A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK

ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA

1051 Budapest, Nádor u. 22.

1387. Budapest, Pf. 40.

Tel./fax: 475-7149

 

 

Emlékeztető

a II. Kisebbségi Kerekasztal 2008. február 5-én megtartott találkozójáról

 

 

Helyszín: Országgyűlési Biztosok Hivatala

     1051 Budapest, Nádor u. 22. I. emelet, Díszterem

 

 

Jelen vannak:   

 

Az országos kisebbségi önkormányzatok részéről:

 

Bolgár Országos Önkormányzat                        Dr. Muszev Dimitrov Dancso elnök

Országos Cigány Önkormányzat                       Kolompár Orbán elnök

Görög Országos Önkormányzat                        Koranisz Laokratisz elnök

                                                                        Kanakisz Lefterisz

Országos Horvát Önkormányzat                       Hepp Mihály elnök, Szolga József

Országos Lengyel Önkormányzat                 Molnárné-Sagun Zdzisława elnök, Kollár Ursula

Magyarországi Németek Országos Önkormányzata    Heinek Ottó elnök

Országos Örmény Önkormányzat                     Szárkiszján Ádám elnök

Magyarországi Románok Országos Önkormányzata   Kreszta Traján elnök

Országos Ruszin Önkormányzat                        Manajló András elnök

Országos Szlovák Önkormányzat                      Fuzik János elnök, Dr. Nemes Dénes

Országos Szlovén Önkormányzat                      Ropos Márton elnök

Szerb Országos Önkormányzat                         Alexov Ljubomir elnök

 

 

Miniszterelnöki Hivatal részéről:                            

Gémesi Ferenc szakállamtitkár

Németh Erika főigazgató 

Dr. Molnárné dr. Asbóth Erika, főtanácsadó

                                                                                   

Az OBH részéről:

Dr. Kállai Ernő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa

Dr. László Boglárka főosztályvezető, a Stratégiai Kabinet vezetője

Dr. Magicz András főosztályvezető-helyettes 

Dr. Vuk Katalin, referens

Dr. Bindorffer Györgyi, a Kisebbségi Kerekasztal titkára

Némethné Takács Margit jegyzőkönyvvezető

 

Állandó megfigyelők:

A Magyar Országgyűlés elnöke részéről:                       Kishegyi Viktória főtanácsadó  

 

Napirend:

 

1.      A Közjogi Munkacsoport munkájának ismertetése

2.      A kisebbségek parlamenti képviseletének a II. Kisebbségi Kerekasztal által kidolgozott változatának átadása Gémesi Ferencnek, a MEH Kisebbség- és Nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárának

 

Dr. Dr. Kállai Ernő:

Köszönti Gémesi Ferenc szakállamtitkár urat, munkatársait és az önkormányzatok részéről megjelent elnököket, szakértőket. Emlékezteti a jelenlévőket, hogy a Parlament legutóbb 2000 novemberében Pokol Béla bizottsági elnöksége idején foglalkozott a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdésével.

 

A II. Kisebbségi Kerekasztal munkájával párhuzamosan a Közjogi Munkacsoportban is folyt a koncepció kidolgozásának előkészítése. Több hónapos munka után eljött az ideje annak, hogy az érdekelt felek végső megállapodásra jussanak ebben a kérdésben. A parlamenti képviselet kérdését hosszan, és részletesen megtárgyalták a jelenlévő elnökök, konzultáltak szakértőikkel, tehát újabb vita nyitásának – különös tekintettel arra, hogy a decemberben elfogadták a koncepciót – nem látja értelmét. Most az országos önkormányzatok elnökein múlik a koncepció további sorsa. Természetesen vannak kérdések, amelyek részletes kidolgozása további egyeztetéseket igényel, de ennek nem most van itt az ideje, hanem a későbbi egyeztetési folyamatban.

 

Megkéri az államtitkár urat, hogy röviden foglalja össze azokat az eredményeket, amelyek a Közjogi Munkacsoportban eddig születtek. Úgy tudja, hogy a parlamenti képviseletről szóló koncepció elfogadásának határidejét az elmúlt időszakban már háromszor módosították.

 

Gémesi Ferenc:

Köszönti a jelenlévőket. Egyetért azzal, hogy egy sajátos fázisba érkeztek a munkálatok. Felhívja a figyelmet arra, hogy ha nem sikerül egy konszenzus közeli koncepcióban megállapodni, akkor kifutunk az időből, és nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Ha az e hónapban kezdődő tavaszi ülésszak alatt nem sikerül a Parlamentben az ötpárti egyeztetést elindítani, akkor az országgyűlési képviseletről szóló döntés végeredménye rendkívül kétségessé válik.

