A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK

ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA

1051 Budapest, Nádor u. 22.

1387. Budapest, Pf. 40.

Tel./fax: 475-7149

 

 

Emlékeztető

a II. Kisebbségi Kerekasztal 2008. március 18-án megtartott találkozójáról

 

 

Helyszín:      Országgyűlési Biztos Hivatala

                     1051 Budapest, Nádor u. 22. I. emelet, Díszterem

             

Jelen vannak:  

 

Az országos kisebbségi önkormányzatok részéről:

Országos Cigány Önkormányzat                     Kolompár Orbán elnök

Országos Horvát Önkormányzat                     Hepp Mihály elnök

                                                                      Szolga József

Országos Lengyel Önkormányzat                    Molnárné-Sagun Zdzislawa elnök

Országos Örmény Önkormányzat                  Szárkiszján Ádám elnök

Magyarországi Románok Országos Önkormányzata      Kreszta Traján elnök

Szerb Országos Önkormányzat                       Alexov Ljubomír elnök

Országos Szlovák Önkormányzat                    Fuzik János elnök

Országos Szlovén Önkormányzat                    Ropos Márton elnök

Országos Ukrán Önkormányzat               Hartyányi Jaroszlava elnök

 

Az OBH részéről:

Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa

Dr. László Boglárka főosztályvezető, az országgyűlési biztos kabinetfőnöke

Dr. Magicz András főosztályvezető-helyettes

Dr. Bindorffer Györgyi, a Kisebbségi Kerekasztal titkára

 

                               

Napirendi pontok:

 

       1. Kisebbségi választói lista koncepciója a kisebbségek parlamenti képviseletéhez

       2. MTV levele a kisebbségi önkormányzatokhoz – Alexov Ljubomir elnök úr javaslatára

       3. Az Országos Horvát Önkormányzat levéltervezete Szili Katalinnak, a Parlament elnökének

 

1.  Napirendi pont: Kisebbségi választói lista koncepciója a kisebbségek parlamenti képviseletéhez

 

Dr. Kállai Ernő:

Köszönti a megjelent kisebbségi önkormányzati elnököket. Dr. Muszev Dimitrov Dancso elnök úr és Heinek Ottó elnök úr jelezte, hogy nem tud jelen lenni. Bevezető szavaiban elmondja, hogy ma lesz a kisebbségekről szóló kormánybeszámoló vitája a Parlamentben, amelyet véleményezett, de észrevételeit alig vették figyelembe. Mindenesetre a Kerekasztal növekvő elismertségét jelenti, hogy a Parlament a beszámoló plenáris vitáját az ülés befejeztével szándékoznak elkezdeni, hogy az önkormányzati elnökök is jelen lehessenek.

 

Az Országos Horvát Önkormányzat által kezdeményezett levéllel Szili Katalinnak és az Elnök Asszony által kezdeményezett nemzetiségi fórummal kapcsolatban – amelyet az „átmenetei időre” hozna létre –, elmondja, hogy ez a parlamenti képviseletre nem megoldás, de ettől függetlenül természetesen létrehozható, amennyiben erre igény van. Gémesi Ferenc szakállamtitkár minél előbb a kormány elé szeretné vinni a parlamenti képviselet koncepcióját, ezért a megállapodás a részkérdésekben halaszthatatlanná vált. A legfontosabb a választói névjegyzék, amelyre minden kisebbség számára vállalható kompromisszumos megoldást kell találni.

 

Átadja a szót dr. Magicz Andrásnak, aki ismeretei a kisebbségi választói lista koncepcióját a kisebbségek parlamenti képviseletéhez.

 

Dr. Magicz András:

A Kerekasztal korábbi ülésén már beszéltünk arról, hogy miért fontos a kisebbségi választójogi jegyzék szabályainak átalakítása. Szó volt arról is, hogy az Alkotmánybíróság határozataira figyelemmel kijelenthető: alkotmányos keretek között, törvényben szabályozott eljárási rendben elutasítható a jegyzékbe vétel, ha az egyén nemzeti vagy etnikai kisebbségi közösségekhez tartozásról szóló nyilatkozata a választási visszaélés szándékával történik.

