Vízelvezető árok elhelyezésével és az emiatt kialakuló épületkárokkal kapcsolatos vita.

A panaszos roma származású.

A panaszos 1998-ban építette fel házát egy észak-magyarországi faluban, amellyel kapcsolatban valamennyi szükséges engedélyt beszerzett. Már az építkezéskor tudomása volt arról, hogy egy vízelvezető árok a háza mellett, azzal párhuzamosan fut, azonban csak nemrégen értesült arról, hogy az az ő telkén helyezkedik el. Tekintettel arra, hogy a csatorna miatt lakóháza állapota folyamatosan romlott, így használati díj megfizetését kérte az önkormányzattól, amelyből a helyreállítás költségeit fedezte volna. Beadványát 2010 márciusában nyújtotta be, majd áprilisban megismételte, csak ez után tartottak helyszíni szemlét nála a jegyző munkatársai. Az eltelt fél évben azonban érdemi lépés nem történt az ügyben, ellenszolgáltatást nem ítéltek meg számára, az árok nyomvonalát nem tisztázták és azt nem helyezték át. A panaszos tudomása szerint egy helybeli férfi hasonló helyzetben anyagi támogatást kapott, így úgy érezte, hogy az eljárás roma származásának tudható be.

A helyzet alaposabb megismerése érdekében tájékoztatást kértük a polgármestertől arról, hogy megtörtént-e a terület tulajdonjogának tisztázása, illetve a nyomvonal pontos meghatározása, valamint kértük a tulajdonlap, és a helyszínrajz megküldését is.

A válaszból kiderült: korábbi döntésével a képviselő-testület úgy határozott, hogy a panaszos használati díj megfizetése iránti kérelmét elutasítja. Egyúttal kezdeményezte helyszíni szemle megtartását a kérelmező által vélelmezett károk felmérése miatt. Emellett arról is rendelkezett, hogy a tulajdoni jog tisztázása érdekében kikéri a tulajdoni lap másolatát, valamint, hogy a csatorna földhivatali nyilvántartás szerinti nyomvonalának pontos tisztázását követően kezdeményezi az árok áthelyezését. Ekkor azonban csak egy indokolás nélküli, egyszerű elutasító döntést hoztak az ügyben. Jelzésünk hatására a képviselő-testület ismét napirendre tűzte az árok tulajdonjogának és az esetlegesen folyósítható díj megítélésének kérdését. Döntésével a panaszos használati díj megfizetése iránti kérelmét ismét elutasította, és úgy határozott, hogy a belvízelvezető árok használatáról lemond, ezzel együtt pedig az önkormányzati tulajdont képező ingatlanon belvízelvezető csatornát létesít.

Ezzel kapcsolatban megvizsgáltuk a döntés jogszerűségét és a panaszos által említett, hasonló korábbi esetet, illetve az önkormányzat akkori eljárását. A polgármester ez utóbbival kapcsolatos kérdésemre levelében azt válaszolta, hogy a panaszos által megnevezett személy feleségének nem kártérítést vagy használatot fizettek, hanem egy 820 m² nagyságú központi belterületrészt vásároltak meg. A határozat 1991. október 15-én kelt, a vételár ekkor 60 ezer forint volt. A döntést ugyancsak a jelenlegi polgármester írta alá.

Vizsgálatunk alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az önkormányzat nem tette meg a szükséges intézkedéseket az árok státuszának rendezése érdekében, miközben az árok meglétéről az önkormányzat tudomással bírt. Mint tulajdonos az árkot fel kellett, hogy mérje, azt nyilvántartásba kellett vennie, ennek során a tényleges állapotot az ingatlan-nyilvántartással egyeztetnie kellett, az ingatlanrészek cseréjében pedig egyébként részt vett. A panaszos kérelmére indított eljárását az önkormányzat lezártnak tekintette azzal, hogy a panaszos használati díj megfizetése iránti kérését 2009. április 15-én elutasította. Következő határozatában a képviselő-testület lényegében elismerte, hogy a kifogásolt belvízelvezető árok a sajátja és az a panaszos tulajdonát képező ingatlanon fekszik, mégsem tett intézkedést az okozott kár megtérítésére, a magántulajdon használatának ellentételezésére. Az önkormányzat eljárása miatt sérült a tulajdonos jogorvoslathoz való alkotmányos joga is, mivel az önkormányzat az árok használatával való felhagyás során nem a vonatkozó jogszabály szerint járt el, így az annak megszüntetésére, áthelyezésére irányuló eljárás során a beadványozó nem élhetett a jogorvoslat lehetőségével.

Az önkormányzat az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben rögzített egyenlő bánásmód követelményét megszegte akkor, amikor a nem roma származású lakostól a területet megvásárolta, a roma származású tulajdonos kéréseit azonban érdemi vizsgálat nélkül, nem jogszerűen lefolytatott eljárás keretében elutasította. A közvetlen diszkriminációval a panaszosnak anyagi kárt okozott.

A jogsértések orvoslása érdekében kezdeményeztük a település képviselő-testületénél, hogy a vonatkozó jogi szabályozásnak megfelelően rendezze az árok jogi helyzetét, a magántulajdon közcélú használatáért a panaszost a használat teljes időszakára vonatkozóan kártalanítsa, illetve az esetleges későbbi károkozás megelőzése érdekében tulajdonosi jogkörében eljárva gondoskodjon az árok megfelelő rekultivációjáról. Ajánlással fordultunk továbbá az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség vezetőjéhez, hogy az árok jogi helyzetének rendezése során kövesse figyelemmel az önkormányzat eljárását, valamint segítse elő, hogy az árok esetleges áthelyezése, megszüntetése a vonatkozó jogszabályok betartásával történjen.

A képviselő-testület előterjesztésünk nyomán úgy döntött, hogy méltányos áron megvásárolja a szóban forgó árkot, és 1998-ra visszamenőleg használati díjat fizet a panaszosnak.