 

A Közjogi Munkacsoport Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter megbízása alapján azon dolgozott, hogy körüljárja a parlamenti képviselet témakörét, valamint megvitasson néhány más közjogi ügyet, a kisebbségi törvényt, vagy bármi más olyan problémát, amely a szabályozás elégtelenségéből fakad. Ilyen problémaként jelentkezett az átalakult kisebbségi önkormányzat típusának megszűnése, a kedvezményes mandátumszerzés lehetőségének visszaállítása. Az Országgyűlés ígéretet tett arra, hogy a kedvezményes mandátum kérdését újra napirendre tűzi. Az is feladat volt, és továbbra is az marad, hogy a munkacsoport a kisebbségi törvény – a különböző időszakokban hozott módosításokból fakadó – ellentmondásait felszámolja. A gazdálkodás fő szabályainak féléves intenzív munkát igénybevevő kidolgozását is hátráltatták a törvény következetlenségei.

 

A parlamenti képviselet kapcsán a Közjogi Munkacsoport két kérdéskört tekintett át: képviselet jellegű megoldást és a delegátusi intézményt, amit a kisebbségi önkormányzatok nem tartanak elfogadhatónak. A munkacsoportnak azonban az is feladata volt, hogy ezzel is foglalkozzon.

 

Az eddigi munka során nagy vonalaiban kimunkálódtak a parlamenti képviselet elvi alapjai. Valóban van néhány olyan kardinális kérdés, amiben a kisebbségi oldalról nincs egyetértés, de a munkacsoport ezeket a kisebbségek helyett nem tudja megoldani.

 

Egyetért az országgyűlési biztos úrral, hogy olyan helyzet alakult ki, amikor a kisebbségi önkormányzatoktól függ az, hogy lesz-e olyan koncepció, amely alapján képviseletről szóló politikai egyeztetés elindulhat.

 

Értelmetlennek tartaná, ha most a részletekről ismét vitát nyitnánk. A fő irányok és a szempontok ismeretesek, hiszen a koncepció a jelenlévő önkormányzati elnökök munkájával alakult ki. Ha a jelenlegi koncepció a MeH asztalára kerül, akkor elkezdődhet a gondolkodás arról, hogy milyen ütemezésben célravezető és kivitelezhető a törvényhozási csomag.

 

Ha viszont nincs közösen támogatott koncepció, akkor nagyon nehéz lenne a parlamenti képviselet kérdésének nekivágni. Természetesen az ombudsman kezdeményezésére a kormány elindíthatja a folyamatot, de már az ötpárti egyeztetésen meg fog rekedni, mivel nyilván joggal megkérdezik a pártok, hogy a kisebbségek ezt támogatják-e? Ha nem közös a koncepció, akkor erre a kérdésre semmilyen válasz nem adható.

 

Kéri a jelenlévőket, hogy nyilatkozzanak. Úgy gondolja, hogy az elmúlt hónapok során a Kerekasztal munkájában résztvevő elnökök, és a munkacsoportban résztvevő kisebbségek által delegált szakértők megbeszélték a kérdést saját közgyűlésük képviselőivel.

 

A közösen kialakított és elfogadott koncepció esetén felvázolható az a menetrend, amely elvezet a döntésig, amit legkésőbb a 2009 tavaszi ülésszakon kell meghozni. Ellenkező esetben – mindenki tudja, hisz nagyjából ismerhető a ciklusbeli logika –, igen csekély az esélye annak, hogy a 2010-es kampányidőszakra készülve, ilyen horderejű döntést bárki meg fog hozni. Nem a szándék hiánya okán, hanem a választási kampányidőszak logikája miatt, amikor már nem ezek lesznek az aktuális kérdések. Nem lenne szerencsés a kisebbségeknek, ha egy kampányidőszak logikájában kellene megvédeni vagy megmagyarázni a képviselet kérdését. Ha van közös álláspont kisebbségi oldalról, akkor az megy tovább a politikai egyeztetésre. Ennek hiányában nincs esély arra, hogy eredményesen megoldjuk ezt a problémát.

