A panasz büntetőeljárás keretében történő házkutatás és lefoglalás végrehajtásának törvényességével, a letartóztatási meghallgatásról szóló idézés kézbesítésének törvényességével, és a panaszos családjának a körzeti megbízott részéről történő „zaklatásával” kapcsolatos.

A panaszos roma származású.

Beadványában a panaszos sérelmezte a vele, illetve családjával szemben elrendelt házkutatás és lefoglalás végrehajtásának törvényességét. A házkutatást érintő sérelem alapja az volt, hogy a panaszos és a felesége tulajdonát képező gépjárművek az utcán parkoltak, amelyre szerintük nem terjed ki a házkutatásról szóló határozat. A sérelem tárgya volt a panaszos felesége és a kislánya mobiltelefonjának a lefoglalása, mert a panasz szerint ezeknek semmilyen összefüggésük a nyomozóhatóság által keresett tárgyakkal nem állapítható meg.

A panaszos sérelmezte annak a módját, ahogyan a rendőrség a tudomására hozta, hogy meg kell jelennie a bíróság előtt, hiszen sem személyesen, sem pedig telefonon nem közölték vele, hogy milyen ügyben és milyen minőségben kell megjelennie a bíróságon.

A panaszos az érintett rendőrkapitányság állományába tartozó, név szerint megjelölt körzeti megbízott „zaklató”, magatartását is sérelmezte. Állítása szerint a megnevezett rendőr a család tagjait – feltehetően roma származásuk miatt – intézkedései során rendszeresen hátrányos megkülönböztetésben részesíti.

Élve az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 18.§-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazással, tájékoztatást kértünk a városi kapitánytól a panaszossal szembeni büntetőeljárás adatairól, kértük egyúttal a házkutatást elrendelő határozat, illetve a házkutatásról készült jegyzőkönyv egy-egy másolati példányát. Abban az esetben, ha a panaszos, illetve jogi képviselője panaszt is előterjesztett, kértük ennek az eljárásnak a dokumentumait is. A rendőri „zaklatás” ügyében arra kértük a kapitányt, hogy a rendőrség belső vizsgálat keretében kísérelje meg tisztázni, hogy jogszerűek, illetve megalapozottak voltak-e a körzeti megbízottnak a panaszossal szembeni intézkedései.

A közterületen parkoló gépkocsik átkutatásának törvényességét illetően a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 149. §-ának (1) bekezdése adott iránymutatást: eszerint a házkutatás a ház, lakás, egyéb helyiség vagy azokhoz tartozó bekerített hely, továbbá az ott elhelyezett jármű átkutatása az eljárás eredményessége érdekében. Ebből következően a házkutatásról szóló határozat alapján – külön rendelkezés hiányában – nincs lehetőség a közterületen parkoló gépkocsi átkutatására. Miután a rendelkezésünkre álló adatok szerint a panaszos és a felesége tulajdonát képező gépjárművek az utcán parkoltak, az átkutatásukhoz külön határozatra lett volna szükség. Ennek a határozatnak a hiányában a közterületen lévő gépjárműveket érintő házkutatás álláspontom szerint nem minősíthető törvényesnek. A visszásság jövőbeli megelőzése érdekében az Obtv. 21. §-a alapján kezdeményeztük, hogy a rendőrkapitányság a büntetőeljárásokban a bizonyítékok beszerzése során maradéktalanul érvényesítse a törvényesség követelményét.

A házkutatás tárgyává tett és lefoglalt mobil-telefonok ügyében úgy értékeltük, hogy a panaszos felesége és a kislánya mobiltelefonjának lefoglalása törvényes volt. A Be. ugyanis megengedi, hogy a házkutatás olyan objektumokra is kiterjedjen, melyek tartalmáról az elrendelő hatóságnak nincs, vagy nincs pontos tudomása. A legtöbb esetben a hatóság csak annyit gyanít, hogy az adathordozón tárolt adatok elősegíthetik a nyomozás eredményességét, tehát azokat – ha nincs önkéntes átadás – kényszer útján is megszerezheti. A Be. ezért  kimondja, hogy a házkutatás a lakásban elhelyezett adathordozó átvizsgálására is kiterjed.

