az illetékes közigazgatási hivatal értesíti a NEKH-t és a Belügyminisztériumot a további folyósítás megszüntetése érdekében. A települési önkormányzat jegyzője köteles intézkedni a megszűnt kisebbségi önkormányzatot meg nem illető, időarányos támogatás visszautalásáról a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságán keresztül a Kincstár felé.

6.2.3. Tervezett, feladatalapú támogatás

A Nektv. felhatalmazást ad az általános mellett a feladatalapú támogatás feltételeinek kormányrendeletben történő meghatározására. A feladatalapú támogatás rendszerének kialakításához a törvény előírja azt, hogy a kisebbségi önkormányzat csak a szervezeti és működési szabályzatában, illetőleg testületi határozatában meghatározott kisebbségi közügy ellátása esetén jogosult a feladatalapú működési forrásra. A kisebbségi önkormányzatok feladatarányos finanszírozási rendszerének kidolgozására a közeljövőben kerül majd sor.

6.2.4. A kisebbségek oktatási és kulturális önigazgatása körében a Nektv. VI. fejezetében meghatározott támogatások

A kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzattól a közoktatási intézmény fenntartói jogát – ha a Nektv. másképp nem rendelkezik – a közoktatási törvényben meghatározottak szerint átveheti. A közoktatási intézményt átvevő kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzatokkal azonos jogcímen és feltételekkel jogosult igényelni a mindenkori költségvetésről szóló törvényben meghatározott hozzájárulásokat, támogatásokat.

6.2.5. Kiegészítő normatív támogatás

A Nektv. szerinti[58] anyanyelvű vagy anyanyelvi nevelés, oktatás többletköltségét - törvényben meghatározott módon - az állam illetve a helyi önkormányzat viseli. Az állam kiegészítő normatív támogatást nyújt a kisebbségi óvodai neveléshez. A közoktatási intézményt átvevő kisebbségi önkormányzat – a megkötött közoktatási megállapodás alapján – a kisebbségi feladatok megszervezéséhez nyújtott kiegészítő támogatás igénylésére is jogosult.[59]

6.2.6. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásai

A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány pályázati rendszerében nyújtott támogatások a hazai kisebbségek önazonosságának megőrzését, hagyományai gondozását, átörökítését, az anyanyelv ápolását, fejlesztését, szellemi és tárgyi emlékeik fennmaradását, a kisebbségi létből fakadó kulturális és politikai hátrányok mérséklését szolgáló tevékenységek támogatását szolgálják. E forrásokra a kisebbségi társadalmi szervezetek mellett a kisebbségi önkormányzatok is pályázhatnak. A közalapítvány támogatási tevékenysége szerves része a kisebbségi célú állami finanszírozás rendszerének.[60]

6.2.7. Az államháztartásból származó egyéb bevételek

A helyi önkormányzat éves költségvetésében meghatározott összegű támogatást nyújthat az illetékességi területén működő települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat számára.

A kisebbségi önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy az állam által normatív módon biztosított támogatás mellett bevételeiket – feladataik, programjaik megvalósításához – az állami költségvetésben az egyes fejezeteken belül nevesítetten, illetve nem nevesítve pályázat útján kisebbségi célokra felhasználható pénzügyi keretekből egészítsék ki. Kiemelendő, hogy Magyarország európai uniós tagsága óta megnőtt az Európai Unió pályázataiból elnyerhető támogatások lehetősége is különösen az oktatás, térségfejlesztés területén. A települési, területi kisebbségi önkormányzatok feladatainak ellátását az országos kisebbségi önkormányzatok is segíthetik támogatásukkal.

6.2.8. Az államháztartáson kívülről származó bevételek

A Nektv.[61] biztosítja annak lehetőségét, hogy a kisebbségek anyagi támogatásában hazai, külföldi szervezetek, alapítványok és magánszemélyek is részt vállaljanak. E támogatások közül a kisebbségek anyaországai részéről nyújtott támogatásokat érdemes kiemelni. Az anyaországi támogatások mértéke kisebbségenként változó. Az anyaországok általában célzott támogatást biztosítanak, nagyrészt oktatási, kulturális, közművelődési intézmények működtetéséhez, fenntartásához, illetve a kisebbségek anyanyelvű médiájának támogatásához. Az anyaországi támogatások jelentős mértékben hozzájárulhatnak az anyaországgal való kapcsolattartás rendszerességéhez. A kisebbségi önkormányzatok feladatainak ellátását hazai és külföldi szervezetek, alapítványok is támogathatják. Az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései lehetővé teszik a fizetendő adó visszatérítését, ha a külföldi adománytevő a pénzbeli segély felhasználását ahhoz a feltételhez köti, hogy a kedvezményezettet az adó viselése alól mentesíteni kell. A kedvezmény igénybevételére akkor van lehetőség, ha ezt az adományban részesített írásban kéri.[62]

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a települési kisebbségi önkormányzatok bevételeit az alábbi ábrában foglaltuk össze:


ò	ò	ò

ñ		ñ

6.3. A kisebbségi önkormányzat költségvetése, különös tekintettel a költségvetési döntések meghozatalának módjára és az irányadó határidőkre

Az államháztartásról szóló törvény (Áht.) értelmében a helyi önkormányzat költségvetése és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje.[63] A helyi és helyi kisebbségi önkormányzatok államháztartási alrendszer költségvetését és a költségvetés végrehajtását a helyi és helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek előirányzatait is magában foglaló helyi és helyi kisebbségi önkormányzati költségvetések előirányzatainak és azok teljesítésének teljes körű - bevételeket és kiadásokat tartalmazó - pénzforgalmi tervezése és elszámolása alkotja.

A Nektv. módosítása beemelte a kisebbségi joganyagba a kisebbségi önkormányzatok költségvetésével kapcsolatos alapvető rendelkezéseket, így már e törvény is rögzíti: a kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás részét képezi, ahhoz a teljes pénzforgalmával kapcsolódik. A Nektv. rendelkezik arról is, hogy a kisebbségi önkormányzatok költségvetése a központi költségvetéstől elkülönül, ahhoz állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal kötődik.

A törvénymódosítással egyértelműbbé vált, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak költségvetési gazdálkodásuk során milyen szabályokat kell alkalmazniuk: az államháztartás működési rendjére, illetőleg a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és költségvetési kötelezettségének rendjére vonatkozó szabályok irányadóak.[64]

Ezzel összefüggésben a Nektv. módosítása – az Áht.-vel összhangban - rögzíti azt is, hogy a települési és területi kisebbségi önkormányzatok az államháztartás helyi önkormányzati rendszeréhez tartoznak, és kimondja, hogy a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodására a helyi önkormányzati költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Az Áht. rendelkezése szerint a kisebbségi önkormányzat a költségvetésből finanszírozza és látja el a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló és más törvényben meghatározott feladatait.

Ugyancsak az Áht. deklarálja azt, hogy míg a helyi önkormányzat a költségvetését önállóan, rendeletben állapítja meg, addig a kisebbségi önkormányzat szintén önállóan, költségvetési határozatban állapítja meg saját költségvetését.

6.3.1. A költségvetés előkészítésének és jóváhagyásának rendje

A helyi önkormányzat a költségvetését a költségvetési törvény elfogadását követően, annak előírásai, követelményei, a központi hozzájárulásoknak, támogatásoknak az önkormányzatot megillető normatívái, valamint a központosított előirányzatok tervezett igénybevétele alapján állapítja meg.

A helyi önkormányzat költségvetése előkészítésének első munkaszakaszába tartozik a költségvetési koncepció kidolgozása. Ennek összeállítása előtt első lépésben a jegyző áttekinti az önállóan és a részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervek következő költségvetési évre vonatkozó feladatait, az önkormányzat bevételi forrásait. A helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési szerveinek tekintetében ezt az egyeztetést a helyi kisebbségi önkormányzat elnökével folytatja le, és ez után alakítja ki a költségvetés koncepcióját. Ez nyilvánvalóan kisebbségi önkormányzatonként külön történik, ha a településen több kisebbségi önkormányzat is működik.

A koncepció kialakításának időszakában a jegyző információt szolgáltat a kisebbségi önkormányzat számára a központi költségvetési, és a helyi önkormányzati támogatás összegéről. Ebben a szakaszban az elsődlegesen tisztázandó kérdés az, hogy a helyi önkormányzat kíván-e támogatást biztosítani, hiszen ez döntően befolyásolhatja a kisebbségi önkormányzat költségvetési lehetőségeit. A helyi önkormányzat költségvetési bevételeivel és kiadásaival önállóan gazdálkodik, így azt is saját belátása szerint – ellátandó feladatai és a rendelkezésére álló költségvetési eszközök függvényében – állapítja meg, hogy a kisebbségi önkormányzato(ka)t milyen forrásból és mértékben támogatja.

A helyi önkormányzatnak ebben a munkaszakaszban szükséges intézkednie a kisebbségi önkormányzat költségvetésének megalapozásához szükséges önkormányzati döntések meghozataláról. A kisebbségi önkormányzat ugyanis a rendelkezésre álló bevételi költségvetési források ismeretében képes a tervezés időszakában felmérni, hogy az adott költségvetési évben mely feladatok ellátását tudja felvállalni. Mindezek miatt kell kellő hangsúlyt fektetni a kisebbségi önkormányzattal folytatandó párbeszéd intézményesített formájára, a költségvetési egyeztetésre.

A kisebbségi önkormányzatnak meg kell ismernie a költségvetési koncepció tervezetét is annak érdekében, hogy arról alkotott, határozatba foglalt véleményét határidőben a polgármesterhez továbbítani tudja.

Az előegyeztetések lefolytatása után a polgármester a koncepcióhoz csatolja a helyi önkormányzatnál működő bizottságok – a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint kikért – véleményét, emellett pedig külön a kisebbségi önkormányzatnak a koncepció tervezetről alkotott véleményét. Ezekkel együtt terjeszti a koncepciót a képviselő-testület elé. A jegyző által elkészített költségvetési koncepciót a polgármesternek november 30-ig – a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjai általános választásának évében legkésőbb december 15-ig – kell benyújtania a képviselő-testületnek.

A koncepciót a képviselő-testület megtárgyalja, és határozatot hoz a költségvetés-készítés további munkálatairól.

Ezzel azonban a költségvetés tervezésének első szakasza még nem zárul le, ugyanis a további tervezés érdekében a helyi önkormányzat költségvetési koncepciójának a helyi kisebbségi önkormányzatra vonatkozó részéről tájékoztatni kell a helyi kisebbségi önkormányzat elnökét. Emellett nyilvánvalóan szükséges tájékoztatást adni a testület számára a fenti határozatban foglaltakról is, annak érdekében, hogy a jogszabályokban előírt kötelezettségek határidőben teljesíthetőek legyenek.

A következő szakasz a költségvetési törvényből adódó részletes információk megismerése után a költségvetési rendelettervezet előkészítése. Ekkor már a helyi önkormányzat által megbízott személy folytatja tovább az egyeztetést a helyi kisebbségi önkormányzat elnökével, ennek keretében az elnök rendelkezésre bocsátja a kisebbségi önkormányzatra vonatkozó adatokat.

A kisebbségi testület a kisebbségi önkormányzatra vonatkozó, rendelkezésre bocsátott adatok ismeretében kezdi meg költségvetésének összeállítását. A költségvetési határozat tervezetét a jegyző készíti elő, amennyiben azt a kisebbségi önkormányzat kéri. Ezt célszerű megelőzően, a költségvetési egyeztetési folyamat korábbi szakaszában a jegyző számára jelezni, vagy az együttműködés szabályai között a megállapodásban rögzíteni.

A kisebbségi képviselő-testület költségvetési határozat-tervezetét a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke először a kisebbségi önkormányzat testülete elé terjeszti. A kisebbségi önkormányzat által elfogadott költségvetési határozatot ezt követően az elnöknek továbbítania kell a polgármesternek.

A kisebbségi önkormányzat költségvetési határozata a helyi önkormányzatéhoz hasonló szerkezetben készül. Az Áht. úgy rendelkezik, hogy a kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának a következő szerkezet szerint kell tartalmaznia az előirányzatokat:[65]

· az önkormányzat és az önállóan, illetve a részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervek bevételei forrásonként a pénzügyminiszter elemi költségvetés összeállítására vonatkozó tájékoztatójában rögzített főbb jogcím-csoportonkénti részletezettségben;

· a működési, fenntartási előirányzatok önállóan és részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervenként, intézményen belül kiemelt előirányzatonként részletezve;

· a felújítási előirányzatok célonként;

· a felhalmozási kiadások feladatonként;

· a helyi kisebbségi önkormányzat igazgatási és egyéb, nem intézményi formában folytatott tevékenységét;

· éves létszámkeret önállóan és részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervenként;

· a többéves kihatással járó feladatok előirányzatai éves bontásban;

· a működési és a felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatok bemutatása tájékoztató jelleggel mérlegszerűen, egymástól elkülönítetten, de – a finanszírozási műveleteket is figyelembe véve – együttesen egyensúlyban.

A helyi önkormányzat képviselő-testülete költségvetési rendeletébe változatlan formában beépíti a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatát. A helyi önkormányzat költségvetési rendelettervezetének szerkezetében elkülönítetten jelenik meg a helyi kisebbségi önkormányzat(ok) költségvetése.

A költségvetési rendelettervezetet ezután először a jegyző egyezteti a költségvetési szervek vezetőivel, és írásban rögzíti, majd a polgármester terjeszti a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint a helyi önkormányzat képviselő-testületének bizottságai elé. A bizottságok által megtárgyalt, a pénzügyi bizottság által véleményezett rendelettervezetet ezt követően terjeszti a polgármester a helyi önkormányzat képviselő-testülete elé. A jegyző által elkészített és véleményeztetett költségvetési rendelettervezet benyújtási határidejét az Áht. szabja meg: a képviselőtestületnek való benyújtásáról a polgármesternek február 15-ig kell gondoskodnia. (Ha a költségvetési törvény kihirdetésére a költségvetési évben kerül sor a benyújtási határidő a költségvetési törvény kihirdetését követő 45. nap.)

A helyi önkormányzat képviselő-testülete ezt követően alkotja meg, és hagyja jóvá költségvetési önkormányzati rendeletét, amelybe a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetése – a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozata alapján – változatlan formában elkülönítetten épül be.[66] Ez jogi garanciát nyújt a helyi kisebbségi önkormányzatnak arra, hogy a települési önkormányzat a kisebbségi önkormányzat testülete által jóváhagyott költségvetési előirányzatok felett ne rendelkezhessen, a kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatát érdemben ne változtathassa meg.

A helyi önkormányzat az elfogadott költségvetéséről a fent jelzett benyújtási határidőtől számított 30 napon belül, az államháztartási információs és mérlegrendszernek megfelelően tájékoztatja a Kormányt.[67]

6.3.2. A költségvetési előirányzatok módosításának rendje

A helyi önkormányzat helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetését is tartalmazó költségvetési rendelete, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetési határozata a költségvetésen belül a működési és felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatokat egymástól elkülönítetten tartalmazza. A költségvetésben a bevétel, kiadás tervezett összegei előirányzatonként kerülnek meghatározásra. A költségvetési határozatban szereplő bevételi előirányzatok a kisebbségi önkormányzat költségvetési évben várható bevételeit, a kiadási előirányzatok pedig a bevételekből tervezett, önkormányzati feladatok végrehajtására rendelkezésre álló költségvetési forrásokat tartalmazzák. A költségvetési gazdálkodás azt jelenti, hogy a kisebbségi önkormányzat beszedi bevételeit, feladatainak ellátása érdekében pedig kiadási előirányzatait felhasználja.

A kisebbségi önkormányzat bevételi és kiadási előirányzatainak megállapításáért és teljesítéséért a helyi kisebbségi önkormányzat testülete tartozik felelősséggel.

A helyi önkormányzat költségvetési rendeletébe beépült helyi kisebbségi önkormányzati előirányzatok kizárólag a helyi kisebbségi önkormányzat határozata alapján módosíthatók, a módosításokat a helyi önkormányzat költségvetési rendeletének kiadási és bevételi előirányzatain kell átvezetni.[68]

A költségvetés módosítása az egyes előirányzatok módosításával történik. A költségvetési határozatban megállapított, helyi önkormányzati költségvetési rendeletbe beépített előirányzatokat eredeti előirányzatként tartják nyilván. Az egyes előirányzatok szükség szerint növelhetők, csökkenthetők, illetőleg közöttük átcsoportosítások végezhetők, ha erről dönt az előirányzat felett hatáskörrel rendelkező, de az előirányzat módosítását a költségvetésen át kell vezetni. Ezek a módosított előirányzatok.

Ha a helyi kisebbségi önkormányzat az eredeti előirányzatán felül többletbevételt ér el, bevételkiesése van, illetve kiadási előirányzatán belül átcsoportosítást hajt végre (ideértve az átruházott hatáskörben végrehajtott átcsoportosításokat is), a helyi kisebbségi önkormányzat testülete módosítja a költségvetéséről szóló határozatát.[69]

A helyi kisebbségi önkormányzat testülete a költségvetési határozatában általa jóváhagyott előirányzatok átcsoportosítási jogát bizottságaira és a helyi kisebbségi önkormányzat elnökére átruházhatja.[70] Az átruházott hatáskörben hozott átcsoportosításról a helyi kisebbségi önkormányzat testületét a következő ülésén tájékoztatni kell. Átcsoportosítani csak a kisebbségi önkormányzat testülete által jóváhagyott előirányzatok között lehet.

A helyi kisebbségi önkormányzat költségvetését, valamint a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek költségvetését költségvetési határozatával, testületi döntéssel megváltoztathatja. Az előirányzat-módosítás nem érintheti az Országgyűlés kizárólagos – költségvetési törvényben felsorolt –, illetve a Kormány előirányzat-módosítási hatáskörébe tartozó előirányzatokat.[71]

Az előirányzat-módosítást a jegyző készíti elő, és a polgármestert valamint a képviselő-testületet 30 napon belül tájékoztatja. A képviselő-testület döntése szerint időközönként, de legkésőbb a költségvetési szerv számára a költségvetési beszámoló felügyeleti szervhez történő megküldésének külön jogszabályban meghatározott határidejéig, december 31-i hatállyal módosítja a költségvetési rendeletét.[72]

6.3.3. Az előirányzatok felhasználása

A kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás részét képezi, költségvetési gazdálkodást folytatnak, azaz feladataik végrehajtása érdekében előirányzott bevételeik beszedéséről és kiadásaik teljesítéséről az éves költségvetési terv szerint gondoskodnak.

A kisebbségi önkormányzat működése során a rendelkezésére bocsátott, különböző forrásokból származó pénzeszközöket feladatainak végrehajtása, működésének biztosítása érdekében a jóváhagyott költségvetési határozatában előirányozottak szerint használhatja fel.

A költségvetési források felhasználása a gazdálkodás során kötelezettségvállalással, utalványozással, és ellenjegyzéssel történik.

Elsőként tekintsük át a kötelezettségvállalás fő szabályait:[73]

Amennyiben az erre jogosult a költségvetési szerv nevében, a költségvetési szerv feladatainak ellátása, a költségvetés végrehajtása érdekében fizetési vagy más teljesítési kötelezettséget vállal – például árut, szolgáltatást rendel meg – szerződést köt és egyúttal kötelezettséget vállal arra, hogy a teljesítést követően ennek ellenértékét kifizeti. Ezt a kötelezettségvállaló aláírásával igazolja.

A helyi kisebbségi önkormányzatok helyi önkormányzati költségvetési rendeletben szereplő előirányzatai terhére kizárólag a kisebbségi önkormányzat elnöke vagy az általa meghatalmazott helyi kisebbségi önkormányzati képviselő vállalhat kötelezettséget, illetve jogosult utalványozásra.

A kötelezettségvállalásnak előirányzat-felhasználási terven kell alapulnia. A kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódóan olyan analitikus nyilvántartást kell vezetni, amelyből megállapítható az évenkénti kötelezettségvállalás összege. Nem szükséges előzetes, írásbeli kötelezettségvállalás a gazdasági eseményenként 50 000 forintot el nem érő kifizetések esetében. Ennek rendjét és nyilvántartási formáját belső szabályzatban kell rögzíteni.

Az ellenjegyzéssel összefüggésben a leglényegesebb rendelkezések a következők:[74]

A kötelezettségvállalás, illetve kötelezettségvállalás alapján utalványozás csak ellenjegyzés után, és csak írásban történhet.

A kötelezettségvállalás, valamint az utalvány ellenjegyzésére a kisebbségi önkormányzat gazdálkodását végrehajtó szervének vezetője – a jegyző – jogosult. Az ellenjegyzést a kisebbségi önkormányzat megbízása alapján a kisebbségi önkormányzat testületének tagja is végezheti. Nem lehet az ellenjegyzési jogkör gyakorlásával a kisebbségi önkormányzat testületének azon tagját megbízni, aki a kötelezettségvállaló, illetve utalványozó személlyel közeli hozzátartozói viszonyban van. Amennyiben nincs a helyi kisebbségi önkormányzatnak olyan testületi tagja, aki a kötelezettségvállaló, illetve utalványozó személlyel ne lenne közeli hozzátartozói viszonyban, úgy az ellenjegyzési jogkört a jegyző gyakorolja. Az ellenjegyző személyét tehát a helyi kisebbségi önkormányzat képviselőtestület választhatja meg. Célszerű ezt a döntését a szervezeti és működési szabályzatában, vagy az ahhoz kapcsolódó külön gazdálkodási szabályzatban rögzíteni, illetőleg a helyi önkormányzattal a gazdálkodás végrehajtására megkötött együttműködési megállapodásban is rögzíteni.

Az ellenjegyzésre jogosultnak az ellenjegyzést megelőzően meg kell győződnie arról, hogy

a) a jóváhagyott költségvetés fel nem használt, illetve le nem kötött, a kötelezettségvállalás tárgyával összefüggő kiadási előirányzat rendelkezésre áll-e, illetve a befolyt vagy várhatóan befolyó bevétel biztosítja-e a fedezetet,

b) előirányzat-felhasználási terv szerint a kifizetés időpontjában a fedezet rendelkezésre áll-e,

c) a kötelezettségvállalás nem sérti-e a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat.

Fontos lehet az a jogszabályban biztosított lehetőség, hogy az ellenjegyző e feladat ellátásához szükség szerint szakértőt vehet igénybe.

A rendelet külön szabályozza azt az eljárási rendet, amelyet abban az esetben kell követni, ha a kötelezettségvállalás nem felel meg az előírtaknak. Az ellenjegyzésre jogosultnak erről írásban tájékoztatnia kell a kötelezettségvállalót, illetve a költségvetési szerv vezetőjét. Ha költségvetési szerv vezetője e tájékoztatás ellenére írásban ellenjegyzésre utasítja az ellenjegyzőt, ő köteles az utasításnak eleget tenni. E tényről pedig a helyi kisebbségi önkormányzat képviselő-testületét haladéktalanul írásban értesíteni kell. A felügyeleti szerv és a pénzellátást végző költségvetési szerv e jelentés kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül, a képviselő-testület pedig soron következő ülésén köteles megvizsgálni a bejelentést, és kezdeményezni az esetleges felelősségre vonást.

A kiadás teljesítésének és a bevétel beszedésének jogosultságát, összegszerűségét, a szerződés, megrendelés, megállapodás teljesítését az okmányok alapján ellenőrizni, szakmailag igazolni kell. Ez az érvényesítés.

Az érvényesítés során a következőkre kell figyelemmel lenni:[75]

Érvényesítést a helyi kisebbségi önkormányzat esetében is csak a polgármesteri hivatal, jegyző által írásban megbízott, legalább középfokú iskolai végzettségű és emellett pénzügyi-számviteli képesítésű dolgozója végezhet.

Az érvényesítés a teljesítés szakmai igazolásán alapul (pl: valaki a szolgáltatást igénybe vette, az árut átvette, az eszközt használatra átvette, és azt aláírásával igazolja). A szakmai teljesítésigazolás alapján az érvényesítőnek ellenőriznie kell az összegszerűséget, a fedezet meglétét, és azt, hogy az előírt alaki követelményeket betartották-e. A szakmai teljesítés igazolásának módjáról és az azt végző, a kisebbségi önkormányzat által kijelölt személyek belső szabályzatban történő rögzítéséről a települési önkormányzat jegyzője köteles gondoskodni. Az érvényesítést végző és a szakmai teljesítést igazoló nem lehet azonos személy.

Végül az utalványozással összefüggő legfontosabb előírások::[76]

Az utalványozás a kiadás teljesítésének, a bevétel beszedésének vagy elszámolásának – meghatározott írásos formában való – elrendelése.

A kisebbségi önkormányzat esetében utalványozásra az elnök, vagy az általa meghatalmazott helyi kisebbségi önkormányzati képviselő jogosult. Az utalvány ellenjegyzésére az ellenjegyzésnél alkalmazott szabályokat kell követni.

Utalványozni az érvényesített okmányra (számla, bizonylat) rávezetve (rövidített utalvány) vagy külön írásbeli rendelkezésen elkészített utalványon (utalványrendelet) lehet.

A kisebbségi önkormányzat – jogszabályi keretek között – saját hatáskörében határozza meg szervezetének és működésének részletes szabályait. Ezek közé tartozik a kisebbségi önkormányzat költségvetése tekintetében a kötelezettségvállaló, az utalványozó és az ellenjegyző személyének kijelölése is. Az erről szóló kisebbségi önkormányzati határozat alapján kerülnek a gazdálkodási jogkörök rögzítésre a helyi és a kisebbségi önkormányzat közötti együttműködési megállapodásban, illetőleg ennek megfelelően alakítja ki a jegyző a gazdálkodás belső szabályait.

Fontos azonban felhívnunk a figyelmet arra, hogy a kötelezettségvállalást, az utalványozást, valamint az ellenjegyzést ugyanazon személy nem végezheti.

6.4.1. A kisebbségi önkormányzat számlája

Az Ámr. külön fejezetben taglalja a helyi és helyi kisebbségi önkormányzatok számláira vonatkozó előírásokat.[77] A helyi kisebbségi önkormányzat csak annál a hitelintézetnél vezetheti számláit, amelyet a helyi önkormányzat képviselő-testülete számlavezető hitelintézetül megválasztott. Az erről szóló döntést a helyi önkormányzat képviselő-testülete hozza meg. A helyi önkormányzat a választott számlavezető hitelintézetét a hónap első napjával változtathatja meg. A folyamatos pénzellátás érdekében az önkormányzat további feladatait a törvény rögzíti, de nem tartalmaz kitételt arra vonatkozóan, hogy a kisebbségi önkormányzatnak erről miként kell értesülnie. Ennek hiányában is köteles azonban a helyi önkormányzat a bankváltásról tájékoztatást nyújtani a kisebbségi önkormányzat számára. A helyi kisebbségi önkormányzat megszűnése esetén a jogutód helyi önkormányzat a megszűnés időpontja szerinti határnappal köteles intézkedni a költségvetési elszámolási számla megszüntetéséről.

Az Ámr. rendelkezik arról is, hogy melyek azok a számlák, amelyeket a helyi önkormányzat a költségvetési elszámolási számlájához kapcsolódóan – általában jogszabályban meghatározott bevételek és kiadások elkülönített elszámolására – nyithat. Ennek alapján a helyi önkormányzat a helyi kisebbségi önkormányzat részére a helyi kisebbségi önkormányzat gazdálkodásával kapcsolatos pénzforgalom elszámolására vezethet alszámlát.

A helyi kisebbségi önkormányzat önálló döntése alapján és saját forrásai terhére

· költségvetési elszámolási számlát és/vagy ehhez kapcsolódóan alcímű számlákat,

· letéti pénzeszközök kezelésére letéti számlát,

· a dolgozói lakásépítésének támogatására munkáltatói lakásépítés és vásárlás támogatási számlát,

· bármely felhatalmazott hitelintézetnél devizabetét számlát vezethet.

További fontos szabály, hogy a helyi, illetőleg helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési elszámolási számlákat, alszámlákat – a meghatározott kivételekkel – egy belföldi hitelintézetnél nyithat, és csak egy költségvetési elszámolási számlával rendelkezhet. Költségvetési gazdálkodásával és a pénzellátással kapcsolatos minden pénzforgalmát e számlán köteles lebonyolítani.

6.4.2. Pénzforgalom a bankszámlán, készpénzforgalom

A kisebbségi önkormányzatnak meg kell bíznia a pénzintézetet számlájának vezetésével. E célból a pénzintézettel bankszámlaszerződést kell kötnie. A Nektv. rendelkezése szerint a bankszámla megnyitásához szükséges az illetékes választási bizottság igazolása, illetőleg a kisebbségi önkormányzat testülete (közgyűlése) alakuló ülésének jegyzőkönyve is.^{^[78]}

A kisebbségi önkormányzat pénzforgalma ezután ezen a bankszámlán bonyolítódik. A pénzintézet a bankszámlára érkező, kisebbségi önkormányzatot illető bevételeket nyilvántartja, annak terhére teljesíti a kiadásokat. A számlára érkező bevételről (jóváírás) és teljesített kiadásról (terhelés) a pénzintézet a kisebbségi önkormányzatot számlakivonttal értesíti. Ezen keresztül nyomon követhetők a bankszámlán történt pénzmozgások.

A bankszámla feletti rendelkezéshez két személy együttes aláírása szükséges. A bankszámlán elhelyezett pénzügyi eszközökkel a kisebbségi önkormányzat elnöke jogosult rendelkezni, ő az úgynevezett első aláíró, az utalványozó. Az ellenjegyzéssel célszerű pénzügyi szakembert megbízni. Az aláírásra jogosultak nevét és aláírás-mintáját a pénzintézet által rendszeresített aláírás nyilvántartó lapon be kell jelenteni a pénzintézetnél.

A számla feletti jogosultságok meghatározása során kiemelten ügyelni kell arra, hogy a kisebbségi önkormányzat számláján bonyolított pénzforgalom felett csak a kisebbségi önkormányzatnak van döntési jogosultsága. Ez azt jelenti, hogy kisebbségi önkormányzat számláján intézett pénzmozgásokról csak a kisebbségi önkormányzat erre felhatalmazott képviselője (elnök, vagy helyettesítésére megbízott kisebbségi képviselő) dönthet. A helyi önkormányzat hivatala a kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerve, de ez nem jelenti azt, hogy a kisebbségi önkormányzat számlái felett helyi önkormányzati tisztviselő, vagy polgármesteri hivatali alkalmazott rendelkezhetne. A kisebbségi önkormányzat számláján lévő pénzeszközöket a helyi önkormányzat nem veheti igénybe.

A bankszámlán intézett pénzforgalom mellett a kisebbségi önkormányzatok esetében a gyakorlatban még elterjedtebb a készpénzforgalom. Ennek bonyolítására külön házi pénztárat kell működtetni. A kisebbségi önkormányzatok többsége jellemzően így, házi pénztáron keresztül folytatja gazdálkodását. a kisebbségi önkormányzat készpénzforgalmát a polgármesteri hivatal házipénztára közreműködésével, – elkülönített nyilvántartás mellett – ha több kisebbségi önkormányzat működik kisebbségenként külön-külön pénztárkönyv segítségével kell bonyolítani.

Sajnálatos módon a fenti szabályok nem mindig érvényesülnek a gyakorlatban. Sok helyütt azonban még mindig gyakorlat, hogy a kisebbségi önkormányzatok pénzforgalmát a helyi önkormányzatéval összevontan kezelik, a kisebbségi önkormányzat készpénz-és bankszámlaforgalmát az önkormányzat hivatalának költségvetési számláján és házipénztárában elkülönítés nélkül bonyolítják. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kisebbségi önkormányzat költségvetési bevételei és kiadásai felett az önkormányzat polgármestere rendelkezik, mivel erre a helyi önkormányzat számlája tekintetében neki van jogosultsága.

Más gyakorlatot követnek azok az önkormányzati hivatalok, ahol a kisebbségi önkormányzat számára elkülönítetten nem vezetnek házipénztárt, a kiadásokra – utólagos elszámolási kötelezettség mellett – előleget biztosítanak. Sok esetben ez azért vezet konfliktushoz, mert az előlegekről a hivatalban nem vezetnek naprakész nyilvántartást, a kisebbségi önkormányzatot nem tájékoztatják naprakészen a pénzfelhasználásáról, így pedig képtelenség követni a kisebbségi önkormányzat bevételeinek és kiadásainak alakulását.

6.5. A költségvetési beszámoló elkészítésének és elfogadásának rendje

Az Áht. előírja, hogy a polgármester a helyi önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szeptember 15-ig, míg háromnegyed éves helyzetéről a költségvetési koncepciójához kapcsolódóan tájékoztatja a képviselő-testületet. A tájékoztatónak e rendelkezés szerint tartalmaznia kell a helyi kisebbségi önkormányzat(ok) költségvetési előirányzatainak időarányos alakulását, a tartalék felhasználását, a hiány (többlet) összegének alakulását, valamint költségvetése teljesülésének alakulását.^{^[79]}

Az Ámr. végrehajtására kiadott kormányrendelet tartalmazza a beszámoló készítésének részletes szabályait.[80] Eszerint a helyi önkormányzat költségvetési beszámolója a polgármesteri hivatal, a helyi kisebbségi önkormányzat(ok) és az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek beszámolóit is tartalmazza.

Az államháztartás szervezeteinek beszámolási kötelezettsége a költségvetési előirányzatok alakulásának és azok teljesítésének, a vagyoni, a pénzügyi és létszámhelyzetének, a költségvetési feladatmutatóknak és normatívák alakulásának bemutatására, továbbá a költségvetési támogatások elszámolására terjed ki. A beszámolóban a pénzügyi helyzetet a költségvetésben meghatározott bevételi és kiadási előirányzat teljesítése tükrözi. A beszámoló az alaptevékenységgel kapcsolatban az előirányzat-maradványt, illetve a pénzmaradványt, a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban az eredményt tartalmazza.

A kormányrendeletben rögzített, költségvetési beszámolóra vonatkozó általános szabályok szerint a helyi, illetőleg a kisebbségi önkormányzatok a költségvetési év első félévéről június 30-ai fordulónappal féléves költségvetési beszámolót, a teljes költségvetési évről december 31-ei fordulónappal éves költségvetési beszámolót kötelesek készíteni. A féléves költségvetési beszámolót legkésőbb július 31-éig, az éves költségvetési beszámolót legkésőbb a következő költségvetési év február 28-áig kell a felügyeleti szervnek megküldeni.

A helyi önkormányzatoknak a helyi kisebbségi önkormányzatok adatait is tartalmazó éves és féléves költségvetési beszámolóit a jelzett határidő lejártát követő 8 munkanapon belül kell benyújtani a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságához. E beszámolási kötelezettség teljesítéséhez a kisebbségi önkormányzat elnöke információt szolgáltat.

Az elnök a kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának időarányos teljesítéséről a kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének is beszámol. A kisebbségi önkormányzat kérésére – együttműködési megállapodás szerint – a jegyző készíti elő a zárszámadási határozat tervezetét is. Ezt terjeszti a kisebbségi önkormányzat elnöke a kisebbségi önkormányzat testülete elé.^{^[81]}

A helyi kisebbségi önkormányzat zárszámadási határozatát az elnök a helyi önkormányzat költségvetési rendelettervezetének elkészítéséhez továbbítja a polgármester részére.

A jegyző által elkészített zárszámadási rendelettervezetet a polgármester a költségvetési évet követően 4 hónapon belül terjeszti a helyi önkormányzat képviselő-testülete elé. A képviselő-testület a zárszámadásról rendeletet alkot.

6.6. A kisebbségi önkormányzat vállalkozói tevékenysége

A helyi kisebbségi közügyek ellátása során felmerülhet annak a lehetősége, hogy a kisebbségi önkormányzat kötelező vagy önként vállalt feladatát saját szervezete, illetőleg a helyi önkormányzat hivatala útján nem tudja ellátni. A törvény ezért lehetővé tette a kisebbségi önkormányzatok számára is azt, ezeket a feladatokat valamely gazdasági szervezet útján lássa el. A jogszabály felhatalmazása alapján ugyanis a kisebbségi önkormányzat saját hatáskörében dönthet arról, hogy az adott feladat ellátására intézményt, vagy saját gazdasági társaságot, vagy más gazdálkodó szervezetet alapít.[82]

A kisebbségi önkormányzat azonban nem csak alapíthat intézményt, hanem működtetésre más szervezettől, önkormányzattól át is veheti azt. Erre akkor kerülhet sor, ha a kisebbségi önkormányzat – a helyi önkormányzat átruházható feladat-és hatásköreiből – olyan feladat átvállalását kezdeményezi, amelyet az adott intézmény lát el.

További lehetőségként biztosítja a törvény azt is, hogy több kisebbségi önkormányzat feladat- és hatásköreit az általuk képviselt kisebbséggel azonos, más kisebbségi önkormányzatra átruházza. Ezt az adott kisebbségi testületek maguk kell, hogy kezdeményezzék, s amennyiben a jogszabály azt lehetővé teszi, és az átadás-átvétel feltételeiről meg tudnak egyezni, megállapodásba kell foglalniuk. A megállapodással összefüggésben további kikötés, hogy az háromoldalú kell hogy legyen, azaz nem elég csupán az átadó és az átvevő önkormányzatnak megállapodni, e körbe kötelezően be kell vonni az érintett országos kisebbségi önkormányzatot is. A megállapodás tartalmára a Nektv. rendelkezései az irányadóak.[83]

A törvény azonban kategorikusan kizárja hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggő feladat- és hatáskörök átruházhatóságát, értelemszerűen ilyen vállalkozás alapítását is.

A jogalkotó további megszorító rendelkezést is tett, ugyanis a kisebbségi önkormányzat csak olyan gazdálkodó szervezetet alapíthat, vagy olyan működésében vehet részt, ahol felelőssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulásának mértékét, és vállalkozása kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti.[84]

A kisebbségi önkormányzat által alapított gazdálkodó szervezet vezetőit a kisebbségi testület nevezi ki, valamint gyakorolja a külön jogszabály szerinti alapítói jogokat. A többségi befolyása alatt álló vállalkozásra az Áht. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

7. A települési kisebbségi önkormányzatok működésének és gazdálkodásának ellenőrzése

A törvénymódosítás megteremtette a feltétételeit annak, hogy a kisebbségi önkormányzatok átláthatóbb keretek között működhessenek és gazdálkodhassanak. Ezzel párhuzamosan a jogalkotó megerősítette az ellenőrzés rendszerét is.

7.1. A törvényességi ellenőrzés

A kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését a közigazgatási hivatal vezetője látja el. Ennek keretében azt vizsgálja, hogy megfelel-e a jogszabályoknak a kisebbségi önkormányzat szervezete, működése, döntéshozatali eljárása, és bármely – a testület, az elnök, a bizottság, illetőleg a kisebbségi önkormányzati társulás által hozott – határozata. A mérlegelési jogkörben hozott döntéseknek kizárólag a jogszerűségét vizsgálhatja.[85]

A közigazgatási hivatal vezetőjének törvényességi ellenőrzési jogköre főszabályként nem terjed ki azokra a kisebbségi önkormányzati döntésekre, amelyek alapján köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyból származó munkaügyi vitának, illetve külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye. Kivételesen ezekben az ügyekben is lefolytatható a törvényességi ellenőrzés, de csak a kisebbségi önkormányzat szervezetével, működésével, döntéshozatali eljárásával kapcsolatos körben, illetve ha a határozat a munkavállaló javára történő jogszabálysértést tartalmaz.

A törvényességi ellenőrzési eljárás menete a következő:

Ha a közigazgatási hivatal vezetője törvénysértést tapasztal a kisebbségi önkormányzat döntésénél, határidő kitűzésével felhívja a kisebbségi önkormányzat testületét vagy szervét annak megszüntetésére. Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről a közigazgatási hivatal vezetőjét tájékoztatni.

Amennyiben a megadott határidőn belül nem történik intézkedés, vagy az érintett a felhívásban foglaltakkal nem értett egyet, a közigazgatási hivatal vezetője három lehetőség közül választhat:

· a jogszabálysértő határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti;

· a törvénysértés megszüntetésére összehívhatja a kisebbségi önkormányzat testületét;

· a testület elnöke, elnökhelyettese felelősségének megállapítását kezdeményezheti.

A jogszabálysértés megszüntetésére a pert a kisebbségi önkormányzat ellen a megadott határidő lejártától számított 30 napon belül lehet megindítani. A kereset benyújtásának főszabályként a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a bíróság a végrehajtást felfüggesztheti. Ha a jogszabálysértő döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna, a végrehajtás felfüggesztését – az érintett egyidejű értesítésével – kérni kell a bíróságtól.

Azokban az esetekben, amikor a közigazgatási hivatal vezetője a törvényességi ellenőrzése során a kisebbségi önkormányzat költségvetésével, gazdálkodásával összefüggő döntéseinél észlel jogsértést, törvényességi ellenőrzési tapasztalatai alapján a kisebbségi önkormányzat gazdálkodását érintő vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevőszéknél.

A kisebbségi önkormányzat a közigazgatási hivatal eljárását kezdeményezheti a kisebbségi közügyek intézése érdekében, vagy ha testületi működésének feltételeit a helyi önkormányzat nem biztosítja megfelelően, illetve ha az előírt egyetértés vagy vélemény hiányában dönt. A kezdeményezésről a közigazgatási hivatal 30 napon belül köteles érdemben határozni vagy nyilatkozni.[86]

A törvénymódosítás további fontos feladatkört is meghatároz a közigazgatási hivatal vezetője számára: a kisebbségi önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújt. Javasoljuk ezért, hogy a vitás kérdésekben, illetve azokban, amelyek megítélése bizonytalan, vagy amelyek előkészítését szakmailag megalapozatlannak tartja a kisebbségi önkormányzat, illetőleg az elnök, bátran forduljanak a közigazgatási hivatal referenséhez szakmai segítségért.

Lényeges módosítás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a jegyző, illetve megbízottja köteles a kisebbségi önkormányzat ülésén állandó meghívottként részt venni, és jelezni a testületnek, illetőleg az elnöknek, ha döntéseiknél jogszabálysértést észlel.[87]

7.2. A gazdálkodás ellenőrzése

A közpénzekkel való gazdálkodás szükségessé teszi, hogy a költségvetésből rendelkezésre bocsátott összegek felhasználása az államháztartási ellenőrzés útján kontrollálható legyen.

Ennek az ellenőrzésnek alapvető célja számot adni arról, hogy az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal szabályszerűen, gazdaságosan, hatékonyan és eredményesen gazdálkodnak-e. Az államháztartás pénzügyi ellenőrzése – mely kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére, ezek között természetesen a kisebbségi önkormányzatokra is – külső és belső ellenőrzés keretében történik.

A kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.[88] Ezt a tevékenységet az Áht. az államháztartás külső pénzügyi ellenőrzéseként határozza meg.

Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzését

· a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzési tevékenység,

· a belső ellenőrzési tevékenység és

· az a) és b) pontokban meghatározott ellenőrzési tevékenységek központi harmonizációja, szabályozása és koordinációja, valamint a közzétett módszertani útmutatók és irányelvek alkalmazásának ellenőrzése útján kell ellátni.[89]

A helyi önkormányzat belső pénzügyi ellenőrzését a külön jogszabályok szerinti folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (pénzügyi irányítás és ellenőrzés) és belső ellenőrzés útján biztosítja.[90]

A folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzésért a költségvetési szerv vezetője felelős. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. Ezen belül

· a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti visszafizettetések dokumentumait is),

· az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzését,

· a gazdasági események elszámolását (a hatályos jogszabályoknak megfelelő könyvvezetés és beszámolás).

A költségvetési bevételek és kiadások tervezése, felhasználása és elszámolása, valamint az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodás a belső ellenőrzés tárgyát képezik. A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje, elérje a jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, elősegítse a gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet. A belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére. [91]

Az Ötv. a jegyző kötelező feladatává tette a pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszert működtetését. Ennek keretében – ide értve a felügyelt költségvetési szervek ellenőrzését is – a jegyző köteles gondoskodni a belső ellenőrzés működtetéséről a pénzügyminiszter által közzétett módszertani útmutatók és a nemzetközi belső ellenőrzési standardok figyelembevételével.[92] A helyi önkormányzatnál a képviselő-testület döntése alapján a belső ellenőrzést elláthatja:

· a képviselő-testület hivatala,

· az önkormányzattal szerződéses jogviszonyban álló személy vagy szervezet,

· a helyi önkormányzatok társulása.

Az új – 2005. augusztus 31-én hatályba lépett – szabályozás szerint a polgármester a tárgyévre vonatkozó – külön jogszabályban meghatározott – éves ellenőrzési jelentést, valamint az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek éves ellenőrzési jelentései alapján készített éves összefoglaló ellenőrzési jelentést – a tárgyévet követően, a zárszámadási rendelettervezettel egyidejűleg – a képviselő-testület elé terjeszti.

Az Országgyűlés a Nektv-t a legutóbbi módosítás alkalmával kiegészítette a belső ellenőrzésre vonatkozó szabályokkal. Eszerint a települési kisebbségi önkormányzat által fenntartott költségvetési szervek felügyeleti ellenőrzését a kisebbségi önkormányzat belső ellenőre vagy a helyi önkormányzat szerveinek gazdálkodását ellenőrző belső ellenőr végzi, és az ellenőrzés eredményéről tájékoztatja a települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat testületét.[93]

Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi önkormányzatnak lehetősége van arra, hogy az általa fenntartott intézmények belső ellenőrzését saját belső ellenőr útján lássa el. Mivel azonban a települési kisebbségi önkormányzat nem rendelkezik saját hivatallal, ha úgy ítéli meg, hogy törvényben meghatározott kötelességének csak így tud eleget tenni, igénybe veheti a polgármesteri hivatal apparátusát a belső ellenőrzési feladatainak ellátásához.

A kisebbségi önkormányzat – jogszabályi keretek között – saját hatáskörében határozza meg szervezetének és működésének részletes szabályait. Tehát önállóan dönt arról is, hogy a gazdálkodásával, ezen belül a belső ellenőrzéssel összefüggő feladatait milyen módon kívánja megoldani. Amennyiben ehhez a polgármesteri hivatal közreműködését igényli, azt – a hivatalt vezető jegyzővel történő előzetes egyeztetés után – saját szervezeti és működési szabályzatában, és az Áht. alapján megkötendő együttműködési megállapodásban[94] szükséges rögzíteni a kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat és eljárási rendet.

A helyi kisebbségi önkormányzat belső ellenőrzési rendszerének kialakítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az illeszkedjen a helyi önkormányzat belső ellenőrzési rendszerébe. Célszerű ezért a helyi önkormányzat éves ellenőrzési tervének kialakítása idején erről – ugyancsak az együttműködési megállapodásban rögzítettek szerint – egyeztetést folytatni. A kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának ellenőrzésével összefüggő feladatokat a helyi kisebbségi önkormányzat képviselőtestülete a helyi önkormányzatéhoz illeszkedő éves munkatervben hagyja jóvá. Az ellenőrzésekről a kisebbségi önkormányzat határoz, annak előkészítéséért, megszervezésért és végrehajtásáért – az együttműködési megállapodásban foglaltak szerint – a jegyző a felelős.

Az éves munkaterv alapján lefolytatott pénzügyi ellenőrzésekről szóló beszámolót a kisebbségi önkormányzat képviselőtestülete megtárgyalja, és a lefolytatott ellenőrzések eredménye alapján, saját hatáskörében dönt azoknak az intézkedéseknek a megtételéről, amelyekkel a feltárt hibák, hiányosságok megszüntethetők, kiküszöbölhetők, ennek érdekében – figyelemmel a jogszabályi követelményekre – szükség szerint módosítja a gazdálkodására vonatkozó a szabályzatokat.

A helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervekre ugyanúgy, mint a helyi önkormányzati szervekre – az Ötv., az Áht., illetőleg az Ámr. rendelkezéseivel összhangban – a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló kormányrendelet[95] szabályait kell alkalmazni.

A rendelet meghatározza a részletes eljárási szabályokat, így az éves ellenőrzési terv tartalmát is:

· az ellenőrzési tervet megalapozó elemzéseket, különös tekintettel a kockázatelemzésre;

· a tervezett ellenőrzések tárgyát;

· az ellenőrzések célját;

· az ellenőrizendő időszakot;

· a szükséges ellenőrzési kapacitás meghatározását;

· az ellenőrzések típusát és módszereit;

· az ellenőrzések ütemezését;

· az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egységek megnevezését.[96]

A költségvetési szerv vezetője felelős a feladatai ellátásához a költségvetési szerv vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért, az alapító okiratban előírt tevékenységek jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő ellátásáért, a költségvetési szerv gazdálkodásában a szakmai hatékonyság és a gazdaságosság követelményeinek érvényesítéséért, a tervezési, beszámolási, információszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért, annak teljességéért és hitelességéért, a gazdálkodási lehetőségek és a kötelezettségek összhangjáért, az intézményi számviteli rendért, a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés, valamint a belső ellenőrzés megszervezéséért és hatékony működéséért. A költségvetési szerv vezetője az éves költségvetési beszámoló keretében beszámol a költségvetési szerv folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzésének, valamint belső ellenőrzésének működtetéséről.[97]

E tekintetben a kisebbségi önkormányzat felügyelete alá tartozó, saját költségvetési szervek tekintetében a gazdálkodás ellenőrzését a kisebbségi önkormányzat, mint testület látja el.

A helyi önkormányzatnak az Európai Unió által nyújtott és egyéb nemzetközi támogatások, valamint az ehhez kapcsolódó költségvetési támogatások felhasználását fő szabályként szintén az Állami Számvevőszék ellenőrzi.[98]Emellett a helyi önkormányzatnak nyújtott európai uniós és az ahhoz kapcsolódó költségvetési támogatások felhasználását az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, a kormány által kijelölt szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a Kincstár, illetve az európai uniós támogatások irányító hatóságai és a kifizető hatóság képviselői is ellenőrizhetik.[99] Ennek akkor lehet jelentősége, ha a kisebbségi önkormányzat ilyen jellegű források felhasználásában a helyi önkormányzattal együttműködik.

Ezzel összefüggésben további szabályokat állapít meg az Áht, amely kimondja azt is, hogy a költségvetési és európai uniós forrásokból származó támogatást nyújtó szerv, illetve szervezeti egység kötelessége a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezetekkel és a kedvezményezettekkel kötött szerződésben kikötni:

· a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezet, illetve a kedvezményezett köteles az ellenőrzés érdekében az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a Kincstár, illetve az európai uniós támogatások irányító hatóságai és a kifizető hatóság képviselőit ellenőrzési munkájukban a helyszínen is – a megfelelő dokumentumok, számlák, a program megvalósítását igazoló okmányok, bizonylatok rendelkezésre bocsátásával, illetve a fizikai teljesítés vizsgálatában – segíteni; teljesítés vizsgálatában - segíteni;

· a felhasználással és az ellenőrzéssel összefüggő kötelezettségek megszegése esetén alkalmazandó szankciókat. [100]

Az államháztartás külső és belső pénzügyi ellenőrzését ellátó szervek az európai uniós támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) együttműködnek.

Szükséges még szót ejteni arról, hogy a helyi önkormányzatnak is lehetősége van a kisebbségi önkormányzat költségvetési gazdálkodásának ellenőrzésére, abban az esetben, ha saját hatáskörében, saját forrásai terhére helyi önkormányzati támogatást nyújtott a helyi kisebbségi önkormányzatnak, a kisebbségi törvényben megfogalmazott céljai megvalósítása, például kisebbségi óvoda, iskola működtetése érdekében. Az ellenőrzés célja ez esetben annak megállapítása lehet, hogy a kisebbségi önkormányzat a rendelkezésére bocsátott pénzeszközt a helyi önkormányzat által meghatározott célnak megfelelően használta-e fel. A célhoz kötött helyi önkormányzati támogatás felhasználásának ellenőrzésével kapcsolatos eljárási szabályokat célszerű együttműködési megállapodásban, illetve szervezeti és működési szabályzatban is rögzíteni.

Amint arról az előző fejezetben már szó volt, az Állami Számvevőszéknél vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti még a közigazgatási hivatal vezetője is, ha törvényességi ellenőrzése során a kisebbségi önkormányzat gazdálkodását érintő törvénysértést észlel.

III. A területi kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó szabályok

1. A területi kisebbségi önkormányzati választások

A korábbi szabályozás csak a fővárosban tette lehetővé a területi kisebbségi önkormányzatok létrehozását. A törvénymódosítás egyik fontos eleme, hogy a 2006-2007. évi választások eredményeképpen minden olyan megyében megalakulhatnak a kisebbségi önkormányzatok, amelyekben a területi szint kiépítését a kisebbségi közösségek képviselete szükségessé teszi.

1.1. A választójogosultak köre

A területi kisebbségi önkormányzatokat a szavazás napján az adott megyében működő települési kisebbségi önkormányzatok tagjai, az elektorok választják meg. A korábbi szabályozástól eltérően a kisebbségi jelöltként mandátumot szerzett helyi önkormányzati képviselők nem minősülnek elektornak, és nincs lehetőség elektort választó gyűlés tartására sem.[101]

1.2. A választás kitűzése

A területi kisebbségi önkormányzati képviselők általános választását az Országos Választási Bizottság minden kisebbség esetében azonos napra, a települési kisebbségi önkormányzati képviselők választását követő év márciusára tűzi ki. Ezzel egyidejűleg az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy mely kisebbségi jelölő szervezetek jogosultak listát állítani a választáson. A választást akkor kell kitűzni, ha a megye vagy a főváros területén ugyanazon kisebbségnek legalább 10 települési, illetve kerületi önkormányzata működik.[102]

1.3. A jelöltállítás

A területi kisebbségi önkormányzati választásokon az a jelölő szervezet állíthat listát, amelynek jelöltjeként indult a települési önkormányzati választásokon az adott megyében vagy a fővárosban a megválasztott elektorok legalább 10%-a.

A jelöltek számába beszámítanak az adott jelölő szervezet által önállóan állított jelöltek, valamint a közös jelöltek közül az adott jelölő szervezetre eső, jelöltenként külön-külön kiszámított jelölthányad. (Például hármas jelölés esetén szervezetenként az arány egyharmad.) A megválasztott elektorok legalább 10%-át közös jelöltként állító szervezetek a területi kisebbségi önkormányzati választáson is indíthatnak közös listát. A listát legkésőbb a szavazást megelőző 26. napon kell bejelenteni.

Ezen a választáson is érvényesül az a követelmény, hogy jelöltet csak a bíróság által 2005. november 25-ig bejegyzett olyan társadalmi szervezet állíthat, amelynek alapító okiratában egy adott kisebbség képviselete célként szerepel. A 2006-2007. évi választásokat követően már csak a legalább három éve bírósági nyilvántartásba vett társadalmi szervezetek indíthatnak kisebbségi jelöltet.

A választást akkor lehet megtartani, ha a jelölő szervezetek listáin együttesen legalább annyi jelölt található, mint a megválasztható képviselők száma, vagyis 9 fő.[103]

1.4. A szavazás

A szavazást 2007. márciusában fogják tartani. Az elektor azon a településen adja le szavazatát, ahol az a kisebbségi önkormányzat működik, amelyiknek tagja. A szavazásra a helyi önkormányzati választásoktól eltérő szavazókört kell kialakítani.

Az elektor részére átadott szavazólap tartalmazza a kisebbség megnevezését; a listák nevét a választási bizottság által kisorsolt sorrendben; a listán induló jelöltek közül a megválasztható képviselők számának megfelelő számú jelölt nevét a kisebbségi jelölő szervezet által bejelentett sorrendben; valamint a szavazás módjára vonatkozó tájékoztatást.

A szavazólapot az elektornak olyan zárt borítékban kell elhelyeznie az urnában, amelyen feltüntették az adott kisebbség megnevezését.[104]

1.5. A választás eredményének megállapítása

A szavazás lezárását követően a helyi választási bizottság az urnában lévő borítékokat – kisebbségenként elkülönítve – haladéktalanul a területi választási bizottsághoz szállítja.

A választás eredményét az alábbi számítás alapján állapítják meg:

Minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot úgy, hogy az első szám az adott listára leadott szavazatok száma, a második ennek a fele, majd következik ennek a harmada, negyede stb. addig amíg el nem érik a listán szereplő jelöltek számát. Ezt követően meg kell keresni a táblázatban (vagyis az összes számoszlopban) előforduló legnagyobb számot, és az a lista kap egy mandátumot, amelyikhez ez tartozik. Ezt az eljárást addig kell folytatni, amíg valamennyi mandátum kiosztásra kerül. Amennyiben a soron következő legnagyobb szám több lista számoszlopában is megtalálható, akkor az a lista kap mandátumot, amelyik már több mandátummal rendelkezik, végső soron pedig az, amelyik a listasorsolásnál kisebb sorszámot kapott.

Az alábbi példa szerint egy megyében 20 azonos kisebbségi települési önkormányzat működik, és minden elektor leadta a szavazatát. Az 1. lista 100, a 2. lista 32, a 3. lista 18 szavazatot kapott. Az egyszerűbb számítás kedvért az 1. lista 6, a 2. lista 4, a 3. lista 3 jelöltet állított.

	Lista 1	Lista 2	Lista 3

Szavazatszám	50	32	18
Ennek a fele	25	16	9
Harmada	17	11	6
Negyede	12	8	6
Ötöde	10
Hatoda	8

A mandátumok kiosztása az alábbiak szerint történik:

- 1. lista (50 szavazat)

- 2. lista (32 szavazat)

- 1. lista (25 szavazat)

- 3. lista (18 szavazat)

- 1. lista (17 szavazat)

- 2. lista (16 szavazat)

- 1. lista (12 szavazat)

- 2 (lista (11 szavazat)

- 1. lista (10 szavazat)

A jelöltek a listán elfoglalt helyük sorrendjében szereznek mandátumot.[105]

1.6. A területi kisebbségi önkormányzat megalakulása

A területi kisebbségi önkormányzat alakuló ülésére a települési kisebbségi önkormányzatok alapító ülésével kapcsolatban már ismertetett rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.[106]

1.7. A megüresedett mandátumok betöltése

Abban az esetben, ha a területi kisebbségi önkormányzat képviselőjének a megbízatása megszűnik, helyébe – a választásokon eredetileg is induló jelöltek közül – a jelölő szervezet által megnevezett, illetve ennek hiányában a listán soron következő jelölt léphet. Amennyiben nincs ilyen jelölt, a testület kevesebb mint 9 képviselővel is működhet, ám ha a képviselők létszáma 5 fő alá csökken vagy a kisebbségi önkormányzat megszűnik (feloszlatják vagy kimondja feloszlását) időközi választást kell tartani.[107]

2. A területi kisebbségi önkormányzatok, mint a kisebbségek új érdekképviseleti fórumai

A módosított Nektv. egyik fontos rendelkezése, hogy létrehozta a területi (megyei) kisebbségi önkormányzati szintet. Ennek szükségességét már hosszú évek óta jelezték azok a kisebbségek, amelyeknek a nyelvet beszélő, a hagyományokat ápoló közösségei túlnyomórészt vidéken élnek. A Nektv. korábbi szabályozása szerint a kisebbségi önkormányzatokat elsősorban helyi, illetve országos szinten lehetett megalakítani, a megyékben nem volt mód a területi kisebbségi önkormányzatok megválasztására. Ez alól csak a főváros jelentett kivételt, ahol nemcsak kerületekben, hanem a főváros egészére kiterjedően is létrejöhetett a kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi önkormányzatok a területi szint hiányát úgy „pótolták”, hogy egymással összefogva kistérségi vagy megyei társulásokat, regionális irodákat, szövetségeket, stb. alakítottak.

A területi kisebbségi önkormányzatok jogintézményének létrehozása megszüntette a középszintű kisebbségi önkormányzati szervezetrendszer eddigi hiányosságát és ellentmondását.

A területi kisebbségi önkormányzat olyan közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely a kisebbségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, a kisebbségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a kisebbségi közügyek területi (megyei, fővárosi) szinten történő önálló intézésére jön létre.

A Nektv. a felesleges ismétlések elkerülése érdekében nem részletezi a területi kisebbségi önkormányzatok jogállására, működésére, feladataira, hatásköreire, gazdálkodására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, hanem kimondja, hogy a települési kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A legfontosabb eltérések a következők:

A területi kisebbségi önkormányzatok az adott megyében elő kisebbségi közösség teljes személyi körének képviseletét látják el, beleértve azokat is, akik olyan településen élnek, ahol nem jött létre a települési kisebbségi önkormányzat.

A területi kisebbségi önkormányzat szervezetalakítási joga azzal a megkötéssel érvényesül, hogy a testület köteles pénzügyi bizottságot létrehozni.

A tagok jogállására vonatkozó szabályok lényegében ugyanazok, mint amelyeket a települési önkormányzati fejezetben már ismertettünk, kivéve a megbízatáshoz kapcsolódó juttatásokat. A területi kisebbségi önkormányzat testülete által megállapítható tiszteletdíj összege nem lehet magasabb:

· elnök esetében a köztisztviselői illetményalap hatszorosánál,

· elnökhelyettes esetében nem lehet magasabb az elnök részére megállapított összegnél,

· bizottság elnöke, tagja esetében a megyei kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 30%-ánál,

· képviselő esetében a területi kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 25%-ánál.

A területi kisebbségi önkormányzat nem rendelkezik saját hivatallal. A testületi működés feltételeit az illetékes megyei önkormányzat, pontosabban annak hivatala köteles biztosítani.

A módosított és kiegészített Nektv. az alábbiak szerint határozza meg a területi kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörét:

· véleményt nyilvánít az általa képviselt kisebbséget e minőségében érintő megyei (fővárosi) önkormányzati rendeletek tervezetéről,

· közreműködik az általa képviselt kisebbségek középfokú kisebbségi oktatása terén a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami szervek szakmai ellenőrzésében, a közoktatási törvényben szabályozott módon,

· kezdeményezheti a megyei vagy fővárosi önkormányzatnak a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi ellátásra, középiskolai és szakiskolai ellátásra vonatkozó feladat- és hatásköre átadását,

· kezdeményezheti a községi, fővárosi kerületi, városi helyi önkormányzatnak a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi ellátásra, középiskolai és szakiskolai ellátásra vonatkozó feladat- és hatásköre átadását,

· területi kisebbségi önkormányzatok társulása révén körzeti jellegű kisebbségi közszolgáltatás megszervezését vállalhatja, ha az megfelel a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseinek[108]:

Az elmúlt években a megyei önkormányzatok többsége önként vállalt feladatként folyamatosan figyelemmel kísérte és segítette a megye területén élő kisebbségek jogainak érvényesülését. Az Országgyűlés a Nektv. legutóbbi módosításával egyidejűleg ezt a tevékenységet kötelező feladatként határozta meg. E tevékenységi kör eredményes ellátása szükségessé teszi a megyei önkormányzatok és a területi kisebbségi önkormányzatok közötti szoros, intézményesített együttműködést. Ez különösen fontos az olyan, a kulturális autonómiát erősítő, vagy nemzetiségi oktatást folytató intézmények esetében, amelyek több településre kiterjedő vonzáskörzettel rendelkeznek és megyei fenntartásúak. Az együttműködés természetesen a helyi sajátosságokhoz igazodóan más területeken is lehetséges. Így például:

· a természet és a társadalom megyében levő kulturális javainak, valamint a történeti iratoknak a gyűjtésével, őrzésével, tudományos feldolgozásával;

· a megyei könyvtári szolgáltatással,

· az épített és természeti környezet védelmével, a térségi területrendezéssel és a megyei idegenforgalmi értékek feltárásával, idegenforgalmi célkitűzések meghatározásával,

· a térségi foglalkoztatással kapcsolatos feladatok ellátása során.

A kisebbségi önkormányzati jogok minden kisebbségi önkormányzat tekintetében egyenlők, a kisebbségi önkormányzatok között nincs alá-fölérendeltségi viszony. Az országos kisebbségi önkormányzat például akkor látja el az általa képviselt kisebbség érdekeinek területi képviseletét és védelmét, ha nincs területi kisebbségi önkormányzat. Ugyanígy az országos önkormányzat a megyei, fővárosi rendeletekről csak akkor nyilvánít véleményt, ha az adott kisebbség területi kisebbségi önkormányzatot nem alakít.[109]

A területi kisebbségi önkormányzati szint létrehozása mellett a kisebbségi önkormányzatok a feladataik hatékonyabb ellátására más helyi önkormányzattal, illetve kisebbségi önkormányzattal társulhatnak. A társulás feltételeit megállapodásban kell rögzíteni. A társulás a Nektv-ben foglaltakon kívül a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényben meghatározott módon is létrehozható.

IV. Az országos kisebbségi önkormányzatok

1. Az országos kisebbségi önkormányzat létrehozása

A kisebbségi joganyag módosításáról szóló törvényjavaslat első változata lehetővé tette volna, hogy az országos kisebbségi önkormányzatokat a kisebbségi közösségek tagjai közvetlen választás útján hozzák létre. Az Országgyűlés azonban úgy döntött, hogy pontosításokkal ugyan, de fenntartja az elektori rendszert.

A korábbi szabályozás szerint az Országos Választási Bizottság határozatban állapította meg, hogy az egyes kisebbségek milyen időpontban és helyszínen tartják az elektorok gyűlését. Az elektorok csak akkor gyakorolhatták választójogukat, ha vállalták az utazással és az akár egész napos részvétellel járó fáradalmakat. A több száz, esetenként több ezer elektor együttes szavazása csak nagy nehézségek árán volt megoldható. A jövőben a választási eljárás lényegesen egyszerűbb lesz, nem tartanak elektori gyűlést. A szavazást valamennyi kisebbség esetén azonos napon tartják, és azokon a településeken bonyolítják le, ahol kisebbségi önkormányzat működik.

A korábbi választójogi rendelkezések nem biztosították az arányos képviseletet. A listákra történő szavazással lehetővé válik, hogy a különböző elektori csoportok a tényleges támogatottságuknak megfelelően jussanak mandátumhoz az országos kisebbségi önkormányzatok közgyűlésében.

Az országos kisebbségi önkormányzati választások szabályai túlnyomórészt megegyeznek a területi kisebbségi önkormányzati fejezetben már ismertetett rendelkezésekkel, ezért csak az eltérésekről szólunk részletesebben:

1.1. A választójogosultak köre

Az országos kisebbségi önkormányzatokat a szavazás napján működő települési kisebbségi önkormányzatok tagjai, az elektorok választják meg.[110]

1.2. A választás kitűzése

A következő országos kisebbségi önkormányzati választásokat 2007. márciusában, a területi kisebbségi önkormányzati képviselők választásával egy napon tartják. A választást akkor kell kitűzni, ha országosan legalább 10 települési, illetve kerületi kisebbségi önkormányzat működik.[111] (Természetesen egyazon kisebbség által létrehozott önkormányzatokról van szó.)

1.3. A jelöltállítás

A jelöltállítás a területi kisebbségi önkormányzati választások kapcsán már bemutatott rendelkezések alapján történik. A választás megtartásához azonban legalább annyi jelölt szükséges, mint a közgyűlés tagjainak száma.

A közgyűlés tagjainak száma:

- 15 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma nem több, mint 15,

- 19 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 16 és 30 között van,

- 25 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 31 és 50 között van,

- 31 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 51 és 100 között van,

- 39 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 101 és 200 között van,

- 53 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma több, mint 200.

A jelölő szervezetek a szavazást megelőző 26. napig jelenthetik be a jelölőlistát az Országos Választási Bizottságnál.[112]

1.4. A szavazás

A szavazás szabályai ugyanazok, mint a területi kisebbségi önkormányzatok esetében.

1.5. A választás eredményének megállapítása

A szabályok megegyeznek a területi kisebbségi önkormányzati választásokra vonatkozó rendelkezésekkel. Az egyetlen eltérés, hogy a választás eredményét az Országos Választási Bizottság állapítja meg a területenként összesített jegyzőkönyvek alapján.[113]

1.6. A megüresedett mandátumok betöltése

Időközi választást a már ismertetett rendelkezések szerint lehet tartani, azzal az eltéréssel, hogy a működésképtelenség akkor következik be, ha a közgyűlés tagjainak száma a törvényben meghatározott létszám fele alá csökken.[114]

2. A tisztségviselők jogállása, különös tekintettel a visszahívhatóságra és a hivatalvesztés lehetőségeire

Az országos kisebbségi önkormányzatok tisztségviselői: a közgyűlés elnöke és az egy vagy több elnökhelyettes, a bizottság elnöke és az egy vagy több elnökhelyettes (alelnök). E körben megemlíthető az alakuló üléshez kötődő korelnöki tisztség.

A tisztségviselők jogállásának alapvető szabályait a Nektv. rendezi. Mivel az országos kisebbségi önkormányzat a jogszabályi keretek között önállóan alakítja ki szervezetét, a tisztségviselőkre vonatkozó szabályok kialakításában nagyfokú önállósága van a közgyűlésnek.

*2.1. A korelnök szerepe, a tisztségviselők megválasztása, a tisztség megszűnésének esetei***

Az országos kisebbségi önkormányzati tisztségviselők megválasztása a közgyűlés át nem ruházható hatáskörébe tartozik, és a megválasztott képviselők több mint a felének igen szavazatával (minősített többséggel) történik. E szabály alól egyetlen kivétel van: a korelnök, aki nem választott tisztségviselő, megbízatása azon alapul, hogy az alakuló ülésen ő a legidősebb képviselő.

Az országos önkormányzat megbízatása az Országos Választási Bizottság által összehívott alakuló ülésen kezdődik. Az alakuló ülést az elnök megválasztásáig a korelnök vezeti. A korelnöknek a következő feladatokat kell ellátnia:

· az alakuló ülés kezdetén a háromtagú mandátumvizsgáló bizottság megválasztásáról szóló előterjesztést – bármely képviselő személyi javaslata alapján – előterjeszti a közgyűlés elé;

· az alakuló ülés soron következő feladata az elnök és az egy vagy több elnökhelyettes megválasztása, ekkor is a korelnök az előterjesztő, a személyi javaslat megtételére pedig bármely képviselő jogosult.

A mandátumvizsgáló bizottság felállását, az elnök és elnökhelyettes megválasztását követően a korelnöki tisztség megszűnik.

A tisztségviselők jogállására vonatkozó döntések minősített többséget igényelnek[115]. A döntéshozatalra – tekintve, hogy személyi ügyről van szó – zárt ülésen kerül sor, ha az érintett nem járul hozzá a nyilvános tárgyaláshoz. A főszabály szerint a szavazás nyílt, de a testület döntése alapján titkos szavazás, sőt a jelen lévő képviselők több mint a felének igen szavazata alapján név szerinti szavazás is tartható.

Az elnökhelyettes megválasztásnak szabályai az elnökválasztás szabályaival megegyeznek. Az, hogy a közgyűlés egy vagy több elnökhelyettest választ, olyan szervezeti kérdés, amely a szervezeti és működési szabályzatban rögzítendő.

Az elnöki, elnökhelyettesi megbízatás megszűnik:[116]

· a képviselői megbízatás megszűnésével, amely bekövetkezik a testület megbízatásának megszűnésével, a testület feloszlatásával és feloszlásával, a képviselő lemondásával, a választójog elveszítésével, az összeférhetetlenség kimondásával, továbbá, ha a képviselő egy éven át nem vesz részt a testületi ülésen);

· az elnöki tisztségnek a bíróság által történő megszüntetésével.

Az elnöki, elnökhelyettesi tisztség megbízatás visszahívással nem szüntethető meg, ezt a jogalkotó kifejezetten kimondta, pontot téve egy hosszú ideje tartó jogalkalmazói vita végére.[117]

Az elnöki (elnökhelyettesi) tisztség bíróság által történő megszüntetésének szabályai a következők.[118] Az elnök (elnökhelyettes) sorozatos törvénysértő tevékenysége, mulasztása miatt a közgyűlés - minősített többséggel meghozott határozata alapján – keresetet nyújthat be az elnök ellen az országos kisebbségi önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei, fővárosi bírósághoz. Egyidejűleg kérheti az elnöknek (elnökhelyettesnek) e tisztségből történő felfüggesztését is. A bíróság az eljárás során a Polgári perrendtartás szabályait alkalmazza, azonban a perben viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye.

2.2. Az országos kisebbségi önkormányzat tagjaira vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok

Az országos kisebbségi önkormányzat jogállására, feladat és hatáskörére, szerveire vonatkozó szabályok a törvényben meghatározott eltérésekkel a települési kisebbségi önkormányzatra vonatkozó szabályok érvényesek. Ennek megfelelően az országos kisebbségi önkormányzat tagjaira is vonatkoznak a települési kisebbségi önkormányzatokról szóló fejezetben ismertetett összeférhetetlenségi szabályok.

Az összeférhetetlenség intézményének bevezetése a Nektv. egyik legfontosabb újdonsága. Nem a helyi önkormányzati képviselőkre vonatkozó rendelkezések mechanikus átvételről van szó, hanem a kisebbségi önkormányzatok az eddiginél tisztább, átláthatóbb működésének biztosításához szükséges garanciális elemek beépítéséről. Ezt célozza például az, hogy - az eddigi gyakorlattól eltérően -, a törvény tilalmazza az országos kisebbségi önkormányzat által alapított, vagy fenntartott intézmény, gazdasági társaság vezetőjévé vagy vezető tisztségviselőjévé a megválasztott közgyűlés tagjának kinevezését. Az elnök, az elnökhelyettes és a képviselő az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétől számított 30 napon belül köteles megszüntetni. Ha ennek a kötelezettségének ne tesz eleget, bármelyik kisebbségi önkormányzati képviselő indítványára a testület dönt az összeférhetetlenség kérdésében. Az összeférhetetlenség megtárgyalására kizárólag zárt ülésen kerülhet sor, vagyis e tárgykörben kötelező a zárt ülés tartása, a törvény további feltételt nem állapít meg. Indokolt esetben a kisebbségi önkormányzat testülete határozatban kimondja az összeférhetetlenség fennállását. A testület főszabályként határozatait nyílt szavazással hozza meg, az összeférhetetlenségi üggyel kapcsolatban azonban titkos szavazás is tartható, illetve a jelen lévő képviselők több mint felének kezdeményezésére, az elnök név szerinti szavazást rendelhet el. A határozat meghozatala a Nektv. szerint nem igényel minősített többséget, de a szervezeti és működési szabályzatában a közgyűlés ezt előírhatja. Fontos új szabály, hogy a képviselő megbízatása megszűnik, amennyiben az összeférhetetlenségét kimondják.[119]

2.3. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség

Az országos kisebbségi önkormányzat képviselője a megbízólevélének átvételét követő 30 napon belül vagyonnyilatkozatot tesz.[120] A vagyonnyilatkozat tétel elmulasztása esetén - annak benyújtásáig - az országos önkormányzat képviselője nem gyakorolhatja képviselői jogait és tiszteletdíjra sem jogosult. Mindebből az következik, hogy az elnök, elnökhelyettes – amennyiben a felhívott képviselői kötelezettségének nem tesz eleget – elnöki, elnökhelyettesi feladait sem láthatja el. Egy évig akadályoztatás címén helyettesíthető a szervezeti és működési szabályzat szerinti rendben, ezt követően azonban a képviselői megbízatása és ebből következően az elnöki, elnökhelyettesi megbízatása megszűnik.

3. A bizottságok

Az országos kisebbségi önkormányzat közgyűlése a Nektv.-nek a szervezetalakításra, illetve a tisztségviselők választására vonatkozó általános szabályai szerint hozza létre kötelező bizottságát (pénzügyi bizottság) valamint - a szervezeti és működési szabályzatában meghatározott egyéb bizottságait. Valamennyi bizottságára nézve kötelező szabály, hogy tagjainak több mint a felének, de legalább 2 tagnak, továbbá a bizottság elnökének képviselőnek kell lennie. A közgyűlés elnöke és elnökhelyettese nem lehet a bizottság elnöke vagy elnökhelyettese.

4. Az országos önkormányzat hivatala

Az országos önkormányzat hivatala – az elnök, az egy vagy több elnökhelyettes és a bizottságok mellett – a közgyűlés szerve. A hivatal belső szervezeti rendjét és működését (irányítási jogkör, munkáltatói jogkör, munkaidő, munkarend) az országos önkormányzat a szervezeti és működési szabályzatában részletesen köteles szabályozni. A hivatal vezetőjét az elnök javaslatára a közgyűlés határozatlan időre nevezi ki. A hivatal vezetője tekintetében – a felmentés esetét kivéve – az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat. A felmentés jogát a közgyűlés gyakorolja. A hivatal irányítását – a hivatalvezető útján – az elnök látja el. A hivatal munkavállalói feletti munkáltatói jogot a hivatal vezetője gyakorolja. Az országos önkormányzat tagjai, munkavállalói, külső szervezetek, személyek, mindezek hozzátartozói csak a szervezeti és működési szabályzatban megállapított korlátokkal kaphatnak juttatást az országos önkormányzattól.

A hivatal feladta az országos kisebbségi önkormányzat működésének segítése, különösen az országos önkormányzat határozatainak szakszerű előkészítése és végrehajtása, valamint a gazdálkodással kapcsolatos feladatok ellátása. Ellátja továbbá az önkormányzat szerveinek tevékenységéhez kapcsolódó adminisztratív feladatokat. Amennyiben a hivatal vezetője az országos önkormányzat testületének, a bizottságának és az elnöknek a döntéseinél jogszabálysértést észlel, köteles azt azonnal jelezni. A hivatal egységes szakapparátusként, egységes munkaszervezetként működik. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a közgyűlés ne alakítson ki több belső szervezeti egységet a hivatalon belül, amelyek szerveződhetnek az önkormányzati gazdálkodás, az intézményirányítás vagy a titkársági feladatok köré, esetleg az önkormányzat bizottsági felépítéséhez igazodhatnak. Ebből adódik, hogy elnevezésük is eltérő lehet, így például osztály, csoport, referens. A belső tagozódást és a szervezeti egységek elnevezését a szervezeti és működési szabályzatban rögzíteni kell. Az országos kisebbségi önkormányzati hivatal dolgozóinak jogállását (pl. hogy milyen jogviszonyban alkalmazhatóak) a Nektv. nem szabályozza.[121] Ez a szervezeti és működési szabályzatban rögzítendő.

A hivatal az országos kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerve. Az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, és jogi személyiséggel rendelkezik.[122] Tekintettel arra, hogy a tulajdonosi és a gazdálkodási jog, illetve az önkormányzati vagyonnal való rendelkezési jog az önkormányzatot illeti meg, a hivatal jogi személyisége a feladatkörébe tartozó, az országos kisebbségi önkormányzat gazdálkodását érintő tevékenységére korlátozódik, kizárólag azzal összefüggésben állapítható meg. A működésével kapcsolatos gazdálkodására, beszámolási és könyvvezetési kötelezettségére a költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályokat az Nektv-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.[123]

4.1. A hivatal országos önkormányzat megszűnésével együtt járó feladatai

Az országos önkormányzat megszűnését követően a hivatal folytatja tevékenységét és ellátja a megszűnt országos önkormányzat intézmény-működtetési és egyéb, az országos önkormányzat által létrehozott szervezet működéséhez kapcsolódó tulajdonosi (résztulajdonosi), fenntartói (részfenntartói) feladatokat. A Nektv. kivételként határozza meg a hatáskörátadásból, közoktatási megállapodásból, a közoktatási és kulturális intézmények fenntartói jogának átvételéből adódó feladatokat, vagyis a helyi önkormányzatoktól átvett közoktatási és kulturális intézmények fenntartói jogának gyakorlását. Az országos önkormányzat megszűnését követően az általa a helyi önkormányzattól átvett közoktatási intézmény fenntartói jogát az új országos önkormányzat megalakulásáig az Oktatási Minisztérium köteles gyakorolni. Az átvett kulturális intézmények esetében, ha a kisebbségi önkormányzat a fenntartói irányítással összefüggő feladatait nem tudja ellátni, az intézmény fenntartói jogának gyakorlását az átadó helyi önkormányzat a kisebbségi önkormányzattal kötött megállapodásban rögzített feltételek szerint köteles visszavenni. Az új országos önkormányzat megalakulását követően a hivatal tulajdonosi, fenntartói és intézményműködési jogkörét önállóan a továbbiakban nem gyakorolhatja, az az új országos kisebbségi önkormányzat megalakulásától számított 30 napon belül visszaszáll az országos önkormányzatra. Az addig folytatott tevékenységéről pedig számadási kötelezettséggel tartozik a közgyűlés felé.

A fent részletezett körbe nem tartozó ingó és ingatlan vagyont, pénzeszközöket és iratanyagot az országos önkormányzat megszűnését követő 60 napon belül a hivatal a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal ideiglenes kezelésébe adja. Az új országos önkormányzat megalakulását követő 30 napon belül a NEKH – számadási kötelezettség mellett – visszaadja az átadott, illetőleg helyükbe lépett vagyontárgyakat és az iratanyagot.

Az új országos önkormányzat alakuló ülését követően a hivatalvezető, a leköszönő elnök és az új elnök együttesen köteles gondoskodni a szabályszerű átadásról és átvételről.[124]

5. Az országos kisebbségi önkormányzat döntéshozatali eljárása

A kisebbségi önkormányzat jogállását, így az országos kisebbségi önkormányzatét is, a Nektv. az Ötv.-nek a helyi önkormányzatok jogállására vonatkozó rendelkezéseivel azonos módon határozza meg.

A törvényhozó az országos önkormányzatot jogi személynek minősíti, a feladat- és hatásköröket az önkormányzat testületére telepíti, az önként vállalt feladat- és hatáskörök is az önkormányzat testületét illetik meg. Mindez nem zárja ki természetesen, hogy az önkormányzat testülete - élve szervezeti autonómiájával, a kizárólagos, törvény által át nem ruházhatóvá minősített hatásköre kivételével - bizonyos hatásköröket átruházzon.

A feladat- és hatáskör átruházása irányulhat szervezeten kívülre, az országos kisebbségi önkormányzat – a helyi önkormányzat által ráruházott hatáskör kivételével – hatáskörét azonos kisebbséget képviselő, másik kisebbségi önkormányzatra átruházhatja, és természetesen át is vehet hatáskört.

A hatáskör-átruházás címzettje az elnök, a bizottság, valamint a törvényben meghatározott esetben a társulás lehet. Az átruházott hatáskör gyakorlásáért harmadik személyekkel szemben azonban az önkormányzat felel.

5.1. Döntés-előkészítés

A testületi ülésen történő önkormányzati döntéshozatal előkészítésében az országos kisebbségi önkormányzati képviselő, a bizottság és a hivatalvezető vesz részt. Egy-egy testületi ülés előkészítése, a napirendi javaslat összeállítása, az ülés összehívása az elnök feladata.

Előterjesztő lehet:

· az elnök, elnökhelyettes;

· a képviselő;

· a bizottság elnöke;

· a közigazgatási hivatal vezetője.

Az előkészítés eredményeként írásos előterjesztések készülnek, határozati javaslattal, melyeket a napirendre vétel szabályai szerint a testület megtárgyal. A napirendi pont tárgyalása során az előterjesztő módosíthatja, visszavonhatja az előterjesztést, a határozati javaslatot. A döntést a testület elhalaszthatja.

A döntés- előkészítés mikéntje, a döntéshozatali eljárás tipikusan olyan témakörök, amelyeket a szervezeti és működési szabályzatokban kellő részletességgel kell szabályozni, mivel a törvény kizárólag az alapkérdésekre szorítkozik.

5.2. A határozatképesség, az egyszerű és minősített többség

Az országos kisebbségi önkormányzat – az önkormányzatiság lényegéből következően – testületként gyakorolja feladat- és hatáskörét, döntéseit határozati formában hozza meg. Mindebből következően kulcskérdés a határozatképesség meghatározása. A főszabály a következő: az egyszerű szótöbbséget igénylő kérdés eldöntésénél az országos kisebbségi önkormányzat akkor határozatképes, ha az ülésen a települési kisebbségi önkormányzati képviselők több mint fele jelen van. A javaslat elfogadásához pedig a jelen lévő képviselők több mint felének igen szavazata szükséges. (A kizárás szabályaira a határozatképesség megállapításánál figyelemmel kell lenni.) Törvény, vagy az országos önkormányzat szervezeti és működési szabályzata által meghatározott esetekben az ügy eldöntéséhez minősített többségre, vagyis a megválasztott képviselők több mint felének szavazatára van szükség.

Az egyszerű vagy az előírt minősített többség elérése a határozat érvényességi feltétele, ennek hiányában a javaslat nem tekinthető elfogadottnak, függetlenül a tartózkodó és a nem szavazatok egymáshoz viszonyított arányától.

Tekintve, hogy főszabályként egyszerű szótöbbség szükséges a döntéshozatalhoz, az Országgyűlés csak a minősített többséget igénylő tárgyköröket határozta meg. Ezek a következők:

· valamennyi, egyébként a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó, tehát át nem ruházható hatáskörben meghozandó azon döntés, melyeket a Nektv. 30/C. § (3) bekezdése sorol fel (a felsorolás nyitott, ugyanis egyéb törvény is utalhat át nem ruházható hatáskörbe valamely tárgykört);

· a feloszlásról történő döntéshozatal;

· az elnök, elnökhelyettesi tisztség bíróság által történő megszüntetésének kezdeményezését elhatározó döntés;

· a tulajdonost megillető jogosultságokról való döntés;

· a 60/A. § (3) bekezdés és (4) bekezdés b) pontja és (5) bekezdése szerinti ügyek eldöntése, vagyis a törzsvagyon körének meghatározása;

· minden olyan egyéb ügy, amelyet maga a szervezeti és működési szabályzat ilyennek minősít.[125]

A minősített többséget igénylő kérdések között a Nektv. nem sorol fel két témakört, az egyik a képviselő döntéshozatalból való kizárása, a másik pedig a zárt ülés elrendelése. Tekintettel azonban arra, hogy a Nektv-ben nem szabályozott kérdésekben a kisebbségi önkormányzatokra megfelelően alkalmazni kell a helyi önkormányzatokra, helyi önkormányzati képviselőkre, polgármesterekre és helyi önkormányzati társulásokra vonatkozó jogszabályokat, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a képviselő döntéshozatalból való kizárásához minősített többség szükséges, csakúgy, mint a zárt ülés elrendeléséhez.[126] (Ez utóbbira a helyi önkormányzat vagyonával való rendelkezéskor és a kiírt pályázat tárgyalásakor kerülhet sor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene.)

