iktatószám: 2589/2008.
Egy kelet-magyarországi településen élő család – az Esélyek Háza Irodáján keresztül – panasszal fordult Hivatalomhoz lakásproblémájuk, illetve gyermekeik családból történő kiemelése miatt. Segítséget és támogatást kért ahhoz, hogy újra saját otthonukban nevelhessék hat gyermeküket.
A panaszos levelében leírta, hogy „hiszékenységük”, tudatlanságuk következtében elveszítették a lakásukat. A Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat munkatársai ugyan megpróbálták anyaszállón elhelyezni a panaszost hat kiskorú gyermekével, de szabad férőhely és egyéb lakhatási feltétel hiányában a gyermekeket 2007. február 27-én kiemelték a családból. A legnagyobb és a legkisebb gyermeket végül családba-fogadással a panaszos anyósánál helyezték el, aki a beadványozót és férjét is befogadta másfél szobás lakásába. A családból a többi négy gyermek nevelőszülőhöz került. A négy testvér jelenleg két – ugyanabban az utcában élő – nevelőszülő családjában nevelkedik.
A panasz tisztázása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 17. § (1) bekezdése alapján vizsgálatot indítottam, ennek keretében megkerestem az érintett Nagyközség jegyzőjét, mint gyámhatóságot, a Városi Gyámhivatal vezetőjét, és a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét.
A család helyzete
A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője szerint a család igen szerény körülmények között élt, de korábban nem merült fel olyan probléma, amely miatt szükséges lett volna gyermekvédelmi intézkedés megtétele. „Nem kértek gyakran segítséget” a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattól, és „a jelzőrendszer tagjai sem éltek jelzéssel” az intézmény felé. „A gyermekek értelmesek, és viszonylag jó tanulók voltak,” csak az egyik gyermek viselkedésével voltak kisebb nehézségek, írta a Szolgálat vezetője válaszlevelében.
A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat 2006. év végén már – válaszlevelében megfogalmazottak szerint – „sejtette” a család lakhatási problémáit, ezért felkeresték a családot, ekkor azonban a szülők még tagadták az „uzsorások” zaklatását. 2007 januárjában jelent meg az édesanya a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál, segítségüket kérte lakhatási problémájuk megoldása érdekében. A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője szerint a panaszos azt is mondta: „kétségbe van esve, most azonnal vigyük el a gyermekeket intézetbe, hiszen nem akarja, hogy a gyermekek szeme láttára rakják ki őket az uzsorások az utcára”. Ekkor a Szolgálat munkatársa azt tanácsolta, hogy tegyenek feljelentést a rendőrségen. Utólag kiderült, hogy a szülők aláírtak egy teljesen szabályszerű adásvételi szerződést, mely arról szólt, hogy a lakást hivatalosan eladták.
2007 februárjában a családgondozó – feljegyzése szerint – 9 anyaotthonnal vette fel telefonon a kapcsolatot az anya és a gyermekei elhelyezése érdekében. A megküldött dokumentumok között azonban csak egyetlen levelet találtunk, melyben – egy közeli település intézményéhez fordulva – írásban is kérvényezték a család anyaotthoni elhelyezését. (Indokolásuk szerint a többi, telefonon megkeresett otthonban nem volt férőhely.)
A anyaotthon olyan ígéretet tett, hogy 2-3 héten belül esetleg el tudná helyezni a családot, „ez az idő már túl hosszúnak bizonyult, mivel a család addig nem tudott hová menni.” 2007. február 21-én volt egy esetmegbeszélő ülés a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Irodájában, az arról készült feljegyzés is azt erősítette meg, hogy a helyi gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szakemberek nem láttak megoldást a család lakhatási problémájának rendezésére.
A gyermekeket érintő gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézkedések
2007. február 27-én kelt 657/2007. számú határozattal a Nagyközség jegyzője, mint gyámhatóság a gyermekek közül öt kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezéséről döntött. (Ezt megelőzően 2007 februárjában védelembe vételi eljárás indult a hat gyermek ügyében.)