 

Most áttérhetünk a gyakorlati kérdésekre: mely szerv, milyen eljárás keretében hozza létre a választói jegyzéket, és milyen körben legyen helye jogorvoslatnak.

 

A hatályos szabályozás szerint a kisebbségi választói jegyzékbe való felvételről a helyi választási iroda vezetője, a jegyző dönt. Ez azért kifogásolható, mert a jegyzők nem tudnak érdemben fellépni azokkal szemben, akik nyilvánvalóan a visszaélés szándékával kérik felvételüket a jegyzékbe. Másrészt a kisebbségi választópolgárok jelentős részét visszatartja a regisztrációtól, hogy nem saját közösségük tagjai előtt kell megvallaniuk identitásukat.

 

A kisebbségi biztos két megoldást is javasol.

 

Az „A” változat szerint a kisebbségi közösség képviseletében egy választott tagokból álló bizottság dönt arról, hogy a kérelmező jogosult-e kisebbségi választópolgárként nyilvántartásba vetetni magát. Lényegében azt kell megítélnie, hogy a kérelmező elismerhető-e az adott kisebbségi közösség tagjaként. Ez azonban azt jelenti, hogy településenként akát több határozatot kell hoznia a bizottságnak.

 

A laikus, társadalmi megbízatású bizottsági tagok tehermentesítése érdekében indokolt, hogy az általános választójogi feltételeknek való megfelelést (például a kérelmezőnek hol van bejelentett állandó lakóhelye, nincs-e eltiltva a közügyek gyakorlásától) a szakmai apparátussal rendelkező helyi választási iroda vezetője vizsgálja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bizottság – az esetleges jogorvoslati eljárást követően – megküldi a kisebbségi választópolgárként nyilvántartásba vehető személyek nevét és az azonosításukhoz szükséges adataikat a jegyzőnek. A jegyző ennek megfelelően összeállítja a kisebbségi választói jegyzéket, de nem ő dönt arról érdemben, hogy a kérelmező elismerhető-e kisebbségi választópolgárként.

 

A „B” változat szerint a kérelmet a jegyzőnek kell benyújtani, aki azt továbbítja a bizottságnak. A bizottság – „kvázi” szakhatóságként – állást foglal arról, hogy a kérelmező jogosult-e kisebbségi választópolgárként nyilvántartásba vetetni magát.

 

A bizottságnak 30 napon belül kell nyilatkoznia. Abban az esetben, ha határidőn belül nem nyilatkozik, ezt úgy kell értékelni, hogy nem emelt kifogást, és a helyi választási iroda felveszi – az egyéb törvényi feltételeknek is megfelelő – kérelmezőt a jegyzékbe. Amennyiben a bizottság az objektív kritériumokat mérlegelve azt az álláspontot alakítja ki, hogy a kérelmező nem ismerhető el kisebbségi választópolgárként, erről tájékoztatja a jegyzőt, aki ekkor köteles a jegyzékbe vételt elutasítani.

 

A kisebbségi választópolgárok számára ezért akkor is biztosítani kell a jegyzékbe való felvétel lehetőségét, ha lakóhelyükön valamely okból nem jött létre a bizottság vagy az megszűnt (például haláleset vagy lemondás miatt) és nem tudnak új tagokat választani. A kisebbségi választói jegyzékbe vételről döntő bizottságot ezért nem csak települési, hanem megyei vagy országos szinten is létre kell hozni.

 

Eldöntendő kérdés, hogy – hasonlóan a 2005-ben elfogadott törvény eredeti változatához – legalább 30 fő kérhesse-e a bizottság létrehozását. Megfontolásra érdemes, hogy a kérelmezőknek ekkor javaslatot kelljen tenniük a bizottsági tagok személyére is.

 

Miután a bizottság olyan településen is működhet, ahol nincs kisebbségi önkormányzat, célszerű, hogy a tagokat az országos kisebbségi önkormányzat válassza meg.