5.3. Kizárás a döntéshozatalból

A képviselő egyik alapvető joga és kötelezettsége az önkormányzati döntéshozatalban való részvétel. Nem vehet részt ebben, ha a testület a kizárásáról határoz. A döntéshozatalból az a képviselő zárható ki, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A személyes érintettségét egyfelől maga a képviselő köteles bejelenteni, másfelől bármely más képviselő is kezdeményezheti a kizárásról történő döntést. A kizárt képviselő a határozatképesség szempontjából jelenlévőnek minősül.[127]

A bizottsági döntéshozatalnál a kizárásra vonatkozó szabályok az előzőekkel megegyezően alakulnak.

5.4. A jegyzőkönyv

A testületi ülés helyét, időpontját, a megjelent képviselők és a meghívottak nevét, az elfogadott napirendet, az ülés folyamatát, az üléseken érdemben elhangzottakat, jelesül az előterjesztések változását, az azokkal kapcsolatos véleményeket, határozati javaslatokat a testületi ülés jegyzőkönyve tartalmazza. A jegyzőkönyv minimálisan az ülés lényegét rögzíti, de a testület szószerinti jegyzőkönyv készítését is elhatározhatja. A jegyzőkönyv ugyanakkor szó szerint rögzíti a határozatok pontos szövegét, továbbá a szavazás számszerű eredményét: a napirendi pont szavazásra bocsátásakor jelenlévő képviselők, az igen, a nem szavazatok, valamint a tartózkodók számát.

A jegyzőkönyv elkészítéséről az elnök gondoskodik. A jegyzőkönyvet az elnök és a kijelölt jegyzőkönyv hitelesítő aláírja.

A bizottsági ülésről történő jegyzőkönyv felvétel és határozathozatal szabályai alapvetően megegyeznek az előzőekben foglaltakkal.

6. A települési és az országos kisebbségi önkormányzatok kapcsolatrendszere, az együttműködés formái

A Nektv. módosítása – már 2005. november 25.-től – lényeges változást hozott a helyi és az országos szintű kisebbségi önkormányzatok viszonyában és együttműködésében. 2008. január 1-jétől pedig – amikortól is az országos kisebbségi önkormányzatok központi költségvetési szervként gazdálkodnak – ez a változás még szembetűnőbb lehet, sőt a kapcsolatrendszer egészen más alapokra helyeződhet.

A korábbi szabályozás szerint a helyi kisebbségi önkormányzatok az önkormányzati rendszer részét képezték, az országos kisebbségi önkormányzatok azonban – néhány kapcsolódási ponttól eltekintve - különálló rendszert alkottak. Az országos kisebbségi önkormányzatok az országos hatáskörű állami szerveknek mellérendelten ellátták az adott kisebbség érdekképviseletével kapcsolatos teendőket, írott és íratlan együttműködési mechanizmusok működtek, ugyanakkor a helyi kisebbségi önkormányzatokkal való kapcsolattartás rendszere nem alakult ki. Ennek oka a szinte teljes szabályozatlanság, a szervezeti keretek hiánya.

A Nektv. módosítása az országos kisebbségi önkormányzatokat az önkormányzati rendszerbe integrálja. A kisebbségi önkormányzati rendszer immár háromszintű: települési, területi és országos kisebbségi önkormányzat létesíthető.[128] A kisebbségi önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek ugyan, köztük azonban nincs alá-fölérendeltségi viszony.[129]

2008. január 1-jétől az országos kisebbségi önkormányzatok - a Nektv. által meghatározott eltérésekkel - központi költségvetési szervként gazdálkodnak. Elképzelhető, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak a központi költségvetésből nyújtott feladatarányos támogatásáról szóló, a jövőben megalkotásra kerülő kormányrendelet érinteni fogja a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok kapcsolatrendszerét. Feltehetőleg az országos önkormányzatnak szerepe lesz a támogatás biztosításában, esetleg az elszámolás ellenőrzésében.

A különböző szintű kisebbségi önkormányzatok az együttműködés legkülönfélébb formáit alakíthatják ki:

A kisebbségi önkormányzatok a feladat- és hatáskörükbe tartozó kisebbségi közügyekben eljárhatnak önállóan, de eljárhatnak együttesen is, utóbbi esetben az ügyintézés módját is közösen határozzák meg. Ez a szabad elhatározáson alapuló együttműködés a polgári jog szabályain alapuló szerződési formát ölthet. Elvi jelleggel lehetséges, hogy több kisebbség közös, társult országos kisebbségi önkormányzatot alakítson.[130]

Az együttműködésnek vannak olyan formái is, amikor az együttműködés nem a felek szabad akaratán múlik. Ilyen, az együttműködés szabadságát egyoldalúan korlátozó rendelkezés a Nektv. azon rendelkezése,[131] mely helyi önkormányzat és a települési kisebbségi önkormányzat közti, valamint – kizárólag azonos kisebbség esetén – települési kisebbségi önkormányzatok közti a feladat-és hatáskör átadásának feltételeiről szól. Abban az esetben, ha a települési kisebbségi önkormányzat vesz át feladat-és hatáskört, háromoldalú megállapodást kell kötni. A harmadik fél, az érintett országos kisebbségi önkormányzat egyetértési jogot gyakorol abban az esetben, ha a megállapodás tárgyát képező feladat-és hatáskörellátás nehézségbe ütközik és azt az átadó – egyoldalú nyilatkozattal vissza kívánja vonni.

A Nektv. 36. § (2) bekezdése a helyi és országos kisebbségi önkormányzat kapcsolatrendszerébe még további elemet visz. E rendelkezés értelmében az országos önkormányzat kezdeményezésére a helyi önkormányzat kötelezően átadja bizonyos feladat- és hatáskörét, feltéve, hogy az országos önkormányzat a feladatellátás feltételeit biztosítani képes. Nem kerülhet átadásra helyi önkormányzati hatósági, valamint közüzemi szolgáltatásokkal összefüggő jogkör, azonban e körön kívül annak semmi akadálya, hogy a települési, esetleg területi kisebbségi önkormányzat által átvenni tervezett hatáskört az országos önkormányzat vegye át. Az előző két kisebbségi önkormányzati szint felé ugyanis nincs átadási kötelezettsége a helyi önkormányzatnak.

A helyi, területi és országos kisebbségi önkormányzat kapcsolatrendszerét fentieken túl a Nektv. a következőképen szabályozza:

· az országos kisebbségi önkormányzat véleményt nyilvánít a települési, illetőleg a területi kisebbségi önkormányzat által történő intézmény átvételekor,[132]

· az országos kisebbségi önkormányzat külön törvényben meghatározottak szerint közreműködik a kisebbségi önkormányzati választások megtartásához szükséges kisebbségi választói jegyzékkel kapcsolatos tájékoztatási feladatok ellátásában[133]

· a képviselt kisebbségek csoportjait érintő kérdésekben közigazgatási szervektől tájékoztatást kérhet, részükre javaslatot tehet, a hatáskörükbe tartozó ügyekben intézkedést kezdeményezhet,[134]

· közreműködik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami szervekkel az általa képviselt kisebbségek alap-, közép- és felsőfokú kisebbségi oktatásának szakmai ellenőrzésében,[135]

· az országos kisebbségi önkormányzat elnöke, elnökhelyettese, illetőleg képviselője részt vehet a települési és területi kisebbségi önkormányzat ülésein;

· a kisebbség történelmi hagyományokkal rendelkező településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabály (ide nem értve a helyi önkormányzat rendeletét) és a közoktatási törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletek megalkotásakor – a kisebbséghez tartozók óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását érintő kérdésekben – az országos önkormányzatok egyetértése szükséges.[136]

7. Az országos önkormányzat gazdálkodása: a fontosabb bevételi források és kiadási tételek, valamint a gazdálkodás ellenőrzése

A kisebbségi önkormányzatok 1999. évi kézikönyve „A kisebbségi önkormányzatok jogállásának rendezetlenégéből fakadó problémák” cím alatt foglalkozott az országos kisebbségi önkormányzatok sajátos jogi helyzetéből fakadó anomáliákkal is. A legfontosabb megoldásra váró problémaként a működés törvényességének ellenőrizetlensége fogalmazódott meg, másodikként pedig a gazdálkodási és finanszírozási rend hiányosságai. Az azóta eltelt időben ezek az ellentmondások, hiányosságok még inkább kiütköztek, miután az országos kisebbségi önkormányzatok által alapítani és átvenni kívánt intézményekkel összefüggésben nyilvánvalóvá vált, hogy egy ún. egyéb gazdálkodó szervezet és annak költségvetési szerve államháztartási kapcsolatait a hatályos szabályozás nem tudja kezelni.

Ma még nem látható előre, hogy az országos önkormányzatok finanszírozására, gazdálkodási rendjére vonatkozó szabályok rövid és hosszú távon milyen hatással lesznek a kisebbségi önkormányzati rendszerre. Találgatásokba már csak azért sem bocsátkozunk, mert maga a jogalkalmazó is a normaszöveg értelmezésével küzd, és azt próbálja meg tisztázni, hogy a Nektv. egyes rendelkezései mikor is lépnek hatályba.

Az országos kisebbségi önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályok hatálybalépésével kapcsolatos gondok a következő:

A Kvjt. 72. § (1) bekezdése értelmében e törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba, ugyanezen szakasz (8) bekezdés azonban úgy rendelkezik, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok központi költségvetési szervként történő gazdálkodásának feltételeit 2008. január 1-jétől kell biztosítani, és ennek végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.

A kétféle, a fő és a speciális hatályba léptető rendelkezés értelmezése megítélésünk szerint Az országos önkormányzat feladat és hatásköre címhez tartozó egyes rendelkezések összefüggésében nem egyszerű feladat.

Elsősorban az okoz problémát, hogy a 39/D. §–39/G. § rendelkezései mely időponttól alkalmazandóak? Ezeknek az előírásoknak egy része ugyanis értelmezhetetlen mindaddig, amíg az országos kisebbségi önkormányzat a számviteli szabályok szerint egyéb gazdálkodó szervnek minősül.[137] A rendelkezések más része azonban alkalmazható, mert nem feltétlenül kötődik a központi költségvetési szervi minőséghez.

Az egyik lehetséges – és általunk támogatott – értelmezés a következő.

Az Országgyűlés szándéka a kétféle hatálybaléptetéssel az lehetett, hogy a törvényhozó tudta: a központi költségvetési szervként történő gazdálkodásra történő áttéréshez meglehetősen hosszú idő szükséges az országos kisebbségi önkormányzatoknak és a Kormánynak. Ezért egy átmeneti időszakot iktattak be, hiszen bizonyos gazdálkodási és számviteli szabályok évközi változtatása eleve nem lehetséges. Az országos kisebbségi önkormányzatok költségvetési rend szerinti gazdálkodására vonatkozó rendelkezések 2005. november 25-étől történő alkalmazása sértené a jogbiztonság követelményét. Másrészt ennek azonnali alkalmazásához a feltételek hiányoztak. Gondoljunk továbbá a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának, vagyonjuttatásának egyes kérdéseiről szóló 20/1995. (III. 3.) Korm. rendeletre, amely az előzőeknek ellentmondóan az országos kisebbségi önkormányzatok gazdálkodására a civil szervezetek gazdálkodási szabályait rendeli alkalmazni.

Ezzel együtt szem előtt tartandó, hogy a Nektv. 36-39/H. §-ai 2005. november 25-én hatályba léptek. E rendelkezések közül azokat tehát, amelyek nem kizárólag a költségvetési szervekre vonatkoznak, hanem az egyéb gazdálkodó szervekre is irányadóak, alkalmazni kell, egyebekben azonban a Korm. rendelet és a hatályos számviteli szabályok alapján kell eljárni. Mindezt erősíti az a tény, hogy 2005. december 26-án a Magyar Közlöny 169. számában kihirdették az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosítását, továbbá az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet módosítását. A Pénzügyminisztérium álláspontja világosan kitűnik abból, hogy egyetlen egy olyan módosítást sem vezetett be, amely az országos önkormányzatok költségvetési szervi gazdálkodásának irányába mutatna. Ebből következően, ha el is fogadnánk, hogy a költségvetési szervként gazdálkodást 2005. november 25-től törvényi szinten elrendelték, mégis teljességgel hiányoznak a végrehajtási szabályok, sőt a fentebb említett 20/1995.(III. 3.) Korm. rendelet ezzel ellentétes rendelkezést tartalmaz. Az Áht. és az említett két kormányrendelet hatályos szövege több ponton is érinti az országos kisebbségi önkormányzatokat, azonban nem vonja be őket az államháztartás rendszerébe.

Az országos önkormányzatok gazdálkodására a központi költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat a Nektv-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

7.1. Az országos kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának további szabályai, törvényi garanciák

Az országos önkormányzat hitelt csak fizetőképességének veszélyeztetése nélkül vehet fel: annak fedezetéül, illetve törlesztésre az államháztartás alrendszereiből kapott támogatást, illetve vagyont nem használhat fel.

Az országos önkormányzat az államháztartás alrendszereitől jogszabály vagy megállapodás alapján céljelleggel kapott támogatások felhasználásáról a juttató szerv által meghatározott módon számol el. Az ilyen támogatások elkülönített nyilvántartásáról gondoskodnia kell.

Az országos önkormányzat csak a törvényben meghatározott feladataival összefüggésben juttathat támogatást külső szervezeteknek, személyeknek. A támogatási lehetőségeket az érintettek számára nyilvánosságra kell hozni, és a támogatás odaítélésekor a jogosultak számára az egyenlő bánásmód követelményét kell biztosítani.

Az országos önkormányzat tagjai, munkavállalói, külső szervezetek, személyek, mindezek hozzátartozói csak a szervezeti és működési szabályzatban megállapított korlátokkal kaphatnak juttatást az országos önkormányzattól.

Az országos önkormányzat által folytatott vállalkozási tevékenység bevételeit és kiadásait elkülönítetten kell nyilvántartani, és azokat az éves beszámolóban szerepeltetni kell.

Az országos önkormányzat a zárszámadásáról szóló határozatában rendelkezik arról, hogy a vállalkozási tevékenységének eredményéből mennyit használhat fel működésre és mennyit kisebbségi közügyekből fakadó feladatainak ellátására.

Az országos önkormányzat többségi befolyása alatt álló vállalkozására, továbbá azon vállalkozásra, amelyben az országos önkormányzat és a települési kisebbségi önkormányzat együttes részesedése eléri a többségi irányítást biztosító befolyást, az államháztartási törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az országos önkormányzat vállalkozása kisebbségi közügyek ellátását nem veszélyeztetheti, és csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulása mértékét.

Az országos önkormányzat adósságrendezési eljárására a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárására vonatkozó törvényi előírások irányadók.

A fizetőképesség helyreállítása érdekében az országos önkormányzat köteles felfüggeszteni – kötelező feladata ellátásának kivételével – egyéb feladatai finanszírozását.

7.2. Felelősség a gazdálkodás szabályszerűségért, belső és külső szervezeti garanciák, a gazdálkodás belső és külső ellenőrzése

A gazdálkodás biztonságáért a közgyűlés, a szabályszerűségéért a közgyűlés elnöke felel, ugyanakkor a veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelősséggel.

Az országos önkormányzat köteles pénzügyi bizottságot létrehozni. A pénzügyi bizottság feladata az országos önkormányzatnál és intézményénél különösen: az éves költségvetési tervezetnek, a féléves és éves beszámoló tervezetének véleményezése, a pénzügyi folyamatok figyelemmel kísérése és értékelése, a pénzügyi döntések (különösen a hitelfelvételek) megalapozottságának vizsgálata, a pénzügyi jogszabályok és belső szabályzatok alkalmazásának a vizsgálata. A bizottság a vizsgálatának megállapításait haladéktalanul a közgyűlés elé terjeszti. A közgyűlés a jelentésről soron kívül dönt. A közgyűlés egyet nem értése vagy a döntés elmaradása esetén a bizottság megküldi a jelentést az Állami Számvevőszéknek.

Az országos önkormányzat önállóan vagy más országos önkormányzattal közösen – a jogszabályban meghatározott feltételek szerinti követelményeknek megfelelő, névjegyzékben szereplő – költségvetési könyvvizsgálót (szervezetet) köteles megbízni.

Az országos önkormányzat gazdálkodását, továbbá az állami költségvetésből nyújtott támogatás, illetve az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az országos önkormányzat a saját és intézményei pénzügyi ellenőrzését jogszabályban meghatározott képesítésű belső ellenőr útján látja el, önállóan vagy más országos önkormányzattal közösen.

7.3. A nyilvánosság, a közérdekűség elvei

Az országos önkormányzat jogszabály által meghatározott egyszerűsített tartalmú, az önkormányzatnak és intézményeinek adatait összevontan tartalmazó, éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, pénzmaradvány- és eredmény-kimutatását köteles a hivatalos tárcalapban és a Cégközlönyben közzétenni.

Az országos önkormányzat a közgyűlés által elfogadott költségvetését minden év február 28-ig, beszámolóját minden év május 15-ig, a szervezeti és működési szabályzatát annak elfogadását, módosítás esetén a módosítását követő 45. napon belül közzéteszi a Magyar Közlönyben, és ha ilyen van, akkor az országos önkormányzat internetes honlapján.

7.4. Bevételi források

A Nektv. egy, az éves költségvetési törvények által egyébként évek óta rögzített garanciális szabályt emel alapelvi szintre: a költségvetési törvényben az országos kisebbségi önkormányzatok támogatására megállapított előirányzatok évközi módosítása az országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.[138]

A fenti rendelkezés „stabil” költségvetési szerkezeti helyet biztosít az országos kisebbségi önkormányzatok költségvetése számára az Országgyűlés fejezetében, ezen belül elkülönítve az általuk részben vagy egészben fenntartott intézmények központi költségvetési támogatását. (E rendelkezés a 2006. évi költségvetésben már érvényesül.)

A kisebbségi közügyek ellátásához nyújtott támogatás formái:

· működési támogatás, melynek általános és feladatalapú feltételeit – egy, a jövőben megalkotandó – kormányrendelet határozza meg,

· kiegészítő normatív támogatás a kisebbségi óvodai neveléshez, illetőleg a kisebbségi oktatáshoz és neveléshez,

· a kisebbségek oktatási és kulturális önigazgatása körében biztosított támogatás.

Fontos szabály, hogy az országos önkormányzatok által működtetett intézmények – a Nektv. 47. § (10) és (11) bekezdése, a 49/C. § (3) bekezdése kivételével – normatív állami hozzájárulás tekintetében a humán szolgáltatást ellátó egyházi intézményekkel azonos elbírálás alá esnek.

Az országos kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás részét képezi, ahhoz a teljes pénzforgalmával kapcsolódik, ugyanakkor költségvetésük a központi költségvetéstől elkülönül, ahhoz az állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal kötődik.

Az országos kisebbségi önkormányzat által nyitandó bankszámlához az Országos Választási Bizottság igazolása, illetőleg a kisebbségi önkormányzat testülete (közgyűlése) alakuló ülésének jegyzőkönyve is szükséges.

A költségvetési törvény[139] értelmében az Országgyűlés a külön törvényben meghatározott szociális, közoktatási, felsőoktatási, kulturális közfeladatot (a továbbiakban: humánszolgáltatásokat) ellátó intézményt fenntartó országos kisebbségi önkormányzat részére működési és fenntartási célú normatív és egyéb hozzájárulást állapít meg a következők szerint:

· Az oktatási miniszter a pénzügyminiszter egyetértésével egyedi megállapodást köthet (illetve az érvényes megállapodásokat kiegészítheti) az országos kisebbségi önkormányzatokkal a közoktatási feladatot ellátó intézményeik tevékenységének támogatására. Az igénylés és a kiegészítő támogatás feltételeinek – pénzügyminiszterrel egyetértésben történő – megállapítására, továbbá a folyósításra és a felhasználás ellenőrzésére az oktatási miniszter jogosult.

· A közoktatási feladatot ellátó intézményt a Nektv. 47. §-ának (4) és (13) bekezdése alapján fenntartó országos kisebbségi önkormányzat a normatív hozzájáruláson és támogatáson túl minden ellátott gyermek, illetve oktatott tanuló után meghatározott összegű (2006-ban 128 970 forint/év) kisebbségi fenntartói kiegészítő támogatásra jogosult.[140]

7.5. Az országos kisebbségi önkormányzatok vagyona

Az országos kisebbségi önkormányzat vagyonát, illetve bevételeit képezik – csakúgy, ahogyan a két másik kisebbségi önkormányzati szint esetében – az állam költségvetési hozzájárulása, a helyi önkormányzat hozzájárulása, a saját bevételek, a támogatások, a vagyonának hozadéka, az adományok, az átvett pénzeszközök. (Ez a felsorolás nem zárt.)

A Nektv. változatlanul tartalmazza azt a rendelkezést, miszerint országos kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek biztosítására a megalakulásukat követő 3 hónapon belül a helyileg illetékes önkormányzat – állami kompenzációval – 150-300 m² hasznos alapterületű, önállóan használható épületet vagy épületrészt köteles rendelkezésükre bocsátani, amennyiben a megalakulásra a törvény hatálybalépését követő két költségvetési éven belül sor kerül. Ez a rendelkezés a 2005. évi módosítással kiegészül olyan módon, hogy az országos önkormányzat használatába adott épületet, illetőleg épületrészt egyszeri ingyenes vagyonjuttatásként 2006. december 31-éig – az országos önkormányzat tulajdonába kell adni. A jogalkotó gondoskodik a jövőben a törvény hatálya alá kerülő kisebbségek által megalakításra kerülő országos önkormányzatokról is.

Az előzőek szerint egyszeri ingyenes vagyonjuttatásként megszerzett épület vagy épületrész az országos önkormányzat törzsvagyonát képezi, mely a törvény erejénél fogva forgalomképtelen vagyontárgynak minősül.

Amennyiben a Nektv. által szabályozott feladat- és hatáskör átruházására kerül sor, a szükséges vagyontárgyakat az átadó helyi önkormányzat vagy kisebbségi önkormányzat az átvevő országos kisebbségi önkormányzat tulajdonába vagy használatába adja, külön megállapodásban foglaltaknak megfelelően.

Az Országgyűlés törvényben szabályozza a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának alapvető szabályait. Az országos kisebbségi önkormányzatokat - törvényben meghatározott eltérésekkel - megilletik mindazok a jogok, és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetve terhelik. A tulajdonost megillető jogosultságokról a közgyűlés át nem ruházható hatáskörében minősített többséggel határoz.

A kisebbségi önkormányzat vagyona a kisebbségi közügyek ellátását szolgálja, ugyanakkor azzal a kisebbségi önkormányzat önállóan gazdálkodik. Vagyonának elkülönített része a törzsvagyon, melynek körét a kisebbségi önkormányzat közgyűlése át nem ruházható hatáskörében minősített többséggel határozza meg. A törzsvagyon körébe tartoznak mindazok az ingó és ingatlan vagyonrészek, továbbá vagyoni értékű jogok, amelyek a kisebbségi önkormányzat tulajdonában, kizárólagos használatában vannak, és közvetlenül a kisebbségi közügyek ellátását szolgálják. A törzsvagyon körébe tartozó vagyonrészek közül forgalomképtelen a működést biztosító ingatlan vagyonrész, továbbá minden más olyan vagyonrész, amelyet törvény vagy a kisebbségi önkormányzat a szervezetét és működését meghatározó határozatában annak nyilvánít, továbbá korlátozottan forgalomképesek a törzsvagyonhoz tartozó mindazon vagyonrészek, amelyek nem tartoznak a forgalomképtelen vagyonhoz. A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes tárgyairól törvényben vagy minősített többséggel hozott kisebbségi önkormányzati határozatban meghatározott feltételek alapján lehet rendelkezni.

A bármely módon megszűnő kisebbségi önkormányzat jogutóda az újonnan választott, megalakult kisebbségi önkormányzat. A megszűnő kisebbségi önkormányzat a megszűnés napjával könyveit lezárja, és a rá vonatkozó rész tekintetében a költségvetés alapján gazdálkodó szervek éves beszámolójával azonos tartalmú költségvetési beszámolót készít.

8. Az országos önkormányzat törvényességi ellenőrzésének sajátosságai

A törvényhozó jelentős hiányt pótol, amikor - a kisebbségi önkormányzati rendszer egészére nézve egységes szabályozást adva - a Nektv. külön fejezetében szól a törvényességi ellenőrzésről. Ezzel a lépéssel egyszerre szünteti meg a korábban kizárólag a helyi kisebbségi önkormányzatokra kiterjed – a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályok átvételén alapuló – törvényességi ellenőrzést és teremti meg a kisebbségi önkormányzati rendszer – az országos kisebbségi önkormányzatokra is kiterjedő – törvényességi ellenőrzését.

Az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése – a későbbiekben részletezett kivételektől eltekintve – gyakorlatilag lefedi a működés egészét. Bevezetése biztosítja, hogy az állami ellenőrzés túlterjeszkedjen az állam által nyújtott pénzügyi támogatások törvényes felhasználásának az Állami Számvevőszék által történő ellenőrzésének tárgyi keretein. Mindez ugyanakkor nem jelenti az állami ellenőrzés korlátlanságát. Törvényességi ellenőrzésre ugyanis csak meghatározott állami szerv, meghatározott esetben, módon és rendben jogosult. Ez a szerv mint az államigazgatás vezető szerve maga a kormány, mely e tevékenységet a közigazgatási hivatalok útján látja el. A Nektv. deklarálja továbbá, hogy a kisebbségi önkormányzati jogokat és a kisebbségi önkormányzati hatáskörök jogszerű gyakorlását a bíróság védi, a kisebbségi önkormányzat jogszabálysértő döntését – a vonatkozó törvényi előírások szerint – csak a bíróság bírálhatja felül.

8.1. A törvényességi ellenőrzés terjedelme, tárgya

A jogszabály törvényességi ellenőrzésről beszél ugyan, maga az ellenőrzés sokkal többet vizsgál, mint a jogszabályi hierarchia csúcsán lévő törvényeknek való megfelelést. A törvényességi ellenőrzés során annak vizsgálata történik, hogy az adott önkormányzati döntés, illetve a szervezeti működés összhangban van-e valamennyi hatályos jogszabállyal, az önkormányzat belső szabályozásával, feladat-és hatáskörében járt-e el az önkormányzat a döntés meghozatalakor, s egyáltalán érvényesülnek-e azok a jogszabályok, amelyek hatálya kiterjed az országos önkormányzatokra.

Az állami törvényességi ellenőrzési jog gyakorlója az országos kisebbségi önkormányzat esetén az önkormányzat székhelye szerinti fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője.

Az ellenőrzés terjedelme a korábban említettek szerint behatárolt, csak a törvényességre (jogszabályszerűségre) terjed ki, a mérlegelési jogkörben meghozott önkormányzati döntésnek kizárólag a jogszerűsége vizsgálható. Maga a törvényességi ellenőrzés szervezeten kívüli és utólagos, azonban az esetleges törvénysértés szervezeten belüli elhárítását, megelőzősét a jogalkotó két szabállyal is segíti. Az egyik rendelkezés szerint az országos kisebbségi önkormányzat testületi ülésére – beleértve a zárt ülést is – a területileg illetékes, hatáskörrel rendelkező főjegyzőt vagy annak megbízottját meg kell hívni, aki köteles jelezni, ha a döntés során jogszabálysértést észlel. A másik rendelkezés lehetővé teszi, hogy a közigazgatási hivatal vezetője feladat- és hatáskörében a kisebbségi önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújtson az országos kisebbségi önkormányzatnak.

A törvényességi ellenőrzés annak tárgya szerint is behatárolt, mivel kizárólag a következőkre terjed ki:

· az önkormányzat szervezete, működése, döntéshozatali eljárása;

· a közgyűlés, az elnök, a bizottság, a társulás határozata.

Az ellenőrzés tehát kiterjed a szervezeti felállás jogszerűségére, jelesül arra, hogy létrehozta-e a közgyűlés a kötelezően létrehozandó szerveit, megalkotta-e szervezeti és működési szabályzatát, működése, a döntések előkészítése, döntéshozatali mechanizmusa megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának és egyéb közgyűlési határozatnak, továbbá a meghozott döntések – ezek kisebbségi önkormányzat esetében határozatok – jogszerűek-e, ide értve azt is, hogy összhangban vannak-e az önkormányzat saját belső szabályozásával. Összefoglalva: a törvényességi ellenőrzés azt célozza, hogy az önkormányzati szervezetrendszer a jogszabályoknak megfelelően működjön.

Fontos, hogy törvénysértés mulasztással is elkövethető, az adott döntés határidőben történő meghozatalát ugyanis jogszabály előírhatja. Így például a szervezeti és működési szabályzat meg nem alkotása mulasztásban megnyilvánuló törvénysértésétnek minősül.

Nem terjed ki a közigazgatási hivatal vezetőjének törvényességi ellenőrzési jogköre azokra az országos kisebbségi önkormányzati döntésekre, amelyek alapján munkaügyi vitának vagy külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye, kivéve akkor, ha

· ha szervezet vagy működés jogszabálysértő, illetve a döntéshozatali eljárás volt jogszerűtlen, vagy a

· munkaügyi döntés a munkavállaló javára történő jogszabálysértést valósít meg.

8.2. A törvényességi ellenőrzés utólagossága

A törvényességi ellenőrzés kapcsán további fontos elvi tétel, hogy az ellenőrzés utólagosságából következően a közigazgatási hivatal vezetője nem avatkozik be a döntési folyamatba, hanem a meghozott döntést vizsgálja felül utólag.

A törvényességi ellenőrzés utólagossága azt is jelenti, hogy az önkormányzat döntése, működési megnyilvánulása, eljárása mindaddig érvényes, amíg a közigazgatási hivatal vezetője által kibocsátott törvényességi ellenőrzés megállapításaira tekintettel azt a döntéshozó saját hatáskörben meg nem változtatja, vagy vissza nem vonja, vagy a bíróság nem helyezi hatályon kívül. A vitatott döntés főszabályként még a kereset benyújtását követően is végrehajtható, a kereset benyújtásának ugyanis két kivétellel nincs halasztó hatálya. Ez a két kivétel:

· a Nektv. 29. § (2) bekezdésén alapuló, a kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére benyújtott kereset a megtámadott döntés végrehajtására halasztó hatályú;

· a közigazgatási hivatal vezetőjének felperesi kérelmére a bíróság a végrehajtást felfüggesztheti, ha pedig a jogszabálysértő döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna, a végrehajtás felfüggesztését kérni kell, az érintett egyidejű értesítésével.

A közigazgatási hivatal vezetője tehát nem függesztheti fel az általa törvénysértőnek ítélt határozat végrehajtását, nem helyezheti hatályon kívül, illetőleg nem semmisítheti meg azt.

8.3. A törvényességi ellenőrzést megelőző, követő eljárások, intézkedések

A törvényességi ellenőrzés alapjául elsősorban a testületi ülések jegyzőkönyvei szolgálnak – ezeket a főjegyző az azok rendelkezésre állását követő 5 napon belül küldi meg a közigazgatási hivatalnak – továbbá az egyéb írásba foglalt testületi vagy a közgyűlés (bizottság) elnöke által meghozott döntések, határozatok, szabályzatok, előterjesztések, illetőleg minden olyan egyéb dokumentum, amelyet törvényességi ellenőrzési jogkörében a közigazgatási hivatal bekér. Ezek a jegyzőkönyvek és egyéb dokumentumok teszik lehetővé a törvényességi ellenőrzési jog gyakorlója számára a tényállás tisztázását, vagyis annak megállapítását, hogy a döntéshozatal körülményei és maguk a döntések összhangban vannak-e jogszabályokkal.

Amennyiben a törvényességi ellenőrzés megállapítása szerint az országos kisebbségi önkormányzat törvénysértést követett el, a közigazgatási hivatal vezetője – határidő tűzésével - felhívja az érintettet a törvénysértés megszüntetésére. Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidőben az egyet nem értéséről vagy egyetértéséről, ez utóbbi esetben természetesen a megtett intézkedésről is tájékoztatnia kell a közigazgatási hivatal vezetőjét.

Ha a közigazgatási hivatal vezetője az országos önkormányzat által megtett intézkedéssel nem ért egyet, vagy ha az érintett eleve nem fogadta el a törvényességi felhívásban foglaltakat, a közigazgatási hivatal vezetője többféle eszközzel élhet, attól függően, hogy milyen természetű törvénysértést követett el az érintett:

· jogszabálysértő határozat esetén kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését;

· kezdeményezheti a kisebbségi önkormányzat testületének összehívását a törvénysértés megszüntetésére;

· kezdeményezheti a tisztségviselő felelősségének megállapítását.

Amennyiben a közigazgatási hivatal pert indít, úgy a pert az országos kisebbségi önkormányzat ellen kell megindítania, méghozzá a törvényességi felhívásban meghatározott határidő lejártától számított 30 napon belül.

Érdekes különbséget mutat a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséhez képest az, hogy helyi önkormányzat esetében a közigazgatási hivatal vezetője összehívja a képviselő-testület ülését, amennyiben fennáll – az Ötv-ben meghatározott – a képviselő-testület kötelező összehívásának valamelyik esete, kisebbségi önkormányzatnál azonban nincs ilyen jogosítványa.

Az országos kisebbségi önkormányzat által sorozatosan elkövetett törvénysértés – vagyis az Alkotmánnyal ellentétes működés – alapul szolgálhat az Alkotmánybíróság általi feloszlatásra. Ez az eljárás a közigazgatási hivatal vezetőjének kezdeményezésére indul, a feloszlatására irányuló előterjesztést a Kormány nyújthatja be.[141]

V. A kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó fontosabb

közös szabályok

1. A részvételi jogokról általában

A kisebbségi önkormányzati képviselet – ahogy az előző fejezetekben láttuk - közjogi szempontból egyenrangú a települési önkormányzati képviselettel. Választott testület, döntését ugyanúgy csak törvényességi szempontból lehet felülvizsgálni, jogi személy, szervezetét maga alakíthatja, társulhat, szövetségbe tömörülhet, saját forrásokkal és vagyonnal rendelkezik.

Törvény azonban a kisebbségi önkormányzat számára kötelező feladatot nem ír elő: a kisebbségi jogok érvényesítésének a biztosítása a települési önkormányzat egyik kötelező feladata. Ennek megfelelően, a kisebbségi közösségre vonatkozó helyi életviszonyokat is a települési önkormányzat szabályozza; a kisebbségi önkormányzat pedig e szabályozás tartalmának kialakításában csupán részt vesz.

A Nektv. említést tesz ugyan kötelező feladatokról, de azok nem a kisebbségi önkormányzat „eredeti”, „saját” feladatai, hanem a települési önkormányzattól, vagy más kisebbségi önkormányzattól átvállalt, átvett feladatok.

Összegezve az előzőeket: nincs olyan kisebbségi közügy, amelyet kizárólag a kisebbségi önkormányzat láthatna el, vagyis (változatlanul) az a legfontosabb jogosítványa, hogy részt vehet mások, – jellemzően a települési önkormányzat – kisebbségi lakosságot érintő döntéseinek a meghozatalában. E részvételi jogosítványok három formája:

· az egyetértési,

· a véleményezési,

· és a megkeresési, kezdeményezési jog.

Egyetértési jogról akkor beszélünk, ha a jogosult határozata tartalmában köti az egyetértési eljárás lefolytatására kötelezett döntéshozó szervet, vagyis adott esetben a kisebbségi önkormányzat jóváhagyólagos, igenlő döntése nélkül nem lehet érvényes határozatot hozni. (Közkeletű megfogalmazással: a kisebbségi önkormányzatot „vétójog” illeti meg.)

A véleményezési jog alapján a véleményezési eljárás lefolytatására kötelezett köteles a jogosult álláspontját meghallgatni, de nem köteles ahhoz tartalmilag is hozzáigazítani a döntését.

A megkeresési-kezdeményezési jog jogosultja panasszal, közérdekű bejelentéssel, észrevétellel, javaslattal fordulhat bármely, az adott kérdésben hatáskörrel és illetékességgel bíró szervhez, amely köteles arra érdemben válaszolni.

A kisebbségi jogok (a közvélekedéssel szemben) az életviszonyok igen széles körét érinthetik: megjelenhetnek például a közoktatásban, a közbiztonság helyi feladatairól való gondoskodásban, a foglakoztatásban, a lakásgazdálkodásban, sőt olyan területen is felmerülhetnek, mint például a település közművesítésének – az egyenlő bánásmód követelménye szerinti – megvalósítása.

A jogalkotó akarata a részvételi jogosultságok megteremtésével az volt, hogy a kisebbségi önkormányzat az összes olyan lényeges kérdésben, amely az általa képviselt közösséget érinti, de a települési önkormányzat hatáskörébe tartozik, megkerülhetetlen legyen, érdekeit a helyi önkormányzat köteles legyen figyelembe venni. A részvételi jogok jelentőségét nem a formális konzultációs kötelezettség adja: az együttműködés, egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása adott esetben nem a jogszabályok betűjének a betartása miatt fontos, hanem azért, mert ez a magatartás vezethet egyedül a helyi közjó megvalósítására.

1.1. Az egyetértési jogról

A Nektv. biztosítja, hogy a helyi közoktatás, a helyi média, a helyi hagyományápolás és kultúra, valamint a kollektív nyelvhasználat kérdéskörében a kisebbségi lakosságot e minőségében érintő települési önkormányzati rendeletet a képviselőtestület csak az e lakosságot képviselő helyi kisebbségi önkormányzat egyetértésével alkothassa meg. Az egyetértési jog ezen este tehát csupán a rendeleti formában meghozott települési önkormányzati döntésekre vonatkozik.

A kisebbségi intézmények vezetőinek kinevezésére, felmentésére, vezetői megbízatásának visszavonására, illetve a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő helyi önkormányzati döntés meghozatalára viszont – bármilyen formát öltsön is az - csak az érintett kisebbségi önkormányzat egyetértésével kerülhet sor. Amennyiben az adott településen nincs az adott kisebbségnek önkormányzata, a kisebbség helyi egyesületét véleményezési jog illeti meg e kérdésekben.[142]

Az egyetértési jog garanciális elem, a kisebbségi önkormányzat tehát akkor jár el jogszerűen, ha valóban csak abban az esetben adja az egyetértését, ha ezzel a település kisebbségi közösségének érdekei nem sérülnek.

A kisebbségi törvény fenti rendelkezéseinek a tartalmi kifejtését elsősorban a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kotv.) tartalmazza, de fontos kiemelni, hogy a kultúrának nem egyetlen letéteményese a közoktatás: a Kotv. által szabályozott kérdéseken túlmenően számos olyan téma, ügycsoport van, amely a kisebbségi kultúrát érintheti. Csak egy-két példát említve: ilyen lehet akár egy köztéri szobor, vagy emlékmű felállítása, kiállítás megszervezése is. Sőt, a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő települési önkormányzati döntés sem feltétlenül, s kizárólag közoktatási kérdés. (Lehet az például felnőttoktatási vonatkozású is.) Következésképpen: a Kotv. csak közoktatási ügyekben ad kötelező keretet a felek együttműködésére, sőt, a benne található felsorolás is csak példálódzó, minimumjellegű lajstromnak tekinthető.

A Kotv. – a Nektv-vel összhangban – a kisebbségi oktatásban résztvevő közoktatási intézményeket érintő legfontosabb kérdésekben való döntést a kisebbségi önkormányzat egyetértéséhez köti, vagyis ezen intézmények

· létesítéséhez,

· megszüntetéséhez,

· fenntartói jogának átadásához,

· költségvetésének elfogadásához és módosításához,

· felvételi körzetének meghatározásához,

· tevékenységi körének módosításához,

· nevének megállapításához,

· szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyásához,

· a nevelési, illetve pedagógiai program jóváhagyásához, végrehajtásának értékeléséhez,

· illetve az intézményben folyó szakmai munka értékeléséhez

ki kell kérni a kisebbségi önkormányzat egyetértését.

A települési önkormányzat a közoktatási feladatai megszervezéséhez szükséges önkormányzati döntés-előkészítést szolgáló feladat-ellátási, intézményhálózat-működtetési és -fejlesztési tervet (önkormányzati intézkedési tervet) is köteles készíteni, aminek megalkotása, ha nemzeti, etnikai kisebbségi kérdést is érint, szintén „egyetértés-köteles”.

A kisebbségi oktatást is ellátó közoktatási intézmény megszüntetését is a kisebbségi önkormányzat egyetértéséhez köti a jogalkotó. A Kotv. kimondja, hogy a helyi önkormányzat közoktatási intézményt, illetve egyes szolgáltatások ellátását akkor szüntetheti meg, ha az adott tevékenységről továbbra is megfelelő színvonalon gondoskodik, oly módon, hogy az ne jelentsen a tanulóknak, illetve a szülőknek aránytalan terhet.

Megfelelő a színvonal akkor, ha az új feltételek között folyó nevelés, oktatás személyi és tárgyi feltételei megfelelnek a szabványoknak és továbbra is biztosítottak a meglévő pedagógiai szolgáltatások. A törvény szerint a megfelelő színvonal követelménye sérülne, ha adott esetben a kisebbségi nevelés és oktatás nyelvi környezetben való biztosítása megszűnne.

Az úgy nevezett kisebbségi oktatási intézmény esetén (csakúgy, mint a többi kisebbségi intézménynél) a közoktatási intézmény vezetője

· megbízásának,

· illetve a megbízás visszavonásának

kérdésében is egyetértési joga a kisebbségi önkormányzatoknak.

(A kisebbségi intézmény – olyan közoktatási intézmény, ahol a kisebbségi oktatásban résztvevő gyermekek létszáma egy bizonyos arányt – 25%-ot – meghalad; az intézmény alapító okirata tartalmazza a kisebbségi nevelési-oktatási feladatot és az iskola ténylegesen ellátja azt.)

Ami a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő helyi önkormányzati döntés meghozatalához kapcsolódó egyetértési jog gyakorlását illeti, ezt a szabályt csak akkor lehet és kell felhívni a Kotv-ban szabályozott eseteken kívül, ha a vonatkozó települési önkormányzati döntésnek érdemi kihatása lehet a kisebbségi közösségek helyzetére. Ez minden konkrét esetben mérlegelést igénylő kérdés, de ha a felek egymást partnernek, egyenrangú társnak tekintik, akiknek közös célja a harmonikus együttélés, illetve a helyi közjó megvalósítása, akkor ennek eldöntése jelentős konfliktust nem okozhat.

Fontos megjegyezni, hogy az egyetértési, illetve véleményezési jog jogosultja (a kisebbségi egyesület, amennyiben az adott kisebbségnek nincs települési önkormányzata) a megkeresés közlésétől, illetve kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles nyilatkozni: a határidő elmulasztása jogvesztő.