 

Dr. Kállai Ernő:

Megköszöni államtitkár úr összefoglalóját. Hozzáteszi, hogy a folyamat az 1990-es évek óta tart; hol megindult, hol megrekedt. Utoljára 2000-ben foglalkozott vele a Parlament. Akkor az volt a politikusok véleménye, hogy nincs meg a közös kisebbségi támogatottság, ezért nem látnak megoldási lehetőséget. Az elmúlt hónapokban végigjárta az összes parlamenti pártot, és a közjogi méltóságokat, és azt tapasztalta, hogy most megvan az a készség, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdéséről ismét elkezdődjön a politikai egyeztetés. Minden politikai oldal egyöntetűen úgy véli, hogy most érdemes a kérdéssel foglalkozni. Ez az időszak azonban nem fog sokáig tartani, mert 2009-tól a politikusok gondolkodását már a választási logika fogja meghatározni. Jövőre az európai parlamenti választásokra fognak készülni a pártok, majd a 2010-es országgyűlési választások következnek; kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, minthogy azzal foglalkozzanak, hogy a kisebbségeknek van-e parlamenti képviseletük vagy nincs. Az lesz az általános nézet, hogy ha ennyi ideig kibírták parlamenti képviselet nélkül, akkor még néhány évig kibírják. Ha ősszel vagy az év végén jelentkeznek a kisebbségek a koncepciójukkal, az már senkit sem fog érdekelni. Ebben az esetben 2011-2012-ig kell majd várni, és akkor sem biztos, hogy lesz-e megint politikai akarat.

 

A kormány is nyilvánvalóvá tette, hogy csak és kizárólag olyan koncepcióról tud tárgyalni, amelyben konszenzus van. Nem fognak A, B, C változat között válogatni és dönteni. Számukra egyetlen, a kisebbségi közösségek által támogatott koncepciót kell letenni az asztalra. Akkor elindul a gépezet, elkezdődik a politikai egyeztetés. Addig nem indul el az egyeztetés, nem kezdődik el a törvényszöveg kidolgozása, amíg a koncepciót nem prezentáljuk.

 

Jelen pillanatban egyetlenegy egységes koncepció létezik, mégpedig az, amit ősz óta közösen dolgoztunk ki. A Kisebbségi Kerekasztal decemberi jegyzőkönyvének tanúsága szerint a legfontosabb kérdésekben mindenki egyetértett. A Közjogi Munkacsoportban kidolgozás alatt álló koncepció nagyon hasonlít arra, ami mi létrehoztunk. Valószínűleg azért a hasonlóság, mert minden alkotmányos és egyéb jogelvet, illetve minden ötletet mérlegelve ez tűnik az egyetlen reális esélynek arra, hogy sikert érjünk el. Ott sem juthat másra a szakértői csapat. Úgy gondolja, hogy ez a nap az utolsó, amikor ilyen körben tárgyalnak erről a kérdésről. Minden érdekelt fél jelen van ahhoz, hogy a koncepció készítésének folyamatát lezárják.

 

Parlamenti beszámolójának tárgyalásakor, mind a bizottságokban, mind a plenáris ülésen fel fogja vetni a kérdést, hisz megválasztásakor egyik fő programpontja a kisebbségek parlamenti kérdésének rendezése volt. El kell majd mondania, hogy mit tett ennek érdekében, és hogy miért nem jött létre koncepció.

 

Amennyiben most kihátrálnak a közösen kialakított és egyszer már elfogadott koncepció mögül, akkor is kérni fogja a Parlamenttől és a Kormánytól a koncepció megtárgyalását. De ha nincs mögötte kisebbségi támogatottság, akkor vissza fogják dobni.

 

Fuzik János:

Megdöbbenésének ad hangot, mivel ezt a kérdést ebben a körben már tavaly decemberben lezárták, amikor itt ültek az elnökök, és született egy konszenzus. Elfogadták a koncepciót, amit valóban együtt dolgoztak ki, hiszen az első javaslat egészen másként nézett ki. Nyilván a szakembereknek a részleteket még ki kell dolgozniuk.

Megdöbbenve hallja, hogy vannak elnökök, akik a Közjogi Munkacsoportnak is tagjai, és ott egészen mást képviselnek például a választói névjegyzékkel kapcsolatban. Megint, mintha az elejéről kezdenék, hogy kell-e vagy nem kell, vagy milyen kell. Úgy véli, hogy egy fontos állomást ez az elnöki grémium tavaly lezárt.