A legnagyobb fiút a nagymama fogadta családjába. Egy 2008. március 1-jén készült jegyzőkönyv szerint a legkisebb kislány nem evett és folyamatosan sírt az édesanyja után a gyermekotthonban. Mindezekre figyelemmel a nagymama vállalta a kislány családba fogadását is, így 2008. március 2-tól nála helyezték el a gyermeket. (A két gyermeket a családba fogadást követően védelembe vették, ami jelenleg is fennáll.) A lakásukat elvesztő szülők szintén a nagymamához költöztek.
Az öt gyermeket először a Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Központ Befogadó és Gyermekotthonába helyezték el, majd 2007. március 09-én – a családba fogadott kislányon kívül – a négy gyermek nevelőszülőhöz került. Tekintettel arra, hogy a gyermekek a nevelőszülő családjába nem tudtak beilleszkedni, a nevelőszülő a gyermekek új elhelyezését kérte. Ezt követően visszafogadták őket a Befogadó és Gyermekotthonba. Áprilisban a négy gyermek újra nevelőszülőhöz került, de a testvérek ebbe a családba sem tudtak beilleszkedni. Mindezek miatt 2007 májusában a gyermekeket „kettesével” egy-egy új nevelőszülőnél helyezték el, azt remélve, hogy „a kiskorúak megnyugszanak, magatartásuk pozitív irányba változik”. A Városi Gyámhivatal a GYH.7125-11/2007. számú, 2007. március 26-án kelt határozatával a négy gyermek átmeneti nevelésbe vételét rendelte el.
A családgondozó szerint a szülők folyamatosan tartják (telefonon és postai úton) a kapcsolatot a gyermekekkel, rendszeresen látogatják őket, sőt nyáron haza is vihették a kiskorúakat.
III. Összegzés, következtetések
Vizsgálatom célja az volt, hogy az érintett hatóságok, gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szervek tevékenységét, eljárását áttekintve megállapítsam, történt-e diszkrimináció az ügyben, illetve a családdal kapcsolatos intézkedések során a gyermekek alkotmányos jogai sérültek-e.
A beküldött dokumentumokat áttekintve nem állapítható meg, hogy a gyermekjóléti- és gyermekvédelmi eljárások során a roma származásuk miatt hátrányos megkülönböztetés érte volna a gyermekeket vagy a szülőket. A gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szervek, hatóságok intézkedéseivel kapcsolatban azonban megállapítható, hogy azok megsértették az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített, a gyermekek jogaira vonatkozó rendelkezést, mely szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
1) Jogszerűen emelték-e ki a gyermekeket a családból?
A panasz alapján azt vizsgáltuk, hogy a családból miért emelték ki a gyermekeket. Felmerült annak a gyanúja, hogy erre a család lakhatási problémái miatt, tehát kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt került sor.
A megküldött dokumentumok egyértelműen igazolták ezt a feltevést. A Nagyközség Jegyzője 2007. február 27-én kelt, 657/2007. számú, a kiskorúak ideiglenes hatályú elhelyezésére vonatkozó határozatának indokolásában kizárólag anyagi problémákra utal. „A család lakhatása mára megoldhatatlanná vált, mivel az általuk igénybe vett uzsorapénz olyan mértékben felhalmozódott, hogy a család lakása adásvételi szerződés keretében, a tartozás fejében más tulajdonába került…A mértéktelenül felhalmozódott és azóta is folyamatosan igénybe vett uzsora a család mindennapi megélhetését is veszélyezteti…. Gondot jelent az élelmezés, a tüzelő, illetve a …. gyermek gyógyszereinek biztosítása.”
A Városi Gyámhivatal ügyintézője a gyermekek gondozási helyének megváltoztatására vonatkozó 2007. március 9-én kelt, GYH. 7125-5/2007. számú határozatának indokolásában is úgy fogalmazott, hogy a Nagyközség Jegyzőjének a családban élő kiskorúak ideiglenes elhelyezéséről azért kellett gondoskodnia, mert a szülők a szociálpolitikai kedvezménnyel épült lakást „uzsorapénz” fejében eladták és így a lakást el kellett hagyniuk.
