A panasz rendőrségi eljárással és előzetes letartóztatással kapcsolatos.

A panaszos roma származású.

A panaszos élettársát nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének megalapozott gyanúja miatt folyó büntető-eljárásban 2009 januárjában előzetes letartóztatásba helyezték.

A panaszos azt kifogásolta, hogy élettársa rendőrségi kihallgatását ügyvéd jelenléte nélkül folytatták le, a gyanúsított kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvben pedig nyilatkozata ellenére azt tüntették fel egyéb adatai között, hogy a beszélt nyelv cigány. Azt is sérelmezte a panaszos, hogy február hónapban egyetlen beszélőt sem engedélyeztek élettársa számára. A terhelt többször kérte, hogy vallomást tehessen, és hogy szembesítsék a sértettekkel, erre azonban nem került sor.

Tekintettel arra, hogy az előzetes letartóztatás elrendeléséről bírósági határozat született, és az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 16. § (5) bekezdése és 29. § (2) bekezdés e) pontja értelmében a bíróságok tevékenységével kapcsolatos beadványok vizsgálata nem tartozik az országgyűlési biztos hatáskörébe, nem vizsgálhattuk az előzetes letartóztatás jogszerűségét. Szükségesnek tartottuk ugyanakkor tisztázni a panasz azon részét, amely a gyanúsított kihallgatása során rögzített adattal kapcsolatban merült fel.

Ezért felvilágosításért a kerületi rendőrkapitányság vezetőjéhez, majd a tényállás további tisztázása érdekében a Fővárosi Főügyészhez és a Legfőbb Ügyészhez fordultunk

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) személyes adatra és különleges adatra, azok kezelésére, az érintett hozzájárulására vonatkozó rendelkezései, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) a rendőrségi feladatok ellátásához szükséges adatokra és azok kezelésére vonatkozó rendelkezései, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) az eljárásban részt vevő személyek személyes adatainak megismerésére és kezelésére, valamint nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezései fényében aggályosnak tartottuk, hogy a nyomozati eljárásban a terhelt kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben az anyanyelvre vonatkozó kérdést követően beszélt nyelvként feltüntették a cigány nyelvet. Figyelemmel arra, hogy a terhelt anyanyelve magyar, az eljárás nyelvének megválasztása, illetve tolmács igénybe vétele szempontjából szükségtelen volt az általa beszélt egyéb nyelv rögzítése. Álláspontunk szerint ez egyrészt nem felelt meg az említett jogszabályok adatvédelmi követelményeinek, másrészt alkalmas lehetett arra, hogy sértse az egyenlő bánásmód elvét.

A kerületi rendőrkapitányság vezetője válaszlevelében arról tájékoztatott, hogy – tekintettel arra, hogy az eljárás jelenleg folyamatban van – nem áll módjában megküldeni a kért iratokat.

A Fővárosi Főügyész azt a választ adta, hogy a gyanúsított első kihallgatásán, melyen meghatalmazott védője is jelen volt, rögzítésre került a gyanúsított egyéb személyes adatai között, hogy anyanyelve magyar, de beszélt nyelvként a cigány nyelvet ismeri. A nyomozás irataiból megállapítható volt továbbá, hogy a kihallgatásról készült jegyzőkönyvet a gyanúsított és meghatalmazott védője elolvasás után helybenhagyólag aláírta, észrevételt, kifogást azzal kapcsolatban nem tettek. A beszélt nyelv rögzítése nem jelent nyilvántartást, csupán tényszerű, ügyviteli célú adatkezelést, melynek célja az eljárás nyelvének meghatározása, tolmács igénybevételének és a terhelt jogainak biztosítása érdekében. A beszélt nyelv rögzítésének jogi alapja a Be.-ben meghatározott nyelvhasználati jog, amely biztosítja azt, hogy a büntetőeljárás során mindenki anyanyelvét, vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy kisebbségi nyelvét, ha a magyar nyelvet nem ismeri, az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja. Ezen alapjog biztosítása érdekében a gyanúsítottak által beszélt kisebbségi nyelvet – a gyanúsított nyilatkozatától függően – már az eljárás kezdeti szakaszában tisztázni és jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Emellett a főügyész arról is tájékoztatott, hogy az ügyben keletkezett iratok megküldésére – tekintettel arra, hogy a büntetőeljárás jogerősen nem fejeződött be – nem lát lehetőséget.

A Be. 9. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy kisebbségi nyelvét vagy – ha a magyar nyelvet nem ismeri – az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja. Az anyanyelv és a beszélt nyelv két különböző kategória. Mivel a panaszos anyanyelvként a magyar nyelvet jelölte meg, a beszélt nyelvre vonatkozó kérdés csak abban az esetben lett volna releváns, amennyiben a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri. Emellett a Strasbourgban, 1992. november 5-én létrehozott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának kihirdetéséről szóló 1999. évi XL. törvény a regionális vagy kisebbségi nyelvek körében a romani és a beás nyelvet nevezi meg, „cigány” nyelv kategóriát nem tartalmaz.

A később megkeresett Legfőbb Ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálta az ügyet. Válaszában arról tájékoztatott, hogy a Fővárosi Főügyészség tájékoztatásával egyezően megállapította, hogy a gyanúsított első ízben a védője jelenlétében megtartott gyanúsítotti kihallgatásán – annak ellenére, hogy erre a Be. 117. §-ában foglaltak értelmében nem volt köteles – nyilatkozott arról, hogy beszélt nyelve a cigány nyelv, ezt rögzítette az eljáró nyomozó hatóság tagja. A Legfőbb Ügyész arról is tájékoztatott, hogy a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében foglalt anyanyelv-használati jog érvényesülésének biztosítása érdekében szereznek be információt a büntetőeljárás során eljáró hatóságok, mely álláspontja szerint nem tekinthető különleges adat jogosulatlan kezelésének.

A kapott válasz alapján a vizsgálatunkat lezártuk, kisebbségi jogsérelmet nem állapítottunk meg az ügyben.