Kérte a Közjogi Munkacsoportot, hogy hatékonyabb legyen, és olyan kérdéseket tűzzön naprendjére, amelyek ténylegesen fontosak. Ne húzza az időt olyan témák megvitatásával, amelyek nem valósíthatók meg. Főcsapás a parlamenti képviselet elérése, közvetlen utána a kisebbségi törvény választási szabályainak módosítása.

 

Dr. Kállai Ernő:

Megkérdi, hogy van-e olyan elnök, aki nem tartja magára nézve kötelezőnek a decemberi döntést? Ha nincs ilyen, akkor átadják a koncepciót az államtitkár úrnak, és megkérik, hogy kezdjünk el beszélni ezekről a gyakorlati kérdésekről.

 

Heinek Ottó:

A koncepció egy lényegesen tisztult változat. Az ügy horderejére való tekintettel nem akar dönteni Magyarországi Németek Országos Önkormányzata helyett. A február 16-án megtartandó Közgyűlés majd megvitatja és mond rá valamit, hogy támogatja-e a koncepciót. Most itt annak van az ideje, hogy a közös álláspontot a  Közgyűlések által legitimálva lehessen képviselni vagy a Közgyűlések által készített javaslatokat lehessen még egy körben megvitatni.

 

Kifejti, hogy érzése szerint a felelősséget megint a kisebbségekre próbálják áttolni, ami ellen határozottan tiltakozik. Felemlíti, hogy 2005-ben a nehezen kiküzdött kisebbségi törvény módosítását, úgy szedték szét a Parlamentben, hogy mire a levegőből leért a földre, már nem ismertek rá. Megkérdi, hogy van-e garancia arra, hogy ha a kisebbségek kiállnak a koncepció mellett, akkor a politika ezt elfogadja, és e mentén készít egy törvényjavaslatot, amit aztán el is fogad. Úgy véli, hogy jelen esetben nincs ilyen garancia. Viszont innen kezdve a felelősséget, a konszenzuskényszert nem szabad a kisebbségi közösségekre áthárítani.

 

A pártoknak, a politikának igenis van felelőssége abban, hogy mondjon véleményt; mi az, amit fel tudnak vállalni, mi az amit ők alkotmányossági szempontból elfogadhatónak tartanak.

 

Dr. Kállai Ernő:

Egyetért Heinek Ottóval; de ahhoz, hogy a politika számon kérhető legyen, le kell tenniük azt a közös javaslatot, amelynek megvalósítását aztán majd számon lehet kérni. Már korábban is jelezte, szeretné elkerülni a 2005-ös fiaskót, amikor a politika gyakorlatilag a felismerhetetlenségig szétszedte a kisebbségi törvény módosítását. Ha az országgyűlési képviselet ügye eljut a törvényhozási szakba, akkor parlamenti felhatalmazást fog ahhoz kérni, hogy – egyeztetve a kisebbségek vezetőivel – az utolsó pillanatig nyomon követhesse a folyamatot. Kész arra,  hogy akár a plenáris ülésen vagy bárhol felszólaljon, ha  a kisebbségek érdekeit sértő szándékokat lát.

 

Emlékezteti Heinek Ottó elnök urat, hogy novemberben azért vették le a napirendről ugyanezt a koncepciót, hogy mindenkinek legyen ideje a Közgyűléseken megtárgyalni. Azt gondolja, hogy ezen már többszörösen túl kellene lenni.

 

Gémesi Ferenc:

Elismeri, hogy 2005-ben mindenki a törvény elfogadását követően szembesült azzal, hogy nyomaiban sem ezt gondolta a törvénymódosításról. Ez a politika felelőssége. Nem hiszi, hogy a felelősséget át akarnák tolni a kisebbségekre, de az igaz, hogy csak úgy lehet elindulni, ha egyetértés van a kisebbségek oldalán. Ha nincs, akkor a politikának azzal kell szembesülni, hogy neki kell meghatároznia a szempontokat.

 

Kolompár Orbán:

Úgy véli, hogy az alapkoncepció mind a 13 elnök számára elfogadható; egyes szabályok finomítására, konkretizálására minden tekintetben szükség van.

 

2005-ben a Közgyűlési felhatalmazással jóváhagyott törvényjavaslat helyett más került a Parlament elé. A parlamenti pártok a felelősséget mégis az országos önkormányzatok elnökeire hárították.

