Jelentés

 

 

 

az  5572/2007., az 1541/2008., a 1542/2008., a 1543/2008., a 1544/2008., a 1545/2008., a 1552/2008., és a 1553/2008. számú ügyekben,

a putnoki Serényi László Általános Iskola   egyes pedagógusai diszkriminatív magatartásáról,  illetve az iskolában megvalósuló jogellenes  elkülönítésről                                                                                                                                                           

                      

                                                                                                                                    

                                                                                                                                                          

 

I.                   Az eljárás megindítása, a vizsgálat módszerei

                                                                                                                                                      

Részben írásban, részben szóban több roma szülő fogalmazott meg panaszt a putnoki Serényi László Általános Iskola négy pedagógusával szemben, illetve az iskola diszkriminatív működésével kapcsolatban. Ezek megalapozottságának a kivizsgálására — az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 17. (1) bekezdése alapján — eljárást indítottam. Iratok megküldését, tájékoztatást, vizsgálat lefolytatását kértem az igazgatói feladatok ellátásával megbízott igazgatóhelyettestől, Tarr Istvánnétól (a továbbiakban: igazgató), illetve a települési cigány kisebbségi önkormányzat (a továbbiakban: ckö) elnökétől, Lázi Attilától. Munkatársaim két alkalommal helyszíni vizsgálatot is tartottak: alapító okiratot, naplókat, pedagógiai programot, házirendet és más iratokat tanulmányoztak, megtekintettek az összes osztályt, órákat látogattak, pedagógusokkal beszélgettek, az igazgatóval és Markovicsné Demeter Edina igazgatóhelyettessel (a továbbiakban: igazgatóhelyettes) konzultáltak.

 

 

II.                Az igazgatóhelyettessel szemben megfogalmazott panaszok és kivizsgálásuk

 

1.                  Az egyik 5.C osztályos tanuló szülei előbb a ckö közvetítésével, utóbb a munkatársaim által lefolytatott helyszíni vizsgálat során, közvetlenül is panaszt tettek az igazgatóhelyettes sértő, bántó, megalázó magatartása miatt. A beadványban megfogalmazottak szerint az igazgatóhelyettes a következőket mondta: „Mi tartunk el benneteket. A mi pénzünkből esztek. Élősködők vagytok…” A szóbeli panasz szerint a kislányt az igazgatóhelyettes rendszeresen (zaklató módon) szidalmazza és nyilvánosan megszégyeníti. 2008 januárjában például, mivel „egy nappal később fizették be a gyermek ebédjét, az igazgatóhelyettes hangosan kizavarta az ebédlőből”.

 

A korábbi panaszt az igazgató a jegyző felkérésére kivizsgálta: meghallgatta a gyermeket és az érintett pedagógust, a szülőket viszont nem, minthogy sem hozzá, sem a bepanaszolt pedagógushoz nem fordultak. Az igazgató által lefolytatott vizsgálat szerint a gyermek nem erősítette meg („nem emlékszik semmire”) a szülei által elmondottakat, az igazgatóhelyettes pedig azt állította, hogy „a kislányt nem is ismeri…”

 

Az ebédbefizetés rendjével és az igazgatóhelyettes rendszeres megszégyenítő magatartásával kapcsolatban (kezdeményezésemre) az igazgató meghallgatta a szülőket. Az intézményvezető a következőkről tájékozatott: előfordult, hogy a panaszos szülők későn, ötödike után fizettek, s ezért a kislányuknak nem volt étkezési jegye és a felügyelő tanár valóban nem engedte, hogy étkezzen. De „az inkriminált mondat januárban hangzott el állítólag, akkor viszont sem jegy nem volt, sem fizetni nem kellett. Az igazgatóhelyettes állítólagos nyilvános, rendszeres, zaklató, szidalmazó magatartása sem nyert igazolást.”