 

A bizottság létszámát úgy kell meghatározni, hogy akkor is el tudja látni a feladatát, ha nagyszámú kérelmet nyújtanak be. Indokolt, hogy a bizottság legalább három főből álljon, de szükség szerint akár több tagot is lehessen választani, akik aztán egymást váltva járnak el.

 

Garantálni kell azt is, hogy a bizottság tagjai ne legyenek elfogultak egyetlen jelölő szervezet vagy jelölt irányába sem, ne az ő érdekükben állítsák össze a kisebbségi választók jegyzékét. Szükséges ezért, hogy a bizottság tagja ne indulhasson kisebbségi képviselő-jelöltként.

 

Eldöntendő kérdés, hogy a bizottsági tag hozzátartozója indulhasson-e jelöltként Ezt a választási eljárásról szóló törvény a helyi választási bizottság esetében tiltja. Ez az összeférhetetlenség különösen azokon a településeken vethet fel problémát, ahol a kisebbségi közösség tagjai rokonságban állnak egymással.

 

Röviden a bizottság eljárásáról. A minél megalapozottabb döntés érdekében meg kell határozni a kisebbségi közösséghez tartozás objektív kritériumait, és a jegyzékbe vételi eljárás során ezeket kell alkalmazni.

 

Ilyen kritériumok lehetnek például:

- kisebbségi nyelv ismerete;

- kisebbségi oktatásban való részvétel;

- kisebbségi kultúra, hagyományok ismerete;

- kisebbségi közéleti tevékenység;

- kisebbségi társadalmi szervezetben való tagság, tisztség;

- a kisebbség érdekében végzett társadalmi tevékenység;

- egyes kisebbségek esetében a vallás;

- népszámlálási adatok;

- a kisebbség tagjaként való ismertség a kérelmező lakóhelyén.

 

Eldöntendő kérdés, hogy kötelező legyen-e a kérelmező személyes meghallgatása.

Emellett szól, hogy a bizottság így megalapozottabb döntést tudna hozni. Tény ugyanakkor, hogy a személyes meghallgatás kötelező előírása hátrányosan érintené azokat, akik idősek, betegek, illetve nem a bejelentett lakóhelyen tartózkodnak életvitelszerűen. Kérdéses, hogy a bizottság meg tudná-e egyáltalán hallgatni az esetenként több száz kérelmezőt. Kompromisszumos megoldás lenne, ha a bizottságnak elsődlegesen a rendelkezésére álló adatok alapján kellene döntenie é ha így nem lehetséges, hiánypótlásra vagy személyes megjelenésre hívhatná fel a kérelmezőt.

 

A jogorvoslat biztosítása alkotmányossági követelmény. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságnak kell döntenie arról, ki tartozik a kisebbségi közösséghez. A jogorvoslatot szűk körben kellene lehetővé tenni, a felülvizsgálat arra vonatkozna, hogy a bizottság betartotta-e az eljárási szabályokat, például figyelembe vette-e a becsatolt bizonyítékokat, nem járt-e el olyan tag, akivel szemben összeférhetetlenség áll fenn.

 

Kérdés az is, hogy ki élhessen jogorvoslattal. A kérelmező számára szükséges biztosítani a jogorvoslatot, ha nem veszik fel a kisebbségi választói jegyzékbe. Nem szükségszerű azonban, hogy a kisebbségi szervezeteknek is legyen jogorvoslati joga. Emellett szól, hogy ekkor a kisebbségi közösség nagyobb kontrolt gyakorolhatna a jegyzék összeállítása fölött. Ellenérv viszont, hogy a jelölő szervezetként való bejegyzésre az elképzelések szerint a választási eljárás későbbi szakaszában kerül sor. Így olyan kisebbségi szervezetek is élhetnének jogorvoslattal, amelyek nem állítanak jelöltek, így nem résztvevői a választási folyamatnak.