 

Felveti a delegálás kérdését, mivel sem a koncepcióban, de a Közjogi Munkacsoport anyagában sem látja, hogy mi a lehetősége a több mandátum megszerzésének. Ha ezt nem dolgozzák ki részletesen, akkor nincs értelme névjegyzék készítésének. Nem lehet csak az 1000 szavazatra fókuszálni, mivel a végén minden közösség egy képviselőt küldhet majd a Parlamentbe.

 

Fontosnak tartja továbbá, hogy ez a koncepció adja meg a névjegyzék készítésének a szabályait, mert 2005-ben egy olyan névjegyzék-szabályozás került elfogadásra, ami mögött nem állt ott a kisebbségek álláspontja, ezért a jegyzők nagyon sok helyen tehették azt, amit tettek.

 

Dr. Kállai Ernő:

Van néhány olyan kérdés, amit már részletesen megtárgyalt a Kerekasztal, és nem szeretne visszatérni oda. Azzal kezdték augusztusban és szeptemberben, hogy a kisebbségek választásokat akarnak. A delegálást azért is el kell felejteni, mert az Alkotmánybíróság kizárta ennek az alkotmányos lehetőségét. Hogy kinek, hány képviselője lesz a Parlamentben, az a koncepció értelmében azon fog múlni, hogy a kisebbségek milyen politikai aktivitást tudnak majd kifejteni a saját közösségükön belül. Ha egy közösség nem tud kifejteni hatékony politikai aktivitást, akkor lehet, hogy egy képviselője sem lesz a Parlamentben. Lehet, hogy a roma közösségnek nagy aktivitás esetén három képviselője lesz a Parlamentben. Az biztosan nem elfogadható, hogy 5000 szavazatonként kapjanak a kisebbségek parlamenti mandátumokat. Az 1000 fő, ahol meghúzták határt arra szolgál, hogy esélyt adjanak arra, hogy minden közösség számára megnyíljon a parlamenti képviselet lehetősége. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül és biztosan mandátumhoz jutnak. Ha nem tudnak még 1000 főt sem mozgósítani egy adott kisebbségi közösségben, akkor ne legyen parlamenti képviseletük.

 

A koncepció legitimitásának megerősítése érdekében ismételten felteszi a kérdést – bár a Kerekasztal egyszer már elfogadta decemberben –, hogy elfogadható-e mindenki számára a közösen kidolgozott koncepció, valamint azt adják-e az államtitkár úrnak, hogy a további tárgyalások után a részletszabályok kidolgozásra kerüljenek. Csak ezután lehet arról is beszélni, hogy hogyan és milyen fázisokban jusson vissza a törvény-tervezet a Kerekasztal elé a különböző koncepcionális és szöveges részek megvitatása céljából. Annak megelőzése érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg a 2005-ös eset, nagyon határozottan szeretné számon kérni a politikát. Ha a kisebbségi közösségek elfogadtak egy közösen kimunkált koncepciót, akkor a politikának az a kötelessége, hogy tisztességesen bánjon bele.

 

Molnárné-Sagun Zdzislawa:

Elmondja, hogy a lengyel közösség januári Közgyűlése nem fogadta el a névjegyzéket.

 

Dr. Kállai Ernő:

Véleménye szerint, ha nem lesz névjegyzék, akkor valószínűleg a lengyel közösségnek  nem lesz parlamenti képviselője, mert akkor nem biztosítható az ezer fős kedvezmény. Munkatársaival végigelemezték a névjegyzékkel kapcsolatos kérdéseket, és arra jutottak, hogy annak hiányában alkotmányos keretek között kedvezményként maximum az 5%-os küszöb eltörlése adható. Ez esetben kb. 50000 szavazattól lesz mandátuma egy közösségnek.

 

Kanakisz Lefterisz:

Megkérdezi, hogy van-e hajlandóság, támogatja-e valaki a kormány részéről ezt a koncepciót? Nem hallotta itt az államtitkár úrtól egyértelműen, hogy támogatják az elképzelést. Egyértelműen szeretné hallani, hogy igen, érdemes-e nekikezdeni, és folytatni, mert ha nincsen támogatás, akkor semmi értelme az egésznek.

 

Dr. Kállai Ernő:

A kormány előtt még nem lehetett a koncepció. De attól a pillanattól, hogy a közös koncepciót átadják az államtitkárnak, ez a kormány felelőssége. Ha a kormány visszautasítja, akkor nem valószínű, hogy a közvélemény ezt pozitívan fogja fogadni. Egységes álláspont esetén sem biztos, hogy a kormány sarokba szorítható, de inkább rá lehet venni arra, hogy komolyan vegye a kisebbségeket.

