Tájékoztatás kérése a magántanulói jogviszony létesítésével kapcsolatos jogi szabályozásról. A hozzánk forduló családgondozó nem közölte, hogy kérelme kisebbségi közösséghez tartozókat érint-e.

Az egyik több nemzetiségű településen működő családsegítő szolgálat vezetője arról érdeklődött, hogy a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szervezetnek mi a teendője a magántanulói jogviszony létesítésével kapcsolatosan, és ezt az eljárást pontosan milyen jogszabály rendezi. A kérdés alapja egy konkrét eset volt, amelyet ugyancsak megosztott velünk az ügyfél. A kérdéses helyzetben a szülő kérelmezte a magántanulói jogviszonyt, amit az iskola igazgatója határozatban engedélyezett is, majd csak ezt követően értesítette a véleményezési joggal rendelkező gyermekjóléti szolgálatot a kész tényekről.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kotv.) a gyermekjóléti szolgálat munkáját a nevelő és oktató munkához kapcsolódó, nem közoktatási tevékenységként értelmezi. [121. § (1) 25. pont] Ennek keretében segíti a nevelési-oktatási intézménynek a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatai ellátását, vagyis közreműködik a gyermekek és tanulók fejlődését veszélyeztető okok felderítésében, a közoktatási intézménnyel együtt törekszik a káros hatások megelőzésére, illetőleg ellensúlyozására, szükség esetén a gyermek, tanuló érdekében intézkedést kezdeményez. [Kotv. 41. § (6) bekezdés]

A gyermekjóléti szolgálat a szülő által kezdeményezett magántanulói jogviszony létesítése körében két feladatot lát el: jelzési és véleményadási kötelezettsége van. Értesítési kötelezettsége önálló. Minden olyan esetben, amikor megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét. A jegyző az értesítés alapján dönt arról, hogy a szülő magántanulói jogviszony létesítése iránti kérése teljesíthető-e. Véleményadási kötelezettsége járulékos, az iskola igazgatójának a felkérésére jön létre. Az igazgató ugyanis segítséget köteles igénybe venni annak eldöntéséhez, hogy a szülő által kezdeményezett magántanulói státusz a hátrányos helyzetű tanuló számára további hátrányt jelent-e. Az igazgató tehát belátása, meggyőződése alapján – a gyermekjóléti szolgálathoz és a gyámhatósághoz hasonlóan – önállóan kezdeményezheti a jegyző döntését a szülő kéréséről, ha a tanuló nem minősül hátrányos helyzetűnek, de ha igen, a gyermekjóléti szolgálat véleményét köteles kikérni. [Kotv. 7. § (1)-(2) bekezdés]

Hátrányos helyzetű tanuló az, akinek a családi körülményei, szociális helyzete miatti rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította. E csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint – a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek. [Kotv. 121. § (1) bekezdés 14. pont]

Álláspontunk szerint, ha a gyermekjóléti szolgálat önálló jelzési kötelezettsége – azaz „a több jog tartalmazza a kevesebbet is” jogértelmezési alapelv – alapján a hátrányos helyzetű tanuló magántanulóvá nyilvánításával kapcsolatban további hátrányok keletkezését vélelmezi, az igazgató a magántanulóvá nyilvánítás hatáskörét nem gyakorolhatja. Ilyen esetben a szülő kezdeményezte magántanulói jogviszonyról a jegyzőnek kell döntenie. A szülő gyermeke magántanulói státuszáról szóló bejelentését az iskola igazgatója három munkanapon belül megküldi a gyermekjóléti szolgálathoz véleményezésre. A gyermekjóléti szolgálat tíz munkanapon belül köteles megküldeni véleményét arról, hogy hátrányosnak látja-e a szülő által kezdeményezett magántanulói jogviszonyt az érintett tanulóra.  [11/1994. (VI.8.) MKM rendelet 23. § (1) bekezdés]

A konkrét esetben egyértelműen jogsértő, ezért semmis volt, hogy a hátrányos helyzetű tanuló magántanulóvá nyilvánítására a gyermekjóléti szolgálat előzetes véleményének kikérése nélkül került sor. Semmis lehetett az igazgatói hatáskörben meghozott döntés azon az alapon is, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét sérti a magántanulóvá nyilvánítás. A semmisség megállapítását bárki, határidő nélkül, törvényességi kérelem benyújtásával kezdeményezheti a közoktatási intézmény fenntartójánál. A fenntartó a kérelmet elutasíthatja, illetve a döntést jogszabálysértés vagy egyéni érdeksérelem esetén megváltoztathatja, vagy megsemmisítheti, és a nevelési-oktatási intézményt új döntés meghozatalára utasíthatja. [Kotv. 83. § (3) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a) pont, (5) bekezdés; 84. § (7)-(8) bekezdés]