 

Végezetül dönteni kell arról is, hogy a bíróság csak az eljárás megismétlésére kötelezhesse a bizottságot vagy helyette hozhassa meg a döntést arról: felvehető-e a kérelmező a jegyzékbe

 

 

Dr. Kállai Ernő:

Ha a kisebbségek úgy döntenek, hogy nem mennek bele a választói névjegyzékbe, amelyet a koncepció kapcsán egyszer már elfogadtak, ahogy most a német és a ruszin önkormányzat kihátrált, a szerb és a cigány önkormányzatokon belül pedig nagy viták folynak, akkor tudniuk kell azt, hogy gyakorlatilag kizárták magukat a parlamentbe jutás lehetőségétől. Nem lehet ugyanis akkor olyan kedvezményes küszöböt megállapítani, mint az 1000 szavazat. A névjegyzék nélküli választás tehát két dolgot jelent: a kis közösségek elesnek a lehetőségtől, a nagy közösségek pedig maximum egy főt juttathatnak be. Felhívja a figyelmet arra is, amennyiben a kisebbségekhez nem tartozó választópolgárok is lehetőséget kapnak arra, hogy a kisebbségek parlamenti képviselőjelöltjeire szavazhassanak, akkor ő emellé nem tud odaállni. A németek által javasolt 5000 fős határt a kis kisebbségek nem tudják teljesíteni; viszont ő már az elején világossá tette, hogy olyan koncepciót támogat, amely minden kisebbségnek egyenlő esélyt ad. Olyan kisebbségi parlamenti képviseletet nem tud támogatni, amelyet a többség választ meg.

 

Ezért igyekeztek a legegyszerűbb, mindenki által kivitelezhető módszereket kidolgozni, és szeretné, ha ezeket megvitatnák.     

 

Hartyáni Jaroszlava:

Előrelépésnek tartja, hogy a koncepció a korábbi de a Parlament elé 2005-ben be nem került törvényjavaslathoz visszatérve az országos önkormányzatok kezébe adnák a választói névjegyzékek feletti ellenőrzést. Tapasztalatai azt mutatják, hogy a politika még mindig nem akarja a kisebbségeket beengedni a Parlamentbe. Az Emberi jogi Bizottság legutóbbi ülésén egy MDF-es képviselő egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy az MDF nem fogja támogatni a képviseletet, csak ha majd kétkamarás lesz a magyar parlament. Ezért úgy látja, hogy nem fog megvalósulni a parlamenti képviselet. A politika időhúzásra játszik. Ennek ellenére beszélhetnek a választói névjegyzékről, mert ez – attól függetlenül, hogy lesz, vagy nem lesz parlamenti képviselet –, az önkormányzati választások miatt is fontos. Amennyiben a törvény módosul, akkor meg fogják tudni akadályozni a „desszantosmozgalmat”. Azzal ért egyet, hogy a bizottságok állítsák össze a névjegyzéket, és a személyi jogorvoslatot támogatja.

 

A névjegyzék a parlamenti képviselethez is használható, amennyiben a kisebbségek elfogadják. Véleménye szerint a névjegyzék a kedvezményes mandátum miatt kell. Egyébként névjegyzék nélkül is vetélkedniük kell majd a pártokkal, ezért a kisebbségek máris hátrányos helyzetben vannak. A névjegyzékkel pedig további hátrányok járnak.  Mert a pártok így szavazatokat veszítenek. Nagyon sok szimpatikus elem van benne, de a pártokkal való vetélkedést vegyék ki a rendszerből.

 

Dr. Kállai Ernő:

Nem véletlen, hogy a politika még mindig nem valósította meg a kisebbségek parlamenti képviseletét. Az ombudsman egyéni feladatvállalásának tartja, hogy megpróbálja kikényszeríteni, hogy a politika végre foglaljon állást a kérdésben. De ha a kisebbségek ettől visszatáncolnak, akkor ő nem fogja erőltetni se a parlamenti képviseletet, se a törvénykódosítást. Az ombudsmannak törvényben előírt feladatai vannak, tehát megvárhatja; amíg a Parlament magától tér rá a problémája. Véleménye szerint akkor érdemes ezt csinálni, ha mindenki akarja. Nagyon sok munka van azok mögött az anyagok mögött, amelyeket a hivatal a Kerekasztal elé terjeszt. Ahogy látja, más nem veszi a fáradtságot, hogy a kisebbségek érdekében gondolkodjon és lobbizzon a parlamenti pártoknál. Csak akkor érdemes tovább menni, ha megvan a hit, hogy mégiscsak sikerülhet.