A magyar gyermekvédelmi rendszer – figyelemmel a gyermekek mindenek felett álló érdekeire – a család-közeli megoldásokat részesíti előnyben. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) rögzíti, hogy a gyermek alapjoga saját családjában való nevelkedése. A Gyvt. 6. § (1) bekezdése szerint a gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.
A gyermekek esetében a 2007. február 27-én kelt, azonnali hatályú, ideiglenes elhelyezésükre vonatkozó jegyzői gyámhatóság határozata egyértelműen sértette a gyermeki jogokat.
A Gyvt. egyik fő alapelvének tekinthető ugyanis, hogy gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem lehet családjától elválasztani. [1] Ebben az esetben pedig, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapítható, hogy a gyermekek kizárólag anyagi okból kerültek be a szakellátásba.
A Gyvt. 72. § (1) bekezdése értelmében, ha a gyermek felügyelet nélkül marad vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges, a települési önkormányzat jegyzője, a gyámhivatal, valamint a határőrség, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága (a továbbiakban: beutaló szerv) a gyermeket ideiglenesen:
a) a nevelésére alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél, más hozzátartozónál, illetve személynél, vagy ha erre nincs lehetőség,
b) a legközelebbi ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek ellátását is biztosító nevelőszülőnél, vagy ha erre nincs lehetőség - az ideiglenes hatályú elhelyezés biztosítására is kijelölt - gyermekotthonban helyezi el, és erről haladéktalanul értesíti az illetékes gyámhivatalt, illetve a külföldi állampolgárságú gyermek esetében Budapest Főváros V. Kerület Gyámhivatalát.
Az ideiglenes hatályú elhelyezést megalapozó súlyos veszélyeztetettség a megküldött dokumentumok alapján az érintett család ügyében nem állapítható meg.
A válaszlevelekben a gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szervek többször és többféle módon is negatívan minősítik a családot. A jegyző azt írja, hogy „sajnos a gyermekek után járó támogatások jobban hiányoznak a családnak, mint a gyermekek”. A Városi Gyámhivatal ügyintézője a következőképpen jellemezte a családot: „követelőző magatartásúak, úgy viselkednek, mintha a gyermekjóléti szolgálatnak vagy a hatóságnak lenne kötelessége hibáikat helyrehozni.”. ”A gyermekek magatartása és hozzáállása is hasonló szüleikéhez, így a sorozatos problémák miatt a négy gyermeket együtt nem vállalta a nevelőszülő, így született ez a megoldás, hogy egy településen egy utcában, de külön nevelőszülőnél lettek elhelyezve a kiskorúak.” A szülők felelősek a kialakult helyzetért. Munkahelyet kellene keresnie a szülőknek. „Az apa ígérgeti, hogy megy, és keres munkát magának, de ez még idáig nem valósult meg.” Később ennek az állításnak ellentmondva azt írja az ügyintéző, hogy az apa jelenleg dolgozik, „mivel a Polgármesteri Hivatal a közhasznú program keretében egy pár hónapra behívta.”
A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat szerint: „felmerült annak a gyanúja, hogy a gyermekeket anyagi okok miatt emeltük ki a családból ezt úgy gondoljuk elsősorban a szülők felelőtlen életmódjával és ebből eredően a kiskorúak veszélyeztetésével magyarázható.”
A rendelkezésre álló dokumentumok alapján arra következtethetünk, hogy a fentiekben ismertetett „szigorú” véleményekkel az érintett szervek intézkedésük jogosságát kívánták alátámasztani. Vélhetőleg azért „támadtak”, mert tisztában voltak azzal, hogy döntésük ellentmondásos.
