Cigány fiatalokból álló, serdülő korosztályú futballcsapat műfüves pályáról való eltiltása.

Romákat érintő panasz.

A beadványozó a cigány fiatalokból álló, serdülő korosztályú futballcsapat műfüves pályáról való eltiltása miatt — a csapat és az edző „feljelentését” tartalmilag idéző „jegyzőkönyvet” csatolva — nyújtott be elektronikus úton panaszt. E szerint az iskola igazgatója azért tiltotta meg a serdülőcsapat edzését a műfüves pályán, mert „Cigányok nem játszhatnak a műfüves pályán, ugyanis a városnak az a pálya 11 millió forintjában van, nem fogják a cigányok tönkre tenni.”

Felvettük a kapcsolatot a futballszakosztály-igazgatójával, akitől megtudtuk, hogy az igazgató eredetileg három gyereket nem akart a pályára engedni: azokat, akik az iskolából aznap „lógtak”, illetve egy lopással gyanúsítható gyereket.

Az iskolaigazgató nyilatkozata szerint a pályáról való eltiltásnak ennél több oka volt: egyes gyerekek váltócipőt nem vittek edzésre, illetve a csapat aznapi edzése nem is volt „bejelentve”. A csapat edzőjével folytatott vita során pedig a cigány/roma szót nem is használta, még az edző provokatív kérdésére („Azért, mert cigányokról van szó?”) sem. Arról is tájékoztatott, hogy a szakosztály-igazgató még az irodájában tartózkodott, amikor a panaszos — a neki tulajdonított mondatra hivatkozás nélkül — azt kérdezte, hogy „Akkor edzhet a csapat, vagy sem?”. Az igazgató azt is hangsúlyozta, hogy a serdülőcsapat a panaszolt eset előtt és azóta is többször használhatta a pályát, ami igazolja, hogy diszkrimináció nem történt.

A csapat edzőjét is megkerestük. Megerősítette, hogy az igazgató eredetileg három gyereket nem akart a pályára engedni. Elmondta azt is, hogy az iskola folyosóján indulatosan vitatkozott az intézményvezetővel, aminek a teljes csapat szem -, és fültanúja volt. A váltócipővel kapcsolatban határozottan azt állította, hogy az mindenkinél volt, az edzésidőpont megváltozása jelzésével kapcsolatban a sportcsarnok vezetője mulasztott, az ominózus mondatot pedig 19-en hallották, ő nem, mert az igazgatóval szemben állt. Arra már nem emlékezett pontosan, hogy az általa is aláírt jegyzőkönyv mit tartalmaz.

Mivel az edző utóbb a korábbi, jegyzőkönyvbeli „feljelentését” visszavonta, sőt, azzal ellentétes tartalommal az igazgató állításait alátámasztó  új nyilatkozatot tett, , bekértük a panasz alapjául szolgáló eredeti jegyzőkönyvet. A kézírással készült jegyzőkönyvben 20 valódinak látszó aláírás található, köztük az edzőé is.

A szavahihetőséget is érintő ellentmondó nyilatkozatok miatt a származás szerinti diszkrimináció nem volt bizonyítható.  

A nyilatkozatok közös tartalmi eleme alapján igazoltnak tekintettük viszont azt, hogy a műfüves pályára azért nem léphetett a csapat, mert az igazgató eredetileg az iskolán kívüli szabadidős tevékenység korlátozásával iskolai nevelési célokat kívánt elérni. Erre viszont nincs jogi lehetősége.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kotv.) 40. § (7) bekezdése szerint a házirend csak az iskola által szervezett, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó iskolán kívüli rendezvényeken való tiltott magatartást szabályozhatja. A nem intézményi szervezésű szabadidős tevékenységre a tanuló iskolai magatartása miatt büntető-kizáró-korlátozó jellegű kötelező szabályt a házirend nem tartalmazhat. Egy gyereket, akit iskolai lopáson értek, a tanóra rendjét zavarta, elégtelent kapott matematikából, stb. jogellenes eltiltani igazgatói hatalmi szóval a mozilátogatástól, a strand használatától, az futball-edzéseken való részvételtől, stb.. (Az iskolai farsangi rendezvénytől, az iskolai futóversenytől, sakkversenytől, az iskola által szervezett diszkótól, és más iskolai rendezvénytől viszont — szabályozott, korlátozott körben, motiváló célzattal — jogszerű lehet az eltiltás.)

A műfüves pálya az iskolához tartozik, erre tekintettel a pálya iskolai tevékenységi körön kívül eső használatának rendjét is szabályozhatja ugyan a házirend, de a használati rend szabályai értelemszerűen csak a tervszerű működtetést, illetve az objektum és a használók épségének megőrzését szolgálhatják, iskolai nevelési (adott esetben büntetési) célokat nem.

Nincs akadálya viszont annak, hogy a sportegyesület és az iskola közötti együttműködési megállapodás keretében szabályozva legyen egyes tanulók sporttevékenységének a sportegyesület általi, az iskola jelzésén alapuló korlátozása. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a korlátozás csak határozott időre szóló, konkrét cél elérését szolgáló, motiváló célzatú lehet, és kizárólag azon tanulókkal szemben alkalmazható, akik az iskolai tanulmányi kötelezettségeiknek nem, vagy nem megfelelő módon tesznek eleget és a korlátozástól érdemi változás remélhető. Az iskolaidőn kívüli sporttevékenység akadályozása minden más esetben nevelési célokat nem szolgáló, öncélú, értelmetlen hatalmaskodás.  

A sport nevelő hatásának mértéke ugyan személyenként más és más lehet, de kétségtelen, hogy nemcsak test-, de jellemformáló tevékenység is. Az iskola és a sportegyesület együttműködése — a nevelő hatások egyirányúsága esetén — a tanulók javát szolgálja, erre tekintettel, illetve a feltárt visszásság jövőbeni elkerülése érdekében, az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményeztük az igazgatónál, hogy a Kotv. 40. § (8) bekezdésében szabályozott eljárás szerint egészítse ki a házirendet a sportpálya használati rendjének szabályaival; illetve tegyen javaslatot a helyi sportegyesület elnökének olyan, kölcsönös információcserén alapuló együttműködési megállapodás megkötésére, amellyel a tanulók sportbeli és iskolai előmenetele egyaránt elősegíthető.

Kezdeményezéseinket az intézményvezető elfogadta.