A letartóztatási idézés kézbesítésének törvényességét illetően a Be. szabályozásának lényege a következő: a nyomozási bíró határozza meg a letartóztatás kérdésében döntő ülés határnapját, és neki kell gondoskodnia – idézés útján – arról, hogy a gyanúsított a bíró előtt megjelenjen. Az idézés írásban, illetőleg más alkalmas módon vagy eszközzel – különösen távbeszélő, telefax, számítógép útján – történhet és tartalmaznia kell, hogy a megidézettnek hol, mikor, milyen minőségben kell megjelennie, az alapul szolgáló eljárási cselekmény várható időtartamát (órákban), továbbá a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést. Ehhez képest a vizsgálat megállapította, hogy mindössze egy jelentés készült arról, hogy a panaszost a rendőrök a lakásán szóban értesítették, hogy másnap 9 órakor jelenjen meg a városi bíróságon és vegye fel a kapcsolatot a nyomozási bíróval. A jelentés azt is tartalmazta, hogy panaszos a kiértesítést megértette, és közölte, hogy a közölt helyen és időben meg fog jelenni. Ugyanezen a napon feljegyzés készült meghatalmazott védőjének az értesítéséről is, mely tanúsítja, hogy a nyomozóhatóság telefonon értesítette a „meghallgatásról” a védőt, aki azt tudomásul vette és közölte, hogy – betegsége miatt – gondoskodni fog helyettesről.

A fentiek tükrében megállapítható, hogy a nyomozóhatóság több vonatkozásban sem tett eleget a szabályszerű idézés követelményének. Kétségtelen, hogy a Be. alkalmas módnak tekinti, ha az idézést annak kibocsátója – tehát a nyomozási bíró – a rendőrség útján foganatosítja. Mindez azonban jogállamban nem járhat az idézés kötelezően előírt információ-tartalmának sérelmével: márpedig az iratok tanúsága szerint a gyanúsított sem a megjelenés minőségét, sem a várható időtartamot, sem pedig a távolmaradás következményeit illetően nem kapott szabályszerű tájékoztatást. Ezek alapján a rendőrség eljárása alkalmas volt arra, hogy a jogbiztonsághoz való joggal összefüggő visszásságot okozzon. A visszásság jövőbeli megelőzése érdekében az Obtv. 21. §-a alapján kezdeményeztük, hogy a rendőrkapitányság a törvényesség követelményét maradéktalanul érvényesítve működjön közre az idézések kibocsátásában és kézbesítésében.

A körzeti megbízott etnikai motívumból fakadó „zaklató”, magatartását illetően álláspontunk a következőkben foglalható össze: Mintegy öt évre visszamenőleg kaptuk meg a rendőrség elektronikus iktatási rendszerének (Robotzsaru NEO) a panaszosra és a bepanaszoltra vonatkozó adatait. A megküldött nyilvántartási adatokból azonban mindössze az volt megállapítható, hogy a körzeti megbízott az utóbbi három évben két alkalommal hallgatta ki panaszost tanúként, egyéb őt érintő intézkedést vagy nyomozati cselekményt nem végzett. A fenti adatok nyilvánvalóvá tették, hogy ombudsmani eszközökkel nem állapítható meg a rendőri „zaklatás”, vagy más hivatali bűncselekmény gyanúja, ez azonban nem jelenti azt,  hogy ügyészségi nyomozás (majd bírósági eljárás) keretében ne lehetne tisztázni és megnyugtatóan elbírálni, hogy ténylegesen megvalósultak-e a büntető-feljelentésben állított cselekmények. A kapitányi válaszlevél csak részben ismerte el a kezdeményezések jogosságát.

A járművek átkutatása esetében – bár az elrendelés jogalapja tekintetében a vita fennmaradt közöttünk – a kapitányságvezető is egyetértett azzal, hogy „…új határozatot kellett volna hozni a gépkocsi átkutatása érdekében”.

Vita maradt fenn a rendőrséggel abban a kérdésben is, hogy a szabályszerű idézés hiányosságait vajon pótolja-e, ha a megidézett a kézbesítőtől érdeklődi meg, hogy milyen minőségben kell a hatóság előtt megjelennie. Álláspontunk szerint szó sem lehet ilyen gyakorlat törvényesítéséről. 

A fennmaradó vitás kérdések tisztázása, a visszásnak tekintett bűntető-eljárási gyakorlat jövőbeli megelőzése érdekében levélben fordultunk a megyei főkapitányhoz, kérve őt, hogy főkapitányi szinten, az eddigi gyakorlathoz képest gyakrabban és célzottabban (tehát a kényszerintézkedésekre fókuszálva) kerüljön sor az érintett kapitányság bűnügyi munkájának ellenőrzésére és értékelésére, valamint a hasznosítható tanulságoknak és tapasztalatoknak a bűnügyi állomány egésze számára történő megismertetésére.

A főkapitány a „javító szándékú” kritikai észrevételekkel egyetértett, és arról tájékoztatott, hogy a feltárt hiányosságok jövőbeli elkerülése érdekében intézkedett arra vonatkozóan, hogy a városi rendőrkapitányság bűnügyi munkája gyakoribb és célzottabb ellenőrzés alá kerüljön. Ígéretet tett arra is, hogy az ombudsman által leírt hasznosítható tapasztalatokat és értékeléseket a kapitányság bűnügyi állománya meg fogja ismerni.