Az egyetértési jog csak bizonyos feltételek érvényesülése esetén működhet valós, nem pedig csupán formális jogintézményként:

1. A települési önkormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy a kisebbségi önkormányzat időben megkapja az egyetértés-köteles javaslatot.

Nyilvánvaló, hogy a megfontolt-átgondolt döntéshez az előterjesztések, szakmai érvek alapos ismerete szükséges, s ha erre a települési önkormányzat nem biztosít megfelelő időt, akkor a kisebbségi önkormányzat nem képes ténylegesen élni e jogával.

2. A kérdésben a kisebbségi önkormányzat testületének kell döntést hoznia, tehát nem helyettesítheti a helyi kisebbségi önkormányzat határozatát a kisebbségi önkormányzat elnökének jelenléte a testületi ülésen az egyetértés-köteles téma tárgyalásakor, illetve az ő személyes véleménye nem pótolja a kisebbségi önkormányzat testületének határozatát.

3. A kisebbségi önkormányzatnak e témában hozott határozatát a testületi ülés előtt el kell juttatni a települési önkormányzat képviselőinek, hogy az ülésen már e vélemény ismeretében dönthessenek.

A kisebbségi önkormányzat egyetértése nélkül elfogadott határozat törvénysértő.

A kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére a közigazgatási hivatal törvényességi észrevételben hívja fel a képviselő-testületet határozatának visszavonására. A közigazgatási hivatal vezetője a törvényességi ellenőrzés körében – határidő tűzésével – felhívja az érintettet a törvénysértés megszüntetésére. Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről a közigazgatási hivatal vezetőjét tájékoztatni.

Ha a megadott határidőn belül intézkedés nem történt, a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti a törvénysértő határozat bírósági felülvizsgálatát. A jogszabálysértés megszüntetésére a pert a helyi önkormányzat ellen a megadott határidő lejártától számított harminc napon belül lehet megindítani. A perindítás a támadott, törvénysértő határozat végrehajtására halasztó hatályú.

Ha a közigazgatási hivatal nem értene egyet a települési kisebbségi önkormányzat kezdeményezésével, és ezért nem fordul a bírósághoz vagy az Alkotmánybírósághoz, azt a kisebbségi önkormányzat közvetlenül is megteheti. A kisebbségi önkormányzat ilyen irányú kezdeményezése a végrehajtás szempontjából ugyan nem halasztó hatályú, de a végrehajtás felfüggesztése kérhető a bíróságtól.

Amennyiben a kisebbségi önkormányzat nem adja egyetértését egy adott közoktatási kérdésben, akkor a felek további egyeztetésre kötelesek. Ha 15 nap alatt ez sem vezet eredményre, 9 tagból álló bizottságot kell létrehozni. (A bizottság eljárására vonatkozó szabályokat ld. a VI.3. fejezetben.)

Fontos kiemelni az országos kisebbségi önkormányzatokat megillető sajátos egyetértési jogokat:

· Ha a települési önkormányzat egyes feladat-és hatásköreit a helyi kisebbségi önkormányzatnak átadta, de az átadott-átvett feladat ellátása nehézségbe ütközik, egyoldalú nyilatkozattal visszavonhatja az átadott feladat- és hatáskört, ha az országos kisebbségi önkormányzat ezzel egyetért.

· A kisebbség történelmi hagyományokkal rendelkező településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos törvényt, kormány-, és miniszteri rendeletet csak az országos önkormányzat egyetértésével lehet megalkotni.

· A közoktatási törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletek megalkotásakor - a kisebbséghez tartozók óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását érintő kérdésekben – is be kell szerezni az országos kisebbségi önkormányzatok egyetértését.

1.2. A véleményezési jogról

Amennyiben a kisebbségi nevelést-oktatást is folytató közoktatási intézmény fenntartója nem helyi önkormányzat, a kisebbségi önkormányzatnak csupán véleményezési joga van a kisebbség nyelvén, illetve a kisebbség nyelvén és magyarul nevelő és oktató intézmények

· megszűntetésével,

· átszervezésével,

· feladatának megváltoztatásával,

· nevének megállapításával,

· költségvetésének meghatározásával és módosításával,

· vezetőinek megbízásával és megbízásának visszavonásával összefüggő döntés előtt.

Mint látható, a nem önkormányzati fenntartású intézményekben folyó anyanyelvű és a kéttannyelvű kisebbségi nevelés-oktatás esetén megilleti a véleményezési jog a kisebbségi önkormányzatot, de a nyelvoktató és a kiegészítő forma esetén nem.

A területi kisebbségi önkormányzat véleményt nyilvánít:

· az általa képviselt kisebbséget e minőségében érintő megyei (fővárosi) önkormányzati rendeletek tervezetéről.

Az országos kisebbségi önkormányzat véleményt nyilvánít:

· a kisebbségek védelmével kapcsolatos két- és többoldalú nemzetközi megállapodások hazai végrehajtásáról és kezdeményezi az abban foglaltak érvényesítéséhez szükséges intézkedések megtételét,

· az általa képviselt kisebbségeket e minőségében érintő, törvény, kormány-, és miniszteri rendelet tervezetéről, (azonban, a kisebbségi építészeti emlékek védelmével, vagy a közoktatási törvény végrehajtásával kapcsolatos jogszabályok esetén egyetértési joga van!),

· az általa képviselt kisebbségeket e minőségében érintő megyei, fővárosi önkormányzati rendeletekről akkor, ha az adott kisebbség területi kisebbségi önkormányzatot nem alakít,

· a köztársasági elnök kérésére a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának személyére vonatkozóan,

· a fővárosi, illetve a megyei önkormányzatnak a közoktatási feladatok megszervezéséhez szükséges önkormányzati döntés előkészítését szolgáló feladat-ellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervéről,

· a települési, illetőleg a területi kisebbségi önkormányzat által történő intézményátvétel esetén (figyelem, a települési önkormányzat feladat és hatáskör visszavételére irányuló egyoldalú nyilatkozata esetén viszont egyetértési joga van!),

· a települési önkormányzat kisebbségi kérdéseket is érintő intézkedési tervével kapcsolatban, ha egyetértési joggal bíró települési kisebbségi önkormányzat nincs,

· a települési önkormányzat azon döntésével kapcsolatban, amelyben a közoktatási intézményét, illetve egyes szolgáltatás ellátását részben vagy egészben megszünteti, átszervezi,

· a települési önkormányzat azon döntésével kapcsolatban, amelyben a feladatellátásához rendelkezésre bocsátott vagyont, illetve a vagyon feletti rendelkezés jogát vonja meg a közoktatási intézménytől,

· akkor, ha a települési önkormányzat tulajdoni vagy fenntartói jogát részben vagy egészben világnézeti alapon szerveződő vagy más fenntartóknak átengedi,

· akkor, ha a települési önkormányzat a tulajdonában lévő kisebbségi kollégiummal, kisebbségi középiskolával, szakiskolával addig ellátott megyei, fővárosi önkormányzati feladatkört a továbbiakban nem vállalja, s a feladatot a fővárosi, vagy megyei önkormányzatnak adja át,

Az utóbbi négy pont esetén az intézmény székhelye szerint illetékes – fenntartótól függően települési, vagy területi – kisebbségi önkormányzat egyetértését és az országos kisebbségi önkormányzat véleményét is ki kell kérni.

1.3. A megkeresési jogról

Az együttműködést segítheti elő a kisebbségi önkormányzat általános megkeresési joga, melynek alapján a helyi kisebbségi önkormányzat a kisebbség helyzetét érintő bármely kérdésben megkereséssel fordulhat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami, vagy önkormányzati szerv vezetőjéhez, amelyben:

· tájékoztatást kérhet;

· javaslatot tehet;

· a kisebbségek jogait sértő gyakorlat megszüntetését, egyedi döntés megváltoztatását, visszavonását kezdeményezheti;

· intézkedést kezdeményezhet, például

1. a települési kisebbségi önkormányzat a műemlékei és emlékhelyei védetté nyilvánítása, települési önkormányzati feladat és hatáskör átadása érdekében;

2. a területi kisebbségi önkormányzat a megyei vagy fővárosi önkormányzatnak a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi feladatok ellátására, középiskolai és szakiskolai ellátására vonatkozó feladat- és hatásköre átadása; a községi, fővárosi kerületi, városi helyi önkormányzatnak a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi ellátásra, középiskolai és szakiskolai ellátásra vonatkozó feladat- és hatásköre átadása érdekében;

3. az országos kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzat képviselő-testülete kisebbségi közügyre vonatkozó feladat- és hatásköre átruházása érdekében, továbbá, ha a tanulólétszám nem teszi lehetővé a kisebbségi oktatás egy településen belüli megszervezését, akkor azt, hogy a megyei (fővárosi) önkormányzat teremtse meg a kiegészítő kisebbségi oktatás feltételeit.

A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv vezetője köteles a megkeresésre 30 napon belül érdemben válaszolni, vagy a beadványt 3 napon belül áttenni a hatáskörrel és illetékességgel bíró szervhez.

Speciálisan a települési önkormányzatot hozza mozgásba az a szabály, miszerint, ha a helyi kisebbségi önkormányzat jogainak gyakorlásához a települési önkormányzat döntése szükséges, a helyi kisebbségi önkormányzat erre irányuló kezdeményezését a képviselő-testület köteles a következő ülésén napirendre tűzni, ha a döntés más önkormányzati szerv hatáskörébe tartozik, akkor az a kezdeményezés benyújtásától számított 30 napon belül köteles döntést hozni.

2. Az intézményfenntartói jogról

Szociológiai kutatások mutatják ki, hogy a kisebbségi anyanyelv őrzői az idősebb generációk, míg a fiatalabb nemzedékek anyanyelvének – és kulturális szocializációjuk alapjának – egyre inkább a magyar nyelv számít. Ezzel összefüggő tény az is, hogy a hagyományos nemzetiségi falusi települések népessége egyrészt elöregszik, másrészt fogyatkozik, így a falusi nemzetiségi család nyelvőrző szerepe is folyamatosan csökken. Mindebből következően a kisebbségi kultúra (amelyet a Nektv. különleges, megőrzendő és fejlesztendő értéknek tekint) mentése és ápolása – a közoktatási és a közművelődési intézmények fenntartása útján – a települési és a kisebbségi önkormányzatok közös felelőssége.

A kisebbségi jogok érvényesítésének a biztosítása ugyanakkor a települési önkormányzat (egyik) kötelező feladata,[143] míg a kisebbségi önkormányzatok számára a Nektv. csak az átruházott feladat-, és hatáskörök[144] körében határoz meg ilyen jellegű feladatot. (Ennek megfelelően a Kotv. a kisebbségeket megillető közoktatási jogok biztosítását is a települési, illetve a megyei önkormányzat feladatává teszi.[145])

A Nektv.[146] szerint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek települési és országos önkormányzatai intézményeket hozhatnak létre, illetve vehetnek át. Ez tulajdonképpen nem jelent más jogalanyokhoz képest többlet-jogosítványt, hiszen, csak példaként említve a közoktatást, a Kotv. szerint bárki[147] alapíthat közoktatási intézményt.

A közoktatási, közművelődési intézmények átvételére biztosított általános lehetőség sem a kisebbségi önkormányzatokat megillető különleges jog, hiszen a korábbi fenntartó és az átvevő közötti megállapodás megkötése sincs a jogalanyok meghatározott típusához kötve.

Összegezve az előzőeket: mivel valamennyi kisebbségi önkormányzati feladat-, és hatáskör önkéntes vállaláson alapul, az intézményalapítás-, és átvétel joga pedig a jogalanyokat általában megilleti, az intézményfenntartásban megnyilvánuló kisebbségi kulturális autonómia az intézményalapításhoz és átvételhez fűződő, az állam által biztosított kedvezményeken múlik.

2.1. Az állam által biztosított kedvezmények

A Nektv. értelmében[148] a helyi önkormányzat képviselő-testülete a feladat- és hatáskörét – a hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggő feladat- és hatáskörök kivételével – az országos önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére külön megállapodás alapján köteles átruházni,

· ha a kezdeményező kisebbségi önkormányzat az átruházott feladat- és hatáskörében eljárva kisebbségi közügyet[149] lát el,

· és a feladat ellátásához a jogszabályban meghatározott feltételeket biztosítani tudja.

Az általános szabály mellett a Nektv.[150] két speciális esetet is tartalmaz :

1. az országos kisebbségi önkormányzat megkeresésére át kell adni annak a közoktatási intézménynek a fenntartói jogát, amelyik

· országos, vagy térségi feladatot végez, és

· az alapító okirata szerint kisebbségi feladatot lát el, feltéve,

· ha minden tanuló részt vesz a kisebbségi oktatásban;

2. a kisebbség országos önkormányzatának megkeresésére az intézményt fenntartó helyi önkormányzat köteles átadni

· a kizárólag kisebbségi kulturális feladatot ellátó és

· az érintett kisebbség kulturális igényeit kielégítő kulturális intézmény fenntartói jogát a kérelmező országos önkormányzatnak.

Azaz::

· a fenntartói jog kötelező átadására erősen behatárolt, szűk körben kerülhet sor, másként megfogalmazva: az intézmény fenntartói jogának átadása (főszabályként) a fenntartó döntésétől függ[151],

· a törvény a települési kisebbségi önkormányzat javára még szűk körben sem állapít meg olyan lehetőséget, amikor az intézmény fenntartói jogának átadására a települési önkormányzat kötelezve lenne.

A kisebbségi önkormányzatok intézményfenntartóvá válását közvetve segítik elő a következő körülmények:

· a kisebbségek anyanyelvű és anyanyelvi oktatásához az anyanyelvű pedagógusok képzésének, továbbképzésének biztosítása állami feladat,[152] s ennek érdekében az állam támogatja a kisebbségek anya-, illetve nyelvországából érkező oktatók magyarországi vendégtanári alkalmazását is,

· az állam biztosítja a kisebbségi oktatáshoz szükséges tankönyvek megjelentetését, taneszközök előállítását,[153]

· az átvevő kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzatokkal azonos jogcímen és feltételekkel igényelheti a hozzájárulásokat és támogatásokat, illetve részt vehet minden olyan pályázaton, amelyet a helyi önkormányzatok részére írtak ki,

· az átvető kisebbségi önkormányzat kisebbségi fenntartói kiegészítő támogatást is igényelhet,[154]

· ha az országos kisebbségi önkormányzat országos intézménynek minősülő[155] új iskolát alapít, akkor a kiegészítő támogatás mellett működési célra további pályázati úton elérhető költségvetési támogatásra[156] is igényt tarthat,

· ha a helyi kisebbségi önkormányzat alapít új iskolát, e plusztámogatáshoz akkor juthat hozzá, ha az adott településen nincs olyan iskola, amelyik ellátná az adott kisebbségi oktatási feladatokat,[157]

· két, kifejezetten a kisebbségek kulturális azonosságának a megőrzését támogató közalapítványhoz is fordulhat a kisebbségi intézményfenntartó.

Települési kisebbségi önkormányzat két esetben válhat intézményfenntartóvá:

· Maga alapíthat intézményt. Azonban amennyiben van a településen olyan közoktatási intézmény, amely a kisebbségi közoktatási feladatot is elláthatná, akkor kiegészítő működési támogatásra nem számíthat – miközben saját bevételei nincsenek.

· A települési önkormányzattal közoktatási megállapodást köthet. Ennek feltételei a következők:

a) a települési önkormányzat egyetértése

b) az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, ennek hiányában a szülői szervezet (közösség) és az iskolai, illetve kollégiumi diákönkormányzat egyetértése[158]

c) a települési önkormányzat azoknak a gyermekeknek, tanulóknak, akiknek a szülei nem akarják az átadott nevelési-oktatási intézménybe járatni gyermeküket, a szolgáltatást továbbra is megfelelő színvonalon biztosítsa oly módon, hogy annak igénybevétele a gyermeknek, tanulónak, szülőnek ne jelentsen aránytalan terhet,[159] s ennek eldöntéséhez szerezze be a fővárosi, megyei önkormányzat – fejlesztési tervre épített – szakvéleményét;

d) az intézmény fenntartói jogának a kisebbségi önkormányzat által történő átvétele ne eredményezze az átvétel előtti szolgáltatások színvonalának romlását, a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek csökkenését.[160]

3. Kisebbségi közoktatás megszervezésében való közreműködés

3.1. A nemzeti és etnikai kisebbségi óvodai nevelés, iskolai oktatás

3.1.1. A kisebbségi nevelés, oktatás formái[161]

A kisebbségi óvodai nevelés célja és feladata, hogy anyanyelvi környezetet biztosítson a gyermekek számára; ápolja a kisebbségi kultúrához kötődő hagyományokat; segítse a kisebbségi identitástudat kialakulását és felkészítsen a kisebbségi nyelviskolai tanulására. A kisebbségi óvodai nevelést folytató óvodában jellemzően a kisebbség nyelvén kell megszervezni a gyermekek óvodai életét.

A kisebbségi óvodai nevelést a következő formák szerint lehet megszervezni:

a) anyanyelvű nevelés,

b) kétnyelvű nevelés,

c) cigány kulturális nevelés.

Az anyanyelvű (kisebbségi nyelvű) óvoda az óvodai élet egészét a kisebbség nyelvén szervezi meg.

A kisebbségi nevelést folytató kétnyelvű óvoda mindkét nyelv (a kisebbség nyelve és a magyar nyelv) fejlesztését szolgálja. Az óvodai élet tevékenységi formáiban mindkét nyelv használata érvényesül. A két nyelv használatának arányát a nevelési programban az óvodai élet kezdetén a gyermekcsoport nyelvismerete határozza meg.

Cigány kulturális nevelést folytató óvodában a kisebbségi nevelés folyhat

a) a kisebbség nyelvén (romani és beás),

b) két nyelven (magyar és romani vagy beás),

c) cigány kulturális nevelés keretében, magyar nyelven.

A cigány kisebbségi óvodai nevelés keretében az óvoda nevelési programja tartalmazza a cigány kultúra, művészetek és hagyományok értékeit.

A kisebbségi oktatás – a magyarországi közoktatás részeként – megvalósítja az iskolai nevelés és oktatás általános céljait és feladatait, és emellett biztosítja a kisebbség nyelvének tanulását, a kisebbség nyelvén való tanulást, a kisebbség történelmének, szellemi és anyagi kultúrájának megismerését, a hagyományőrzést, az önismeret kialakítását, a kisebbségi jogok megismerését és gyakorlását.

A kisebbségi oktatást a következő oktatási formák szerint lehet megszervezni:

d) anyanyelvű oktatás,

e) kétnyelvű kisebbségi oktatás,

f) nyelvoktató kisebbségi oktatás,

g) cigány kisebbségi oktatás,

h) kiegészítő kisebbségi oktatás.

Az anyanyelvű oktatásban – a magyar nyelv és irodalom kivételével – az oktató-, és nevelőmunka a kisebbség nyelvén folyik. A pedagógiai program tartalmazza a kisebbségi anyanyelv és irodalom tantárgy és a kisebbségi népismeret[162] tanterveit.

A kétnyelvű kisebbségi oktatásban a kisebbségi nyelv és a magyar nyelv a tanítás nyelve, s mindkettő külön tantárgyként is szerepel. A pedagógiai program tartalmazza a kisebbségi anyanyelv és irodalom tantárgy és népismeret tantervét is. A magyar nyelv és irodalom kivételével valamennyi tantárgy tanítható a kisebbség nyelvén, de legalább három tantárgyat a kisebbség nyelvén kell oktatni, a heti kötelező órakeret legalább ötven százalékában. A kisebbség nyelvén oktatott tantárgyakat az iskolák pedagógiai programja határozza meg.

A nyelvoktató kisebbségi oktatás két formában valósítható meg:

a) Hagyományos nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelyben a tanítás nyelve a magyar nyelv, a kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyat tanítási óra keretében az első évfolyamtól kell oktatni.

b) Bővített nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelynek célja a kétnyelvű kisebbségi, illetve az anyanyelvű oktatási formára való felkészítés. A kisebbségi nyelv és irodalom tanulása, illetve a kisebbség nyelvén való tanulás egyidejűleg folyik. Legalább három tantárgy kisebbség nyelvén való tanulását kell lehetővé tenni. A kisebbségi nyelv és irodalom, illetve a kisebbségi nyelvű órák aránya a heti órakeret legalább harmincöt százalékát teszi ki.

A cigány kisebbségi oktatás biztosítja a cigány tanulók számára a cigányság kulturális értékeinek megismerését, történelméről, irodalmáról, képzőművészetéről, zenei és tánckultúrájáról, valamint hagyományairól, a cigányság helyzetéről, jogairól, szervezeteiről és intézményeiről szóló ismeretek oktatását. A pedagógia eszközeivel – asszimilációs elvárások nélkül – segíti a cigányság integrációját. E programnak nem kötelező eleme a cigány nyelv tanulása, de a szülők igénye alapján biztosítja a cigány nyelv (romani és beás) oktatását.

A cigány kisebbségi oktatásban kötelező a cigány népismeret oktatása, a kisebbségi önismeret fejlesztése és a folyamatosan szervezett cigány kulturális tevékenység. Ha az iskolában nem folyik valamely cigány nyelv oktatása, akkor a heti legalább egy tanórára kiterjedő kötelező cigány népismeret oktatása mellett heti legalább két kötelező tanóra keretében kisebbségi kulturális tevékenységet biztosít az iskola.

Ha az ugyanazon nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó tanulók létszáma nem teszi lehetővé, hogy egy településen belül a kisebbségi oktatást megszervezzék (lásd: 2. pont), az érintett országos kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére a fővárosi, megyei önkormányzat megszervezi a kiegészítő kisebbségi oktatást.

A kiegészítő kisebbségi oktatás megszervezhető egy adott iskola tagozataként, külön nyelvoktató kisebbségi iskola létrehozásával vagy utazó pedagógusok alkalmazásával.[163] Az oktatás a kisebbségi nyelv és irodalom, továbbá a népismeret elsajátítását külön megszervezett kötelező tanórai foglalkozások keretében biztosítja. Tartalmára és időkeretére a nyelvoktató kisebbségi oktatás előírásai érvényesek.

3.1.2. A kisebbségi nevelés, oktatás tartalmi elemei

A Nemzeti alaptanterv[164] tartalmazza a nemzeti és etnikai kisebbségi iskolai nevelés-oktatás alapelveit, a kerettanterv[165] pedig a nevelés-oktatás tartalmi követelményeit. Továbbá, a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelést biztosító óvoda, iskolai nevelést és oktatást végző iskola az óvodai nevelési program, illetve az iskolai helyi tanterv elkészítésénél köteles figyelembe venni a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvét, illetve a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelvét is.[166]

3.1.3. A kisebbségi nevelés, oktatás megszervezése

A nemzeti és etnikai kisebbség által lakott településen a községi, a városi, a fővárosi kerületi és a megyei jogú városi önkormányzat köteles gondoskodni a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók óvodai neveléséről és az általános iskolai neveléséről és oktatásáról.

Ha ugyanahhoz a kisebbséghez tartozó 8 tanuló szülője kéri: a kisebbségi nevelést, oktatást a helyi önkormányzatnak meg kell szerveznie, amennyiben az óvodai csoport, iskolai osztály a közoktatási törvény rendelkezései alapján megszervezhető.

A Kotv. 3. számú melléklete az osztály és csoport szervezését — évfolyamonként eltérő módon — minimális és maximális tanulólétszámhoz köti. Osztályszervezésre akkor van mód, ha az érintett gyermekek száma eléri az iskola osztályainak átlaglétszámát, a felső határt pedig egy-egy fix szám jelöli. Az átlaglétszámtól függő alsó létszámhatár tekintetében eltérést enged a törvény a kisebbségi nevelési-oktatási igények megvalósíthatósága érdekében: A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók részére az óvodai csoportot, iskolai osztályt akkor is meg kell szervezni,[167] illetve fenn kell tartani, ha ugyanazon kisebbséghez tartozó nyolc gyermek, tanuló szülője[168] kéri.

A kisebbségi osztály, óvodai csoport megszervezése kötelező, ha a szülői kérések alapján legalább nyolc azonos korcsoportú gyermekből álló osztály, óvodai csoport; vagy minimum nyolc főből álló összevont iskolai osztály hozható létre. (Összevont osztályt szervezni legfeljebb három iskolai évfolyam tanulójából lehet.)

A kisebbség anyanyelvű, vagy anyanyelvi[169] oktatása a helyi igények és lehetőségek szerint történhet[170] csoportban is. A csoport a Kotv. szerint több osztály, illetőleg évfolyam tanulóiból is szervezhető. A csoport maximális létszáma az osztály maximális létszámának ötven százaléka.[171]

Összefoglalva: egyazon kisebbséghez tartozó nyolc tanuló szülőjének vagy törvényes képviselőjének kérése esetén kisebbségi osztály indítása, illetve működtetése kötelező, ha az igények alapján min. 8 fős azonos korosztályú gyermekekből álló osztály, vagy legfeljebb 3 évfolyamból álló összevont osztály hozható létre.

Tanulócsoport indítása, illetve működtetése akkor kötelező, ha minimum nyolc tanuló szülőjének vagy törvényes képviselőjének igénye nemzeti, vagy etnikai anyanyelvű, vagy anyanyelvi oktatásra irányul, s ez helyben megvalósítható. Ebben az esetben a csoport különböző korosztályokból is állhat; a létszáma is csak az osztálylétszám-maximumhoz képest van meghatározva: vagyis minimum 8 fő, maximum az osztály (törvény által meghatározott) legmagasabb létszámának ötven százaléka lehet.

A kisebbségi oktatásra irányuló igények felmérésében a helyi és a kisebbségi önkormányzat együttműködik. Hangsúlyoznunk kell, hogy az igényfelmérés semmilyen körülmények között sem jelentheti a szülők meg nem engedett befolyásolását (a kisebbségi közösséghez nem tartozók rábeszélését, illetve a kisebbségi szülők lebeszélését) a tekintetben, hogy kezdeményezzék a kisebbségi oktatás megszervezését. Az igényfelmérés kizárólag a kisebbségi nevelés, oktatás lényegének ismertetését foglalhatja magában, abból a célból, hogy a szülők megfelelő információk birtokában tudják döntésüket meghozni.

A Kotv. a nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvén folyó nevelés és oktatás iránti igény felmérésénél további konkrét előírást is ad: a felmérés évente történik, és a képviselő-testületnek (közgyűlésnek) az érdekelt települési, területi kisebbségi önkormányzat, illetve közgyűlés esetén országos kisebbségi önkormányzatnak a bevonásával kell végrehajtania.[172]

3.1.4. Kiegészítő normatív támogatás

Az állam kiegészítő normatív támogatást nyújt a kisebbségi óvodai neveléshez, illetve a kisebbségi oktatáshoz és neveléshez. Ennek összegét és az igénybevétel feltételeit a parlament minden évben a költségvetési törvényben határozza meg. A támogatás naptári évre szól.

2006-ban a nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a roma kisebbségi oktatás támogatásának fajlagos összege 45 000 forint/fő.[173]

A hozzájárulást igénybe veheti a helyi önkormányzat az általa fenntartott

· óvodában azon nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek után, akiknek anyanyelvű és kétnyelvű óvodai nevelését a kisebbségi oktatás irányelve szerinti nevelési program alapján biztosítja,

· iskolában azon nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó, nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanulók után, akiknek a nyelvoktató iskolai nevelését, oktatását (ideértve a romani és a beás nyelveket is) a kisebbségi oktatás irányelve figyelembevételével készült helyi tanterv alapján biztosítja,

· iskolában azon tanulók után, akiknek kiegészítő kisebbségi oktatást biztosít a kisebbségi oktatás irányelve figyelembevételével készült helyi tanterv szerint.

A kizárólag magyar nyelven folyó roma kisebbségi óvodai nevelés, iskolai nevelés-oktatás esetén a részt vevő gyermekek, tanulók számát az igényjogosultság számításánál el kell osztani 2-vel.

A nemzetiségi nyelvű, és a két tanítási nyelvű oktatás támogatásának fajlagos összege 2006-ban: 71 500 forint/fő.

A hozzájárulást igénybe veheti a helyi önkormányzat az általa fenntartott iskolában azon tanuló után, akinek

· nemzetiségi nyelven vagy nemzetiségi és magyar nyelven (nemzetiségi két tanítási nyelvű oktatás) szervezi meg az oktatást a kisebbségi oktatás irányelve figyelembevételével készült helyi tanterv alapján.

A hozzájárulások gyermekenként, tanulónként csak egy jogcímen vehetők igénybe.

A nemzeti, etnikai kisebbségi oktatáshoz meghatározott kiegészítő hozzájárulások igénylésének együttes feltételei a következők:

· a nevelési-oktatási intézmény alapító okirata tartalmazza a nemzeti-etnikai kisebbségi feladatok ellátását, és

· a nemzeti, etnikai kisebbségek óvodai nevelését vagy iskolai nevelését és oktatását a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermek szülőjének, gondviselőjének írásban benyújtott igénye alapján szervezzék, és

· amennyiben az óvoda, iskola olyan településen működik, ahol nem jött létre helyi kisebbségi önkormányzat, illetve nincsen kisebbségi szószóló, be kell szerezni az országos kisebbségi önkormányzat nyilatkozatát, mely szerint az oktatási intézmény nemzeti, etnikai kisebbségi feladatot lát el.

3.2. A kisebbségi nevelés-oktatás szakmai ellenőrzése

Ha a szakmai ellenőrzés nemzeti, etnikai kisebbségi feladatot ellátó közoktatási intézményben folyik, az ellenőrzést a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvét beszélő, az országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő vezetheti; ha nincs ilyen szakértő, akkor a vizsgálatot az országos szakértői névjegyzékben szereplő közoktatási szakértő vezetésével, de a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvét beszélő pedagógus bevonásával kell végezni.

A szakmai ellenőrzésről értesíteni kell az országos kisebbségi önkormányzatot, amely meghatározott feltételekkel rendelkező képviselőjével[174] akkor is részt vehet a szakmai ellenőrzésben, ha az adott személy nem szerepel az országos szakértői névjegyzékben.

Szakmai ellenőrzést – többek között – az országos és a települési kisebbségi önkormányzat is indíthat. A költségeket az ellenőrzést indítónak kell viselnie.

Az országos kisebbségi önkormányzat országos, térségi, megyei, fővárosi szinten indíthat szakmai ellenőrzést a közoktatás nemzeti, etnikai kisebbségi feladatai végrehajtásának értékelése céljából. A települési kisebbségi önkormányzat pedig települési szinten a település nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai neveléssel, iskolai neveléssel és oktatással összefüggő feladatok végrehajtásának áttekintése érdekében kezdeményezhet szakmai ellenőrzést.

Amennyiben az ellenőrzést nem kisebbségi önkormányzat indítja, de az nemzeti, etnikai kisebbségi feladatot ellátó közoktatási intézményben folyik, a szakmai ellenőrzés megállapításait meg kell küldeni az érdekelt helyi kisebbségi önkormányzatnak, valamint az országos kisebbségi önkormányzatnak.

3.3. Konfliktuskezelés a kisebbségi önkormányzat és a települési önkormányzat között

Magyarországon a kisebbségek kulturális autonómiája az ún. együttdöntési jogok gyakorlásával valósul meg, azaz a Nektv-ben és más törvényekben felsorolt egyes esetekben a települési önkormányzat csak a kisebbségi önkormányzat egyetértésével illetve véleményének kikérése után dönthet. A legszélesebb jogosultsági kör a közoktatás területén illeti a kisebbségi önkormányzatokat.

A múltban e jogintézmény gyakran vezetett döntésképtelen helyzetekhez: a kisebbségi önkormányzat nem adta egyetértését, és a felek képtelenek voltak kompromisszumot kötni. A helyi közoktatási rendszer működése veszélybe kerülhetett, mivel a helyi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat nem tudott egyetértésre jutni a megosztott hatáskörbe tartozó kérdésekben. A döntés elmaradása a nemzeti, etnikai kisebbségi feladatok ellátásában közreműködő nevelési-oktatási intézmény működését, fenntartását és egyben a tanulók jogait veszélyeztethette, sérthette.

Az Országgyűlés az egyetértési jog hiányában kialakult helyzetek kezelése érdekében 2003. szeptember 1-i hatállyal módosította a közoktatási törvényt. Azóta egy ún. kilenctagú bizottság – amelyben három tag a települési, három a kisebbségi önkormányzatot képviseli, három tagot pedig az Országos Kisebbségi Bizottság (OKB) delegál – döntése pótolhatja az egyetértést.

Az OKB az országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértők közül választja ki a jelölteket. A kilenctagú bizottság maga határozza meg működési rendjét, azzal a megkötéssel, hogy döntését egyszerű szótöbbséggel hozza.

Ha a kisebbségi önkormányzat „vétója” egyértelműen, kétséget kizáró módon visszaélésszerű volt, a bizottság döntése pótolja a testület egyetértését (a bizottság döntésével szemben a kisebbségi önkormányzat a bírósághoz fordulhat), egyébként a „vétó” jogszerűségét állapítja meg. Az utóbbi esetben az együttdöntési eljárást ismételten le kell folytatni, vagy a települési önkormányzat fordulhat a bírósághoz.

Garanciális biztosíték, hogy a bizottság működésének költségei, illetve a szakértők díja azt terheli, akinek az egyetértés megszerzéséhez érdeke fűződik. Azaz, a kisebbségi önkormányzat nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy az önkormányzat döntésének elfogadására kényszerül, mert nincs megfelelő anyagi eszköze a bizottság működési költségének fedezésére. A szabályozás pedig arra ösztönzi a települési önkormányzatokat, hogy folytassanak tényleges egyeztetést az egyetértés köteles kérdésekben, dolgozzanak ki a kisebbségek érdekeit is figyelembe vevő javaslatokat, máskülönben a bizottság hoz döntést, és annak költségei őket terhelik.

A közoktatási törvény nem tér ki olyan részletszabályokra, mint a szakértők kiválasztásának rendje, a felekkel (települési és kisebbségi önkormányzat) való kapcsolatfelvétel módja és az összeférhetetlenség kérdése. Az OKB elnöke azonban az alábbi állásfoglalásokat adta e kérdésekben:

· A települési önkormányzat, mint egyeztetést kérő, vagy más intézményfenntartó megkeresésére az illetékes OKB-tag, az érintett kisebbség képviselője javaslatot tesz a három független szakértőre, a szakértői névjegyzék alapján.

· A szakértők megbízása az OKB döntése alapján határozattal történik.

· A települési önkormányzat vagy az intézményfenntartó az egyeztetésre vonatkozó kérését az OKB elnökének vagy az oktatásért felelős tárca nemzetiségi és etnikai oktatásért felelős főosztályának címére küldi el. A szakértők delegálásának kérdését az OKB felveszi soron következő ülésének napirendjére.

· Az OKB határozatáról írásban értesíti az egyeztetést kérő intézményfenntartót azzal a meghagyással, hogy az tájékoztassa erről a kisebbségi önkormányzatot.

· Az OKB az illetékes referens javaslata alapján határozatban delegálja a három szakértőt az egyeztető (kilenctagú) bizottságba. A referenst az adott kisebbség országos önkormányzata delegálja az OKB-ba, ezért ha egy ügyben a referens érdekeltsége, elfogultsága felmerül, az ő javaslattételi joga „visszaszáll” az országos önkormányzatra. Amennyiben összeférhetetlenség esete áll fenn, akkor erről a bizottsági tagot írásban nyilatkoztatják és a referens helyett az országos önkormányzat elnöke vagy alelnöke, illetékes bizottsága tesz javaslatot a szakértők személyére. A döntés meghozatalában ez esetben a referens nem vesz részt.

4. A kisebbségi önkormányzatok foglalkoztatással kapcsolatos jogkörei

A települési kisebbségi önkormányzatoknak nincsenek kötelező foglalkoztatási feladatai, azonban önkéntes döntésük alapján munkáltatói jogokat gyakorolhatnak. A jogszabályok lehetővé teszik azt is, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok bekapcsolódjanak a romák munkába állását segítő programok szervezésébe.

Ezeket a foglalkoztatási jogviszonyokat számos törvényi rendelkezés szabályozza, amelyeket terjedelmi okok miatt csak összefoglaló jelleggel tudunk ismertetni:

1) Amint arról a korábbi fejezetekben már szó volt, a kisebbségi önkormányzatok testületi működésével kapcsolatos adminisztrációs feladatokat a polgármesteri hivatal köteles biztosítani. A kisebbségi önkormányzatok azonban dönthetnek úgy is, hogy e tevékenység ellátására eseti vagy tartós megbízási szerződést kötnek, illetve az irodai, titkársági tevékenységet ellátó munkavállalót (gépírót, adminisztrátort, ügyintézőt stb.) alkalmaznak[175]. Természetesen erre csak akkor van lehetőség, ha a megbízási díjat, illetve a bér- és járulékterheket az éves költségvetésből fedezni tudják. A megbízási szerződés alapján létrejött jogviszonyt a Polgári Törvénykönyv rendelkezési szabályozzák. A települési kisebbségi önkormányzatok alkalmazásában álló munkavállalók – eltérően a polgármesteri hivatalok ügykezelőitől, ügyintézőitől – nem állnak közszolgálati jogviszonyban, foglalkoztatásuk a Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján történik. A munkáltatói jogokat és kötelességeket főszabályként a kisebbségi önkormányzat testülete gyakorolja, ám ez a jogkör határozati formában átruházható az elnökre.

2) Az újonnan megalakuló országos kisebbségi önkormányzatok működéssel kapcsolatos feladatait – mint például a határozatok előkészítése és végrehajtása, a gazdálkodással összefüggő tevékenység – a hivatal látja el. A hivatalvezetőt az elnök javaslatára a közgyűlés határozatlan időre nevezi ki. A felmentés joga a közgyűlést illeti meg, az egyéb munkáltatói jogköröket az elnök gyakorolja. A hivatalban foglalkoztatottak státuszát a Nektv. nem rendezi. Álláspontunk szerint indokolt volna, hogy a jogalkotó – a polgármesteri hivatalok ügyintézőihez hasonlóan – számukra is biztosítsa a köztisztviselői jogállást.

3) A kisebbségi önkormányzatok a kötelező és önként vállalt feladataik ellátására gazdasági társaságot, más szervezet és intézményt alapíthatnak, illetve már létező intézményt vehetnek át. A kisebbségi önkormányzat által fenntartott közoktatási intézményben a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései alapján történik a foglalkoztatás. Az intézményvezető kinevezésének és felmentésének jogát a kisebbségi önkormányzat testülete gyakorolja, törvény eltérő rendelkezése hiányában az egyéb munkáltatói jogok az elnökre átruházhatók.

4) A kisebbségi önkormányzatok a kulturális autonómia megvalósítása és megőrzése érdekében közszolgáltatási feladatokat láthatnak el.[176] E tevékenységhez kapcsolódóan vállalhatják a munkaügyi központok által kiközvetített álláskeresők közhasznú munka keretében történő foglalkoztatását.

A közhasznú munka célja a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatási helyzetének javítása, részükre munkalehetőség megteremtése. A támogatás közfeladat vagy önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot illetőleg a települést érintő feladat ellátása, vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében igényelhető. A támogatás odaítéléséről, illetve annak mértékéről a területileg illetékes munkaügyi kirendeltség vezetője határozattal dönt. A közhasznú munkavégzés finanszírozása a Munkaerőpiaci Alapból történik. A támogatás mértéke a foglalkoztatásból eredő közvetlen költség legfeljebb hetven százalékáig terjedhet[177].

Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy a munkaügyi központ a munkabér összegét főszabályként utólag, a kifizetéssel való elszámolást követően utalja. Ebből következően a munkabér első havi összegét akkor is a kisebbségi önkormányzatnak kell megelőlegeznie, ha az meghaladja a támogatáshoz szükséges 30 %-os önerőt.

5) Az esélyegyenlőség megteremtését segítő programokról részletesebben is indokolt szólnunk, hiszen számos településen szinte kizárólag ezek révén biztosítható a roma álláskeresők legalább időszakos foglalkoztatása.

Napjainkban a romák körében tapasztalható munkanélküliség többszörösen (akár hét-nyolcszorosan) meghaladja az országos átlagot. Ez az óriási foglalkoztatási különbség csak hatékony állami intézkedésekkel mérsékelhető. A lakosság minél teljesebb körű foglalkoztatásának elősegítése ugyan a helyi önkormányzatok törvényi kötelezettsége, azonban a jogszabályok lehetővé teszik, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok is szerepet vállaljanak a romák munkaerőpiaci helyzetének javítása érdekében szervezett közmunka és közhasznú munka lebonyolításában.

A közmunka célja a munkanélküliség csökkentésére alkalmas fejlesztési, felújítási, különösen infrastrukturális és környezetvédelmi, továbbá az elmaradott térségek felzárkóztatását segítő közfeladatok ellátásának ösztönzése. A támogatásról pályázati eljárás alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter dönt. A pályázóknak vállalniuk kell, hogy a közmunkaprogram megvalósításához legalább az igényelt támogatás 10 százalékával hozzájárulnak. A támogatás forrása a költségvetési törvényben biztosított pénzügyi keret.

Az elmúlt években több olyan programot hirdettek meg, amellyel a hátrányos helyzetű, cigány származású munkanélküliek foglalkoztatását, megélhetését, életkörülményeinek javítását kívánták elősegíteni. A pályázóknak vállalniuk kellett, hogy regisztrált munkanélküliekkel és rendszeres szociális segélyben részesülőkkel létesítenek munkaviszonyt, és pontosan meg kell jelölniük a foglalkoztatni kívántak számát, a részt vevő romák becsült létszámát. E közmunka pályázatok érvényességi feltétele volt, hogy a helyi önkormányzatoknak együttműködési megállapodást kellett kötniük a területileg illetékes cigány kisebbségi önkormányzatokkal, amely alapján be kellett vonni őket a foglalkoztatottak kiválasztásába is. Ismereteink szerint ezek a programok 2006-ban is folytatódni fognak.

A foglalkoztatást elősegítő támogatásokról szóló rendelet[178] különböző kedvezményeket biztosít, ha a közhasznú munkavégzésben történő részvételt a cigány kisebbségi önkormányzat szervezi, vagy szervezésében közreműködik.

Ebben az esetben:

· a támogatásnak nem feltétele a statisztikai állományi létszám bővülése;

· a támogatás mértéke a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek legfeljebb 90 százalékáig terjedhet;

· a támogatás egy munkavállaló foglalkoztatásához nem egy, hanem legfeljebb két évig állapítható meg.

A cigány kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködés azonban nem pusztán a kedvezmények igénybe vétele érdekében indokolt. A települések jelentős részében ma még nem adottak a feltételek a tartós foglalkoztatáshoz, ezért a roma munkanélküliek elhelyezkedési gondjainak enyhítésében kiemelt szerepe van a közhasznú munkavégzésnek. Jelenleg lényegesen több rászoruló szeretne munkához jutni, mint ahány embert ezeknek a programoknak a keretében foglalkoztatni tudnak. A települési önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok közötti együttműködésnek azért is nagy jelentősége van, mert ezzel biztosítható, hogy az igényekhez képest egyébként is korlátozott munkalehetőségekről minél szélesebb támogatottsággal bíró döntések születhessenek.