Nem vitatható a szülők felelőssége súlyos anyagi helyzetük és lakhatási problémájuk kialakulásában. Ezt egyébként a szülők is elismerték. Sajnos az uzsorakamatos kölcsönt is azért vették fel, mert rossz anyagi körülmények között éltek, és kiszolgáltatott helyzetükben nem tudtak mást igénybe venni. A család esetében, „hibás és felelőtlen” döntéseik ellenére is, a megküldött dokumentumok szerint a kiskorúak kizárólag anyagi okból veszélyeztetettek.
Mindezekre tekintettel szakmailag vitatható, hogy mi indokolta a gyermekek szakellátásba való áthelyezését. Több ombudsmani vizsgálatban is tapasztaltuk a jegyzői gyámhatóság, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, valamint a gyámhivatal azon gyakorlatát, mely szerint a tartósan veszélyeztetett gyermekek gondjainak kezelését az alapellátásból a szakellátásba helyezik át. Ebben az esetben az lehetett a céljuk, hogy „megszabaduljanak” az alapellátás keretében nehezen megoldható lakhatási és/vagy uzsorakamat miatti problémáktól, amelyek a családok kiszolgáltatottságát és kirekesztettségét tovább mélyítik. Az ideiglenes hatályú beutalással, a szakellátás igénybevételével a helyi önkormányzatok és intézményeik önmagukat tehermentesítik. Kétségtelen tény az is, hogy a jelzett szervek kevés tényleges, a probléma kezelésére alkalmas eszközzel rendelkeznek, ez azonban nem indokolhatja egy olyan döntés meghozatalát, amely négy gyermek sorsát véglegesen meghatározhatja, és amely a jelenleg hatályos Gyvt. rendelkezéseit sérti.
2) Milyen más módon lehetett volna intézkedni a gyermekek érdekében?
A megküldött dokumentumokból az derül ki, hogy a négy gyermekeket nagyon megviselte családjukból történő kiemelésük. Közülük a legidősebb gyermek olyan agresszíven viselkedett az első nevelőszülőnél, hogy a négy gyermek visszakerült a Befogadó- és Gyermekotthonba. Felmerült annak a lehetősége is, hogy ezt a gyermeket is a nagyszülőnél helyezik el, de végül elvetették az elképzelést arra hivatkozva, hogy „a három gyermeket érzelmileg nagyon megviselné, hogy ők nem kerülhetnek haza a nagyszülőhöz”.
A Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Központja Szakértői Bizottsága szakértői véleménye szerint: „Sem értelmi fejlettségük, sem személyiség-, illetve emocionális állapotuk nem indokolja családból történő kiemelésüket.”
A testvérek egymáshoz, szüleikhez, valamint a családba fogadással nevelkedő testvéreikhez érzelmileg erősen kötődnek, ezért a család lakóhelyével azonos gondozási helyen javasolták a testvérek gyermekotthoni elhelyezését.
Az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatakor a gyámhivatalnak lehetősége lett volna az alapellátás keretébe visszahelyezni a gyermekeket. Gyvt. 77. § (1) bekezdése szerint a gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe veszi, ha a gyermek fejlődését a családi környezete veszélyezteti, és veszélyeztetettségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal, valamint a védelembe vétellel nem lehetett megszüntetni, illetve attól eredmény nem várható, továbbá, ha a gyermek megfelelő gondozása a családján belül nem biztosítható.
A Gyvt. 15. (2) bekezdése a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások között említi a gyermekek átmeneti gondozását. Ez azokat az ellátásokat foglalja magába, amelyek a szülő egészségének, életvitelének, illetve egyéb, a gyermeke ellátását akadályozó problémájának idejére biztosítják a gyermeknek a lakhatását és a teljes körű ellátását helyettes szülőnél, gyermekek átmeneti otthonában, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában.
A Gyvt. arra kötelezi a települési önkormányzatokat, hogy a 20 ezernél nagyobb lélekszámú településen gyermekek átmeneti otthonát, a 30 ezernél nagyobb lélekszámú településen családok átmeneti otthonát működtessenek. Az ennél kisebb települések helyettes szülő foglalkoztatásával, vagy nagyobb településsel kötött ellátási szerződés útján biztosíthatják az átmeneti gondozást.