 

Szárkiszján Ádám:

A 2005-ös tervezetben már kidolgozták a bizottságok működését, tehát ez nem lehet új. Örül, hogy a tervezet visszaadná az országos önkormányzatok kezébe a névjegyzék-kérdést. Felveti azonban, hogy a civil szervezetek tiltakozhatnak, hogy őket miért hagyják ki. A bizottság tagjainak kiválasztásánál óvatosan kell eljárni, hogy velük kapcsolatban semmiféle kétely ne merülhessen fel.

 

Kreszta Traján:

Az Emberi Jogi Bizottság ülésén az MSZP képviselője úgy nyilatkozott, hogy nem lát reális esélyt a kisebbségek parlamenti képviseletére, de a Fidesz sem látszott támogatni. Nem is tudják a politikusok, hogy elkészült a koncepció, miközben mi azért mentünk oda, hogy kérjük a bizottságot a koncepció támogatására. Elmondta, hogy a MeH éppen a képviselet megvalósítása érdekében hozta létre a Közjogi Munkacsoportot. Végül a politikusok finomítottak az állásfoglalásukon.

 

A névjegyzékkel kapcsolatban egyetért azzal, hogy az országos önkormányzat hatáskörébe kerüljön a döntés. Budapesten majd minden kerületben van román önkormányzat egy civil szervezet jóvoltából, amely a törvény értelmében bárkit jelölhet. A románok ismerik egymást, tehát tudják, ki tartozik a kisebbségi csoporthoz.

 

Fuzik János:

Megdöbbenésének ad hangot, hogy az egyszer már elfogadott névjegyzék kérdésében ismét visszatáncolás tapasztalható. 2007-ben, amikor értékelték a 2006-os helyi kisebbségi önkormányzati választásokat, akkor a kisebbségi vezetők azt mondják, kell a névjegyzék, de kisebbségi kontroll alatt. 2007. decemberében a koncepcióban is egyet értettek. A 2004-ben kidolgozott és Kiss Péter által jegyzett T/9126-os törvényjavaslatban is egyet értettek, ahol részletesen ki volt dolgozva a névjegyzék készítésének módozata. Ebben szó volt a történelmi településektől, amelyeket az országos kisebbségi önkormányzatok kijelölnek, a névjegyzékbizottságok összeállításáig. A mellékeltekben még a névjegyzékbe való felvételi kérelem mintája is megtalálható. Róbert Attila fideszes képviselő akkor egyáltalán nem értett egyet a névjegyzékkel. Akkor azért, hogy legyen törvénymódosítás, beáldozták a kisebbségi kontrollt.

 

Tudja, hogy voltak, vannak és lesznek ellentétek a civil szervezetek és az önkormányzatok között, de nem civil szervezetek, hanem önkormányzatok választásáról beszél a törvény. A névjegyzék nyilvánossága mellett foglal állást.

 

Alexov Ljubomir:

Szó nincs arról, hogy a kisebbségek kitáncolnának, de vannak még közösségek, mint a szerb is, ahol a névjegyzék téma még nincs lezárva. A közösségen belüli viták lefolytatásához, és a konszenzus kialakításához nagyon hasznos segítségnek találja az anyagot.

 

A kicsik és a nagyok problémái nem ugyanazok, tehát az anyagokat részletesen át kell beszélni. A parlamenti képviseletről már nagyon régen beszélnek, ezért időszerűnek tartja, hogy a Kerekasztal más témákat is a napirendjére tűzzön. Nagyon sok idő megy el a parlamenti képviselet témájával, míg más, szintén nagyon fontos kérdésről szót sem ejtenek.