VI. A kisebbségi identitás és annak vállalása

1. A kisebbségi közösséghez tartozók identitását védő szabályok, különös tekintettel a személyes adatok kezelésére

Az identitás jelentése: önazonosság. Egyéni szinten válasz arra, hogy ki, közösségi szinten, hogy kik vagyunk. Meghatározzuk magunkat nevünk, nyelvünk, korunk, nemünk, nemzeti, etnikai, vallási hovatartozásunk, pártállásunk, családi jogállásunk és egyéb körülményeink által, vagyis az identitás biológiai, érzelmi, társadalmi, jogi státuszaink összessége.

Az identitás megőrzésére irányuló törekvés célja, hogy az egyén és/vagy a közösség lényegesnek ítélt jegyei, tulajdonságai változatlanul fennmaradjanak, hogy a személy és/vagy közösség tartósan azonos maradhasson önmagával.

A kisebbségi jog ezeket a szociálpszichológiai kategóriákat jogi kategóriává teszi és gyakorlati jelentőséggel ruházza fel. Fel-, és elismeri ugyanis, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi közösségeknek speciális többletjogokra van szükségük kisebbségi önazonosságuk megőrzése érdekében.

A Nektv. számos, a kisebbségi közösségek és azok tagjainak identitását védő szabályt tartalmaz. A törvény preambuluma kifejezetten kimondja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint a kisebbségi létükkel összefüggő más sajátossága az egyéni és közösségi önazonosságuk része, s ezen „különleges értékek”… „megőrzése, ápolása, gyarapítása” az államok és a nemzetek közösségének is érdeke. Rögzíti továbbá, hogy az Országgyűlés a kisebbségi törvényben is[179]biztosítja mindazon emberi és politikai jogokat, illetve intézményes alapokat, amelyek segítségével a nemzeti vagy etnikai önazonosság megőrzése, a kisebbségi lét megélése elősegíthető.

A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozás vállalása az önazonossághoz fűződő jog,[180] kinyilvánítása vagy az attól való tartózkodás az önrendelkezési jog egyik[181] eleme.

Az állam és a jog a kisebbségi önazonosság kérdésében nem foglal állást, mivel az a belső, személyes, érzelmi-tudati viszonyok körébe tartozik. Az adatvédelmi törvény[182] (Avtv.) és a Nektv. azonban úgy fogalmaz meg a kisebbségi közösséghez tartozás tekintetében szigorú adatvédelmi szabályokat, [183]hogy nem számol az alábbiakkal:

· Természetes, hogy az egyes ember belső, érzelmi-tudati viszonyai, miképpen az önazonosság is, mások (és az állam) által érinthetetlenek, de ezek külsővé tétele (kinyilvánítása) már nem feltétlenül az. A személyes identitás kinyilvánítása, ha az joggal való visszaélést valósít meg, a nyelvében, hagyományaiban stb. összetartozó kisebbségi közösség önazonosságához fűződő jogával konfliktusba is kerülhet;

· A nemzeti és etnikai kisebbségeknek külön jogokat biztosít a kisebbségi jog: a kisebbségi választásokon való részvételhez, az önkormányzáshoz, a kisebbségi intézmények alapításához, fenntartáshoz fűződő jogokat, valamint az ezek által nyújtott szolgáltatásokat, a kisebbségi tanulmányi ösztöndíjhoz való, a kisebbségi oktatásban való részvételi és egyéb előnyben részesítési jogosultságokat. Ezek igénybe vétele a hatályos szabályozás szerint kizárólag a magát kisebbségi származásúnak valló személy jóhiszeműségére van bízva.

A személyes autonómia korlátozásaként a Nektv. csupán annyit fogalmaz meg, hogy törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály valamely kisebbségi jog gyakorlását az egyén nyilatkozatához kötheti.[184]

A két, kifejezetten a hazai kisebbségek támogatására létrejött közalapítványnak (Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, Magyarországi Cigányokért Közalapítvány) is állandóan szembesülnie kell az identitásvállalás szabadságából fakadó problémákkal, hiszen a pályázó nyilatkozatát semmilyen módon nem vonhatják kétségbe, direkt módszerekkel nem ellenőrizhetik.

A kisebbségi ombudsmanhoz minden évben érkezik olyan panaszbeadvány, amelyik azt sérelmezi, hogy a pályázónak nyilatkoznia kell az etnikai hovatartozásáról.

A kisebbségi biztos évről évre elmondja, hogy valamely támogatás elnyerését célzó pályázati adatlapon a kisebbségi hovatartozásra vonatkozó kifejezett kérdés szerepeltetése nem sérti az Avtv. és a Nektv. előírásait. Mivel a kisebbségi pályázati programok kifejezett célja a kisebbségekhez tartozók támogatása és a pályázatokon való részvétel önkéntes, a pályázóktól elvárható, hogy az ilyen programokban való részvétel során – nem a nyilvánosság, de az elbíráló szerv előtt – vállalják, kinyilvánítsák hovatartozásukat. Vagyis, ha az adatkezelő betartja az adatkezelésre, adatbiztonságra vonatkozó szabályokat, illetve az adatokat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezeli, akkor a pályázónak az identitásáról való nyilatkoztatása nem jogellenes.

A két közalapítvány, tekintettel arra, hogy a nemzeti és etnikai hovatartozásnak nincsenek külső, objektív ismérvei, szempontjai, mérhető elemei, pályázati kiírásában a jog nyújtotta „kiskapu bezárásához” a pályázó etnikai hovatartozásáról való nyilatkoztatása mellett ajánlást is kér az érintett kisebbségi önkormányzattól. Természetesen, az így beszerzett támogató nyilatkozat sem tekinthető „származási igazolásnak”, de vélelmezhető, hogy egy nemzeti-etnikai alapon létrejövő szervezet csak az érintett közösség tagját támogatja, s így az ajánlás mégiscsak valamiféle (másodlagos, közvetett) származásigazolásként értékelhető.[185]

A Nektv. szerint a kisebbségi nevelési-oktatási intézménybe való felvétel során a kisebbségi származásúakat előnyben kell részesíteni.[186] Mivel a származásra vonatkozó nyilatkozat valóságtartalmát senki sem vonhatja kétségbe, ez a szabály is alkalmat adhat visszaélésre, a „valódi” kisebbségi származásúk kiszorítására. (Ennek konkrét veszélye főként a német kisebbségi oktatásban áll fenn, hiszen ezen kisebbségi nyelvnek van leginkább munkaerő-piaci értéke.)

Származási nyilatkozatot a kiskorú nevében a szülök, gondviselők tehetnek. A szülők joga a gyermeküknek adandó nevelés megválasztásához[187] azonban összeütközhet a kisebbségi önkormányzatnak – a közösségi kisebbségi jogok közjogi gyakorlónak – kisebbségi nevelés-oktatást érintő széleskörű egyetértési jogával (lásd. VI. 1.).

Az ombudsman gyakorlatából ismert olyan eset, amikor a kisebbségi önkormányzat a kisebbségi nevelés-oktatás beindításához nem adta egyetértését, arra való hivatkozással, hogy a kezdeményezők nem tagjai a kisebbségi közösségnek. A hatályos jog szerint ehhez ugyan joga van, de kérdéses, hogy egy esetleges jogvita esetén (9 tagú bizottság előtt, illetve egy peres eljárásban) érvényesíteni tudná-e akaratát.

Nem csupán a Nektv. tartalmaz azonban olyan jogokat, amelyek gyakorlása kisebbségi identitáshoz kötődik. Így például a Kotv-ban meghatározott esetben[188] a kisebbségi származásnak az igazgatóválasztásban is szerepe lehet, mert azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni azt, aki a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebtv.) vezette be az esélyegyenlőségi terv fogalmát. A tervkészítés állami intézményi körben kötelező, a magánszférában lehetőség. A terv célja, hogy a munkáltatóval ténylegesen vagy potenciálisan munkaviszonyban álló, esetleg hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségét előnyben részesítéssel javítsa.

A törvény 5 hátrányos helyzetű csoportot emel ki, köztük a romákat is, de mivel a tervbe egyéb célcsoportok is bevonhatók, amennyiben ezt társadalmi hasznossága indokolja, lehetséges más kisebbségi csoportok előnyben részesítését is nevesíteni.

Az Ebtv. a kisebbségi identitáshoz számos egyéb szabályt is kapcsol: védi a hátrányos megkülönbözetéssel szemben (ld. VIII. fejezet) ugyanakkor jogszerű előnyben részesítésre is lehetőséget biztosít.[189]

2. A kisebbségi névhasználat kérdései

A kisebbségeknek a közéletben való kollektív részvételhez, saját kultúrájuk ápolásához, anyanyelvük használatához, az anyanyelvű oktatáshoz való joga mellett a kisebbségek saját nyelven való névhasználatának jogát az Alkotmány is nevesíti.

A névhasználathoz való jog tartalmát a Nektv. az Alkotmány rendelkezésének megfelelően határozza meg. E szerint „a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez és annak – jogszabályban meghatározott keretek között – hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez”.

Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni az Alkotmánybíróság 2001-ben, a névjog értelmezésével kapcsolatban hozott határozatát, mely – többek között – a nemzeti és etnikai kisebbségek vonatkozásában elvi éllel állapítja meg, hogy a szabad névválasztás nem jelenthet kötöttségektől mentes névválasztást. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a magukat valamely nemzetiséghez tartozónak valló magyar állampolgárok számára biztosított saját nyelven való névhasználat joga kisebbségi létükhöz kapcsolódik, nemzetiségi hovatartozásukra tekintettel illeti meg őket. Ebből következően a kisebbségi névválasztás „szabadsága” a nemzetiségnek megfelelő keretek között gyakorolható, azaz e jog kizárólag a kisebbséghez tartozó személyt illeti meg, illetve a névválasztásnak összhangban kell lennie az adott kisebbségi közösségben hagyományosan használt nevekkel.

Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló törvényerejű rendelet[190] (Atvr.) a nemzeti etnikai kisebbséghez tartozó személyek, illetve gyermekük számára biztosítja a nemzetiségüknek megfelelő utónév adását, az utónév nemzetiségi utónévre történő javítását, illetve a családi és utónév anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyvezését.

Az országos kisebbségi önkormányzatok – a Nektv-ben meghatározott feladat-és hatáskörük alapján, határozatban – önállóan döntenek a kisebbségi utónévjegyzék összeállításáról és a kisebbségi utónévvel kapcsolatos megkeresésekről.

A kisebbségi név használatához fűződő jogok gyakorlati érvényesülése érdekében az Atvr. a Nektv-ben foglaltaknak megfelelően rendelkezik arról is, hogy a választható nemzetiségi utóneveket a nemzetiségi utónévjegyzék tartalmazza. A nemzetiségi utónévjegyzéket az érintett országos kisebbségi önkormányzatok állítják össze és a Magyar Tudományos Akadémia szerkesztésében jelenik meg. 2004-ben adták ki a „Nemzeti és etnikai kisebbségek utónévkönyve” című kézikönyvet. Ezzel egyidejűleg külön kötetben jelent meg a „Magyarországi német utónevek jegyzéke” elnevezésű kiadvány.

Az Atvr. vonatkozó rendelkezései szerint a családi név kijavítására, illetve a nemzetiségi utónévjegyzékben nem szereplő utónév bejegyzésére irányuló kérelem esetén a kérelmezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a választott nevet mely kisebbség használja. Az Atvr-ben előírt nyilatkozattételi kötelezettség – sajnálatos módon – nem zárja ki teljes mértékben a joggal való visszaélés lehetőségét, mivel a nyilatkozattételi kötelezettség a választott név valamely kisebbség általi használatára vonatkozik, nem a kérelmező adott nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozására. Az Atvr. szerint ugyanis „az anyakönyvi és házasságkötési eljárás során a valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető”. Az Atvr. szabályozása ezáltal nem áll összhangban az Alkotmánybíróság ismertetett határozatával.

Az utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről való döntésben az érintett országos kisebbségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó. Az országos kisebbségi önkormányzatnak a megkereséstől számított 15 napon belül kell állást foglalnia az anyakönyvezhetőségről. E jog gyakorlásáról – figyelemmel e meglehetősen rövid határidőre is – célszerű az országos önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában rendelkezni.

Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló belügyminiszteri rendelet[191]értelmében a kisebbségi utónévre történő kijavításnál elsősorban az érintett országos kisebbségi önkormányzat által összeállított utónévjegyzék, másodsorban az országos kisebbségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó.

A családi név kisebbségi anyanyelvi szabályok szerinti kijavításánál, valamint a kisebbségi nyelven történő bejegyzésnél – amennyiben megkeresés szükséges – elsősorban az érintett országos kisebbségi önkormányzat véleményét kell figyelembe venni. E jogkör gyakorlásáról szintén célszerű a szervezeti és működési szabályzatban rendelkezni. Az országos önkormányzat állásfoglalásának hiányában más szakértői vélemény alapján kell az utólagos bejegyzést teljesíteni.

Az utólagos változtatásra irányuló kérelmek esetében a gyermek születési utónevének kisebbségi utónévre történő kijavítását, a születési családi névnek a kisebbségi anyanyelvi szabályok szerinti módra történő kijavítását, valamint a születési családi és utónév kisebbségi nyelven történő bejegyzését az anyakönyvbe történő utólagos bejegyzésként az „Utólagos bejegyzések” rovatban kell feltüntetni.

Az előzőekben ismertetettek szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a gyermek születési alapbejegyzésének teljesítésekor a szülők gyermekük születési családi nevének valamely kisebbségi anyanyelv szabályai szerinti bejegyzését, illetve születési családi és utónevének kisebbségi nyelven történő szerepeltetését is kérik. Különbség, hogy a születési családi és utónév kisebbségi nyelven történő bejegyzését az anyakönyv „Megjegyzések” rovatában kell feltüntetni.

A jogbiztonság érdekében az anyakönyvezés illetve a hivatalos okmányok kiállítása során a Nektv. vonatkozó rendelkezése értelmében a nem latin írásmóddal történő bejegyzés (például a bolgár, az örmény, a ruszin, a szerb, az ukrán nyelv) esetén a hivatalos okmányokban egyidejűleg fel kell tüntetni a nevet fonetikus, latin betűs írásmóddal is.

Kérelemre az anyakönyvezés és a hivatalos okmányok kiállítása – a Nektv-ben meghatározottak szerint – két nyelven is történhet. A kisebbséghez tartozó személy tehát a névhasználathoz kapcsolódó jogával élve dönthet arról, hogy a két nyelven történő anyakönyvezést vagy a családi és utónév anyanyelvű bejegyzését kérelmezi.

Valamennyi kisebbség számára rendelkezésre áll a születési, a házassági és a halálozási anyakönyvi kivonat kétnyelvű formanyomtatványa. A hivatalos okmányok közül a kisebbségi névhasználat joga biztosított a személyazonosító igazolvány esetében is. További szabályozást igényel azonban e jognak az útlevél és az egyéb okmányok kiállítása során való biztosítása. A megfelelő technikai, informatikai és személyi háttér megteremtése kiemelt fontosságú, mivel ennek hiánya a jogszabályokban deklarált kisebbségi névhasználathoz, anyakönyvezéshez való jogok érvényesíthetőségét nagymértékben akadályozhatja.

Az illetékekről szóló törvény vonatkozó rendelkezése szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek anyakönyvi adatainak első ízben történő kijavításával kapcsolatos eljárás, az anyakönyvi kivonat első ízben történő kiállítása illetékmentes.

VII. A hátrányos megkülönböztetés fogalma, illetőleg a gyakorlatban való előfordulási módjai

1. Bevezető gondolatok a diszkrimináció fogalmáról

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. §-a általános jelleggel rögzíti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát:

„(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

2003. végéig a fenti rendelkezés, illetőleg az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott értelmező határozatai nyújtottak támpontot a diszkrimináció jogi fogalmával kapcsolatban, illetve egy-egy társadalmi jelenség, esemény, mulasztás jogi értékeléséhez.[192]

2003. december 28-án kihirdették az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt (Ebtv.) amelyet nem csupán a diszkrimináció felszámolása iránt elkötelezett személyek, csoportok, jogvédő szervezetek fogadtak nagy várakozással, hanem e jogszabály megalkotását az Európai Unió faji diszkrimináció tilalmát rögzítő irányelve is előírta számunkra.[193]

Az Ebtv. alapgondolata, hogy minden embernek joga van egyenlő méltóságú személyként élni, gondolkodni, önmagát megvalósítani, identitását őrizni, erősíteni. Deklarálja továbbá, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség. Tudjuk azonban, hogy e törvény megszületése nem a lezárása, hanem a kezdete egy folyamatnak, hiszen az esélyegyenlőség követelménye alapvető változásokat igényel a közgondolkodásban, további jogalkotási feladatokat ró az Országgyűlésre és a kormányzatra, s bizony széles körben igényel szemléletváltoztatást a jogalkalmazás különböző fórumai részéről is.

Az alábbiakban szeretnénk felvázolni az antidiszkriminációs jog legfontosabb elemeit, a törvény által tiltott magatartásokat, a tilalom által jogosított illetve kötelezett személyek és szervek körét, valamint a tilalom érvényesítését segítő jogi eszközöket, hiszen a kisebbségi önkormányzatok jog-és érdekvédelmi munkájának alapját képezhetik ezek az ismeretek.

2. A diszkrimináció közvetlen (direkt) formája

Az Ebtv. szerint „közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt

a) neme,

b) faji hovatartozása,

c) bőrszíne,

d) nemzetisége,

e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása,

f) anyanyelve,

g) fogyatékossága,

h) egészségi állapota,

i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,

j) politikai vagy más véleménye,

k) családi állapota,

l) anyasága (terhessége) vagy apasága,

m) szexuális irányultsága,

n) nemi identitása,

o) életkora,

p) társadalmi származása,

q) vagyoni helyzete,

r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,

s) érdekképviselethez való tartozása,

t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)

miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.”[194]

Nem valósul meg közvetlen hátrányos megkülönböztetés a törvény értelmében, ha az adott rendelkezésnek az adott jogviszonnyal összefüggő, tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka van, azaz nem önkényes.

Az Ebtv. hátrányos megkülönböztetés fogalmát meghatározó rendelkezése az Alkotmányban foglalt „faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet” alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmán alapszik, abból kiindulva fejti ki a megkülönböztetés további alapjául szolgáló egyéb helyzeteket, tulajdonságokat, az Alkotmánybíróság gyakorlatával és a munkajogi szabályozással összhangban.

Fontos, hogy a törvény nem követeli meg, hogy a diszkriminatív magatartás alapjául szolgáló tulajdonság valós legyen. A jogsértés megállapításához elegendő, ha az elkövető abban a feltevésben van, hogy a sértett rendelkezik az egyenlőtlen bánásmódot kiváltó tulajdonsággal. Azaz nem feltétele a közvetlen diszkrimináció megállapításának, hogy a sértett igazolja például roma identitását – elegendő, ha annyit valószínűsít, hogy az őt megkülönböztető személy romának hitte őt és feltételezhetően ez volt az alapja a megkülönböztetésnek.

A közvetlen diszkriminációra jellemző példa egy több mint tíz éves – azaz az Ebtv. megalkotását megelőzően megtörtént – eset. G.Gy., egy cigány származású férfi egy italboltba tért be, ahol azonban a pincérnő megtagadta kiszolgálását, mire a sértett a tulajdonoshoz fordult, aki közölte: „.. az én kocsmámban cigány nem ehet, nem ihat, nem szórakozhat.” (Az eredetileg büntetőügyként indult esetben a tulajdonost végül is becsületsértés szabálysértésében találta vétkesnek a másodfokú bíróság.)[195]

A jogi környezet jelentős átalakulása folytán bizonyosan állíthatjuk, hogy egy hasonló mai esetben a kocsmáros „nem úszná meg” ilyen könnyen, hiszen akár magas (jelenleg 50 ezertől 6 millió forintig terjedő) összegű bírságra is számíthatna, nem beszélve az üzlete ideiglenes bezárásának lehetőségéről. (A jogorvoslati lehetőségeket ld. a IX. fejezetben)

3. A diszkrimináció közvetett (indirekt vagy rejtett) formája

A diszkrimináció gyakran nem mutatkozik meg nyíltan, hanem rejtve marad, és közömbös, első pillantásra jogszerűnek tűnő alakot ölt. Akkor beszélünk közvetett diszkriminációról, amikor egy látszólag semleges, minden érintettel szemben azonos követelményt támasztó rendelkezés (magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat) egy adott tulajdonsággal rendelkező személyt illetve csoportot lényegesen nagyobb arányban érint hátrányosan, más, hasonló pozícióban lévő embercsoportokhoz képest. Nem valósul meg közvetett diszkrimináció, amennyiben az adott rendelkezésnek tárgyilagos mérlegelés szerinti, az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő ésszerű oka van.

Itt tehát valamilyen látszólag semleges követelményről van szó, amelynek azonban egy adott kisebbség önhibáján kívül, valamely, akaratától független tulajdonsága vagy élethelyzete okán képtelen, vagy csupán kis részben képes eleget tenni. Ezáltal az adott személy vagy csoport konkrét hátrányba kerül, vagy éppen elesik olyan előnyöktől, melyeket az adott tulajdonsággal, állapottal nem rendelkező többség élvezhet. A nőket sújtó közvetett diszkriminációnak minősülhet például, ha a részmunkaidőben dolgozó személyekre a jogszabályok kedvezőtlenebb rendelkezéseket tartalmaznak a teljes állásban foglalkoztatott személyekhez képest. Hiába vonatkozik ugyanis egyaránt férfiakra és nőkre a szabályozás, ha a gyakorlatban jellemzően inkább nők helyezkednek el részmunkaidős állásban.

Ha egy települési önkormányzat a „kukázást” – a jogi értelemben uratlan dolognak minősülő háztartási szemét birtokbavételét – szabálysértéssé minősíti, és tömegesen érvényt is szerez ennek a rendelkezésnek, továbbá nyilvánvaló, hogy az adott településen évek óta a cigányság egy része szemétgyűjtésből él, akkor alappal feltehető, hogy a tiltó norma valódi címzettje a település cigány lakossága. Nagyon fontos azonban, hogy a jogsértés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adott intézkedésnek célja volt-e a cigány kisebbség megkülönböztetése, vagy csupán (akár véletlen) „mellékhatása”.

4. A zaklatás tilalma

Zaklatásról akkor beszélünk, amikor az emberi méltóságot sértő magatartás az érintett személy meghatározott vélt vagy valós tulajdonságával (például származás, bőrszín) függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.[196]

Hétköznapi értelemben a zaklatás ennél tágabb fogalom: az emberek - a diszkriminatív céltól, vagy eredménytől függetlenül is - zaklatásnak tekintenek minden olyan ellenséges megnyilvánulást, ami emberi méltóságukat, szokás- és értékrendjüket, jó ízlésüket sérti, döntési és cselekvési szabadságukat korlátozza.

A magyar büntető- és szabálysértési jog számos közrend elleni tényállásban szankcionálja a „zaklató” jellegű cselekményeket, miközben magát a zaklatást önállóan, az Ebtv. hatálybalépéséig nem tiltotta. A diszkriminatív „méltóságsértés”, mint speciális cél, illetve eredmény, alapvető újdonság a korábbi zaklató jellegű cselekményekhez képest. E körbe tartozik minden olyan magatartás, amely – bár kifejezetten nem különbözteti meg a sértettet – egy adott személy életét annak valós vagy vélt tulajdonsága miatt megkeseríti, megnehezíti, számára nehezen elviselhető, megalázó körülményeket teremt, sértve ezzel az adott egyén méltóságát. Tipikus közegei a zaklató jellegű magatartásoknak azok a helyek, ahol az adott személy nap, mint nap megfordul, így a munkahely vagy az iskola.

2005-ben is érkezett olyan panasz a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához, amely szerint bizonyos pedagógusok „pikkelnek” egyes gyermekekre és ezt a szülő összefüggésbe hozta származásukkal. Ilyen esetekben azonban nem csupán azt nehéz bizonyítani, hogy valóban a gyermekek egyenlőségét sértő tanári magatartásról van szó, hanem azt is, hogy ennek oka a diák valamely kisebbséghez való tartozása lenne. Az egyik ügyben azonban több évre visszamenő, a különböző konfliktusokat rögzítő tanári feljegyzések álltak rendelkezésünkre. Ezek sok esetben felvetették az elfogultság, illetve a helytelen pedagógiai módszerek alkalmazásának kérdését. (A vizsgálat során azonban kiderült, hogy az érintett pedagógus – többek között a fentiekben leírt okokból – már nem tagja a tantestületnek.)

5. A jogellenes elkülönítés (szegregáció)

A „jogellenes elkülönítés” tilalma, amelyet a köznyelvben, illetőleg a jogi szaknyelvben eddig „szegregációként” ismertünk, az Ebtv-ben a következőképpen jelenik meg: „jogellenes elkülönítésnek minősül az a magatartás, amely… egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól – tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül – elkülönít.”[197]

A szegregáció tehát jogellenes elkülönítést jelent, amelynek lényege úgy foglalható össze, hogy valakire vagy valakikre speciális szabályokat alkalmaznak, őket a többiekhez képest eltérően, valamilyen társadalmi hátrányt okozva kezelik.

Az Ebtv. a lakhatásra, valamint az oktatásra vonatkozó speciális rendelkezései körében is kitér az elkülönítés kérdésére. A törvény indokolása szerint a jogellenes elkülönítés leggyakrabban az oktatás területén valósul meg.

A törvény értelmében az oktatás kapcsán jogellenes elkülönítésnek minősül különösen a gyermekek jogszerű ok nélkül történő elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban; illetve a gyermekek nem megfelelő színvonalú nevelésben, oktatásban részesítése, amelynek következtében nem biztosított a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szüksége felkészítés és felkészülés lehetősége. Az oktatási intézményekben nem működhetnek olyan szakkörök, diákkörök és egyéb tanulói, hallgatói, szülői vagy más szervezetek, amelyek célja más személyek vagy csoportok lejáratása, megbélyegzése vagy kirekesztése.[198]

Nem sérti azonban az egyenlő bánásmód követelményét, ha az oktatást csak az egyik nembeli tanulók részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való részvétel önkéntes, továbbá emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem éri. Nem sérti a jogellenes elkülönítés tilalmát a szülők kezdeményezésére és önkéntes választása szerint, (illetve felsőoktatási intézményben a hallgatók önkéntes részvétele alapján) a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló elkülönített oktatás, valamint a kisebbségi vagy nemzetiségi oktatás szervezése. Ennek feltétele azonban, hogy emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány ne érje, továbbá hogy az oktatás megfeleljen az állam által jóváhagyott, előírt, illetve támogatott követelményeknek, azaz megfelelő színvonalú és tartalmú legyen.[199]

Alapvetően tilos tehát az elkülönített oktatás, és a szabályozás különös hangsúlyt fektet az alacsonyabb színvonalú oktatásra való korlátozás tilalmára. A magyar jog a fentiek értelmében egyetlen esetben ad lehetőséget a származáson alapuló elkülönített oktatásra: a kisebbségi oktatás esetében. Felmerül a kérdés, hogy milyen ismérvek alapján határolható el a kisebbségi oktatás a szegregált oktatástól.

A kisebbségi oktatás három lényeges ponton különbözik a szegregációtól:

· az önkéntességben,

· az elkülönítés céljában,

· valamint az azonos minőség biztosításában.

Az önkéntességet a Nektv. értelmében az biztosítja, hogy a kisebbségi oktatásban való részvétel a gyermek szülője vagy gyámja döntése alapján történik, illetve a 14. életévét betöltött gyermeket e döntésbe be kell vonni.[200]

Természetesen egy döntés csak akkor önkéntes, ha megfelelő információk ismeretében születik. Nem nevezhetjük önkéntesnek azt a döntést, melyet a döntés következményeinek ismerete nélkül hoznak. Például, a formálisan beleegyezést kifejező szülői aláírások ellenére sem ismerte el az országgyűlési biztos a cigány kisebbségi oktatás szülői kezdeményezését, amikor kiderült, hogy az iskola által előre legépelt papírt írták alá a szülők, a papíron csupán a közoktatási törvény megfelelő paragrafusa szerepelt, az oktatás tartalma, neve, körülményei nem. Vagyis, a szülők ténylegesen sem voltak tisztában azzal, hogy az aláírásuk alapján gyermekeiket a többiektől elkülönülten, csökkentett tananyag alapján, kevésbé felkészült pedagógusokkal fogják tanítani.

Míg a kisebbségi oktatás esetében a kulturális hagyományok, a nyelv megőrzése a cél, addig a tudatos szegregáció esetében a hátrányos helyzetű személyek kizárása valamely szolgáltatásból, arra szorításuk, hogy egy meghatározott területen éljenek stb..

A kisebbségi oktatás a kulturális értékek megőrzése ürügyén nem eredményezheti az oktatás színvonalának csökkenését, hiszen az egy többlet, egy plusz a nevelés-oktatás feltétlenül érvényesítendő általános tartalmához képest.

Összegzésként: az önkéntesen választott, mások kizárására nem irányuló és azt nem is eredményező, mások részére rosszabb körülményeket nem generáló elkülönülés esetén nem beszélhetünk szegregációról.

Gyakran előfordul azonban, hogy gyerekek elkülönítése nem kisebbségi oktatás keretében, hanem egyéb pedagógiai célok alapján történik – egyrészt a Kotv. által nevesített módokon, másrészt pedig a pedagógusok döntése alapján, belső oktatás-szervezési szempontok alapján különítik el a „problémás” gyerekeket. Ennek alapján hangsúlyozni kell, hogy a szegregációnak nem csupán a tudatos, szándékos, hanem a közvetett formáját is tiltják a jogszabályok. Az elkülönítés jogszerűsége csupán akkor állapítható meg, ha annak tárgyilagos mérlegelés szerinti, az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű oka van. (A közoktatási szegregáció gyakori eseteit ld. a következő pontban.)

A lakhatással kapcsolatosan az Ebtv. 26. § (3) bekezdése kimondja, hogy a lakáshoz jutási feltételek meghatározása nem irányulhat arra, hogy egyes csoportok mesterségesen, azaz nem a csoport önkéntes elhatározása alapján elkülönüljenek valamely településen, illetve településrészen.

6. A szegregáció megjelenési formái a közoktatásban

6.1. Iskolák közötti szelekció

Az iskolák közötti szegregáció megvalósulhat normál, illetve eltérő tantervű iskolák között, (pl. tagiskola-anyaiskola viszonyában) valamint alapítványi iskola felállítása útján.

6.1.1. Normál tantervű iskolák

Az iskolák közötti szegregáció gyakori esete a normál tantervű iskolák közötti szegregáció. Ez azokon a településeken fordul elő, ahol több iskola is van, egyrészt a lakóhelyi elkülönültség következtében, másrészt viszont a többségi társadalom döntése alapján. Így gyakori, hogy a szülők egy része elviszi gyerekét az „elcigányosodó” iskolából, vagy az iskola – például felvételi beszélgetés során – kiszűri a „megfelelő” gyerekeket. Sokszor azonos fenntartó esetén, sőt egy beiskolázási körzeten belül is kialakulhat „elit” és szegregált iskola.

Ezt a fajta szegregációt próbálja megakadályozni a Kotv. 2007. január 1-től hatályba lépő rendelkezése, amely szerint, ha a településen több általános iskola működik, az egymással határos felvételi körzeteket oly módon kell kialakítani, hogy ne jöjjön létre aránytalanság a felvett halmozottan hátrányos tanulók vonatkozásában. Ennek érdekében a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak az adott körzetben felvehető összes tanköteles tanulóhoz viszonyított aránya – az egyes körzetekben egymáshoz viszonyítva – legfeljebb huszonöt százalékban térhet el.[201]

Az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található. Ha az általános iskola a felvételi körzetén kívülről is képes tanulókat felvenni, akkor az adott településen lakókat előnyben kell részesítenie, a településen élő hátrányos helyzetűeket pedig további előny illeti meg: az iskola csak helyhiány esetén utasíthatja vissza felvételi kérelmüket.

Ha ugyanakkor az iskola valamennyi, a felvételi körzeten kívülről érkező felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, akkor sorsolás útján dönt. Sorsolás nélkül is felvehető azonban, vagyis előnyben részesíthető: a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló (akkor is, ha nem a településen lakik); a sajátos nevelési igényű tanuló (akkor is, ha nem a településen lakik); továbbá az a tanuló, akinek sajátos helyzete indokolja. (A sajátos helyzet jellemzőit a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg.)

A kisebbségi önkormányzatok közvetlenül is befolyásolhatják a fenntartói döntést azáltal, hogy csupán az egyenlő bánásmódot biztosító felvételi körzet kialakításához adják egyetértésüket.

6.1.2. Az eltérő tantervű iskolák

A roma tanulók aránytalanul nagy számban kerülnek eltérő tantervű, vagy más néven „kisegítő”, speciális iskolákba, osztályokba. Ez hátrányosan érinti további esélyeiket, pályaválasztásukat és munkaerő-piaci helyzetüket. 1998-ban a kisebbségi ombudsman vizsgálatot folytatott a cigány gyermekek speciális oktatásáról és megállapította, hogy a hátrányos helyzetű roma gyermekek felülreprezentáltsága a kisegítő osztályokban a közvetett diszkrimináció megnyilvánulási formája.

Az ombudsmani kezdeményezéseknek és ajánlásoknak is köszönhetően az oktatási tárca több vonatkozásban módosította az eltérő tantervű osztályba helyezés szabályait. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy a szülőket megfelelő módon tájékoztatni kell a gyermek áthelyezéséről döntő ún. Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok véleménye elleni jogorvoslati lehetőségről:

A szakértői véleményt a szülővel ismertetni kell, és a vélemény egy példányát számára át kell adni. Az ismertetés során fel kell hívni a szülő figyelmét arra, hogy a szakértői véleményben foglaltak végrehajtására csak abban az esetben kerülhet sor, ha azzal egyetért, és ezt aláírásával igazolja. Fel kell hívni a szülő figyelmét arra is, hogy amennyiben a szakértői véleménnyel nem ért egyet, a jegyzőnél államigazgatási eljárást indíthat a szakértői véleményben foglaltak megváltoztatására. Ezt a tájékoztatást a szakértői véleménynek magának is tartalmaznia kell.

A jegyző megkeresésére szakértőként jár el az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság. Nem kérhető fel szakértőnek, aki a vitatott szakvélemény meghozatalában közreműködött. A jegyző határozata ellen fellebbezésnek van helye. Az ennek alapján indított eljárásban - a közigazgatási hivatal megkeresésére - szakértőként az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság, továbbá az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai-Szakmai Szolgáltató Intézmény (a továbbiakban: Szakmai Szolgáltató Intézmény) jár el.

A Szakmai Szolgáltató Intézmény felülvizsgálatokról készült éves beszámolói arról tanúskodnak, hogy csökken az eltérés a megfellebbezett és a Szakmai Szolgáltató Intézmény szakvéleményei között.[202] A megváltoztatott diagnózisok esetében azonban csupán egy-két esetben fordult elő, hogy súlyosabb mentális állapotúnak ítélték a vizsgált gyermeket. Többségében fordított tendencia jellemző. A felülvizsgálatok megállapításai szerint a gyermekek általában jobb képességűek, mint ahogy azt a megelőző vizsgálatot végző intézmény látta. Ha a szülő tehát nem ért egyet az első szakvéleménnyel, érdemes államigazgatási eljárást indítania.

A kisebbségi önkormányzatoknak fontos szerepe lehet abban, hogy a szülőket megfelelő tájékoztatással segítsék jogaik érvényesítésében.

6.1.3. Alapítványi iskolák

Az Ebtv. szerint az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed minden olyan képzésre, amelynek megszervezéséhez az állam közvetlen normatív költségvetési támogatást nyújt, vagy közvetve (közterhek elengedése, elszámolása, vagy adójóváírás útján) hozzájárul. Az egyenlő bánásmód elvének megtartása alól tehát az alapítványi iskolák sem lehetnek kivételek. Szegregációnak minősül például, ha egy települési önkormányzat a közpénzek átcsoportosításával, a minőségi oktatás feltételeinek az önkormányzati iskola rovására és egy alapítványi iskola javára való biztosításával hozzájárul a településen élő hátrányos helyzetű gyermekek iskolai elkülönítéséhez, az önkormányzati iskolába való csoportosításához; míg a tehetősebb szülők gyermekei az ún. alapítványi iskolába járhatnak.

6.2. Az iskolán belüli szelekció

Ezekben az esetekben az iskola a „jobb képességű” és a „rosszabb képességű” gyermekeket külön osztályba csoportosítja. Ennek eszköze lehet a tagozatok szervezése, a kis-létszámú, és az eltérő tantervű osztályok létrehozása.

A kisebbségi önkormányzatok a szervezeti és működési szabályzat és a pedagógiai program jóváhagyásakor (az alapító okirata szerint kisebbségi oktatásban, nevelésben közreműködő iskola esetén) egyetértési joguk gyakorlásával megelőzhetik az osztályok diszkriminatív megszervezését.

A kisebbségi ombudsman 2000. évi beszámolójában részletesen elemezte, hogy miképp válhatott a cigány kisebbségi oktatási forma a szegregáció eszközévé. A korábban felzárkóztató és népismereti elemeket tartalmazó szabályozás azt sugallta, hogy a roma gyermekek összességükben véve fejlesztésre szorulnak, cigány mivoltuk miatt elmaradottabbak a többieknél. A cigány kisebbségi oktatás sokszor a gyakorlatban is szegregációt valósított meg: ellenőrzések során számtalanszor fény derült arra, hogy csupán tantárgyi felzárkóztatásból álló nevelésről volt szó, amely egyben lehetőséget adott a cigány gyerekek többségtől való elkülönítésére és a kiegészítő normatíva felvételére. Az oktatási minisztérium 2002. végén törölte a cigány kisebbségi oktatás programjából a felzárkóztató jellegű területeket.[203]

Az oktatási tárca bevezette az ún. integrációs normatívát,[204] amelynek célja a tanuló szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányának ellensúlyozása: a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek integráltan történő képesség-kibontakoztató felkészítése[205]. Ez a halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyerekek oktatását is jelentősen érinti, és lehetővé teszi azt, hogy szegregáció nélkül segítsék elő egyéni fejlesztésüket. (Előírás, hogy az ilyen felkészítésben részt vevő tanulók nevelése a többi tanulóval együtt, azonos osztályban folyjon; a gyermek fejlődését pedig az iskola a szülő bevonásával legalább háromhavonta értékelje.)

A reform eredményeként a nemzetiségi vonatkozású és a képesség kibontakoztatását célzó rendelkezések világos elválasztása megtörtént. Ezzel megszűnt a hátrányos helyzet etnicizálásának jogszabályi háttere.

A kisebbségi önkormányzatoknak kulcsszerepük lehet a cigány kisebbségi oktatás helyes, jogszabályoknak megfelelő megszervezésében. Az ilyen oktatás iránti igényeket ugyanis a települési önkormányzattal együtt mérik fel, a szülők pontos tájékoztatása tehát az ő tevékenységükön is múlik. A cigány kisebbségi oktatás megfelelő szakmai működésének vizsgálatára pedig szakmai ellenőrzést kezdeményezhetnek.

6.3. A magántanulói jogállás problémája

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a magántanulóvá nyilvánítás számos esetben a hátrányos megkülönböztetés eszközévé vált. Egyes iskolák igazgatói a "problémás" tanulók szüleit rábeszélik arra, hogy kérjék gyermekeik magántanulóvá nyilvánítását. A sokszor alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkező szülők gyakran nem tudtak védekezni az iskola rábeszélése ellen. A magántanulóvá váló gyermeknek azonban általában kevesebb lehetősége van a továbbtanulásra, a megfelelő munkaerő-piaci pozíció megszerzésére.

Az oktatási minisztérium felülvizsgálta a magántanulóvá válás jogszabályi feltételeit és olyan garanciális elemekkel egészítette ki, amelyek igyekeznek megakadályozni, hogy az iskolák ezt a jogintézményt a cigány tanulókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés eszközeként használják: az igazgató a magántanulói státusz választását követően köteles beszerezni a tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálat véleményét.

A kisebbségi önkormányzatok ezekben az esetekben is hatékonyan nyújthatnak segítséget a szülőknek a megfelelő tájékoztatás megadásával, a magántanulói státusz velejáróinak ismertetésével.

7. Mely esetben tiltja az Ebtv. a diszkriminációt?

Fontos kérdés: ki hivatkozhat arra, hogy hátrányos megkülönböztetés érte? Csupán a természetes személyek? Csak a magyar állampolgárok? Az Ebtv. igen tág körben biztosít védelmet a diszkrimináció valamennyi formájával szemben: az egyenlő bánásmód követelményét a Magyar Köztársaság területén tartózkodó valamennyi természetes személlyel, ezek csoportjaival, valamint jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben tiszteletben kell tartani.[206] Így a törvény hatálya a Magyarország területén bármilyen jogcímmel vagy anélkül tartózkodó, magyar állampolgársággal nem rendelkező személyekre is kiterjed. Az Európai Unió Irányelvével összhangban nem kell alkalmazni a törvényt az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésre.

Kulcsfontosságú eleme a diszkrimináció-tilalom érvényesítésének, hogy kitől kérhető számon annak tiszteletben tartása, illetve mely jogviszonyokra vonatkozik az egyenlő bánásmód követelménye.

A diszkrimináció-tilalom természetesen vonatkozik az állami, illetve a közszférához kötődő szervekre – hiszen hogyan is várhatna el az állam olyasmit a magánszemélyektől, melynek tiszteletben tartására ő maga sem köteles.

Az Ebtv. szerint az egyenlő bánásmód megtartására kötelezettek köre két csoportra osztható. A széleskörűen meghatározott, közfeladatot ellátó szervezetek valamennyi jogviszonyukban kötelesek az egyenlő bánásmód követelményét megtartani.[207] A törvény viszont esetileg határozza meg azokat a magánszférába tartozó jogviszonyokat, amelyek során a törvényben meghatározott fél köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.[208]

Az Ebtv. az egyenlő bánásmód követelményének megtartását jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelezettségként írja elő a magyar állam, a helyi és kisebbségi önkormányzatok és szerveik, a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek, a közalapítványok, a köztestületek, a közszolgáltatást végző szervezetek, a közoktatási és a felsőoktatási intézmények, a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és intézmények, a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíj pénztárak, az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók, a pártok, valamint az előzőekben fel nem sorolt költségvetési szervek számára.

Az antidiszkriminációs szabályozás egyik legkényesebb pontja annak meghatározása, hogy magánszemélyek egymás közötti jogviszonyaira (pl. ki kinek ad kölcsönt, kit enged be az üzletébe) mennyiben terjedjen ki a tilalom. Az törvény alapján – a jogviszony nyilvános jellege, illetve az állami támogatás ténye miatt – az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében az is köteles megtartani,

· aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív, (így például újsághirdetés útján keres bérlőt)

· aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz, (például fodrász vagy vendéglátó egység)

· az állami támogatás felhasználása során létrejövő jogviszonyai tekintetében az állami támogatásban részesülő egyéni vállalkozó, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az állami támogatás igénybevételétől kezdődően mindaddig, amíg az állami támogatás felhasználását az arra jogosult szerv a rá vonatkozó szabályok szerint ellenőrizheti, valamint

· a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében.