Ebben az ügyben egyetlen utalás sincs arra, hogy a gyermekek anyagi veszélyeztetettségét átmeneti gondozásukkal (családok átmeneti otthonában, gyermekek átmeneti otthonában vagy helyettes szülőnél történő elhelyezésükkel) az alapellátás keretében kívánták volna megoldani. A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat kizárólag az anyaotthoni elhelyezéssel próbálkozott. Vélhetően az édesanya – aki kétségbeesésében a gyermekei intézeti elhelyezését kérte – nem ismerte az alapellátás különböző formáit, a gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szervek „tétlensége”, szakmai mulasztása azonban megmagyarázhatatlan.
Az érintett szerveknek a gyermekek anyagi veszélyeztetettségét az alapellátás keretében kellett volna kezelniük. A gyerekek családból történő kiemelése és átmeneti nevelésbe vétele sértette a gyermekek jogait. A szülők vélhetőleg kiszolgáltatott, tehetetlen helyzetükben nem akartak fellebbezni a gyámhivatal határozata ellen.
A legfontosabb kérdés jelenleg az, milyen eszközökkel lehetne javítani a szülők lakhatási és megélhetési helyzetén, hogy a gyermekek – az anyagi okokra visszavezethető veszélyeztetettségüket megszüntetve – visszakerülhessenek a vér szerinti családjukba. Fontos a szülők motiválása a folyamatos munkavégzésre, de külső segítség nélkül nem tudják megoldani lakhatási problémájukat. (Hivatalom munkatársát pozitív változásról tájékoztatta a nagymama, a szülők szeptember elejétől bejelentett munkát vállaltak egy másik településen.) Példa értékű módon próbált segíteni az Esélyek Háza Iroda a család lakásgondjainak orvoslásában. Erőfeszítéseik egyelőre nem jártak eredménnyel, de meggyőződésem, hogy a Nagyközség Önkormányzatának, jegyzőjének és intézményeinek összefogásával rendezhető a család lakásproblémája, mely biztosítaná a gyermekek saját családi környezetben történő nevelkedését.
IV. Javaslatok
1. Az Alkotmányban és a Gyvt-ben szabályozott gyermeki jogok további sérelmének megelőzése érdekében, azaz, hogy az anyagi veszélyeztetettség miatt kiemelt gyermekek visszakerülhessenek saját, vér szerinti családjukba
az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján azzal a
k e z d e m é n y e z é s s e l
fordulok a Nagyközség képviselő-testületéhez, hogy:
2. A gyermeki jogok sérelmének megszüntetése érdekében az Obtv. 20.§-a alapján azzal az
a j á n l á s s a l
fordulok a Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala vezetőjéhez, hogy szakmai irányítási és felügyeleti jogkörében eljárva:
· tekintse át a gyermekek ügyében született gyermekvédelmi döntéseket és vizsgálja meg, hogy hogyan lehetne a gyermekeket, mindenek felett álló érdekeikre figyelemmel – átmeneti nevelésbe vételüket megszüntetve – saját, vér szerinti családjukba visszahelyezni;
· kísérje figyelemmel, hogy a család – a gyermekek családba történő visszahelyezése érdekében – a települési önkormányzattól és intézményeitől az átmeneti nevelésbe vétel okának elhárításához, azaz az anyagi veszélyeztetettség megszüntetéshez, a lakhatási körülmények rendezéséhez, majd esetlegesen a gyermekek családba történő visszailleszkedéséhez megfelelő támogatást kapjon;
· vizsgálja meg és mérje fel, hogy fordultak-e elő olyan esetek a régióban, amikor kizárólag anyagi veszélyeztetettség miatt kerültek gyermekek szakellátásba, ha igen, tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermekvédelmi szervek ilyen jellegű, jogsértő döntései megszüntethetők legyenek.
Budapest, 2008. október 7.
Tisztelettel:
Dr. Kállai Ernő
iktatószám: 2589/2008.
Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Tisztelt Miniszter Asszony!
