Kisebbségek parlamenti képviseletének hiányával kapcsolatos panasz, minden kisebbség érintett az ügyben.

A beadványtevő azt sérelmezte, hogy – a korábbiakhoz hasonlóan – a 2010. évi országgyűlési választások eredményeként sem valósulhat meg a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselete. Arra volt lehetőségünk, hogy a panaszost tájékoztassuk álláspontunkról és az ügyben korábban tett lépéseinkről az alábbiak szerint.

2010 áprilisában kelt válaszunkban hangsúlyoztuk, hogy a panaszos levelében egy évek óta megoldásra váró problémára mutatott rá. A magyarországi kisebbségpolitika legnagyobb adóssága, hogy nem biztosított a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselete. E mulasztás következtében a kisebbségi közösségek intézményesített módon nem tudnak részt venni a legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerv munkájában. A kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló törvény megalkotása nem a részükre juttatott kiváltság, hanem az Alkotmány rendelkezéseiből eredő kötelezettség. Az Alkotmánybíróság 1992-ben és 1994-ben felhívta az Országgyűlést a fennálló mulasztásos alkotmánysértés orvoslására, ám a kétharmados szavazattöbbséget igénylő törvény még nem született meg.

Az Országgyűlés 2000 novemberét követően közel egy évtizedig napirendjére sem tűzte ezt a kérdést, és kormányzati szinten sem készült olyan koncepció, amely alapján meg lehetett volna kezdeni a törvény kidolgozásához, megalkotásához szükséges politikai egyeztetéseket.

A kisebbségi joganyag felülvizsgálatára, a törvénymódosítás előkészítésére a 2006-2010-es választási ciklusban több informális egyeztető fórum is alakult, ám a kodifikációs munkálatok csak a koncepciók kidolgozásáig – vagy még addig sem – jutottak el. A kezdeményezésünkre megalakult II. Kisebbségi Kerekasztal – amely a 13 nemzeti és etnikai kisebbség országos önkormányzatának egyeztető testülete – azt a célt tűzte maga elé, hogy az alkotmányosság követelményének megfelelő szakmai javaslatokat dolgoz ki. 2008 februárjára sikerült olyan konszenzuson alapuló megoldást találni, amely alapján megkezdődhetett volna a törvényjavaslat kidolgozása. Ekkor nem sikerült azonban sem a Kormányt, sem a parlamenti képviselőcsoportokat „rábírni” arra, hogy véleményt mondjanak ezekről az elképzelésekről. A kisebbségi ügyekért felelős minisztérium koordinálása mellett működő munkacsoport is megpróbálta saját javaslatait kidolgozni, ám végül anélkül fejezte be az egyeztetéseket, hogy eleget tudott volna tenni vállalt feladatának. A 2006-2010-es ciklusban sem sikerült tehát olyan választójogi kedvezményeket biztosítani a kisebbségi közösségeknek, amelyek révén reális esélyük lehetne a képviselői mandátum megszerzésére.

Kiemeltük, hogy az Országgyűlés elfogadott ugyanakkor egy olyan határozatot, amelynek értelmében a kisebbségek országgyűlési képviseletére vonatkozó törvényjavaslatot legkésőbb 2012 végéig be kell nyújtani, és meg kell kezdeni megvitatását. Kérdéses volt azonban, hogy a törvényhozás eleget fog-e tenni saját vállalásának vagy az puszta ígéret marad.

A levelünk keltezését követően bekövetkezett változások természetesen nem képezhették tájékoztatásunk részét, ám azt hangsúlyoztuk, hogy abban az esetben, ha az Országgyűlés eldönti, hogy meg kívánja alkotni a kisebbségi közösségek választójogi kedvezményéről – vagy akár a kisebbségi joganyag módosításáról – szóló törvényt, természetesen szakmai alapon készek leszünk közreműködni ebben a munkában.