A törvény értelmében meghatározott jogviszonyokra nem terjed ki az egyenlő bánásmód követelménye. Ezek közé tartoznak a családjogi jogviszonyok, a hozzátartozók közötti jogviszonyok, valamint egyes esetekben a szervezetek belső jogviszonyai. Így például nem terjed ki a törvény hatálya az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira, valamint a közszférába tartozó kötelezettek vonatkozásában – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a társadalmi szervezetek, a jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggő jogviszonyokra. Ez utóbbi alól kivételt képez a tagsági jogviszony létesítése és megszüntetése. Nem kötelező az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása a pártok tagsággal összefüggő jogviszonyaiban, azonban közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt politikai vagy más véleménye miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.

A fentiek alapján is látható, hogy az Ebtv-ben a közszféra szereplői valamennyi jogviszonyukban, intézkedésükben, míg a magánszféra szereplői csupán azokban a jogviszonyokban kötelesek az egyenlő bánásmód követelményét tiszteletben tartani, amelyeket a törvény kifejezetten kimond. Az Ebtv. III. fejezete ugyan öt kiemelt terület (foglalkoztatás, szociális biztonság és egészségügy, lakhatás, oktatás és képzés, áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele), vonatkozásában speciális rendelkezéseket is tartalmaz, e területek kiemelése azonban nem a tárgyi hatály meghatározását jelenti, hanem csupán jelzi, hogy leggyakrabban e területeken fordul elő hátrányos megkülönböztetés.

8. A hátrányos megkülönböztetés tilalmához kapcsolódó garanciák: bizonyítási teher, a megtorlás tilalma, a közérdekű igényérvényesítés

Szinte valamennyi diszkriminációs helyzet mögött jelen van egy kimondatlan hatalmi egyensúly-hiány, egy alá-fölérendeltségi viszony a sérelmet szenvedett személy hátrányára. Hátrányos megkülönböztetést alapvetően, a helyzet jellegéből adódóan hatalmi helyzetben lévő személyek, szervek (munkáltatók, iskolák, egészségügyi szolgáltatók, stb.) követnek el – velük szemben alárendelt pozícióban lévő személyekkel (munkavállalók, tanulók, betegek stb.) szemben. Az alárendelt helyzet és az ebből eredő kiszolgáltatottság alapvetően nehezítik a jogérvényesítést, és tovább rontja a sérelmet szenvedők esélyeit, hogy gyakran anyagi eszközökben és társadalmi kapcsolatokban nem bővelkedő, hátrányos helyzetű személyekről van szó. A magyar jogalkotó – az uniós követelményekkel összhangban – olyan garanciákat iktatott be a szabályozásba, amelyek a fenti körülmények ellensúlyozására irányulnak.

Az egyenlő bánásmód elvének megvalósításáról szóló 43/2000/EK Irányelv írja elő faji diszkriminációs ügyekben az ún. kimentési bizonyítást, ami a köztudatban (és részben a szakmai közvéleményben) helytelenül a bizonyítási teher megfordításaként vált ismertté. Valójában az ellenérdekű felek közötti bizonyítási feladatok megosztásáról van szó, amelynek logikáját – immár valamennyi lehetséges diszkriminációs területre kiszélesítve – az Ebtv. is átvette. Lássuk tehát, kinek, mit kell bizonyítania az egyenlő bánásmód sérelméről szóló bírósági és hatósági eljárásokban?

A sérelmet szenvedő felet terheli annak bizonyítása, hogy rendelkezik vagy – a jogsértés időpontjában az elkövető feltételezése szerint – rendelkezett a törvényben meghatározott, és a diszkriminációra alapot adó tulajdonsággal, továbbá, hogy őt valamely hátrány érte. Nem azt kell tehát bizonyítania, hogy ő roma származású, hanem elegendő, ha azt valószínűsíti, hogy az elkövető őt romának gondolta (például hallotta, hogy a munkáltató megjegyzést tesz rá egy munkatársának). Nem köteles azonban annak bizonyítására, hogy az őt ért hátrány oka az adott valós vagy vélt tulajdonsága, azaz például azt, hogy őt azért nem alkalmazta a munkáltató, mert ő roma. Amennyiben a sérelmet szenvedő bizonyítása sikeresnek látszik, a másik, az „elkövetői” oldalon a sor, hogy bizonyítsa: megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét (tehát vagy nem is valósult meg a hátrány, illetve nincs okozati összefüggés a hátrány és az ő magatartása között, avagy a magatartásra tárgyilagos mérlegelés szerinti, ésszerű oka volt) vagy pedig nem volt köteles megtartani azt.

Az „elkövetőt” – szemben az ártatlanság vélelméből fakadó korlátlan védekezés, így a teljes tagadás és hallgatás jogával (mely a felelősségre vonásra irányuló eljárások sajátja) – két, egymással egyébként összefüggő körülmény vonatkozásában terheli bizonyítási teher. Egyrészt az oksági összefüggés hiánya érdekében kell bizonyítékokat szolgáltatnia. Másrészt kimentő okot kell találnia, amely jogilag igazolhatóvá teszi cselekményét. Így például megfelelő kimentésnek minősülhet, ha igazolja, hogy egy titkári állásra a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező és több nyelven beszélő jelentkezőt vette fel.

Az ilyen jellegű logikára épülő munkaügyi perek tapasztalatai azonban arra figyelmeztetnek, hogy bármekkora bizonyítási könnyítés épült is be az ilyen típusú közigazgatási eljárásokba, ez nem teszi könnyebbé az eljáró hatóság dilemmáit és a mérlegeléssel járó felelősségét diszkriminációs ügyekben: az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, adatok és egyéb bizonyítékok számbavétele mellett kell az összes releváns körülmény figyelembevételével, a logika, az életszerűség, az okszerűség szempontjai alapján, minden elfogultságot kizárva döntenie. Egy valóban jogszerű és megalapozott döntéshozatali rendszer kialakulásához létre kell jönnie a közigazgatási és a bírói gyakorlatban egyik oldalról a diszkriminatív hátrányok, másik oldalról pedig a kimentési okok standardjainak, melyek fennállása esetén minden valószínűség szerint megáll a felelősség, vagy épp ellenkezőleg, eredményes lesz az „elkövető” érdemi védekezése.

Ugyancsak az Irányelv nyomán vezette be az Ebtv. a megtorlás tilalmát.[209] A diszkriminációs helyzetek alapvető sajátosságából a sérelmet szenvedett személyek gyakran nem mernek fellépni az őket megkülönböztető személlyel, szervvel szemben, mert attól tartanak, hogy emiatt további hátrány érheti őket. Erre szolgálhat megoldásként a megtorlás tilalma, amely szerint tilos az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. A rendelkezés tehát védelmet kíván nyújtani azoknak, akik az egyenlő bánásmód sérelmével összefüggő ügyekben felemelik a szavukat, akár közvetlenül a sérelmet okozóval szemben, akár a jogi fegyvertár megmozgatása révén szeretnének elégtételt kapni, illetve a jogsértést valamilyen módon büntetni. Védi e rendelkezés a diszkrimináció felderítésében tanúként vagy egyéb módon közreműködő személyeket is, ami szintén nagyon fontos az eljárás sikere szempontjából.

Az Ebtv. kiszélesíti, általánossá teszi az ún. közérdekű igényérvényesítés lehetőségét.[210] A törvény értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthat

· az ügyész,

· az Egyenlő Bánásmód Hatóság,

· a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet,

ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.[211]

Pénzben ki sem fejezhető az a kár, amely egy kisebbség egészét – közvetve vagy közvetlenül tagjait is – egy jogellenes diszkrimináció révén éri. Egy ilyen jellegű sérelem hosszú időre kihathat az adott kisebbség társadalmi megítélésére, életlehetőségeire, a társadalom nyíltan kisebbségellenes csoportjainak aktivitására, komoly félelmet, identitási zavart okozhat a közösség egyes tagjaiban, de elbizonytalaníthatja a társadalom úgymond közömbös, „előítélet-mentes” csoportjait is.

A közérdekű kereset (actio popularis) lényege, hogy közérdekből – az erre elsődlegesen jogosult mellett, illetve helyett –, a jogszabály által erre feljogosított személy vagy szerv jogot érvényesít anélkül, hogy annak anyagi jogi értelemben vett jogosultja vagy kötelezettje volna. E fogalmat ismeri ugyan a magyar jogrendszer, csak kivételképpen, igen szűk körben. A jogvitában érdekelt félnek ugyanis alkotmányos joga van arra, hogy ügyét bíróság elé vigye. Ez a jog – hasonlóan a többi szabadságjoghoz – tehát magában foglalja annak szabadságát is, hogy az érintett e jogával ne éljen.

A közérdekű igényérvényesítés fogalmának megértéséhez kulcsfontosságú annak tisztázása, hogy mit értünk „az egyes ember személyiségének lényegi vonása” – alatt. A törvény indokolása szerint e fogalom tartalmát (vitatható módon) a jogalkalmazás alakítja majd ki; jelenleg ilyennek minősül a nemzeti-etnikai származás, illetve a vallási meggyőződés.

VIII. Jogorvoslati, illetőleg panaszfórumok

„Mindig, amikor valaki kiáll egy eszme mellett, vagy megpróbál a többi ember javára cselekedni, vagy felszólal az igazságtalanság ellen, a remény egy kis sugarát indítja útjára.” (Robert F. Kennedy)

1. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jogvédő tevékenysége

1995 nyarán az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és helyettese, valamint az adatvédelmi biztos mellett egy másik szakombudsman, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is megkezdte tevékenységét.

A kisebbségi biztos feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja, vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.[212]

Az országgyűlési biztosi intézmény alapvető funkciója annak ellenőrizése, hogy a hatóságok és a közszolgáltatást végző szervek a diszkriminációellenes szabályozást végrehajtják-e, betartják-e. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a konkrét, egyedi panaszok kivizsgálásán túlmenően fontos szerepet vállal a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésben is: részt vesz a jogi keretek fejlesztésében és alakításában is. Egyrészt az ombudsman számos konkrét ügyre irányuló vizsgálata zárul azzal, hogy ajánlásokat fogalmaz meg az érintett minisztériumoknak, javaslatokat téve a szabályozás korszerűsítésére, másrészt tevékeny résztvevője a jogalkotásnak és így a politikai döntési folyamatoknak is. Kikérik a véleményét minden olyan jogszabály megalkotásánál, amely a hatáskörét érintő életviszonyokat szabályoz.

Panasz benyújtására a jogaiban sértett magán -és jogi személy jogosult. A jogintézmény segítő-szolgáltató jellegét bizonyítja azonban, hogy az ombudsman a névtelenül benyújtott panaszt és a más érdekében fellépő beadványát is csak indokolt esetben utasítja el, illetve az elutasítást, a vizsgálat elmaradását mindig indokolni köteles.

A jogintézmény ügyfélbarát jellemzője az is, hogy a panaszos írásban (formanyomtatvány és egyéb alaki kötöttség nélkül, akár e-mailben is), de személyesen előszóban vagy telefonon is előterjesztheti panaszát.

Az ombudsman főszabályként a bepanaszolt hatóságoktól és közszolgáltatást végző szervektől, illetve ezek munkatársaitól bekért, az ügyre vonatkozó dokumentumok, írásbeli nyilatkozatok, magyarázatok, tájékoztató anyagok alapján folytatja le a vizsgálatot. Lehetősége van azonban arra is, hogy a helyszínre kiszállva ismerje meg a panaszügy elbírálásához szükséges releváns adatokat, információkat: hivatalos helyiségbe beléphet, iratokba betekinthet, beszélhet a panaszossal, az érintett hatóság munkatársaival, az ügyben egyébként érdekeltekkel, tanúkkal, stb.

Az ombudsmani intézmény egyik jelentős előnye a helyszíni vizsgálat tartásának a lehetősége, mert így az információk szélesebb körből való összegyűjtésére, az ügyek alaposabb megismerésére is mód nyílik. A helyszínen lefolytatott vizsgálatok minden esetben rendkívül hasznosnak bizonyulnak.

A kisebbségi biztosnak a tapasztalt visszásságok orvoslására számos eszköze van, ezek körében az ügyfél számára legjelentősebbek:

· a békéltetés,

· a meggyőzés,

· a közvetítés,

· a nyilvánosság.

A békéltetés lehetőségével gyakran él a kisebbségi biztos: az indulatok, a heves érzelemkitörések, a düh csitítása önmagában is alkalmat teremt egy-egy visszás helyzetnek, mint jogi problémának a reális értelmezésére, a felek általi, konszenzuson alapuló megoldására.

A meggyőzés azt jelenti, hogy az ombudsman – a jogintézmény és személyes presztízsét is latba vetve – igyekszik érvekkel és magyarázattal meggyőzni az „elkövetőt” a beadvány tárgyát képező intézkedés, mulasztás káros voltáról. A meggyőzés előnye annak oktató és megelőző jellege, amely hosszú távú társadalmi változások előidézésére is alkalmas lehet.

Az ombudsmanhoz érkező panaszok egy részénél kiderül, hogy nem történt jogsértés, nincs szó faji diszkriminációról, a panasz keletkezésének oka az információhiány, a hatóságok és a panaszosok közötti megfelelő kommunikáció hiánya, amelyet a panaszosok gyakorta diszkriminációként élnek meg. Előfordul az is, hogy a panasz minden tekintetben jogos és megalapozott, de az ombudsmannak nincs hatásköre vizsgálat tartására. Tipikusan ilyen esetek, amikor a panasz bíróságokkal kapcsolatos, vagy nem hatóság, illetve közszolgáltató a jogsértés elkövetője.[213] Ilyenkor a Hivatal vagy közvetít a felek között, elősegítve a hatékonyabb információáramlást, vagy tájékoztatja a panaszost a rendelkezésére álló egyéb lehetőségekről és jogorvoslati eszközökről, valamint szükség esetén indokolás kíséretében továbbküldi a panaszt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező intézménynek.

A kisebbségi biztos hivatalból is kezdeményezhet vizsgálatot, azaz nincs feltétlenül szükség arra, hogy a jogaiban sértett fél panasszal éljen. A kisebbségi biztos számos alkalommal a média híradásai alapján, hivatalból indított vizsgálatot. Stratégiai célok megvalósításának előmozdítása céljából számos általános jellegű hivatalos vizsgálatra is sor került. Így az ombudsman vizsgálta többek között a kisebbségi oktatást; külön vizsgálatot kezdeményezett annak felderítésére, mivel magyarázható a roma gyermekek aránytalanul magas létszáma a kisegítő iskolákban. Vizsgálat keretében foglalkozott a kisebbségi önkormányzati rendszerrel és a kisebbségi önkormányzatok tagjainak megválasztásával; a lakhatás és foglalkoztatás területén előforduló diszkriminációval.

Fontos kérdés, hogy milyen ügyfajtákban vizsgálódik általában a kisebbségi ombudsman.

Ahogy már említettük, olyan esetekben jár el, amelyekben az elkövető (vagy felügyeleti szerve) valamely hatóság vagy közszolgáltató. Van olyan panaszos, aki a rendőri bántalmazást sérelmezi, amely mögött etnikai motívumot sejt, mások az önkormányzatok – elsősorban szociális – döntéseit teszik a panasz tárgyává, vannak akiket különböző ürügyekkel nem engednek be szórakozóhelyekre, nem is szólva a munka világában tapasztalható – elsősorban a roma népességet sújtó – hátrányokról. A panaszok egy másik csoportja a kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló intézményrendszer – önkormányzatok, kisebbségi egyesületek – működési nehézségeivel, valamint az egyéb kisebbségi jogok sérelmével kapcsolatos.

A kisebbségek jogai csak olyan jogi környezetben érvényesülnek, amely ezekre folyamatosan tekintettel van, ezért a kisebbségi biztosnak talán az átlagosnál is nagyobb figyelmet kell fordítania a jogalkotásra, a kisebbség-barát jogrend megteremtésére. Éppen ezért nem egyszer szükségessé válik az ombudsman beavatkozása a jogalkotás korai szakaszában, annak érdekében, hogy a kisebbségekre hátrányos elemeknek a jog szintjére való emelése megelőzhető legyen. Természetesen az is előfordul, hogy hatályos jogszabályról derül ki, hogy az nincs összhangban a kisebbségekre vonatkozó alkotmányos szabályozással, ekkor az országgyűlési biztos a jogszabály módosítását, vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezi, vagy az Alkotmánybírósághoz fordul.

A kisebbségi biztos meggyőződése, hogy a rasszista értelmű kijelentések, az előítéletek és a diszkrimináció ellen elsősorban az előítélet-mentes értékrend kialakítására vonatkozó útmutatások, „magatartási kódexek”, a társadalom szereplőinek – többek között a munkaadóknak, a helyi önkormányzatoknak, az egészségügyi intézményeknek, a biztosítótársaságoknak és az államnak – szánt ajánlások, kezdeményezések következetes, kitartó megjelentetésével lehet fellépni. Éppen ezért a klasszikus ombudsmani funkciók mellett a kisebbségi ombudsmani tevékenység egyik hangsúlyos eleme a tájékoztató, oktató, közvélemény-formáló szerep.

2. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal feladat- és hatásköre

A Kormány – a Nektv. felhatalmazása alapján – a hazai nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos állami feladatok ellátása céljából hozta létre a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt (NEKH). A Hivatal országos hatáskörű, önálló közigazgatási szerv, amely a Kormány által kijelölt miniszter, 2006. júliusától a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alatt működik[214].

A NEKH a Kormány kisebbségpolitikai tevékenységével kapcsolatban előkészíti a Kormány kisebbségpolitikai döntéseit és összehangolja a kormányprogram kisebbségekkel kapcsolatos feladatainak végrehajtását. Kiemelt feladata a Nektv., valamint a kapcsolódó jogszabályok alkalmazásának folyamatos figyelemmel kísérése, felülvizsgálata és a Nektv. módosításának szakmai előkészítése, valamint az ehhez szükséges egyeztetések lefolytatása.

A NEKH a kormányzati döntések megalapozása érdekében folyamatosan elemzi, értékeli a kisebbségek helyzetét, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését, illetve erről kétévenként – széleskörű információgyűjtés alapján – elkészíti a Kormány beszámolóját az Országgyűlés részére.

A kisebbségi szervezetekkel való egyeztetés hozzájárul a kisebbségi érdekek feltárásához, a sajátos kisebbségi igények felméréséhez. A Hivatal az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel tartott rendszeres egyeztetések, valamint a kisebbségi önkormányzatok, társadalmi, szakmai, érdekvédelmi szervezetek, kisebbségi intézmények vezetőivel való folyamatos kapcsolattartás, egyeztetések, eszmecserék, szakértői megbeszélések által biztosítja a Kormány és a kisebbségi szervezetek közötti vélemény- és információcserét, és szükség szerint magasabb szintű egyeztetéseket kezdeményez. Sok esetben a NEKH közvetítő tevékenysége nyújt segítséget az eltérő kisebbségi vélemények közelítésében, koordinálásában.

A NEKH szakmai segítséget nyújt a kisebbségi önkormányzatok, szervezetek részére a felmerülő problémák szabályszerű, optimális rendezéséhez, felhívja a figyelmet az igénybe vehető pénzügyi forrásokra, rendelkezésre álló támogatási keretekre, pályázati lehetőségekre.

A NEKH a közigazgatási egyeztetésben való részvétele, illetve a rendelkezésére álló valamennyi információ alapján figyelemmel kíséri a más közigazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó kisebbségi feladatok végrehajtását. Ha a jogszabályalkotás során a kisebbségi szempontokat nem veszik figyelembe, akkor a kisebbségi szervezetek kezdeményezése alapján vagy saját hatáskörben a NEKH intézkedéseket kezdeményez.

A NEKH rendszeresen részt vesz különböző tárcaközi és más együttműködési formák keretében (például Közoktatáspolitikai Tanács, Oktatási Minisztérium pályázatértékelő munkabizottsága, Cigány Tárcaközi Bizottság, kisebbségi vegyes bizottságok) a kisebbségeket érintő döntések előkészítésében, véleményezésében és közvetíti a kisebbségek részéről felmerülő igényeket.

A Hivatal maga is kezdeményezi munkacsoportok létrehozását a több közigazgatási szervet érintő, illetve a kisebbségi önkormányzatokkal, kisebbségi szervezetekkel való rendszeres egyeztetést igénylő kérdések megvitatására. (Kezdeményezése eredményeként állt fel például a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának kiterjesztését előkészítő munkacsoport.)

A NEKH a kisebbségek állami és központi költségvetési támogatásával kapcsolatban az állami költségvetés tervezése során figyelemmel kíséri a kisebbségi előirányzatok tervezését, javaslatot tesz, szükség szerint egyeztetéseket kezdeményez. Feladata a kisebbségi feladatokkal kapcsolatos kormány-szintű finanszírozási programok előkészítése. Közreműködik a helyi kisebbségi önkormányzatok működése általános támogatásának folyósításában, koordinálásával kerül sor a feladatarányos támogatási rendszer kidolgozására a Nektv. rendelkezésének megfelelően. Ellát – az állami költségvetésben a kisebbségi területet felügyelő minisztérium fejezetén belüli – kisebbségi célú keretek felhasználásával kapcsolatos feladatokat is: „Kisebbségi intézmények átvételének és fenntartásának támogatása”, valamint a „Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret” elnevezésű előirányzatok kezelését, illetve az ezek felhasználásával összefüggő valamennyi feladatot. A keretek felhasználásának szabályait a NEKH elnöke szabályzatban határozza meg és ennek alapján a keretek felhasználására évente pályázatot ír ki. A szabályzat és a pályázati felhívások megtalálhatók a NEKH honlapján.

A „Kisebbségi intézmények átvételének és fenntartásának támogatása” elnevezésű keret célja a nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai által önállóan vagy más szervezettel közösen alapított, saját vagy részbeni fenntartásba átvett kisebbségi kulturális, oktató-nevelő és tudományos intézmények működésének, fejlesztésének támogatása; ilyen intézmények alapításának, valamint az országos, térségi, illetve körzeti tevékenységű kisebbségi intézmények más intézményfenntartótól való átvételének támogatása.

A „Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret” elsősorban pénzügyi nehézségek miatt válságos helyzetbe jutott magyarországi bolgár, görög, horvát, német, román, lengyel, örmény, szlovák, szlovén, szerb, ruszin, ukrán non-profit szervezetek, intézmények, kisebbségi önkormányzatok más forrásból nem finanszírozható, kisebbségpolitikai szempontból kiemelten fontos rendezvényeinek, projektjeinek eseti támogatására szolgál. Cigány kisebbségi szervezetek, kisebbségi önkormányzatok – a hasonló célra kifejezetten rendelkezésre álló más keretre tekintettel – pályázatot több kisebbséget érintő (interetnikus) pályázati cél esetén nyújthatnak be.

A NEKH közreműködik a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány működésével kapcsolatos feladatok ellátásában. A közalapítvány kuratóriumának elnöki teendőit a NEKH elnöke látja. Az alapítót megillető jogok (például kuratóriumi tagok kinevezése, alapító okirat módosítása, annak a Magyar Közlönyben való megjelentetése) mellett a NEKH munkatársai a pályázatok elbírálását előkészítő munkacsoportok keretében szaktudásukkal járulnak hozzá a Kuratórium döntéseinek előkészítéséhez.

A NEKH a hazánkban élő kisebbségek érdekében, feladatainak ellátásához rendszeres kapcsolatot tart az Országgyűlés kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottságával és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosával, a kisebbségek anyaországaival, nyelvnemzeteivel, a kisebbségek jogainak védelmével foglalkozó hazai és nemzetközi szervezetekkel és intézményekkel.

A Hivatal a hazai és a külföldi sajtót figyelemmel kísérve követi a közvélemény alakulását a kisebbségi ügyekkel kapcsolatosan, tájékoztatást ad kisebbségek helyzetéről, a kisebbségi politika végrehajtásáról, dokumentációt vezet a kisebbségekkel kapcsolatos igényekről, feladatokról, a kisebbségek helyzetéről. Kapcsolatot épít ki és tart fenn a kisebbségekkel foglalkozó hazai és külföldi tudományos intézetekkel és műhelyekkel, a hivatal munkatársai igény esetén segítséget nyújtanak kutatásokhoz, projektekhez való háttéranyag gyűjtéséhez.

3. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság működéséről

Az Európa Unió irányelve a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról előírta a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki, illetve hozzanak létre az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló intézményt, illetve intézményeket. Bár a kisebbségi biztos intézménye is e célt szolgálja, a jogalkotó úgy döntött, hogy egy új hatóságot is létrehoz, így most e két szerv felel az irányelvben foglalt feladatok ellátásáért.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság[215] (EBH, Hatóság) a Kormány irányítása, és az esélyegyenlőségi ügyekért felelős miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű közigazgatási szerv. Feladatai ellátása során együttműködik a hattagú Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testülettel (Tanácsadó Testület), az érintett társadalmi és érdekképviseleti szervekkel, valamint az állami szervekkel. A Hatóság 2005. február 1-jén kezdte meg működését.

Az EBH a Tanácsadó Testülettel véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok tervezeteit, javaslatot tesz kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra. Rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és a Kormányt az egyenlő bánásmód érvényesülésével kapcsolatos helyzetről, informálja az érintetteket az igényérvényesítés lehetőségeiről. Közreműködik azoknak a jelentéseknek az elkészítésében, melyeket az egyenlő bánásmód hazai érvényesülésével kapcsolatban nemzetközi szervezetek részére kell a Kormánynak megküldenie.

A Hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén általában a jogaiban sértett fél kérelmére jár el, de az ügyész, és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is kezdeményezheti eljárását. A Hatóságnak érdemi határozatot kell hoznia a kérelem előterjesztésétől, illetve az eljárás indításától számított 75 napon belül, illetve 45 napon belül, ha az ügyfél kiskorú, vagy ügyész, illetve országgyűlési biztos kezdeményezte az eljárást. A jogaiban sértett személyek és csoportok védelmében a Hatóság élhet közérdekű igényérvényesítési jogával, s munkajogi, személyiség jogi pert indíthat.

Amennyiben az eljárás során bebizonyosodik, hogy sérült az egyenlő bánásmód követelménye, hatósági határozatot hoz, és a törvényben meghatározott szankciót alkalmaz: elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, nyilvánosságra hozhatja a jogsértést megállapító határozatát, 50 ezertől 6 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki, illetve külön törvényben meghatározott szankciót alkalmazhat.

Amennyiben a Hatóság azt állapítja meg, hogy az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, a kérelmet elutasítja, vagy az eljárást megszünteti. Közigazgatási eljárás keretében a Hatóság határozatai ellen fellebbezésre nincs lehetőség, a határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye, mely a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik. A Fővárosi Bíróság ilyen esetben három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság és más közigazgatási szervek kölcsönösen tájékoztatják egymást a náluk megindult eljárásokról, a párhuzamos eljárások elkerülése érdekében. A közigazgatási hatósági eljárás ugyanakkor nem akadálya annak, hogy a jogaiban sértett fél bírósághoz forduljon.

A Hatóságnak feladata, hogy tájékoztassa az ügyfelet, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt nemcsak az EBH folytathat le eljárást. Számos ágazati törvény hatáskört ad más közigazgatási szervnek, mely speciális jogkövetkezményt is alkalmazhat jogsértés esetén. (Ezeket ld. a későbbiekben.)

4. Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat

A Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózatot az Igazságügyi Minisztérium – az Országos Cigány Önkormányzat és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal együttműködésével – 2001 októberében hozta létre. 2004-től a feladatok végrehajtásába bekapcsolódott az ICSSZEM romaügyekért felelős politikai államtitkára is.

Az Antidiszkriminációs Hálózat olyan jogsegélyszolgálat, mely azon ügyek esetében nyújt jogi segítséget, melyek során az ügyfelet cigány származása miatt érte jogsérelem. A Hálózat kialakításában az igazságügyi tárcát az esélyegyenlőség alkotmányos elvén alapuló állami célkitűzés, illetve az a felismerés vezérelte, hogy a hátrányos megkülönböztetés egyik táptalaja, hogy a romák jogérvényesítési képessége – társadalmi és gazdasági hátrányaikból adódóan – igen gyenge. Ez egyrészt nehezíti – sőt az esetek jelentős részében ellehetetleníti – számukra, hogy fellépjenek az őket ért megkülönböztetéssel szemben, másrészt pedig „felbátorítja” a potenciális diszkriminálókat. Sok esetben a jogok és kötelezettségek megfelelő ismerete már önmagában is konfliktus-megelőző hatással bírhat.

Az Igazságügyi Minisztérium ~~pályázat alapján~~ tartós megbízási szerződés~~eke~~t köt a Hálózatban dolgozó ügyvédekkel. A Hálózatban megyénként általában 1-2 ügyvéd vesz részt. (Jelenleg 30 ügyvéd működik 44 településen.) A megbízás a jogi tanácsadáson túl, okiratszerkesztésre, hatóságok előtti eljárásra, az antidiszkriminációs ügyekben való perindításra, az ügyfél bíróság előtti képviseletére is kiterjed. Az ügyvéd az ügyfél számára a szolgáltatást ingyenesen nyújtja, az ügyféltől semmilyen juttatást nem fogadhat el, tekintettel arra, hogy a Hálózat fenntartásának, működtetésének költségeit - ideértve az ügyvédi munkadíjat, illetve az esetleges perindítás költségeit is - az Igazságügyi Minisztérium biztosítja.

A Hálózatban részt vevő ügyvédek folyamatos kapcsolatot tartanak a munkájukat segítő Országos Cigány Önkormányzat megyei képviselőivel és az ügyfélfogadási helyiségeket biztosító helyi cigány kisebbségi önkormányzatok képviselőivel. A Hálózatban tevékenykedő ügyvédek egymástól, illetve a Hálózatot létrehozó szervezetektől, valamint a kisebbségi biztos hivatalától is kaphatnak szakmai segítséget munkájukhoz.

A Hálózat ügyvédei az ügyfeleknek igyekeznek lehetőleg azonnali és hatékony segítséget nyújtani az őket ért sérelem kiküszöbölésére, a panaszos számára hátrányos élethelyzet rendezésére, minden esetben maximálisan figyelembe véve az ügyfél egyedi igényeit. Elsődleges cél: a panaszos személyes szempontjait előtérbe helyező problémamegoldás és konfliktuskezelés.

A Hálózat által felvállalt ügyek kifejezetten ~~és kizárólag~~ a magukat roma származásúnak valló személyeket ért hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyekre korlátozódnak, a roma személyek egyéb ügyeiben, illetve a nem romákat ért hátrányos megkülönböztetés eseteiben a Hálózat munkatársai nem jogosultak eljárni.

A leggyakrabban foglalkoztatással, lakhatással, hatósági határozat végrehajtásával, oktatással, személyiségi jog megsértésével, rendőri túlkapással kapcsolatos, illetve szociális ügyekben keresik meg az ügyvédeket, akik polgári jogi (például hitelfelvétel, ingatlanügyletek), illetve büntetőjogi ügyekben (védelem, sértetti képviselet) egyaránt nyújtanak segítséget. Sok esetben tapasztalható előítéletes bánásmód az álláskeresés kapcsán. Többször előfordult diszkrimináción alapuló jogsértés a roma gyermekek óvodai, iskolai beíratásánál, különböző szolgáltatások igénybevételével összefüggésben, például amikor a roma származású vendégeket nem engedik be, vagy nem szolgálják ki egyes vendéglátóipari helyeken.

A panaszosok gyakran számolnak be az őket a munkahelyükön ért diszkriminatív intézkedésekről, például leltárhiány esetén bizonyíték nélkül elsősorban a roma származású árurakodót gyanúsították; a munkahelyen a megengedettnél hosszabb ebédszünet miatt csak a roma munkavállaló munkaviszonyát szüntették meg, míg a nem romákat nem érte retorzió; gyakran nem kötnek írásbeli munkaszerződést a panaszosokkal, illetve rendszeres az ügyfelek személyiségi jogait sértő, őket származásuk miatt becsmérlő kifejezések használata. Ilyen esetekben az ügyvéd elsősorban a diszkriminatív munkáltatói intézkedések visszavonására és a munkaviszony helyreállítására törekszik, és csak végső esetben indít munkaügyi pert, illetve kezdeményezi a munkaügyi felügyelőség eljárását.

Szintén gyakoriak az olyan diszkriminációs esetek, amikor a szomszédok, illetve a lakhatási, építésügyi eljárásban részt vevő hatóságok nehezítik meg a roma ügyfelek lakáshoz jutását, ingatlanvásárlását. Volt olyan eset, ahol a roma ügyfél gyermekének felvételi kérelmét származása miatt utasította el az óvoda, majd az ügyvéd által megszervezett egyeztetés eredményeképpen rendeződött a helyzet, és a gyermeket felvette az intézmény.

Természetesen a Hálózat célja nem az, hogy a perek számát növelje, hanem az, hogy lehetőleg egyezséggel rendeződjenek a diszkriminációs ügyek. Erre is egyre több példa van, például az ügyvéd értesülve a hátrányos megkülönböztetésről, felkereste a diszkriminációt elkövetőt és az ügy megnyugtató rendezését szorgalmazta. Ennek eredményeként a roma embert visszavették a munkahelyére, írásos szerződést kötöttek vele, vagy felvették a körzeti iskolába a korábban elutasított roma gyermeket, stb. Elmondható, hogy gyakran már a hálózati ügyvéd telefonos érdeklődése, indokolt esetben írásbeli megkeresése elegendő a korábban elutasított ügyfél számára kedvező döntés meghozatalához.

A jogok és kötelezettségek, illetve a rendelkezésre álló jogvédelmi lehetőségek, eszközök ismerete a hatékony jogérvényesítés elengedhetetlen feltétele. Sok esetben azonban már a konfliktus kialakulásának, elmélyülésének megelőzéséhez is hozzájárulhatnak ezen információk. E felismerés alapján az Igazságügyi Minisztérium szükségesnek tartotta a keretében működő, ingyenesen vagy rászorultsági alapon igénybe vehető hálózatok, ügyfélszolgálatok (az IM általános ügyfélszolgálata, a „Nép Ügyvédje Hálózat”, a Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat, illetve az Áldozatsegítő Hálózat) tevékenységének szélesebb körben való megismertetését.[216] (A Hálózat fővárosi, megyei elérési lehetőségét ld. a http://irm.gov.hu honlapon.)

A Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat munkájának megfelelő kommunikációja alkalmas lehet a szakmai közvélemény és a társadalom tudatának formálására is. A Hálózat kisebbségvédelmi fórum-rendszerbe való beágyazottságát jelzi, hogy a kisebbségi ombudsman is rendszeresen fordul, illetve közvetít panaszosokat a Hálózat ügyvédeihez.

5. A „Nép Ügyvédje” szolgálat által kínált jogi segítségnyújtás lehetőségei

A „Nép Ügyvédje” szolgálat az Igazságügyi Minisztériumnak a szociálisan rászorulók számára 2003-ban létrehozott Jogi Segítségnyújtó Szolgálata,[217] mely szakszerű jogi tanácsadást biztosít a hátrányos helyzetű személyek, rászorulók részére. E szolgálat tehát nem tartozik kifejezetten a kisebbségi jogvédelmi intézmények körébe, azonban tekintettel arra, hogy ezt a szolgáltatást a valamely kisebbséghez tartozó rászorulók is igénybe vehetik, másrészt jogi segítő szervezetként a jogvédelemmel foglalkozó kisebbségi önkormányzatok és civil szervezetek is szerepet vállalhatnak jogi segítségnyújtásban, érdemes e jogintézmény által nyújtott lehetőségeket megismerni. (A szervezeti keretek ismertetéseként itt kell elmondanunk, hogy 2006. január 1-jével az IM Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatalának neve Igazságügyi Hivatalra változott. A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény szerint 2006. január 1-jétől az Igazságügyi Hivatal látja el az áldozatsegítési feladatokat is.)

2004. április 1-jétől peren kívüli jogi segítségnyújtás vehető is igénybe a „Nép Ügyvédje” – szolgálat keretében. A támogatások formája rászorultsági kategóriákhoz igazodik:

Amennyiben az ügyfél családjában az egy főre eső havi nettó jövedelem nem haladja meg a minimál-nyugdíj összegét (2006-ban 25.800 Ft) a jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam viseli. Emellett jövedelemre tekintet nélkül, alanyi jogon rászorultnak tekintendő a rendszeres szociális segélyben, közgyógyellátásban részesülő személy, valamint az, akinek egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították meg, vagy átmeneti szállást igénybevevő hajléktalan, továbbá a menekült, a menedékes, illetve a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérő személy.

A jogi szolgáltatás megfizetésének a díját az állam legfeljebb 1 éves időtartamra megelőlegezi azoknak a rászorulóknak az esetében, akiknél az egy főre eső havi nettó jövedelem nem halad meg egy bizony összeghatárt. (2006-ban ez 62.650 forint, azaz 2004. évi nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset 43 %-a.)

Akiről külön eljárásban megállapították, hogy bűncselekmény áldozata, esetében a jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam viseli, ha jövedelme nem haladja meg a 125.302 forintot (ez az összeg a 2004. évi nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset 86 %-a.)

A törvény a jogi segítségnyújtásra jogosultak köréből kizárja mindazokat, akinek rendelkezésre álló jövedelme ugyan nem haladja meg a megállapított összeghatárt, de olyan vagyonnal rendelkeznek, amelynek felhasználásával (értékesítésével, megterhelésével stb.) a jogi szolgáltatás igénybevételének költségeit vállalni tudnák. Nem tekinthető azonban ilyen vagyonnak a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyak, a fél vagy az általa eltartottak által lakott ingatlan, a fél foglalkozásához elengedhetetlenül szükséges gépjármű, a mozgáskorlátozott személy gépjárműve, illetve a törvényben meghatározott összeghatár szerinti jövedelem megszerzéséhez szükséges vagyontárgyak.

A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy rászorultság esetén a magyar állampolgárok más uniós államok bíróságai előtti eljárások kapcsán is kérhetnek segítséget, illetve a Szolgálathoz az Európai Unió állampolgárai is fordulhatnak a határon átnyúló jogviták kapcsán az eredményes jogérvényesítés érdekében.

Fontos kérdés, hogy milyen ügyekben lehet, illetve nem lehet a Szolgálat segítségét kérni.[218] A „Nép Ügyvédje” szolgálat tanácsot, tájékoztatást nyújt, beadványt szerkeszt

· jogviták, jogvita lezárását szolgáló peren kívüli közvetítés keretében,

· közigazgatási eljárások kapcsán,

· a jogvédelemre hatáskörrel rendelkező hatóság illetve eljárás megválasztásában,

· bűncselekmény áldozatának a bűncselekménnyel okozott kár illetve jog-és érdeksérelem elhárításához szükséges eljárás megindításához,

· illetve polgári vagy büntetőeljárásban rendkívüli jogorvoslati kérelem készítéséhez.

Gyakorlati szempontból jelentős, hogy a Szolgálathoz az ügyfél mindennapi megélhetését közvetlenül érintő kérdésekben (például közüzemi szolgáltatások igénybe vételével, lakhatással, munkával kapcsolatos ügyekben) is lehet tanácsért fordulni.

Nem lehet támogatást kérni

· szerződés készítésére, kivéve, ha a felek közösen kérik a támogatást és valamennyiük vonatkozásában fennállnak annak feltételei,

· pénzintézet által folyósított kölcsön felvételének feltételeivel kapcsolatban,

· olyan jogügylet tárgyában, amelyben jognyilatkozat tételére csak közjegyzői/ ügyvéd által ellenjegyzett okiratban van lehetőség, kivéve a lakhatást szolgáló ingatlan eladására vagy megterhelésére (például elzálogosítására) vonatkozó jogügyleteket,

· alkotmányjogi panasszal kapcsolatban,

· a magánszemély vállalkozási, befektetési ügyeiben, néhány kivételtől eltekintve,[219]

· civil szervezet alapításával, működtetésével kapcsolatosan,

· vámügyekben.

A támogatások engedélyezése iránti kérelmet az Igazságügyi Hivatalnak a fél lakóhelye vagy tartózkodási helye, ezek hiányában szálláshelye, illetve munkavégzésének helye szerint illetékes fővárosi, megyei hivatala (a továbbiakban: megyei hivatal) bírálja el. A kérelmet egy példányban, az erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével a megyei hivatalhoz kell benyújtani, feltüntetve a támogatásra való jogosultság megállapításához szükséges adatokat.

A támogatás igényléséhez szükséges formanyomtatványok a megyei hivataloknál, illetve a világhálón hozzáférhetők, illetve a tervek szerint a későbbiekben a helyi önkormányzatoknál és helyi kisebbségi önkormányzatoknál szintén elhelyezzenek ilyen nyomtatványokat.

A kérelemhez csatolni kell a támogatásra való jogosultságot igazoló okiratokat. A kérelem előterjesztése illeték- és díjmentes. A megyei hivatal a kérelemről – ha a támogatás igénybevételének feltételei fennállnak – a kérelem személyesen történő benyújtásakor lehetőség szerint azonnal, de legkésőbb 3 munkanapon belül ~~dönt~~, írásban benyújtott kérelem esetén 15 napon belül határozattal dönt.

~~Kivételes esetekben – a~~Az egyszerűbb ügyekben (ha a jogi szolgáltatás legfeljebb két órát vesz igénybe), – illetve sürgős esetekben ( ha a legfeljebb négy órás jogi szolgáltatást haladéktalanul igénybe kell vennie a félnek) közvetlenül a jogi segítőhöz is fordulhat az ügyfél, ilyenkor a támogatás utólagos engedélyezésére kerül sor.

A megyei hivatal a támogatásról, a támogatás engedélyezésének, felülvizsgálatának, megvonásának és visszatérítésének a feltételeiről, a jogi segítők személyéről és elérhetőségükről illeték- és díjmentesen tájékoztatja a hozzá forduló ügyfeleket, rendelkezésükre bocsátja a támogatás engedélyezése iránti kérelemhez szükséges nyomtatványokat, segítséget nyújt kitöltésükhöz.

A támogatást engedélyező határozat birtokában az ügyfél megkeresi az általa kiválasztott jogi segítőt (ügyvédet, közjegyzőt, egyetemi jogklinikát, illetve társadalmi szervezetet). A jogi segítői névjegyzék megtalálható a megyei hivatalokban, illetve az interneten, és az Igazságügyi minisztérium honlapján.

Egyszerűbb megítélésű ügyekben a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat megyei és fővárosi hivatalai ügyfélszolgálati tevékenység keretében – a jövedelmi és vagyoni helyzet vizsgálata nélkül, bárki számára illeték- és díjmentesen – adnak jogi tanácsot, illetve hatásköri, illetékességi útmutatást. Tájékoztatnak arról, hogy az adott ügy elbírálása melyik bíróság vagy hatóság feladatkörébe tartozik, az eljárás megindítása és lefolytatása milyen költségekkel jár.

A fentiekben említett egyszerűbb ügyeken kívül a jogi szolgáltatást erre szerződött, névjegyzékben szereplő jogi segítők nyújtják az e tevékenységre kötött szolgáltatási szerződésnek megfelelően.

