A beadvány egy kisvárosi rendőrőrs munkatársainak a település roma lakosságával szembeni diszkriminatív szabálysértési bírságolási gyakorlatával kapcsolatos.

A beadványozó azt sérelmezte, hogy a településen a romákra sokszor ok nélkül rónak ki szabálysértési bírságot, és ha az eljárás alá vont személyek azt kifogásolják, hogy az intézkedő rendőr nem visel azonosító számot, a bírság összegét még jobban megemelik.

 Az üggyel kapcsolatban megkerestük a rendőrőrs felügyeletét ellátó városi rendőrkapitányságot, illetve a megyei rendőr-főkapitányságot.

A városi rendőrkapitányság vezetője azt a tájékoztatást adta, hogy a 2009. július 1-től 2009. december 23-ig terjedő időszakban a rendőrőrs munkatársai havonta átlagban 15 esetben szabtak ki helyszíni bírságot átlagosan 4.000,- forintos összegben. (A hatályos jogszabályok alapján a kiszabható helyszíni bírság összege 3.000,- forinttól 20.000,- forintig terjedhet.) A rendőri intézkedések leggyakoribb célja a településen a közlekedési morál javítása és a közlekedési szabályok betartásának ellenőrzése. Ennek során a rendőrőrs munkatársai nem tesznek különbséget a lakosság tagjai között. Az ugyanazon szabálysértés esetén kiszabott magasabb összegű bírságot az adott személy közlekedési szabálysértési előélete indokolhatja. A kapitányságvezető arról is tájékoztatott, hogy a rendőrkapitányságon lefolytatott belső ellenőrzések során az azonosító számmal ellátott jelvény viselésének elmulasztása az intézkedő rendőrök körében nem nyert megállapítást. A rendőrkapitánysághoz egyébként a vizsgált időszakban nem érkezett olyan panasz, ami a rendőri intézkedést kifogásolta volna.

Tekintettel arra, hogy a kapitányságvezető arról tájékoztatott, hogy a szabálysértési ügyekben keletkezett iratok kezelését és nyilvántartását a megyei rendőr-főkapitányság végzi, ezért további információért az említett szerv vezetőjéhez fordultunk, aki azt válaszolta, hogy rendőrőrs munkatársainak intézkedési gyakorlatát megvizsgálva megállapítást nyert, hogy a helyszíni bírságok kiszabásának gyakorisága és a bírságok összege nem tekinthető indokolatlanul nagymértékűnek.

A megküldött iratokból megállapítható volt, hogy a helyszíni bírságok kiszabásának leggyakoribb oka a kerékpáros közlekedés során elkövetett szabálysértések, különösen a láthatósági mellény viselésének elmulasztása lakott területen kívül, vagy a világítóberendezés hiánya volt. A helyszíni bírságok kiszabásáról szóló formanyomtatványt a megbírságolt személyek kivétel nélkül aláírták, az ellen panasszal nem éltek. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 135. § (2) bekezdése szerint, ha az elkövető a helyszíni bírság kiszabását – a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatás után – tudomásul veszi, a bírságolás ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Ezért a panaszosnak azt javasoltuk, hogy amennyiben a jövőben kifogásolják, indokolatlannak találják a rendőri intézkedést, éljenek panasszal a helyszíni bírság kiszabása ellen, vagyis automatikusan ne írják alá azt.