Pártfogó felügyelő sérelmezett eljárása és pártfogó felügyelővel szembeni fegyelmi eljárás. Az érintett kisebbség cigány.

Egy házaspár fordult hozzánk azzal, hogy gyermekük eltitkolt terhességéből szintén titokban gyermeket szült kiskorúként. A kiskorú anya ellen büntetőeljárás indult. A panaszosoknak és gyermeküknek az újszülött örökbefogadásával kapcsolatban elhelyezési értekezleten kellett megjelenniük. Az elhelyezési értekezletet követően a panaszosok véleménye szerint őket megalázó események történtek. Az illetékes igazságügyi hivatal vezetője – a kikérdezés indokának, illetőleg jogi alapjának feltárása nélkül – parancsoló, kioktató hangnemben kérdezte ki őket gyermekük terhességéről, a szülésről, a család körülményeiről, szabadidejük eltöltéséről. Kérdéseit – különösen a gyermek nemi életére vonatkozóakat – a panaszosok becsületsértőnek érezték, szerintük megalázta vele őket és a lányukat is.

A panaszban foglaltak tisztázása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény rendelkezései alapján vizsgálatot indítottunk.

Az igazságügyi hivatal felügyeleti szervét arra kértük, hogy folytassanak le eljárást annak megállapítása érdekében, történt-e jogszabálysértés, illetve hátrányos megkülönböztetés, megalázó bánásmód az ügyben. Kértük, hogy ennek keretében vizsgálják meg az elhelyezési eljárás részleteit, így különösen az illetékes igazságügyi hivatal vezetője jelenlétének indokoltságát, és részvételi jogosultságát. Válaszában a szerv vezetője arról tájékoztatott, hogy az ügyben nem történt jogszabálysértés, hátrányos megkülönböztetés, megalázó bánásmód. A beszélgetés során minden a szakmai módszertani követelményeknek megfelelően történt. Értesített továbbá arról, hogy a panasz ügyében fegyelmi eljárás indult a pártfogó felügyelő ellen, akinek igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyát a fegyelmi tanács határozata alapján „elbocsátás” fegyelmi büntetésként megszüntették. A panaszosok a fegyelmi tanács álláspontja szerint – akaratuk ellenére – a pártfogó felügyelő közbenjárásával juttatták el hozzánk beadványukat. Az elbocsátott pártfogó felügyelő – tudomásunk szerint – munkaügyi bírósághoz fordult az ügyben.

Bár a fegyelmi eljárás elrendelése a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik a feltételezett jogsértés súlyához igazodóan, a következőkre hívtuk fel a felügyeleti szerv vezetőjének figyelmét:

Tekintettel arra, hogy az ügy kiskorút is érintett, külön írásbeli megerősítést kértünk a panaszosoktól a vizsgálat lefolytatására. A kérelmüket és a panaszban foglaltakat mind a szülők, mind a gyermek megerősítette. Az ombudsmani vizsgálat ezt követően indult meg. A vizsgálat során nem merült fel annak gyanúja, hogy a panaszosok nem önszántukból, az őket ért sérelem és megalázó bánásmód miatt fordultak volna hozzánk.

Mivel az ügyben utóbb bírósági eljárás indult, nem volt hatáskörünk a további eljárásra, tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 17. § (5) bekezdésében és a 29. § (2) bekezdésében foglalt hatásköri szabályokra. Eszerint az országgyűlési biztos nem folytathat vizsgálatot olyan ügyben, amelyben a bíróság előtt eljárás volt vagy van folyamatban, tehát a döntés már megszületett, illetve a döntés meghozatala kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozik.

A felügyeleti szerv vezetőjének válaszlevele és a fegyelmi ügyben keletkezett iratok alapján nem tudtuk sem megállapítani, sem kizárni a diszkrimináció megvalósulását, azonban vizsgálatunkat abban a reményben zártuk, hogy a felügyeleti szerv következetes magatartással és pozitív hozzáállással biztosítani fogja a panaszosok és saját munkatársai egyenlő bánásmódhoz fűződő alkotmányos jogának érvényesülését. Ezzel kapcsolatban felhívtuk a felügyeleti szerv vezetőjének figyelmét az alábbi rendelkezésekre:

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) alapján az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez. Alapvetően tehát az egyenlő bánásmód követelménye az egyik oldalon negatív kötelezettséget jelent: a kötelezettek nem sérthetik meg mások egyenlő emberi méltóságát. Jogosulti oldalon ugyanakkor ez azt eredményezi, hogy mindenkinek jogosultságként kikényszeríthető igénye van arra, hogy őt egyenlő méltóságú személyként kezeljék. Az Ebktv. 1. §-a kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben a törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni. A törvény külön nevesíti a megtorlás esetét is, eleget téve 2000/43/EK irányelv 9. cikkében, valamint a 2000/78/EK irányelv 11. cikkében rögzített meghatározásnak. A jogszabály szerint megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

Álláspontunk szerint az ügyben a pártfogó felügyelő elleni fellépés kapcsán – figyelemmel a hatályos jogszabályi rendelkezésekre – felmerülhetett a megtorlás veszélye. Ennek megítélésére a folyamatban lévő bírósági eljárás során lesz lehetőség.