 

Gémesi Ferenc:

A biztos úr megválasztásakor kiderült, mind a biztos úr, személyesen ő is, de mások is, megelégelték, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete politikai értelemben állandóan nyitott kérdésként van napirenden.

 

Biztosította a kisebbségeket, ha koncepciójukat átadják a MeH-nek, nem kell félniük attól hogy asztalfiókba kerül. A folyamat további részleteiben, hogy mikor ki kapcsolódik be az egyeztetési folyamatba, hol vannak a mérőpontok, melyek a visszacsatolás módjai, mikor kell a döntési folyamatban a kisebbségek véleményét ismételten kikérni, meg kell állapodni.

 

Az alapkérdést illetően elmondja, hogy a kormány foglalkozni kíván a kisebbségek parlamenti képviseletével, csak azt várja, hogy a kisebbségeknek legyen egy közös elképzelése, amiből kiindul.

 

Dr. Kállai Ernő:

A jövőre nézve elvárja a kormánytól, hogy naprakész tájékoztatást adjon, a közigazgatási és a politikai egyeztetési folyamatról.  Ha úgy látja, hogy nem úgy haladnak a dolgok, ahogy kellene, akkor a tisztségéből fakadó lépéseket meg fogja tenni.

 

Miután a jelenlévő országos kisebbségi önkormányzatok elnökei nem tettek ellenvetést, kimondta, hogy a II. Kisebbségi Kerekasztal ezt a közösen kimunkált koncepciót tekinti a kiinduló pontnak, és kérik a Kormányt, hogy foglaljon állást ebben a kérdésben.

 

A koncepciót átadja az államtitkár úrnak, és kéri, hogy naprakészen tájékoztasson a következő fejleményekről, és közösen dolgozzanak ki olyan eljárásmenetet, ami mindenki számára átlátható.

 

Azt is kéri, hogy tekintsék partnernek a II. Kisebbségi Kerekasztalt, amelyet a 13 országos kisebbség legitim vezetői alakítottak. Ez a tárgyaló grémium minden fázisában szeretné figyelemmel követni az eseményeket, és minden lépésre reagálni kíván. A Kerekasztal nagyon erős kontrollt szeretne gyakorolni, mert ez a kisebbségi közösségek érdeke. Ettől a pillanattól kezdve, hogy elfogadták és átadták a koncepciót, a kormány, illetve az egész politikai szféra felelőssége, hogy állást foglaljon. Abban a pillanatban azonban, amikor azt észlelik, hogy nem olyan irányt vesznek az ügyek, mint ahogy a kisebbségi közösségek ezt szeretnék, természetesen meg fogják tenni a szükséges lépéseket.

 

Ismételten köszönetét fejezi ki az önkormányzatok elnökeinek, hogy az első lépést sikerült megtenni. Úgy véli, hogy ezek után a Közjogi Munkacsoport munkája is át fog strukturálódni. Most már a koncepció alapján fogják a feladatokat végezni.

 

Biztosítja a Kerekasztal résztvevőit, hogy minden egyes alkalommal beszámol majd az érdemi fejleményekről, és megvitatják azokat.

 

Reméli, hogy ez a lépés megteremti az ötpárti egyeztetés lehetőségét. Mivel személyesen tárgyalt mind az öt pártelnökkel és frakcióvezetővel, úgy látja, hogy megvan az elkötelezettség bennük.

 

A jövőre nézve hamarosan munkatervet készítenek, amelyben a Kisebbségi Kerekasztal éves munkájára tesz javaslatot. Nagyon örül, hogy a Kerekasztal megtette ezt a lépést, és lezárta a koncepció kérdését, mivel nagyon sok olyan ügy van, amivel még foglalkozniuk kell. Példaként említi a választási rendszer különböző hiányosságait, az oktatással, a kisebbségi törvénnyel, a médiával kapcsolatos rendezésre váró kérdéseket.

 

Végezetül megköszöni az államtitkár úrnak, és a munkatársainak, hogy részvételükkel megtisztelték a Kerekasztal ülését.

 

 

Az emlékeztetőt készítette:

 

Dr. Bindorffer Györgyi

Némethné Takács Margit

 

Jóváhagyta:

 

 

 Dr. Kállai Ernő