 

Molnárné-Sagun Zdzislawa:

Nem szeretné kizárni a civil szervezeteket a bizottsági munka folyamatából, mert náluk nagyon jó az együttműködés.

 

Dr. Magicz András:

Az, hogy az országos önkormányzatok kezébe adnák a bizottsági tagok megválasztásának jogát, nem jelenti azt, hogy ebben a munkában a civil szervezetek ne vehetnének részt. Az a lényeg, hogy minél szélesebb alapokon nyugvó közösségi döntések szülessenek.

 

Kolompár Orbán:

Amennyiben a névjegyzékkel kapcsolatban olyan állásfoglalás születik, amit az Országos Cigány Önkormányzat nem tud támogatni, akkor ők nem vesznek benn részt. Jó lenne a névjegyzék koncepciót még átbeszélni, mert csak több mandátum megszerzésére irányuló csomagot tudnak támogatni. Szeretné a mandátumkiosztás folyamatát is tisztán látni a cigány kisebbségi közösség, mert úgy érzi, hogy az arányos képviselet nincs biztosítva. A névjegyzék készítése a Magyarországon jelenleg uralkodó közhangulat miatt nem népszerű a cigányok körében.  Érzékeli a „nagyok” és a „kicsik” közti ellentéteket is, ezért olyan megoldás szeretne, ami a „nagyoknak” jó, de nem sérti a „kicsik” érdekeit.

 

(A hozzászólás jelentős része a hangfelvételen nem hallható.)

 

Dr. Kállai Ernő:

Segítséget ígér abban, hogy az önkormányzatok egy táblázatban világosan átláthassák

 

Alexov Ljubomir:

A kisebbségi önkormányzatok március 10-én email-ben levelet kaptak Klein Judittól, az MTV szerkesztőségvezetőjétől a következő szöveggel:

„Az MTV és az Országos Kisebbségi Önkormányzatok közötti szerződés újratárgyalása Z MTV sikertelen elnök választása miatt határozatlan időre, azaz az elnök megválasztásáig, eltolódik. Szíves megértését köszönöm.

Egyben jelzem, hogy az előzetes nyári műsortervek alapján, 2008. augusztus 8. és 24. között az MTV – a Pekingi Olimpiai Játékok közvetítése miatt – nem sugároz kisebbségi műsorokat.”

 

A Szerb Országos Önkormányzat már tiltakozott, de kéri, hogy a Kerekasztal közösen ítélje el az MTV gyakorlatát. Javasolja, hogy a műsorokat más időpontban adják le.

 

Dr. Kállai Ernő:

Mivel a Kerekasztal jelenlévő tagjai egyetértettek a tiltakozó levél megírásával, az ombudsman meg fogja megkeresni az MTV műsorszerkesztőségét.

 

Szolga József:

Ismerteti a Szili Katalinnak írt levelet, amelyben a kisebbségek ismét hitet tennének a parlamenti koncepció egyes pontjait mellett.

 

Alexov Ljubomir:

Nincs felhatalmazása a levél aláírására. Emlékeztet, hogy a koncepciót azért írták alá, hogy ne gördítsenek akadályt a folyamat elé, de a részleteket még ki kell dolgozni. Szorgalmazza más fontos kisebbségi témák megtárgyalását.

 

Dr. Kállai Ernő:

A parlamenti képviselet folyamatát azért kell végig vinni, nehogy a politika a kisebbségi közösségekre hivatkozva hárítsa el ismét a döntést.

 

Dr. Bindorffer Györgyi:

Kéri, hogy az önkormányzatok juttassák el azokat a kérdéseket a hivatalhoz, amelyeket a Kerekasztalon megtárgyalásra szánnak annak érdekében, hogy ténylegesen az őket érintő legfontosabb kérdések kerüljenek napirendre.

 

Dr. Kállai Ernő:

Mindenkinek megköszöni a munkáját, együttműködését és az ülést bezárja.  

 

 

Az emlékeztetőt készítette:

 

Dr. Bindorffer Györgyi

A Kerekasztal titkára

Jóváhagyta:

 

 

Dr. Kállai Ernő