Jogi segítői feladatok ellátására szolgáltatási szerződést köthet jogvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezet, alapítvány, kisebbségi önkormányzat, jogi oktatást végző egyetem (együttesen: jogi segítő szervezet), továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda és a tevékenységét Magyarországon állandó jelleggel végző európai közösségi jogász, illetve közjegyző. Jogi segítő szervezet esetén – kivéve az egyetemet – a névjegyzékbe történő felvétel feltétele, hogy a kérelmező rendelkezzen az ügyfelek fogadására alkalmas helyiséggel és ügyvéddel kötött olyan határozott idejű megbízási szerződéssel, amely alapján az ügyvéd – legalább a szolgáltatási szerződés időtartama alatt – a nevében és megbízásából a jogi szolgáltatást nyújtja.

A peres ügyekben való jogi segítségnyújtásról a hatályos jogszabályok szerint 2008. január 1..-ig a bíróságok döntenek. Ellentétben a peren kívüli jogi segítségnyújtás 2004-es indulásával, a peres ügyekben való támogatás igen régi jogintézmény Magyarországon.

Azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett költségmentesség illeti meg. Ez magában foglalja az illetékmentességet, az eljárásban felmerülő költségek alóli mentességet, a perköltség-biztosíték letétele alóli mentességet és a pártfogó ügyvéd kirendelésére való igényt. Igazságügy-miniszteri rendelet van hatályban arról, hogy melyek azok a perek, amelyekben a felet jövedelmi és vagyoni viszonyaitól függetlenül tárgyi költségmentesség illeti meg.[220] A költségmentesség, az illetékmentesség és az illeték-feljegyzési jog hatálya általában a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed.

Költségmentesség esetén a bíróság az ügy vitelére a fél kérésére pártfogó ügyvédként a bíróság székhelyén működő ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendel ki, feltéve, hogy a kirendelés az ügy körülményeire tekintettel szükséges.

Költségmentességet kell engedélyezni – tehát a jogszabály alapján „kötelező” – ha a fél jövedelme nem haladja meg a minimál-nyugdíj összegét (25.800,- Ft), illetve jövedelmi és vagyoni helyzet vizsgálata nélkül akkor, ha a fél rendszeres szociális segélyt kap. E szabályokon túl a bíróság mérlegel: költségmentességet lehet engedélyezni, ha a fenti feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.

A pártfogó ügyvéd díjazása a kirendelt védői díjhoz – jelenleg óránként 3.000,- Ft – igazodik oly módon, hogy meghatározott perfajtákban a kirendelt védői óradíj meghatározott szorzata.

A tervek szerint a jövőben a peren kívüli jogi segítségnyújtás és a peres jogi segítségnyújtás (polgári eljárásban teljes vagy részleges költségmentesség, teljes vagy részleges költségfeljegyzési jog, valamint pártfogó ügyvédi képviselet joga; büntetőeljárásban személyes költségmentesség a pótmagánvádló részére, párfogó ügyvédi képviselet a sértett, a magánvádló, a magánfél és az egyéb érdekeltek, valamint a pótmagánvádló részére) az Igazságügyi Hivatal részét képező Jogi Segítségnyújtó Szolgálat feladata lesz.

Összegezve: Peres ügyekben a jogi segítségnyújtást a bíróságok már több évtizede ellátják. Ezen a területen tehát a jogosultak ellátottsága biztosított, a rászorultakat, akik igénybe vehetik ezt a támogatást, hátrány nem érheti, nem éri. A felek jelenleg is kérhetik a bíróságtól pártfogó ügyvéd kirendelését, továbbá a fél kérhet költségmentességet, illetékmentességet, mentességet az eljárás során felmerülő költségek megfizetése alól, továbbá illeték-feljegyzési jogot. (A kormányzati tervek között szerepel ennek a konstrukciónak a megújítása, korszerűsítése, a rászorultság elbírálásának egységesítése a peren kívüli eljáráséval.)

Az ingyenes jogi segítségnyújtás iránti igényt, a "Nép Ügyvédje" hálózat sikerét jelzi a Jogi Segítségnyújtó Szolgálathoz fordult több tízezer ügyfél. A Hivatal ügyfélszolgálatainak címe az igazságügyi tárca honlapján elérhető (http:/irm.gov.hu) A jogi segítségnyújtásnak kiemelkedő jelentősége van a peres eljárások számának megelőzésében, csökkentésében. A szolgálat általános érdeme, hogy a rászoruló személyek jogérvényesítéshez jelentős segítséget nyújt. A társadalom legszegényebb, legelesettebb rétegei számára ugyanis nem csupán a joghoz jutás anyagi vonzata jelent problémát, hanem gyakran az is, hogy problémájukkal mely szervhez, személyhez, illetve milyen feltételekkel fordulhatnak. A törvény által kialakított intézményrendszer jelentőségét az adja, hogy megfelelő, elérhető személyi és szervezeti hátteret biztosít a legrászorultabbak joghoz jutásának biztosítására.

6. A fogyasztóvédelem, mint a diszkrimináció elleni fellépés egy lehetséges esete

A közvetlen hátrányos megkülönböztetés igen gyakori esete, amikor az érintettektől különféle szolgáltatásokat tagadnak meg. A visszautasítás objektív, valós, hihető okok megjelölése nélkül történik, így okkal valószínűsíthető, hogy az a panaszos származásával, kisebbségi, etnikai hovatartozásával van összefüggésben. A hátrányos megkülönböztetés színhelyei leggyakrabban vendéglátó-ipari egységek, szórakozóhelyek, diszkók, ritkábban kisebb üzletek, boltok.

Ezekben az esetekben a diszkrimináció egyik talán legsúlyosabb fajtájával állunk szemben, tekintettel arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés nyíltan, egyértelműen, sokszor megalázó módon, nagy nyilvánosság előtt mutatkozik meg.

Ezen esetek orvoslására – a fenti fejezetekben említett fórumok mellett – a fogyasztóvédelmi hatóságok is jogosultak. E körbe tartoznak a jegyző, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek.[221] (Honlapjuk a http:// www.fvf.hu)

Kiemelendő, hogy a 2005. évtől működő Egyenlő Bánásmód Hatóság (IX.3. fejezet) közreműködését is lehetőségük van igénybe venni az érintetteknek. A hátrányos megkülönböztetést elszenvedett fél természetesen a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának segítségét is kérheti. Hangsúlyozandó azonban, hogy az ilyen ügyekben a jogsértést elkövető fél – szinte kivétel nélkül – magánszemély vagy gazdálkodó szervezet, így az ombudsmannak nincs hatásköre közvetlen vizsgálat megindítására. Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan a panaszok vizsgálatára más, hatáskörrel rendelkező hatóságot (általában az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőséget) kéri fel az ombudsman.

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az eljárásra jogosított hatóságok, intézmények közül a talán a jegyző eljárása a legkevésbé hatékony. A jegyzők az ilyen típusú ügyek intézése során bizonyos fokú passzivitást mutatnak. Általában csak meghallgatják a másik felet, aki természetesen tagadja a diszkrimináció megtörténtét és ezzel – további bizonyítási eszközök alkalmazása nélkül – lezárják az eljárást. (A nem kielégítő intézkedések oka általában az ilyen esetek kezeléséhez szükséges ismeretek hiányában, valamint a helyi viszonyok befolyásoló erejében keresendő.)

A fogyasztóvédelemről szóló törvény[222] tiltja az áru jogosulatlan visszatartását, illetve a szolgáltatás nyújtását jogosulatlanul megtagadását, illetve az Ebtv. személyi hatálya is kiterjed mindazon esetekre, amikor a nyilvánosság számára nyitva álló helyen árut forgalmaznak illetve szolgáltatást nyújtanak. Az egyértelmű tiltás, a világos jogszabályi rendelkezések ellenére, mint a diszkriminációnak az élet más területein való feltárásához, a tárgyalt ügycsoportban is nagyon nehéz bizonyítani a hátrányos megkülönböztetés faji előítélet általi motiváltságát. A jogsértők általában különböző, sokszor nehezen cáfolható indokokra – zártkörű rendezvény, telt ház, stb. – hivatkoznak.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának kezdeményezésére, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség intézkedése nyomán a területi felügyelőségek 2002 óta egységes eljárás alapján, azonos bizonyítási módszerrel végzik a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos bejelentések kivizsgálását. A jogsértések vizsgálatára alkalmas bizonyítási eljárás a próbavásárlás.[223] A területi felügyelőségek a próbavásárlások végrehajtásához általában a helyi kisebbségi önkormányzatok segítségét veszik igénybe.[224]

Amennyiben a diszkrimináció vádja igazolódik, a fogyasztóvédelmi felügyelőség felhívja a vendéglátó egység figyelmét a jogszabályok betartására, eltilt a jogsértés folytatásától, valamint egyidejűleg fogyasztóvédelmi bírságot szab ki. (Amennyiben indokoltnak látja, kezdeményezheti a jegyzőnél az üzlet bezárását is.) A diszkrimináció elleni küzdelem évről évre növekvő jelentőségét jelzi, hogy míg korábban a fogyasztóvédelmi felügyelőségek hátrányos megkülönböztetés miatt csak ismétlődő jogsértés esetén szabtak ki fogyasztóvédelmi bírságot, addig ma már egyszeri bizonyított jogsérelem esetén is magas összegű bírságra számíthatnak a törvényt figyelmen kívül hagyók.

A kisebbségi biztos tapasztalatai szerint a fogyasztóvédelmi felügyelőség eljárása, ellenőrzése hatékony visszatartó erő a jövőbeli törvénysértések elkerülése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a szankciók, retorziók alkalmazása önmagában nem csökkenti az előítéleteket, nem változtatja meg a gondolkodásmódot, azonban a fogyasztóvédelmi felügyelőség eljárása más irányú ellenőrzéseket is jelenthet (például: közegészségügyi, higiénés szabályok, jövedéki törvény szabályainak betartása, stb.), ami jelentős visszatartó erővel bírhat.

A fogyasztóvédelmi felügyelőségek sikereinek értékelése mellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bemutatott eljárás, illetve a lehetséges szankciók csak a jövőre nézve riasztják el a jogsértőt a jogszabályellenes magatartás tanúsításától. A megtörtént sérelmet, az emberi méltóság megsértését azonban a hatósági eljárás nem kompenzálhatja. Erre figyelemmel – természetesen az adott eset körülményeitől függően – sokszor megfontolandó lehet személyiségi jogi per, esetleg becsületsértés miatt szabálysértési vagy bírósági eljárás megindítása is.

7. A munkaügyi felügyelőségek feladatai a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésben

A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény[225] az egyenlő bánásmód követelménye megtartásának ellenőrzése szempontjából nemcsak a létrejött munkajogi jogviszonyra, hanem a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítését előkészítő munkáltatói eljárásra, így különösen a pályáztatásra és a kiválasztásra is vonatkozik. Hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha a munkavállaló alkalmazását nemre, korra, nemzetiségre, fajra, származásra, vallásra, politikai meggyőződésre, munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásra vagy ezzel összefüggő tevékenységre való tekintettel, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt jogellenesen megtagadják, vagy a munkavállalók között a fentiek miatt hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak.

A munkaügyi ellenőrzést első fokon az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (továbbiakban: OMFF) területi felügyelőségeinek munkabiztonsági és munkaügyi felügyelői látják el. (Honlapjuk a http://www.ommf.gov.hu)

A munkaügyi ellenőrzést fő szabály szerint a felügyelő hivatalból folytatja le, ám az egyenlő bánásmód érvényesülése tekintetében kizárólag annak a félnek a kérelmére van lehetőség ellenőrzésre, akinek a jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti. A kérelmet elektronikus úton is elő lehet terjeszteni. Fontos eljárási szabály, hogy a bejelentők adatai az ellenőrzés során nem hozhatók nyilvánosságra.

A munkaügyi felügyelő a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési kötelezettség nélkül ellenőrzést tarthat. A munkaügyi ellenőrzés során a felügyelő jogosult belépni az ellenőrzése alá tartozó valamennyi munkahelyre, nyilvántartásokat megtekinthet, azokról másolatot készíthet, kép- és hangfelvételeket rögzíthet, felvilágosítást kérhet, személyi azonosságot igazoltatással megállapíthat, Társadalombiztosítási Azonosító Jelet használhat.

A munkaügyi felügyelő a rendelkezésére álló adatok alapján dönti el, hogy szabálysértési vagy munkaügyi közigazgatási eljárást indít. A két eljárásfajta között alapvető különbség, hogy szabálysértési eljárás csak konkrét személy ellen indítható (például a munkáltatói jogkör gyakorlója), a közigazgatási eljárás ellenben a munkáltató (szervezet) ellen folytatható le. Míg a szabálysértési eljárásban szankció alkalmazására csak az elkövető szándékos, vagy gondatlan magatartása esetén kerülhet sor, addig a közigazgatási eljárásban jogsértés fennállása esetén a vétkesség megállapítása nélkül is alkalmazhatók büntetések és kiszabható a munkaügyi bírság. A munkaügyi felügyelőségek gyakorlata szerint általában a kisebb súlyú szabálysértések esetén indítanak szabálysértési eljárást, a súlyosabb jogsértések feltárását pedig közigazgatási eljárás keretében folytatják le, mely eljárás általában bírság kiszabásával zárul. A munkaügyi jogszabályok megsértése miatt indított szabálysértési eljárásban legfeljebb százezer forintos pénzbírság szabható ki, a közigazgatási eljárás lefolytatása során kiszabott munkaügyi bírság legmagasabb összege elérheti a hatmillió forintot.

A munkaügyi ellenőrzés során a jogsértést elkövető munkáltatóval szemben többféle szankció alkalmazására van lehetőség: a munkaügyi felügyelő felhívhatja a foglalkoztató figyelmét a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartására; kötelezheti a szabálytalanság megszüntetésére; megtilthatja a foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn és a sérelem rövid időn belül nem orvosolható; kezdeményezheti munkanélküli ellátás megszüntetését; kötelezheti a foglalkoztatót a foglalkozatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására; szabálysértési eljárást folytathat le; és javaslatot tehet munkaügyi bírság kiszabására. A szabálysértési eljárás lefolytatását kivéve az alkalmazandó jogkövetkezményekről a felügyelőnek határozatot kell hoznia.

Munkaügyi bírság főszabályként akkor szabható ki, ha a jogsértés több munkavállalót érint. Egyetlen munkavállalót ért jogsértés esetén is sor kerülhet bírságolásra az egyenlő bánásmód követelményének megsértése és a munkavállalói érdekképviseleti szabályok megsértése esetén. A munkaügyi bírság mértéke az első alkalommal, egy jogszabályi rendelkezés megsértése esetén ötvenezertől kétmillió forintig, több jogszabályi rendelkezés megsértése, valamint a korábbi bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belüli újabb jogsértés esetén ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet. A bírság mértéke a hárommillió forintot nem haladhatja meg, ha a munkaviszony létesítésével, megszűnésével összefüggő kötelezettségszegés olyan foglalkoztatónál történt, ahol az ellenőrzés megkezdésekor a foglalkoztatottak száma a húsz főt nem haladja meg. A munkaügyi bírság összegének megállapításánál tekintettel kell lenni a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartamára, az okozott hátrány nagyságára, a megsértett jogszabályi előírások számára és hatására, valamint az érintett munkavállalók számára. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a munkaügyi bírság kiszabására mérlegelési jogkörben kerülhet sor: jogszabály határozza meg a bírság kiszabása során figyelembe veendő szempontokat, de a munkáltató anyagi helyzete nem tartozik ezek közé.[226]

Az OMFF hatósági tevékenysége során azonban csupán minimális számban fordulnak elő diszkriminációval kapcsolatos ügyek.

8. A személyiségi jogvédelmi perek sajátosságai a diszkrimináció tükrében, az interneten megvalósuló méltóságsértés problémája

A személyiség az egyén egyedi, egyszeri, megismételhetetlen tulajdonságainak az összessége, amelyet az öröklött adottságoknak a külső hatásokkal való kölcsönhatása alakít ki. Más megközelítésben, a személyiség testi és lelki jellemző tulajdonságaink viszonylag stabil szerveződése, a tulajdonságok olyan relatíve tartós készlete, amely meghatározza egyediségünket és megkülönböztet másoktól.

A személyiségi jog védelemben részesíti a személyiséget: elismeri és védi az egyén, (azaz „természetes” személy) és a jogi személy (például bíróság által nyilvántartásba vett Rt, Kft, egyesület stb.) önazonosságához, önmegvalósításához, önkiteljesítéséhez való jogát általában is, de a személyiség néhány védendő „elemét” példálódzva, nevesítve is megfogalmazza. Ilyen például a név, a lelkiismereti szabadság, a személyes szabadság, a testi épség, az egészség, a becsület, a jóhírnév, az emberi méltóság.

A személyiségvédelem a szerint alakul, hogy a jogsérelem beazonosítható természetes személyt, jogi személyt vagy egy jogalanyisággal nem rendelkező teljes közösséget érint-e.^{^[227]}

Amennyiben a sértett(-ek) személye megállapítható, a büntető-, és a polgári jog védelmi eszköztára is rendelkezésre áll, vagyis jogainak védelme érdekében a sértett

· személyiségi jogi pert indíthat[228],

· rágalmazás vagy becsületsértés miatt kezdeményezheti büntetőeljárás megindítását.[229]

Ha a sértetti kör nem minősül jogi személynek és a jogsértés természetes személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti (például egy hazai kisebbség bűnözői hajlamáról ír egy újságcikk, szól egy tévéműsor) az Ebtv-be beemelt közérdekű igényérvényesítésnyújt(hat) jogorvoslatot, amelyről korábban (VIII.8. fejezet) részletesen szóltunk.

A közös személyiségi jogsérelem legnagyobb és legveszélyesebb tere a média és az internet. A média azzal, hogy (hol nyíltan, hol burkoltan, de rendszeresen) sommás-általánosító anyagokat tesz közzé a hazai kisebbségekkel kapcsolatban, illetve tájékoztatás ürügyén^{^[230]} széles nyilvánosságot biztosít a szélsőséges eszméket képviselőknek, elősegíti, támogatja az egyes emberi csoportokkal szembeni előítéletek terjedését. Az internetnek pedig a lényegi vonása a személytelenség, azaz, hogy bárki névtelenül, vagy becenév mögé bújva bármilyen véleményt megfogalmazhat, akármilyen tényt közölhet, így akár legkisebb kockázat nélkül gyalázkodhat is.

Álláspontunk szerint a burkolt, „becsomagolt”, esetenként tudományos színben tetszelgő kisebbségsértő vélemények a legveszélyesebbek. Sajnos, időnként még a legolvasottabb, legnézettebb, leginkább mértéktartónak tartott napilapok, tévé-, és rádióműsorok sem tudnak ellenállni a szenzáció kínálta „lehetőségnek”. S terjed a burkolt cigányozás, a „finom” zsidózás, az újságírói kérdésekben megbúvó rasszizmus…

A véleménynyilvánítás szabadsága fontosságának az elismerése mellett is úgy gondoljuk, hogy az egyes emberi csoportok méltósága olyan védendő érték, amivel, mint védett jogtárggyal kapcsolatban, számos anyagi és eljárási jogi, az érvényesülés esetlegességét bizonyító kérdés vethető fel.

A személyiségvédelem alapvető szabálya, hogy csak a sérelmet szenvedett érvényesítheti jogát. Valamely közösséget érintő lealacsonyító kifejezések közlése esetén – amennyiben annak feltételei teljesülnek – csupán közérdekű igényérvényesítésre van lehetőség. A bírói gyakorlat alapján rágalmazás is csak abban az esetben állapítható meg, ha annak sértettje konkrétan felismerhető, személyében meghatározható. Nem szükséges ugyan a sérteni szándékolt személy néven nevezése, de mellőzhetetlen annak olyan módon való megjelölése, körülírása, hogy kétséget kizáróan megállapítható legyen: az elkövető a kérdéses személyt sértette.

A Ptk. 76. § szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértése is, így a törvény 84. § (1) bekezdése szerinti (megállapítás, abbahagyásra kötelezés, elégtétel, a jogsértő jelleg megszüntetése, kártérítés, közérdekű bírság iránti) polgári jogi igényeket támaszthat a jogában sértett személy.

Az Ebtv. az egyenlő bánásmód érvényesítésének egyes részterületei között az oktatás-képzés vonatkozásait is nevesíti [231]. A közoktatási törvény ehhez speciális, a veszélyes üzeméhez hasonló, objektív kárfelelősségi alakzatot rendel^{^[232]}: az iskola vétkességére tekintet nélkül - tehát szándékosságtól, gondatlanságtól függetlenül - teljes mértékben felel a tanulónak a tanulói jogviszonnyal összefüggésben okozott kárért. A Polgári Törvénykönyv pedig az egyenlő bánásmód megsértése esetére a személyiségi jogi szabályokat hívja fel.^{^[233]}

A nevelési-oktatási intézmény a felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, vagyis a károsult esetleges elhárítható közrehatásának nincs relevanciája.^{^[234]}

A Kotv. elsősorban a nevelési-oktatási intézményre alapítja a kárfelelősséget, azonban (irányítási jogkörei folytán^{^[235]}) a fenntartó háttérfelelőssége is megállapítható, hiszen a fenntartó ellenőrzi a közoktatási intézmény működésének törvényességét, jóváhagyja a nevelési-oktatási intézmény foglalkozási illetve pedagógiai programját, valamint szervezeti és működési szabályzatát, értékeli a nevelési-oktatási intézmény foglalkozási illetve pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiai-szakmai munka eredményességét.

Az interneten megjelenő jogsértésekkel, így a személyiségi jogsértésekkel szemben is, különösen nehéz a fellépés: egyrészt az interneten a cenzúra szinte kivitelezhetetlen, másrészt, ha a jogsértéssel szemben pár órán belül nincs (de hogy is lehetne?!) bírói döntés, akkor megakadályozhatatlan, hogy bárki által hozzáférhetővé váljon az időközben letöltött, másolt, máshová helyezett jogsértő tartalom. (Az interneten elérhető oldalak száma ugyanis naponta sokmillióval bővül.)

A szolgáltató a hatályos jog szerint[236] nem köteles ellenőrizni az általa közvetített tartalmat, tehát nem felelős a közvetített tartalomért, ha közzétételét nem ő kezdeményezte, fogadóját nem ő választja ki, és a tartalmat nem változtatja meg; továbbá, nem felelős a tárolt tartalomért, melynek sem jogellenességéről, sem annak alapjául szolgáló tényekről nem volt tudomása. Amennyiben azonban ilyen tényekről tudomást szerez, köteles azt gyorsan eltávolítani, vagy hozzáférhetetlenné tenni. (Ez az ún. értesítési- levételi eljárás).

A tartalom jogellenességét mindenkire nézve kötelezően azonban csak bíróság állapíthatja meg. Vagyis: a szolgáltatónak azt kell mérlegelnie, hogy vajon a bíróság hogyan döntene. Ha ugyanis a bíróság utóbb jogellenesnek találja azt az anyagot, amelyet ő nem távolított el, akkor a jogszabály alapján mulasztása miatt felelőssé tehető. Arra az esetre pedig, ha olyan anyagot távolít el, amelyet a bíróság utóbb jogszerűnek mond ki, a jogszabály nem nyújt védelmet a tartalomszolgáltató kártérítési keresete ellen.

Mit lehet tenni tehát az interneten megjelenő személyiségsértő, közösség méltóságát sértő véleményekkel szemben? Két lehetséges út van:

· levételi eljárás kezdeményezése,

· válaszadás, ellenvélemény megfogalmazása.

(Az internet az a médium, amely alkalmas annak az – Alkotmánybíróság által is képviselt – ideának a megvalósítására, hogy a véleményre nem annak elnémítása, hanem az ellenvélemény adja meg a méltó választ, s erre mindenkinek lehetősége van, hiszen az internetes közlés viszonylag alacsony költséggel, bárki számára elérhető.)

Mit lehet tenni az Interneten megjelenő személyiségi jogot sértő tényállításokkal kapcsolatban?

· Helyreigazítás kérhető azoktól a tartalomszolgáltatóktól, akik a sajtótörvény alapján időszaki lapként regisztráltatták magukat.^{^[237]} (Csak néhány ilyen regisztrációról tudunk.^{^[238]})

· Személyiségi jogi per indítható.

A következőképpen foglalhatóak össze az internetre vonatkozó szabályok:

· a jogsértő közlemény levételét bárki, személyes érintettség nélkül is, kezdeményezheti; a felületszolgáltató köteles erre, de ha mégsem tesz eleget a kérésnek, akkor felelőssé válik érte;

· az internet példátlanul rugalmas volta (lásd: továbbítás, másolás, stb.) miatt a becsületsértő véleménnyel szemben személyes érintettség, sőt, a jogsértést megállapító bírósági határozat esetén sem lehet eredményesen fellépni;

· az ellenvélemény megfogalmazásának viszont nincs sem jogi, sem technikai akadálya;

· konkrét személyre vonatkozó jogsértő ténymegállapítás, híresztelés esetén sajtó-helyreigazításra csak az időszaki lapként regisztrált oldalak kötelezhetőek.

9. A büntetőeljárás és a büntető-végrehajtás során igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek

Hazánkban sajnálatos módon – visszatérően - sok az olyan panasz, amelyek a rendőrség és a büntetés-végrehajtási szervek eljárását, illetve intézkedéseit kifogásolják. Sok panaszos nehezményezi, hogy kisebbségi származása miatt részesül hátrányos bánásmódban.

Számos tanulmány foglalkozott már a rendőrség, a bíróság és a büntetés-végrehajtási szervek cigány kisebbséget érintő intézkedéseivel, az eljárásaik következményeként kialakult konfliktushelyzettel, valamint munkatársaik szemléletével. Az erre irányuló kutatások többsége azt jelzi, hogy az eljárásokban sérül a törvény előtti egyenlőség elve, sok esetben valószínűsíthető a roma és nem roma terheltek közötti eltérő bánásmód, és a hatóságok tevékenysége során az előítéletesség is tetten érhető. Szociológiai és a kriminológiai tanulmányok alátámasztják azt a feltétezést, hogy a hatóságok eljárásaikban gyakran diszkriminatív módon lépnek fel a roma kisebbséghez tartozó személyekkel szemben.

A kiszolgáltatottság érzését csökkenti, ha az állampolgár tisztában van jogaival, kötelezettségeivel és hogy az egyes eljárások esetén milyen lehetőségek, jogorvoslatok állnak rendelkezésükre, így talán nem hiábavaló ezek vázlatos ismertetése.

9.1. Rendőri intézkedések

Kényszerítő eszköz alkalmazása során a rendőrnek be kell tartani az arányosság követelményét, tehát több rendelkezésre álló – és az alkalmazási feltételek fennállása folytán jogszerűen alkalmazható – kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. Ez például azt jelenti, hogy ha mind a testi kényszer, mind a bilincs alkalmazásának feltételei fennállnak, akkor a rendőrnek nem szabad csak azért a bilincset választania, mert az „egyszerűbb” megoldást jelent.[239] Fontos megjegyezni, hogy a fekvő helyzetben lévő személy megbilincselése embertelen, megalázó bánásmódnak minősül, ezért tilos, kivéve, ha a megbilincselésre az állampolgár támadása vagy erőszakos magatartása miatt kerül sor.

Előállítás esetén történő orvosi vizsgálat alatt kérni lehet, hogy a kísérő őrszemélyzet halló – és lehetőség szerint látótávolságon kívül legyen. A kéréséről az őrparancsnok dönt, és az őrzés-és személybiztonsági követelmények alapján saját döntése szerint engedélyezheti ezt, de ez nem kötelezettsége.

Ha az állampolgár azt állítja, hogy bántalmazták, az orvosi vizsgálatról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek 1-1 példányát az előállítást/fogvatartást végrehajtó szervnek, illetve a büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyésznek meg kell küldeni vizsgálat lefolytatása céljából. A sérülést és annak keletkezését rögzítő orvosi vizsgálat eredménye (látlelet) bizonyíték lehet abban az esetben, ha rendőri bántalmazás történt. Sérülések keletkezéséről alaposan be kell számolni az orvosnak, és az erről szóló beszámolót – a sérülések pontos leírásán túlmenően – az orvos rögzítse is a kivizsgálási jegyzőkönyvben. Ha ezt az orvos nem teszi meg, akkor panasszal lehet élni az adott rendőrkapitányság egészségügyi szolgálatánál.

Mind a rendőri intézkedéssel, mind a rendőr által alkalmazott kényszerítő eszközökkel kapcsolatban jogorvoslatnak, ún. panasz benyújtásának van helye. Panasszal lehet élni, ha feltételezhető, hogy a rendőri intézkedés vagy a kényszerítő eszköz alkalmazása bármilyen szempontból nem volt jogszerű.

A panaszt az intézkedés végrehajtásától /a kényszerítő eszköz alkalmazásának időpontjától számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett személy nyújtja be annál a rendőri szervnél, ahová az eljáró rendőr „tartozik”. (Az eljáró rendőr kérdésre köteles közölni a szolgálati helyét, és a panaszt célszerű elsősorban ehhez a rendőrkapitánysághoz benyújtani.)

A panasznak nincsenek formai kellékei, azonban feltétlenül fel kell tüntetni az alábbiakat:

· személyes adatokat (név, cím, rövid úton való elérhetőség – például telefonszám),

· a rendőri szervet és lehetőség szerint az eljáró rendőrt vagy annak igazolványszámát,

· a rendőri intézkedés helyét és idejét,

· a kifogásolt rendőri cselekmény rövid, tömör leírását.

A panaszt a rendőri szerv vezetője bírálja el indokolással ellátott határozattal a beérkezést követő 15 napon belül.

A panasz kivizsgálása nyomán hozott határozattal szemben fellebbezésnek van helye, a határozat közlésétől vagy kézbesítésétől számított 8 napon belül. A fellebbezést a felettes rendőri szervhez címezve kell benyújtani a panaszt elbíráló rendőri szervnél. A fellebbezést elbíráló másodfokú határozat közigazgatási határozatnak minősül, és ebből következően –a megsemmisítés és az új eljárásra kötelezés esetét kivéve – kérhető annak bírósági felülvizsgálata. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet (keresetet) az első fokon eljárt rendőri szerv illetékessége szerinti megyei bíróságon vagy az első fokon eljárt rendőri szervnél kell benyújtani, de a másodfokú határozatot hozó felettes szerv ellen. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának határideje a másodfokú határozat közlésétől (vagy kézbesítésétől) számított 30 nap.

Panaszként többször találkozunk a rendőrök részéről történő bántalmazással. A bántalmazás lehet könnyű vagy súlyos testi sérülés okozása (amikor a rendőr jogszerűtlenül 8 napon belül vagy azon túl gyógyuló sérülést okoz). Lehet továbbá jogszerűtlen (sérülést nem okozó) tettlegesség (tettleges becsületsértés, például felpofozás, leköpés, fogdosás) is. Ezen kívül a kényszerítő eszköz jogszerűtlen alkalmazása (például a jogszerűtlen megbilincselés) is minősülhet bántalmazásnak.

Ha a panaszos megítélése szerint az eljáró rendőr jogellenesen járt el, feljelentést tehet. Ennek nincs meghatározott formája, bármikor, bármely rendőri szervnél, vagy az elkövető rendőr szolgálati helye szerint illetékes ügyészségi nyomozó hivatalnál tehető feljelentés. A nyomozás elrendeléséről a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül kell határozni, feltéve, ha a feljelentést nem utasítják el. Ahhoz, hogy a bántalmazáshoz kapcsolódó testi sértés miatt is eljárás induljon, magánindítványt kell benyújtani, amely egy nyilatkozat arról, hogy kívánja az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását.(A magánindítvány benyújtására 30 nap áll rendelkezésre).

9.2. A büntetés-végrehajtás során felmerülő kérdések

Az előzetesen letartóztatottakat és az őrizeteseket – ha a végrehajtást jogszabály rendelkezése alapján büntetés-végrehajtási intézetben rendelik el – az eljáró ügyészség, illetve bíróság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) büntetés-végrehajtási intézetben kell elhelyezni. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka erre a célra - kivételesen - más büntetés-végrehajtási intézetet is kijelölhet.

Az előzetesen letartóztatottakat a nem jogerős ítélet meghozatala után, a bíróság engedélyével az ítéletben megállapított végrehajtási fokozatnak megfelelő büntetés-végrehajtási intézetben lehet elhelyezni.

Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a nem jogerős ítélet meghozatala után, a bíróság engedélyével a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében kell elhelyezni.

A szabadságvesztés végrehajtásának helyét – a bíróságnak a végrehajtási fokozatról szóló rendelkezése betartásával – a büntetés-végrehajtási szervezet jelöli ki vagy a későbbiek során változtatja meg.[240] Emellett lehetőség van arra is, hogy az elítélt szabadságvesztés büntetését lehetőleg a lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben töltse le.[241] Az elítélt tűrni köteles, hogy a büntetését a kijelölt intézetben hajtsák végre, az erre vonatkozó döntéssel szemben jogorvoslati kérelemmel nem élhet. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem kérelmezheti a lakóhelyéhez közelebb eső intézetbe szállítását.

Az elítélt felügyelettel vagy anélkül meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén. A bv. intézet hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a hozzátartozó meglátogatása, illetőleg a temetésen való részvétel felügyelettel vagy anélkül történjék. Ennek eldöntésénél a szabadságvesztésből hátralévő időt, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, valamint az elítélt magatartását kell figyelembe venni. A súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása, illetőleg a hozzátartozó temetésén való részvétel is olyan alkalom, amelynél lehetőleg kerülni kell az elítélt bilincselését. Ha azonban az elítélt szökésének megelőzése érdekében szükségesnek látszik, a bv. intézet parancsnoka elrendelheti, sőt kivételes esetben meg is tagadhatja a látogatás, illetőleg a temetésen való részvétel engedélyezését, ha még bilincs alkalmazása esetén is tartani kell az elítélt szökésétől vagy közveszélyes magatartásától. Az az idő, amelyet az elítélt a súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása vagy a hozzátartozó temetésén való részvétel céljából a bv. intézeten kívül töltött, beleszámít a szabadságvesztés büntetésének tartamába. Ezen felül létezik még a szabadságvesztés egyéni kérelemre történő félbeszakításának jogintézménye, ami azonban már nem számít be a szabadságvesztés tartamába. Eszerint a szabadságvesztés fontos okból – közérdekből, illetőleg az elítélt személyi, családi körülményei, egészségi állapota miatt – félbeszakítható.

Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a fogva tartással összefüggő ügyben azon intézet kijelölt szervezeti egységének a vezetője dönt, ahol a fogva tartás történik. A kérelem, bejelentés tárgyának a megjelölése nélkül személyes meghallgatást lehet kérni az intézet szervezeti egységeinek a vezetőitől vagy a parancsnoktól, hozzájuk közvetlenül írásban is lehet fordulni.

Bármely ügyben hozott döntés (intézkedés, határozat) ellen, vagy annak elmulasztása esetén panasszal lehet fordulni a parancsnokhoz. Ha a döntést a parancsnok vagy jogszabályban meghatározott esetekben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága kijelölt szervezeti egységének a vezetője hozta, a panaszt az országos parancsnok bírálja el.

Mindezeken túl a fogva tartással kapcsolatos ügyben közvetlenül lehet fordulni

a) a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészhez, kérni lehet az ügyész általi meghallgatást;

b) a fogva tartás alatt gyakorolható állampolgári jogok sérelme esetén az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához;

c) személyes adatok kezelésével vagy a közérdekű adatok megismeréséhez főződő jogok gyakorlásával összefüggő jogsérelem esetén az adatvédelmi biztoshoz;

d) emberi jogi sérelem esetén fordulni lehet a Magyar Helsinki Bizottsághoz, az Emberi Jogok Európai Bíróságához, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Ember Jogi Bizottságához, Kínzás, embertelen, megalázó bánásmód esetén az Egyesült Nemzetek Szervezete Kínzás Elleni Bizottságához, illetve az Európa Tanácsnak a Kínzás Megelőzésére Létrejött Bizottságához.

9.3. A jogsértések megelőzésének lehetséges eszköze: a kisebbségi ülnök intézménye

A kisebbségi törvény módosításakor a települési kisebbségi önkormányzatok feladat – és hatásköre bővült a helyi bíróságokba történő ülnök választás jogával. Ettől az intézkedéstől – reményeink szerint - az igazságszolgáltatással kapcsolatos kisebbségi panaszok számának csökkenése várható. A részletszabályok hiánya miatt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogyan működik majd a gyakorlatban, illetve, hogy milyen szempontok alapján fogják kiválasztani az ülnököket.[242]

10. Az oktatási jogsérelmek orvoslásának lehetséges eszköze: az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat tevékenysége

A települési és a kisebbségi önkormányzatok a vitás kérdések rendezéséhez külső szakértőt is igénybe vehetnek: 2004. január 1-jei hatállyal kezdte meg működését az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat (OKSZ).[243] Az OKSZ-t az Oktatási Minisztérium hozta létre azzal a céllal, hogy az oktatás szereplői számára elérhetővé tegyen, olyan korszerű vitarendezési eljárásokat, melyek jó esélyt adnak a viták hatékony, szakszerű, költségmentes megoldására.

A Szolgálat munkáját meghatározó értékek:

· az OKSZ igénybevétele önkéntes, arra épül, hogy két fél érdekvitájának, közvetíthető jogvitájának rendezésében eredményesen működhet közre egy külső, független, semleges fél,

· az OKSZ közreműködése a vitás esetekben, a bírósághoz fordulás alkotmányos jogát nem sérti,

· a közvetítők függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. Titoktartásra kötelezettek,

· a közvetítés 12 tárgyalási napra ingyenes.

IX. Irat- és határozat mintatár

1. Együttműködési megállapodás a helyi önkormányzat és a települési kisebbségi önkormányzat között

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS

mely létrejött egyrészt a …..............................................................................

(helyi önkormányzat)

másrészt a………………………………………………………………………...........

(települési kisebbségi önkormányzat) között az alábbiak szerint.

A megállapodást az együttműködő felek az államháztartásról szóló többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 66.§-a, 68. § (3) bekezdésének végrehajtására kötik.

Szerződő felek jelen megállapodásban rögzítik a költségvetés elkészítésének, jóváhagyásának eljárási rendjét, és a költségvetési gazdálkodással, az információs és adatszolgáltatási, valamint a nyilvántartási tevékenységgel, illetve a vagyonkezeléssel összefüggő szabályokat.

A megállapodás szabályainak kialakítása

· a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény,

· a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény,

· az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény,

· az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII.30) Kormányrendelet,

· az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásainak figyelembevételével történt.

I. A költségvetés elkészítésének és elfogadásának rendje

1. A költségvetési koncepció elkészítése

A költségvetési koncepció összeállítását megelőzően a jegyző a települési kisebbségi önkormányzat elnökével áttekinti a települési kisebbségi önkormányzat következő költségvetési évre vonatkozó feladatait, bevételi forrásait, az állami támogatás összege mellett tájékoztatást ad a helyi önkormányzat képviselőtestületének döntése alapján a települési kisebbségi önkormányzat számára megítélt éves önkormányzati támogatásról, ezzel egyidejűleg információt szolgáltat annak esetleges célhoz kötöttségéről is.[244] (Adott) ........ határidőig a jegyző tájékoztatást ad a kisebbségi önkormányzat elnökének a helyi önkormányzat költségvetési koncepció-tervezetéről.

Az elnök a jegyzőtől szerzett költségvetési információk birtokában a kisebbségi önkormányzat elé terjeszti a költségvetési keretszámokat, amely ennek alapján kialakítja és határozatba foglalja költségvetésének tervezetét, valamint véleményezi a helyi önkormányzat ismertetett költségvetési koncepció-tervezetének a kisebbséget érintő részét. A költségvetési koncepcióról alkotott határozatot az elnök …….. (adott határidőig) eljuttatja a polgármesterhez.

A kisebbségi önkormányzat költségvetési koncepciójának tervezetét, illetve a koncepcióról alkotott véleményét határozatot a polgármester a helyi önkormányzat koncepció-tervezetéhez csatolja, és azt a polgármester november 30–ig (vagy a megállapodásban rögzített korábbi határidőig) a helyi önkormányzat képviselő-testülete elé terjeszti.

A helyi önkormányzat képviselőtestülete megtárgyalja – a kisebbségi önkormányzat véleményét is tartalmazó – koncepciót, és határozatot hoz a költségvetés-készítés további munkálatairól.

A jegyző …….. (adott) határidőig írásban tájékoztatja a kisebbségi önkormányzat elnökét a helyi önkormányzat költségvetési koncepciójának a települési kisebbségi önkormányzatra vonatkozó részéről, valamint a helyi önkormányzatnak a költségvetés-készítés további munkálatairól hozott határozatáról, annak érdekében, hogy a kisebbségi önkormányzat is tartani tudja a költségvetés készítésére vonatkozó határidőket.

2. A helyi önkormányzat költségvetési rendelet-tervezetének, illetőleg a települési kisebbségi önkormányzat költségvetési határozat-tervezetének előkészítése

A helyi önkormányzat a települési kisebbségi önkormányzattal történő kapcsolattartásra a költségvetési évet megelőző év november 30. napjáig (vagy a megállapodásban rögzített korábbi határidőig) megbízottat jelöl ki, akinek személyéről a kisebbségi önkormányzat elnökét a jegyző írásban tájékoztatja.

Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a kisebbségi önkormányzat költségvetési határozat-tervezetét jelen megállapodás alapján a költségvetés szerkezetére vonatkozó szabályoknak megfelelően a jegyző készíti elő.

A költségvetési törvényből adódó részletes információk megismerése után az önkormányzat megbízottja folytatja az egyeztetést az elnökkel. Ennek keretében a költségvetési törvény kihirdetését követő …….. (adott) napon belül rendelkezésére bocsátja a települési kisebbség önkormányzat költségvetésének megalapozásához szükséges költségvetési adatokat, valamint egyezteti az elnökkel a helyi önkormányzat költségvetési rendelet-tervezetének a kisebbségi önkormányzatra vonatkozó részét.

A kisebbségi önkormányzat képviselőtestülete ezt követően megtárgyalja a jegyző segítségével összeállított határozat-tervezetet, majd az elnök a költségvetési törvény kihirdetésétől számított …….. (adott) napon belül a megbízott útján eljuttatja a kisebbségi önkormányzat határozatba foglalt költségvetését polgármesternek, ezzel kezdeményezve a helyi önkormányzat képviselőtestületénél a feladatainak ellátásához szükséges költségvetési előirányzatainak az éves költségvetésbe történő beépítését.

3. A költségvetés jóváhagyása

A települési kisebbségi önkormányzat költségvetése a helyi önkormányzat költségvetési rendeletébe a települési kisebbségi önkormányzat költségvetési határozata alapján változatlan formában, elkülönítetten épül be. Az elfogadott költségvetésről a helyi önkormányzat polgármestere a megbízott útján tájékoztatja a kisebbségi önkormányzatot.

A helyi önkormányzat képviselő-testülete a települési kisebbségi önkormányzat költségvetésére vonatkozóan nem rendelkezik döntési jogosultsággal.