Tájékoztatom, hogy vizsgálatot folytattam egy kelet-magyarországi család gyermekeinek családból történő kiemelésével kapcsolatban. A jelentésemben kezdeményezésemmel fordultam a Nagyközség képviselő-testületéhez és ajánlással a Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala vezetőjéhez. (Mellékelten megküldöm a gyermekek családból történő kiemelésével kapcsolatban folytatott vizsgálatról készült jelentésemet./1.melléklet/)
A jelentésben megállapítottam, hogy a gyermekek azonnali hatályú, ideiglenes elhelyezésére vonatkozó jegyzői gyámhatóság határozata egyértelműen sértette a gyermeki jogokat. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) egyik alapelve ugyanis, hogy gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem lehet családjától elválasztani. Ebben az esetben pedig – a rendelkezésre álló dokumentumokat elemezve – az állapítható meg, hogy a gyermekek kizárólag anyagi okból kerültek be a szakellátásba.
A szülők uzsorakamatos kölcsönt vettek fel, melynek következtében elveszítették a lakásukat. A kölcsön felvételére azért került sor, mert a család rossz anyagi körülmények között élt, és kiszolgáltatott helyzetükben nem tudtak más megoldást találni. Mondható, hogy a szülők hibás döntést hoztak anyagi helyzetük átmeneti javítása érdekében, de a megküldött dokumentumok alapján tény, hogy a gyermekeket megfelelően, szeretetben nevelték és gondozták. A kiskorúak tehát kizárólag anyagi okból váltak veszélyeztetetté.
A Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Központja Szakértői Bizottsága szakértői véleménye szerint: „Sem értelmi fejlettségük, sem személyiség-, illetve emocionális állapotuk nem indokolja családból történő kiemelésüket.”
A hivatalvezető asszony álláspontja szerint „mind a jegyző, mind a városi gyámhivatal eljárása jogszabályszerű, az átmeneti nevelésbe vétel indokolt volt, olyan anyagi vagy eljárásjogi hiba nem történt, ami az ügyet érdemben befolyásolta volna, ezért felügyeleti intézkedés megtétele nem indokolt”. (Mellékelten megküldöm a Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala vezetőjének válaszlevelét./2. melléklet/)
A Nagyközség polgármestere a jelentést „támadásként” élte meg. Néhol szinte már cinikus hangú levelében tényként közli, hogy „ahogyan a testület véleménye is tükrözi, konkrét lakhatási segítséget … nem tud nyújtani a … családnak.”Az anyagi ok megjelölés azonban véleménye szerint is igen tág jelentéssel bír.(Mellékelten megküldöm a Nagyközség Polgármesterének válaszlevelét is. /3.melléklet/
Megítélésem szerint a konkrét üggyel kapcsolatos eltérő álláspontok a Gyvt. anyagi veszélyeztetettségre és az ideiglenes hatályú elhelyezést megalapozó súlyos veszélyeztetettségre vonatkozó fogalmak eltérő értelmezéséből következnek. Ez pedig szabályozási problémát is felvet.
Jelentésemben leírtam, hogy az ügyben egyetlen utalás sem volt arra, hogy a gyermekek anyagi veszélyeztetettségét az alapellátás keretében átmeneti gondozással (családok átmeneti otthonában, gyermekek átmeneti otthonában vagy helyettes szülőnél történő elhelyezésükkel) kívánták volna megoldani, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat kizárólag az anyaotthoni elhelyezéssel próbálkozott. Ez utóbbi mondatot nem tartotta tényszerűnek a hivatalvezető asszony, tudomása szerint családok átmeneti otthonába akarták elhelyezni a gyermekeket. A jelentésem elkészítése során a rendelkezésemre álló dokumentumokból dolgoztam. A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője a 2008. május 30-án kelt levelében és a családgondozó a 2007. február 21-én készült feljegyzésében kizárólag anyaotthonokról tesz említést. A jelzett leveleket mellékelem. /4. melléklet/
A polgármester válaszlevelében már valóban arról ír, hogy miután megkapták a jelentésemet, kezdeményezésem eredményeként valamennyi megyében található családok és gyermekek átmeneti otthonát megkeresték a család lakhatási problémájának megoldása érdekében, úgy tűnik, sikertelenül. (Az ügy lényege szempontjából egyébként mellékes körülmény, hogy hogyan nevezik azokat az intézményeket, ahová nem tudták sikeresen elhelyezni a családot.)