A helyi önkormányzat a települési kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának törvényességéért, bevételi és kiadási előirányzatainak megállapításáért és teljesítéséért, illetve egymás kötelezettségvállalásaiért és tartozásaiért felelősséggel nem tartoznak.

2. A költségvetési előirányzatok módosításának rendje

Ha a települési kisebbségi önkormányzat az eredeti előirányzatán felül többletbevételt ér el, bevételkiesése van, illetve kiadási előirányzatain belül átcsoportosítást hajt végre, határozatával módosítja az éves költségvetésének előirányzatát. Az előirányzat-módosítást a jegyző (általa megbízott pénzügyi ügyintéző) készíti elő.

A kisebbségi önkormányzat képviselőtestülete határozatával módosítja az éves költségvetését, a költségvetési határozattal pedig kezdeményezi a helyi önkormányzat képviselőtestületénél a módosításnak a helyi önkormányzat rendeletébe beépült települési kisebbségi önkormányzati költségvetési előirányzaton való átvezetését.

A kisebbségi önkormányzat költségvetési előirányzat-módosításáról a polgármester a helyi önkormányzat képviselőtestületét 30 napon belül tájékoztatja. A képviselő-testület döntése szerint időközönként, de legkésőbb a zárszámadási rendelet-tervezet előterjesztését közvetlenül megelőző ülésén, december 31-i hatállyal módosítja a kisebbségi önkormányzat határozata szerint a költségvetési rendeletét.

A helyi önkormányzat képviselőtestülete a települési kisebbségi önkormányzat előirányzatain egyéb módosítást nem hajthat végre.

3. A költségvetési gazdálkodás

1. A költségvetés végrehajtása

A települési kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtásával kapcsolatos feladatokat a polgármesteri hivatal látja el.

1.1. A kötelezettségvállalás rendje

A települési kisebbségi önkormányzat nevében a feladatok ellátása (végrehajtása) során fizetési vagy más teljesítési kötelezettséget vállalni (továbbiakban: kötelezettségvállalás) kizárólag az elnök vagy az általa felhatalmazott kisebbségi önkormányzati képviselő jogosult. A kötelezettségvállalás előtt a kötelezettséget vállalónak meg kell győződnie arról, hogy a rendelkezésre álló fel nem használt előirányzat biztosítja-e a kiadás teljesítésére a fedezetet. Kötelezettségvállalás csak írásban és kötelezettség ellenjegyzése után történhet.

1.2. Utalványozás

A települési kisebbségi önkormányzatnál a kiadás teljesítésének, a bevétel beszedésének vagy elszámolásának elrendelésére (továbbiakban: utalványozásra) kizárólag az elnök vagy az általa felhatalmazott kisebbségi önkormányzati képviselő jogosult. Utalványozni csak az érvényesítés után lehet. Pénzügyi teljesítésre az utalványozás után és az utalványozás ellenjegyzése mellett kerülhet sor.

1.3. Ellenjegyzés

A kötelezettségvállalás, valamint az utalvány ellenjegyzésére:

a) jegyző vagy az általa felhatalmazott személy jogosult,

b) a települési kisebbségi önkormányzat megbízása alapján a települési kisebbségi önkormányzat testületének tagja végzi[245].

Az ellenjegyzés csak az előirányzat és a fedezet meglétének, valamint a jogszerűségének ellenőrzésére irányul.

A kötelezettségvállalást, utalványozást, valamint az ellenjegyzést ugyanazon személy nem végezheti.

1.4. Érvényesítés

Az érvényesítést a polgármesteri hivatal jegyző által belső szabályzatban ezzel megbízott pénzügyi-számviteli szakképesítésű dolgozója végzi.

2. A kisebbségi önkormányzat számlái

A települési kisebbségi önkormányzat a gazdálkodásával és pénzellátásával kapcsolatos minden pénzforgalmát az önkormányzati hivatal költségvetési elszámolási számlájához kapcsolódó külön a részére és kizárólagos használatára megnyitott alszámlán vagy a kisebbségi önkormányzat döntése alapján megnyitott és saját költségvetéséből fenntartott önálló költségvetési számlán bonyolítja.

3. Pénzellátás

A települési kisebbségi önkormányzat működésének támogatását a kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzaton keresztül a költségvetési törvényben meghatározottak szerint veszi igénybe.

A kisebbségi önkormányzat működését szolgáló állami támogatás kisebbségi önkormányzat részére történő továbbutalásáról a helyi önkormányzat a számlájára való megérkezését követő …….. (adott) napig intézkedik. Ennek határidőben történő folyósításáról a jegyző gondoskodik. A helyi önkormányzat a kisebbségi önkormányzat részére érkezett állami támogatás felett rendelkezni nem jogosult, azt vissza nem tarthatja sem részben, sem egészében.

A helyi önkormányzat saját támogatásának az éves költségvetési rendeletében meghatározott módon történő folyósításáról a jegyző a helyi önkormányzat által meghatározott rend szerint gondoskodik.

Készpénz a Polgármesteri Hivatal házipénztárán keresztül akkor fizethető ki, ha a települési kisebbségi önkormányzat elnöke (az általa meghatalmazott kisebbségi képviselő) a kifizetés teljesítéséhez szükséges dokumentumokat (szerződés, számla, stb) bemutatja és szándékát a pénzfelvételt megelőző …….. napon belül a Polgármesteri Hivatal …….. nál jelzi.

4. Költségvetési információ szolgáltatás rendje

1. Információ szolgáltatás a költségvetésről

A polgármesteri hivatal a helyi önkormányzat, valamint költségvetési szervei összeállított, tartalmi és formai szempontból ellenőrzött költségvetését – ha a költségvetési törvény másként nem rendelkezik – az önkormányzati rendelet-tervezet képviselő-testület elé terjesztésének határidejét követő 30 napon belül a Területi Államháztartási Hivatalhoz nyújtja be.

A kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatát úgy fogadja el, és erről információt a helyi önkormányzatnak úgy szolgáltat, hogy az a költségvetésével kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének határidőben eleget tudjon tenni.

2. Beszámolási kötelezettség teljesítésének rendje

Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a kisebbségi önkormányzat költségvetési határozat-tervezetét jelen megállapodás alapján a beszámoló szerkezetére vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a jegyző készíti elő.

Az így előkészített zárszámadási határozat-tervezetet az elnök a kisebbségi önkormányzat elé terjeszti, beszámol a települési kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének a települési kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának időarányos alakulásáról.

A települési kisebbségi önkormányzat zárszámadási határozatát az elnök a helyi önkormányzat költségvetési rendelettervezetének elkészítéséhez továbbítja a polgármester részére.

A települési kisebbségi önkormányzat zárszámadási határozatát úgy fogadja el, és az erről a helyi önkormányzatnak információt úgy szolgáltat, hogy a helyi önkormányzat beszámolási kötelezettségének határidőben eleget tudjon tenni.

3. Vagyoni és számviteli nyilvántartás, adatszolgáltatás rendje

Az önkormányzati hivatal a települési kisebbségi önkormányzat vagyoni, számviteli nyilvántartásait a helyi önkormányzat nyilvántartásain belül elkülönítetten vezeti.

A számviteli nyilvántartás alapjául szolgáló dokumentumokat (bizonylatokat, szerződéseket, bankszámlakivonatokat, számlákat, stb) a kisebbségi önkormányzat elnöke – vagy e feladattal megbízott tagja – köteles minden tárgyhónapot követő hó …….. napjáig a polgármesteri hivatal a jegyző által írásban kijelölt munkatársának leadni.

A vonatkozó rendeletekben meghatározott adatszolgáltatás során a szolgáltatott adatok valódiságáért, a számviteli szabályokkal és a statisztikai rendszerrel való tartalmi egyezőségéért a települési kisebbségi önkormányzat tekintetében a települési kisebbségi önkormányzat képviselőtestületének elnöke, a helyi önkormányzat polgármestere és jegyzője együttesen felelős.

A kisebbségi önkormányzat tulajdonában, illetve használatában álló vagyontárgyakról nyilvántartást a polgármesteri hivatal vezet. A leltározáshoz, selejtezéshez illetve a vagyontárgyakban bekövetkező változásokról információt a kisebbségi önkormányzat elnöke szolgáltat a polgármesteri hivatal a jegyző által írásban kijelölt munkatársa számára.

A települési, illetve területi kisebbségi önkormányzatok tartozásaiért a helyi önkormányzat kizárólag abban az esetben és addig a mértékig felel, ahogyan azt külön megállapodásban vállalta.

Felek kijelentik, hogy a …….. évi költségvetési beszámoló és a …….. évi költségvetési terv elkészítése során jelen megállapodásban rögzített eljárási rend szerint járnak el, a költségvetés …….. évi végrehajtása során az együttműködés szabályait kölcsönösen betartják.

Szerződő felek jelen megállapodást határozott időre, a kisebbségi önkormányzat megbízatásának idejére kötik, évente január 15. napjáig felülvizsgálják és szükség szerint módosítják.

Az együttműködési megállapodást …………………………………. Önkormányzat Képviselőtestülete a ……………………. számú határozatával, ………………………………….Kisebbségi Önkormányzat Képviselőtestülete a ……………………. számú határozatával jóváhagyta.

..............................................., 20 . …………… ......

....................................................... ................................................

Önkormányzatának polgármestere Kisebbségi Önkormányzatának elnöke

2. Utalványrendelet

Utalványrendelet

2006. költségvetési évre

Bank/Pt.biz.száma: ……………………… Bank/Pt.biz.kelte: ……………..........

Kötelezettségvállalás sorszáma: ……………………………………………………

A kötelezettségvállalás és a számla alapján a munka (áru, szolgáltatás) teljesítését (átvételét) mennyiségben és minőségben igazolom: ……………………………….

Kedvezményezett (vagy) befizető neve: ……………………………………………

………………………………………………………………………………………

Kifizetés jogcíme: ………………………………………………………………….

Idópontja ………………………………. Módja: ……………………………...

Számla sorszáma: ……………………… Összege: ……………………………

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

……………………….. …………………………. ………………………

érvényesítő utalványozó ellenjegyző

Állományba vételi záradék: ………………………sz. állományba vételi bizonylat.

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

Könyvelési utasítás pénzforgalmi tételekhez.

Tartozik	Követel	Szervezet	KTK kód	Összeg

……………………….. …………………………. ………………………

kontírozta könyvelte ellenőrizte

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

3. Kötelezettségvállalási bizonylat

Kötelezettségvállalási bizonylat

Bizonylat száma: ………………………

Az …………………………………………. részére megrendeljük az alábbi eszközt, szolgáltatást, …………………………………………………………………….................

………………………………………………………………………. forint erejéig.

……….................forint igénybevételét engedélyezzük az előirányzati ütemtervben foglalt …………………………………………

………………………………………… (kiadási jogcím) előirányzat terhére.

A kötelezettségvállalásból:

………………..forint tárgyévi előirányzat terhére vállalt tárgyévi kötelezettség

………………..forint tárgyévi előirányzat terhére vállalt következő évi kötelezettség

…………….….forint tárgyévben a következő évi előirányzat terhére vállalt kötelezettség

………………..forint tárgyévben a további évek előirányzata terhére vállalt kötelezettség

A kötelezettségvállalás célja: ………………………………………………………………

Főkönyvi szám: Összeg: Köt.váll.sorszáma

……………………. …………………….. ………………………

Fizetés módja:

– átutalás

– készpénz

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

…………………………………….. ………………………………

kötelezettségvállaló ellenjegyző

A kötelezettségvállalás nyilvántartásba vétele a fenti számon megtörtént.

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

Aláírás: ……………………………………........

Kötelezettségvállalási bizonylat

Bizonylat száma: ……………………………

Az ……………………………………… részére szíveskedjen engedélyezni az alábbi dologi kiadás, beruházás megrendelését, illetve személyi jellegű kifizetést …………………………………………………………………….......................................

………………………………………………………………………. forint erejéig.

Fizetés módja: átutalás/készpénz

A kötelezettségvállalás célszerűségét megalapozó eljárás indokolása:

……….................……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

……………………………….

megrendelő aláírása

Engedélyezés:

……………………….. forint igénybevételét engedélyezzük az előirányzati ütemtervben foglalt ………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………...

(kiadási jogcím) előirányzat terhére.

A kötelezettségvállalásból:

………………..forint tárgyévi előirányzat terhére vállalt tárgyévi kötelezettség

………………..forint tárgyévi előirányzat terhére vállalt következő évi kötelezettség

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

………………………………….. …………………………………

kötelezettségvállaló ellenjegyző

Könyvelési adatok:

Főkönyvi szám: Összeg: Köt.váll.sorszáma

……………………. …………………….. ………………………

A kötelezettségvállalás nyilvántartásba vétele a fenti számon megtörtént.

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

Aláírás: ……………………………………........

4. Tájékoztatás kisösszegű (50.000 Ft alatti) beszerzésekről

Tájékoztatás kisösszegű (50.000 Ft alatti) beszerzésekről

Bank/Pt.biz.száma: ……………………… Bank/Pt.biz.kelte: ……………..........

Az ………………………………… 2006. évi költségvetésének dologi kiadási előirányzata terhére ………………………………… Ft kötelezettséget vállaltam.

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

Aláírás: ……………………………………..

A kötelezettségvállalást az államháztartás működési rendjéről szóló, többször módosított 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 134. §-a alapján ellenjegyzem.

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

Ellenjegyző: ………………………………

A kötelezettségvállalás nyilvántartásba vétele a ………………………………

………………………………

sorszámon megtörtént.

……………………………….., 20 ……. év ………… hó …… nap

Aláírás: ……………………………………..

X. Függelék

A kézikönyvben hivatkozott legfontosabb jogszabályok

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló

1949. évi XX. törvény Alkotmány

A Polgári Törvénykönyvről szóló

1959. évi IV. törvény (Ptk.)

Büntető Törvénykönyvről szóló

1978. évi IV. törvény (Btk.)

Az egyesülési jogról szóló

1989. II. törvény

A helyi önkormányzatokról szóló

1990. évi LXV. törvény (Ötv.)

A Munka Törvénykönyvéről szóló

1992. évi XXII. törvény (Mt.)

Az államháztartásról szóló

1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.)

A személyes adatok védelméről és a

közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló

1992. évi LXIII. törvény (Avtv.)

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló

1993. évi LIX. törvény (Obtv.)

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló

1993. évi LXXVII. törvény (Nektv.)

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kotv.)

A munkaügyi ellenőrzésről szóló

1996. évi LXXV. törvény

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.)

A fogyasztóvédelemről szóló

1997. évi CLV. törvény

A jogi segítségnyújtásról szóló

2003. évi LXXX. törvény

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség

előmozdításáról szóló

2003. évi CXXV. törvény (Ebtv.)

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás

általános szabályairól szóló

2004. évi CXL. törvény (Ket.)

A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, (Kvjt.)

valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó

egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló

1979. évi 11. törvényerejű rendelet (BV Kódex)

Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról

és a névviselésről szóló

1982. évi 17. törvényerejű rendelet (Atvr.)

A kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának,

vagyonjuttatásának egyes kérdéseiről szóló

20/1995. (III. 3.) Korm. rendelet

Az államháztartás működési rendjéről szóló

217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.)

A foglalkoztatást elősegítő támogatásokról szóló

6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet

[1] Ez azért is érdekes, mert a sajtóból tudjuk, hogy a magyarországi zsidóság egyes képviselői ma már úgy gondolják, hogy olyan kisebbségi népcsoportot alkotnak, amely nem csak vallási alapon különböztethető meg a társadalom többségétől, hanem megfelel a Nektv. által adott definíciónak is, tehát az eltérő kultúra, szokások, nyelvhasználat, valamint a közösség több százéves magyarországi múltja folytán indokoltnak látják a jogi értelemben vett kisebbségi státusz elnyerését. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a néhány hónapig hatályban volt 1990. évi XVII. törvény 1. §-a kimondta, hogy: „A Magyar Köztársaságban a cigány, a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák, a szlovén és a zsidó közösségnek az a része, amely önmagát a legteljesebb önkéntesség alapján nemzeti-etnikai kisebbségnek vallja, …az Országgyűlésben egy-egy képviselővel rendelkezik.” Az elmúlt hónapokban több, magukat önálló kisebbségként definiáló csoport képviselői (bunyevácok és oroszok) kérték, hogy népi kezdeményezés formájában kinyilváníthassák: közösségük megfelel a nemzeti és etnikai kisebbség törvényi fogalmának.

[3] A korábbi években a választások eredményeképpen azokon a településeken is megalakulhattak kisebbségi önkormányzatok, ahol nem élnek az állítólagosan képviselni kívánt közösséghez tartozók. Emellett nagy számban szereztek mandátumot olyan „kisebbségi” jelöltek, akiknek semmilyen kötődésük nem volt az adott közösséghez.

[4] 2004. május 1-jén hatályát vesztette az Alkotmány azon rendelkezése, mely kimondta: a Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és választó legyen. Jelenleg az Alkotmány egyetlen rendelkezése szól a kisebbségi önkormányzatokról: az Alaptörvény 68. § (4) bekezdése értelmében azokat a nemzeti és etnikai kisebbségek hozhatják létre.

[5] 2002. októberében összesen 1296 kisebbségi jelöltet választottak helyi önkormányzati képviselővé. Közülük 541 fő, vagyis a képviselők több mint 40 %-a kedvezményes mandátummal jutott a testületbe. A cigány kisebbség az összes helyi önkormányzati mandátumának körülbelül 70 %-át a kedvezmény igénybevételével szerezte. A vegyes választási rendszerben három kisebbség – cigány, német, szlovák – kivételével minden közösség csak kedvezményes mandátummal tudott képviselethez jutni.

[7] A névjegyzékkel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések: Nektv. 5. §, Ve. 20/E. §, 115/E-115/H. §, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénynek a kisebbségi választói jegyzék összeállítása során történő végrehajtásáról szóló 25/2006. (V. 5.) BM rendelet.

[8] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 177/A.§

[9] Kvjt. 5. §, Ve. 115/C. §, 115/I. § (6) bekezdés a) pont

[10] A 2006. évi kisebbségi önkormányzati választásokon az a szervezet vehető nyilvántartásba jelölő szervezetként, mely egy meghatározott kisebbség érdekeit jeleníti meg, vagyis alapszabályában utal az adott kisebbség képviseletére. A nemzeti és etnikai kisebbség képviseletét jelenti minden olyan tevékenység, amely a Nektv-ben meghatározott kisebbségi közügy megvalósítását mozdítja elő. A 2006-2007. évi választásokat követően már csak az a társadalmi szervezet állíthat kisebbségi jelöltet, amelynek a bírósági nyilvántartás szerint már legalább három éve az alapszabályban meghatározott célja a kisebbség képviselete.

[11] Ve. 115/J. § , Kvjt 26. § (2) bekezdés a) pont

[12] Kvjt. 8. §, Ve. 10. §, 115/D. §, 115/K. §

[14] Nincs helye fellebbezésnek a másodfokon eljáró választási bizottság által hozott határozat, valamint az Országos Választási Bizottság határozata ellen, ekkor bírósági felülvizsgálatot lehet kezdeményezni.

[16] Ve. 115/I. (6) bekezdés j) pont, Nektv. 30/D. §, 30/N., 60/D. §

[17] Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy az igazságügyi minisztérium egy konkrét ügyben úgy foglalt állást, hogy a Nektv. módosításait a közvetlenül megválasztott kisebbségi önkormányzatok esetében 2005. november 25-ét követően alkalmazni kell. A jogi helyzet tisztázása érdekében a kisebbségi biztos egyeztetést kezdeményezett a kormányzati szervekkel.

[18] E kötelezettség tartalmát eddig az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) kormányrendelet határozta meg, a jogalkotó azonban ezeket a rendelkezéseket beépítette a Nektv. előírásai közé.

[20] Amint erről már szó volt, az új jogállási szabályokat álláspontunk szerint csak a 2005. november 25-ét követően megalakult kisebbségi önkormányzatok esetében lehet alkalmazni.

[21] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 40. § (4) bekezdése értelmében azonban a hatóságnak vissza kell utasítania annak a meghatalmazottnak az eljárását, aki a képviseletet jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve kívánja ellátni.

[22] A szankcionálás lehetőségéről a díjazás szabályainak ismertetésekor szólunk részletesebben.

[23] Nektv. 30/K. § (5) bekezdés, 30/O. § (4) bekezdés

[24] A települési kisebbségi önkormányzat tagja nem lehet: a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az országgyűlési biztos, az Állami Számvevőszék elnöke, alelnöke és számvevője, a Kormány tagja, az államtitkár, a helyettes államtitkár, a központi államigazgatási szerv köztisztviselője, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője és köztisztviselője, a területi, helyi államigazgatási szervnek az a köztisztviselője, akinek feladatkörébe az adott települési kisebbségi önkormányzatot érintő ügyek tartoznak, és illetékessége a települési (területi) kisebbségi önkormányzatra kiterjed, a területileg illetékes helyi önkormányzat jegyzője (főjegyzője, körjegyzője), a polgármesteri hivatalának köztisztviselője, a bíró, ügyész, közjegyző, bírósági végrehajtó, a fegyveres erők, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, a területileg illetékes területfejlesztési tanács munkaszervezetének tagja, az, aki ugyanannál a települési kisebbségi önkormányzatnál a települési kisebbségi önkormányzat által létesített vagy fenntartott intézmény, gazdasági társaság vezetője, vezető tisztségviselője, aki a vezetői megbízást a települési kisebbségi önkormányzattól kapta.

[28] A köztisztviselői illetményalapról az Országgyűlés a mindenkori költségvetési törvényben dönt. 2006. április 1-jétől ennek összege 36 800 forint.

[29] Ennek megfelelően a kisebbségi önkormányzatok tagjai számára biztosítható természetbeni juttatásokat és költségtérítést a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (Pmtv.) rendelkezései alapján lehet meghatározni.

[39] Erről bővebben is szót ejtünk a kisebbségi önkormányzat működési feltételeinek biztosítását részletező fejezetben.

[40] Természetesen a bizottság működése során a képviselő és nem képviselő tagokat azonos jogok illetik meg, beleértve a határozathozatalban való részvétel jogát is.

[44] 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről

[49] A Kézikönyv X. fejezetében közzéteszünk a helyi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat közötti együttműködési megállapodás iratmintáját, mely a költségvetés elkészítésének, jóváhagyásának eljárási rendjével, valamint a költségvetési gazdálkodással, az információs és adatszolgáltatási, valamint a nyilvántartási tevékenységgel, illetve a vagyonkezeléssel összefüggő kérdéseket szabályozza. Közreadunk továbbá az utalványozással és a kötelezettség-vállalással kapcsolatos iratmintákat is.

[50] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 94-97. §

[51] Mivel a kisebbségi önkormányzatnak kötelező feladatai nincsenek, ezért a „közvetlenül” fogalmát a kisebbségi törvény nem is pontosítja.

[52] Forgalomképtelenek pl. a helyi közutak és műtárgyaik, a terek, parkok.

[53]Korlátozottan forgalomképesek a közművek, intézmények és középületek, továbbá, bár a törvény ezt direkten nem mondja ki, a kisebbségi önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingók.

[54] A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetését az Országgyűlés a 2005. évi CLIII. törvénnyel fogadta el.

[57] A települési kisebbségi önkormányzatok működését szolgáló támogatás éves összege 2006. évben kisebbségi önkormányzatonként egységesen 640 ezer forint.

[62] Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 72. §

[63] Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) 5. §

[64] Ezek a jogszabályok: az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.) és az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet.

[66] Természetesen a kisebbségi önkormányzat csak olyan költségvetést alkothat, amely nem tartalmaz fedezetlen kiadási tételeket.

[67] A költségvetés elfogadásának alapvető szabályait az Ámr. 28-29. §-ai határozzák meg.

[80] 249/2000. (XII. 24.) Korm.rendelet 6-7. § és 10. §

[81] A zárszámadásra vonatkozó alapvető szabályokat az Ámr. 29. §-a határozza meg.

[86] Az utolsó fejezetben részletesen ismertetjük azokat a fórumokat, ahová a kisebbségi önkormányzat fordulhat például alkotmányos jogaival összefüggésben keletkezett sérelmek, vagy működését, tevékenységét érintő egyéb jogsértések esetén.

[96] 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet 21. § (3) bekezdése

[103] Kvjt. 16. §, 26. § (2) bekezdés a) pont, Ve. 115/R. §

[106] Ve. 115/P. (4) bekezdés h) pont, Nektv. 30/R. §, 30/S. §

[115] Nektv. 30/C. § (3) bekezdése, valamint 31. §-a

[119] Nektv. 30/E. § (3) bekezdés, és 30/O. §.

[120] Nektv. 39/H. §, Kvjt. 72. § (3) bekezdés

[121] Arról, hogy a hivatal munkatársai a polgármesteri hivatal dolgozóihoz hasonlóan köztisztviselőnek minősüljenek, a későbbiekben megalkotásra kerülő jogszabály rendelkezhet.

[124] Nektv. 35 § (7) bekezdés, 39/B. §, 47 § (4), (7) bekezdés, 49/C- § (5) bekezdés

[137] Például arra hivatkozhatunk, hogy a Nektv. 39/D. § (1) bekezdése nevesítetten a költségvetési szervi minőséghez kötődik.

[139] 2005. évi CLIII. törvény 30. § (1) bekezdés

[140] Nektv. 47. § (10)-(12) bekezdés, 2005. évi CLIII. törvény 3. számú melléklet 15., 16. a)-d); 17. a)

[141] Nektv. : X. Fejezet; 60/K. § (2) bekezdés; 60/N. § a) pontja; 66.§

[143] Ötv. 8. § (1) bekezdés, Nektv. 42. § (4) bekezdés.

[146] Nektv. 25. § e) g) pontja szerint a települési kisebbségi önkormányzat – jogszabályi keretek között – saját hatáskörében határozza meg intézmény alapítását, átvételét és fenntartását, önkormányzati társulás létrehozását vagy társuláshoz való csatlakozást, valamint e törvény 37. § (1) bekezdés i), k), l), m), n), q), r) pontja szerint az országos önkormányzat – jogszabályi keretek között – határozatban önállóan dönt: intézmény alapításáról, fenntartásáról, működtetéséről, megszüntetéséről, így különösen alap- és középfokú kisebbségi oktatási intézmények, továbbá felsőoktatási intézmény vagy felsőoktatási intézmény keretében megvalósítandó képzés alapításáról, fenntartásáról és működtetéséről, illetőleg átvételének kezdeményezéséről, színház működtetéséről, múzeumi kiállítóhely, országos gyűjtőkörrel rendelkező közgyűjtemény létesítéséről, fenntartásáról.

[149] Nektv. 6/A. § (1) Értelmező rendelkezések:

1. kisebbségi közügy:

a) az e törvényben biztosított egyéni és közösségi jogok érvényesülése, a kisebbséghez tartozók érdekeinek kifejezésre juttatása - különösen az anyanyelv ápolása, őrzése és gyarapítása, továbbá a kisebbségek kulturális autonómiájának a kisebbségi önkormányzatok által történő megvalósítása és megőrzése - érdekében a kisebbségekhez tartozók meghatározott közszolgáltatásokkal való ellátásával, ezen ügyek önálló vitelével és az ehhez szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételek megteremtésével összefüggő ügy,

b) a közhatalmat gyakorló állami és helyi önkormányzati szervekben, továbbá a kisebbségi önkormányzati szervekben való kisebbségi képviselethez és mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek biztosításához kapcsolódó ügy

[150] Nektv. 47. § (4) bekezdés, 49/A. (1) bekezdés

[151] Sőt, ilyen esetekre a Nektv. 47. § (5) bekezdése azt is előírja, hogy a fenntartó helyi önkormányzat a döntéséhez köteles beszerezni az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, ennek hiányában a szülői szervezet (közösség) és az iskolai, illetve kollégiumi diákönkormányzat egyetértését is.

[152] Nektv. 46. § (2) bekezdés, 46. § (4) bekezdés

[154] A Nektv. 47. § (15) bekezdése szerint, ugyanez a szabály érvényesül a települési és a kisebbségi önkormányzat által közösen fenntartott intézmény esetében is.

[156] Ez az összeg az OM költségvetésébe épül be.

[157] A Nektv. 60/F. § (1) bekezdése szerint, az érdekelt kisebbségi önkormányzatok megállapodhatnak két vagy több községet, illetőleg várost és községet ellátó egy vagy több kisebbségi intézmény közös alapításában, fenntartásában és fejlesztésében is.

[160] Kotv. 4. § (7) bekezdés, 79. § (4) bekezdés b), 88. § (6) bekezdés; Nektv. 6/A (1) bekezdés 5. pont

[161]A részletes szabályozást a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/1997. (XI.5.) MKM rendelet tartalmazza.

[162] A népismeret körébe tartozó ismeretanyag közé tartozik különösen a kisebbség és az anyaország történelmének, kulturális értékeinek és hagyományainak a megismerése.

^{^[163]} A megszervezés részletszabályait a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/B §-a tartalmazza.

^{^[164]} 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

^{^[165]}28/2000. (IX. 21.) OM rendelet a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

^{^[166]} A Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/1997. (XI.5.) MKM rendelet

[167] Kotv. 3. sz. melléklet, II. Az osztályok csoportok szervezéséről, 2. pont.

[168] A kisebbséghez tartozó gyermek szülője vagy gyámja dönthet abban a kérdésben, hogy a gyermek részt vesz-e a kisebbségi oktatás valamelyik formájában. Attól az évtől kezdve, amelyben a gyermek a 14. évét eléri - ha nem cselekvőképtelen -, a szülő e választási jogát gyermekével közösen gyakorolja.

[169] A kisebbségi törvény „anyanyelvi oktatás” fogalma megegyezik a kisebbségi oktatási irányelv „kétnyelvű oktatási” formájával.

[171] Kotv. 3. sz. melléklet, II. Az osztályok csoportok szervezéséről, 5. pont

[172] E szabály, azaz hogy mely szintű kisebbségi önkormányzattal köteles együttműködni a képviselőtestület illetve a megyei közgyűlés, a kézikönyv szerzői számára sem egyértelmű.

[173] A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény 3. sz. melléklet 20/c,d pontjai; illetve a kiegészítő, értelmező rendelkezések 10/l. pontja.

[174] E törvényi feltételek:

- büntetlen előélet és

- vezető tanári (gyakorlatvezető óvónői, tanítói) megbízáshoz szükséges pedagógusképesítés és pedagógus-, illetve oktatói munkakörben szerzett tíz év gyakorlat, illetve

- szakirányú felsőfokú végzettség és szakterületén szerzett tízéves gyakorlat, és szakterületének elismert képviselője

[175] A bírói gyakorlat szerint a megbízás és a munkaviszony elhatárolásának az az alapja, hogy ez utóbbit erősebb függőség, alárendeltség jellemzi, amely magába foglalja például a munkavégzésére vonatkozó konkrét, rendszeres utasításokat és a munkaidő beosztását is.

[176] A kisebbségi közszolgáltatások körébe számos tevékenység beletartozhat, így a közoktatási és közművelődési feladatok mellett akár az is, hogy a kisebbségi önkormányzatok a tulajdonukban lévő temető fenntartói és üzemeltetői lehetnek.

^{^[177]} A megyei munkaügyi tanácsok meghatározhatják azokat a településeket, ahol a támogatás mértéke nem 70, hanem a közvetlen költségek legfeljebb 90 százalékig terjedhet. Ilyen emelt összegű támogatásban a kiemelten nagy munkanélküliséggel küzdő térségben található, illetve forráshiányos települések részesülnek, de a szükséges „önrész” mértéke csökkenthető akkor is, ha a közhasznú munkát a lakosság életét, egészségét, az anyagi értékeket veszélyeztető katasztrófahelyzet megelőzése vagy következményeinek elhárítása érdekében szervezik.

[179] Más jogszabályok is tartalmaznak kisebbségi identitást védő rendelkezéseket. Kiemelhető például a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 11. § (1) bekezdés h) pontja, amely szerint a tanuló joga különösen, hogy nemzeti vagy etnikai önazonosságát tiszteletben tartsák, és azt kifejezésre juttassa, feltéve, hogy e jogának gyakorlása nem ütközik jogszabályba, nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza a társai tanuláshoz való jogának gyakorlását.

[180] Az Alkotmánybíróság az önazonosságot az emberi méltósághoz való jogból, mint általános személyiségi jogból eredezteti. (45/2005. (XII. 14.) AB határozat)

[181] Ekként értelmezte az Alkotmánybíróság például a házasságkötéshez és a perindításhoz, vagy az attól való tartózkodáshoz való jogot is.

[182] A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény.

[183] A Nektv. 7. § (1) bekezdése szerint valamely kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbséghez való tartozás kérdésében - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - nyilatkozatra senki sem kötelezhető. Az Avtv. 2. §-ának 2. a) pontja szerint különleges adatnak minősül a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra vonatkozó adat. A 3. § (2) bekezdése szerint különleges adat akkor kezelhető, ha az érintett személy ehhez hozzájárult, vagy – egyebek mellett – Alkotmányban biztosított alapjog érvényesítése érdekében törvény ezt elrendeli.

[185] 2004-ben előfordult olyan eset is, amikor a pályázat kiírói közvetlen származásigazolásra kérték az ajánlást tevő cigány kisebbségi önkormányzatot, sőt az osztályfőnököt és az igazgatót is.

[188] A Kotv. 18. § (1)-(2) bekezdés szerint az intézményvezetői megbízás feltétele, ha a nevelési-oktatási intézményben az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás kizárólag nemzetiségi, illetve kisebbségi nyelven folyik, vagy a tanulók több mint fele két nyelven – nemzetiségi, illetve kisebbségi nyelven és magyarul – tanul, vezetői megbízást az kaphat, aki – az (1) bekezdésben meghatározottakon túl – rendelkezik az e törvény 17. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltételekkel. Azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni azt, aki a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik.

[189] Ebtv. 11. § (1) bekezdés, 22. § b) pont, 28. § (2) bekezdés

[190] 1982. évi 17. tvr az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről

[191] _{Az
anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 6/2003.
(III. 7.) BM rendelet}

[192] 2000-ben a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa készítette el az első hazai törvénytervezetet a faji diszkrimináció elleni fellépésről, az Európai Unió elvárásainak megfelelően. Ennek szövege a kisebbségi biztos 2000. évi Beszámolójának mellékletében olvasható.

[193]A személyek közötti, faji vagy etnikai származástól független egyenlő bánásmód megvalósításának előmozdításáról szóló 2000/43/EK irányelv címzettjei az Unió egyes tagállamai, amelyek a szubszidiaritás elve alapján önállóan dönthetnek abban a kérdésben, hogy a nemzeti jogalkotás szintjén milyen, a saját jogforrási rendszerükbe illeszkedő jogszabállyal tesznek eleget a direktíva előírásainak. Magyarország az Ebtv. megalkotásával nem csak a faji vagy etnikai szempontú, hanem az általános diszkrimináció-tilalmi szabályozás mellett döntött.

[195] Ld. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda - Fehér Füzet (1995)

[201] A Kotv. a következőképpen határozza meg a hátrányos és ezen belül a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló fogalmát: hátrányos helyzetű gyermek, tanuló az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát megállapította, ezen belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője, illetve szülei - az iskolai felvételi körzet megállapításával összefüggésben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás alapján készült statisztikai adatszolgáltatás, a gyermeket, tanulót megillető szolgáltatás megállapításához a szülő nyilatkozata szerint - legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be, fejezték be sikeresen, továbbá az a gyermek, az a tanuló, akit tartós nevelésbe vettek.

[202] 1998/1999 év során a diagnózisok 68%-át változtatták meg, 2000/2001-ben ismét 68%-át, 2003/2004-ben már „csak” 35%-át.

[204] Megjegyzendő, hogy az integrációs felkészítés és a képességkibontakoztató felkészítés célját és célcsoportját tekintve azonos: mindkét program esetében a hátrányos helyzetű tanulóknak a többi tanulóval egy csoportban való oktatását, nevelését célozza speciális pedagógiai eljárásokkal úgy, hogy hátrányuk csökkenjen. A két program közötti különbség az, hogy az integrációs felkészítésre a hátrányos helyzetű tanulók arányára vonatkozó szigorú előírások is vonatkoznak, míg képességkibontakoztató felkészítés bármilyen arányban oktatott-nevelt tanulóra igénybe vehető. A különbségekről részletesebben az OM honlapján tudhatunk meg többet: http://www.om.hu/main.php?folderID=126&articleID=1108&ctag=articlelist&iid=1

[211] Nehezen érthető, hogy miért maradt ki a közkereseti jog gyakorlói köréből az ombudsmani jogintézmény? Álláspontunk szerint az ombudsman minden olyan adottsággal rendelkezik, amely alkalmassá teszi arra, hogy a mainál tágabb körben érvényesülő és szélesebb jogosítványokkal ellátott diszkriminációellenes jogvédelem hatékony intézménye legyen, ebbe a feladatváltásba pedig természetszerűen tartozna bele a közérdekű igényérvényesítés lehetősége.

[213] Az Obtv. értelmében a kisebbségi biztos akkor járhat el, ha a jogsértést hatóság vagy közszolgáltatást végző szerv követte el. A törvény szerint hatóság:

„a) a közigazgatási feladatot ellátó szerv;

b) a közigazgatási jogkörben eljáró egyéb szerv e jogkörében;

c) a fegyveres erők;

d) a rendvédelmi szerv;

e) a nemzetbiztonsági szolgálat;

f) a nyomozó hatóság, ideértve az ügyészségi nyomozást végző ügyészségi szervet is;

g) a helyi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat;

h) a kötelező tagság alapján működő köztestület;

i) a közjegyző;

j) a megyei bírósági végrehajtó és az önálló bírósági végrehajtó.” (29.§ (1) bekezdés)

Nem minősül hatóságnak:

„a) az Országgyűlés;

b) a köztársasági elnök;

c) az Alkotmánybíróság;

d) az Állami Számvevőszék;

e) a bíróság;

f) az ügyészség, kivéve az ügyészségi nyomozást végző ügyészségi szervet.” (29. § (2) bekezdés)

[214] Az államháztartás szervezeti átalakítása várhatóan érinteni fogja a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt is. A 2118/2006. (VI. 30.) Korm. határozat értelmében a NEKH megszűnik, és feladatait 2007. január 1-től a Szociális és Családügyi Minisztérium főosztálya veszi át. A kézikönyv lezárásakor még nem ismert, hogy a kormány milyen módon kívánja végrehajtani ezt a döntést.

[215] Ebtv. 13. §, 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet

[216] Ezért vezették be 2005-ben a 06/80-244-444 ingyenes telefonszámot, melyen keresztül az állampolgárok felvilágosítást kaphatnak arról, hogy melyik szolgálathoz, milyen ügyben fordulhatnak jogi segítségért.

[217] A Szolgálat alapjait a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény fektette le.

[219] 2003. évi LXXX. törvény 3.§ (3) bekezdés d)

[221] 4/1997. (I. 22.) Kormányrendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásáról 8. §

[223] Próbavásárlásra a felügyelőségeknek a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 47. § (2) bekezdése ad lehetőséget.

[224] A fogyasztóvédelmi felügyelőségek által kialakított eljárás volt az első olyan módszer a magyar hatósági gyakorlatban, amely alkalmas volt a diszkrimináció bizonyítására.

[225] 1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről

[227] A joggyakorlat, tudomásunk szerint, még nem adott választ arra a kérdésre, hogy mi van akkor, ha egy teljes közösséget érő sérelem mellett meghatározott, név szerint is beazonosítható sértettek is vannak.

[228] A polgári törvénykönyvről szóló 1959 évi IV. törvény (Ptk.) 84. § (1) bekezdés

[229] A büntető törvénykönyvről 1978. évi IV. törvény (Btk.) 178. §, 180.§

[230] Véleményünk szerint, káros a szertelenül eltúlzott, egy-egy téma valódi jelentőségét sokszorosra nagyító újságírói hozzáállás, mert ez nem szolgálja a sajtótörvény által megfogalmazott feladatokat: a közönség hiteles, pontos és gyors tájékoztatását, nem segíti elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését.

[232] Az óvoda, az iskola, a kollégium, illetve a gyakorlati képzés szervezője a gyermeknek, tanulónak az óvodai elhelyezéssel, tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági viszonnyal, gyakorlati képzéssel összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A kártérítésre a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a nevelési-oktatási intézmény, illetve a gyakorlati képzés szervezője felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. (Kotv. 77.§ (3) bekezdés)

[236]2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások egyes kérdéseiről 8-13. §

[237] A Ptk. 79. § (1) bekezdése kimondja: ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás)”.

[238] Az időszaki lapként történő minősítéshez csupán bejelentés szükséges, amely azonban megalapozza a sajtó-helyreigazítási kötelezettséget. A nyilvántartásba vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető. Amelyek nem jelentkeznek be időszaki lapként, azokra a helyreigazítási kötelezettség nem vonatkozik, holott lehetséges, hogy bizonyos esetekben kevés különbség van köztük és egy online napilap között.

[239] Mit tehet a törvény őre? Tájékoztató füzet a rendőri intézkedésekről, kényszerítő eszközökről és a hivatalos eljárásban való bántalmazásról / Magyar Helsinki Bizottság 2005.

[240] Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó 1999.

[241] 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 24. §

[242] A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII törvény alapján, ülnöknek az a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár választható meg, aki a 30. évét betöltötte. A jelölt a jelölés elfogadásáról írásban nyilatkozik. A nyilatkozat a jelölt nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakóhelyét, iskolai végzettségét, szakképzettségét, foglalkozását, munkahelye nevét és címét, havi átlagkeresetét, valamint az aláírását tartalmazza. A jelölt köteles arról is nyilatkozni, hogy büntetve volt-e, rendelkezik-e választójoggal. A jelölt lakóhelye szerint illetékes jegyző megállapítja, hogy a jelöltnek van-e választójoga.

A helyi bíróság ülnökeit a bíróság székhelye szerint illetékes települési, illetőleg települési kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete, a megyei bíróság ülnökeit a megyei (fővárosi), megyei jogú városi közgyűlés és a területi kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg. A kerületi bíróságok ülnökeit a bíróság illetékességi területe szerinti települési önkormányzatok és a települési kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei, a Budakörnyéki Bíróság ülnökeit a Pest Megyei Közgyűlés és a Pest megyei kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg. A megyei bíróság és a munkaügyi bíróság ülnökeit a megyei (fővárosi), megyei jogú városi közgyűlés és a területi kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg.

[244] Ezeknek az információknak a szolgáltatására a megállapodásban olyan határidőt kell szabni, hogy a jegyzővel való egyeztetés után a kisebbségi önkormányzatnak elég ideje legyen előterjesztést készíteni, ülését összehívni, és az elnöknek a meghozott, adminisztrált kisebbségi önkormányzati határozato(ka)t határidőben eljuttatni a polgármesterhez.

[245] E két lehetőség közül – az összeférhetetlenségi szabályok szem előtt tartásával – választhat a kisebbségi önkormányzat úgy, hogy amennyiben az ellenjegyzéssel kisebbségi képviselőt kíván megbízni, erről az együttműködési megállapodás megkötése (módosítása előtt) határozatban dönt az ellenjegyző személyének megjelölésével.