A polgármester hiányolta a helyszíni vizsgálatot az ügyben. Sajnos, a szülők csak 2008 áprilisában fordultak hivatalomhoz, több mint egy évvel a gyermekek családból történő kiemelését követően. Ebben az esetben az érintett hatóságok, gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szervek 2007-ben végzett tevékenységét, eljárását már csak a meglévő dokumentumok alapján vizsgálhattam meg.
Ennek érdekében kerestem meg a Nagyközség jegyzőjét, mint gyámhatóságot, a Városi Gyámhivatal vezetőjét, és a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét, és kértem tőlük részletes tájékoztatást, amit maradéktalanul teljesítettek.
Az előzőekben vázolt vitakérdések nem változtatnak az álláspontomon és az alapvető problémán sem.
A gyermekeket elszakították a családjuktól, és átkerültek a szakellátásba. Az érintett szerveknek a gyermekek anyagi veszélyeztetettségét az alapellátás keretében kellett volna kezelniük. A gyerekek családból történő kiemelése és átmeneti nevelésbe vétele sértette az alapvető jogaikat. S ez nem jelenti azt, hogy ne ismerném a helyi gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szervek eszköztelenségét, a helyi önkormányzatok, intézmények nehéz helyzetét, a jelzőrendszer működtetésének gondjait. Négy gyermek családjától való elszakítása azonban megtörtént, fontos lenne, hogy erről higgadt szakmai vita folyjon.
A konkrét ügy felvetette hasonló esetek esetleges előfordulásának a veszélyét is. A jelentésben ezért a Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala vezetőjét felkértem arra, vizsgálják meg és mérjék fel, hogy fordultak-e elő olyan esetek a régióban, amikor kizárólag anyagi veszélyeztetettség miatt kerültek gyermekek szakellátásba. A hivatalvezető megkereste a régióban működő városi gyámhivatalokat és a területi gyermekvédelmi szakszolgálatokat. Az adatszolgáltatások alapján megállapította, hogy kizárólag anyagi ok miatt nem kerültek gyermekek a szakellátásba. Megítélésem szerint a konkrét üggyel összefüggésben felmerült értelmezési nehézségek miatt e nemleges adat sem fogadható el szakmai aggályok nélkül.
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervhez kapcsolódó, a 2008-2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervről szóló 1105/2007. (XII.27.) Korm. határozat III/2. pontja is foglalkozik a gyermekek anyagi okból bekövetkező családtól való elválasztásával, kiemelt figyelemmel az önkényes lakásfoglalókkal szemben alkalmazott végrehajtási eljárások gyakorlatára.
A feladat megvalósításával kapcsolatban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Roma Integrációs Főosztálya szervezésében tartott 2008. november 25-i egyeztetésen is felmerült az igény az anyagi okból fennálló veszélyeztetettség fogalmának meghatározására, figyelemmel a végrehajtás során felmerült értelmezési problémákra.
Tekintettel arra, hogy tapasztalataink szerint anyagi okból, illetve azzal összefüggésben több roma gyermeket helyeznek át a szakellátásba, fontosnak tartjuk a jelzett rendelkezés értelmezési és a gyakorlatban történő alkalmazási problémáinak mielőbbi tisztázását.
Mindezekre figyelemmel az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 20. §-ban foglalt ajánlásként felkérem Miniszter Asszonyt, hogy:
A vizsgálatok eredményéről, a megtett és tervezett intézkedésekről kérem szíves tájékoztatását.
Szíves együttműködését köszönöm.
Budapest, 2008. december 19.
Tisztelettel:
Dr. Kállai Ernő
[1] A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 7. § (1) bekezdése szerint:
A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.