 

2.                  Egy másik szülő elmondása szerint az igazgatóhelyettes „a gyermekekkel úgy beszél, mint az állatokkal”. 2007 decemberében az 5. C osztályban tanuló K. gyermekekre pl. azt mondta: „ki kéne hívni rátok a gárdistákat”. Ezt a megjegyzést két (név szerint említett) tanuló is hallotta.

 

Az igazgató a szülő jelenlétében, de a tanúk bevonása nélkül, szembesítette a tanulót az igazgatóhelyettessel, de a szembesítés eredménytelen volt. Az igazgató tájékoztatása szerint a gyermek azt mondta, „nem is maga volt, hanem egy másik tanár”, de nem tudta, hogy ki és mikor.

 

3.                  Ugyanez a szülő az unokája, F. B. érdekében is panaszt tett. F. B. izomsorvadásos beteg, kerekes kocsival jár iskolába, de a kapun keresztül nem mehet be, körül kell kerekeznie az egész épületet. Ugyanakkor a sáros kerék miatt az igazgatóhelyettes hazazavarta a gyermeket 2008 januárjában.

 

Az igazgató tájékoztatása szerint az épületbe bevitt sarat „valóban szóvá tette több alkalommal az ügyeletes nevelő, de a tanulót senki sem zavarta haza. Otthon panaszkodott az édesanyjának, aki bejött és a nevelővel tisztázták a helyzetet.”

 

4.                  A Cs. T. érdekében tett panasz szerint 2008. január első felében a tanuló elesett a lépcsőn az iskolában. A tanárok közül valaki még „meg is ütötte a gyereket, majd hazazavarták, úgy ahogy volt, véresen”. Orvoshoz nem vitték el. Az incidens után a szülő bement az iskolába, de az igazgatóhelyettes[1] elküldte azzal, hogy „ő senkinek a gyermekéért nem felelős”.

 

Az igazgatótól kapott tájékoztatás szerint a tanuló sem az osztályfőnökének, sem az ügyeletes nevelőnek nem szólt, s úgy ment haza, de a sérülésről sem tudott senki. A seb nem volt súlyos, hiszen a gyermek már másnap jött az iskolába. Egyébként, bármilyen baleset történik az iskolában, minden gyermek tudja, hová kell fordulni: a tanév első napján mindenki kap balesetvédelmi oktatást osztályfőnöki órán, de testnevelés, kémia és fizika órán külön is.

 

5.                  K. Cs. ötödikes és a 2007/2008-as tanév óta magántanuló. Az igazgatóhelyettes „több ízben felpofozta, kidobta az iskolából” 2006-ban. A panaszos szülő (elmondása szerint) az igazgatóhelyettes viselkedése miatt többször is szót emelt, de az akkori igazgató nem foglalkozott vele.

 

Az igazgatóhelyettes ezt tagadta: sem akkor, sem máskor nem verte a tanulót. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy K.Cs. három testvére is ebbe az iskolába jár, s a szülőkkel sok a probléma: szülői értekezletre nem, csak veszekedni, perelni jönnek.

 

Megállapítom, hogy az igazgatóhelyettessel szembeni panaszok munkáltatói kivizsgálása nem volt jogszerű, vizsgálati megállapításai pedig kétségbe vonhatóak. Mindezek miatt, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) speciális bizonyítási szabályaira tekintettel[2], az igazgatóhelyettes nem tekinthető az ellene felhozott vádak alól tisztázottnak.  

 

Jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén, az elévülési időn belül a közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás lefolytatása kötelező.[3]  A panaszok száma és egybehangzó jellege miatt, az elévülésre is tekintettel az 1-3. pontban leírt panaszok megalapozottságát, illetve az igazgatóhelyettes felelősségének a kérdését fegyelmi eljárás keretében kellett volna kivizsgálni. Az igazgató kezdeményezésemre sem tett eleget törvényi kötelezettségének. Mivel a lefolytatott vizsgálatokról az igazgató semmilyen írásos dokumentummal, jegyzőkönyvvel, feljegyzéssel nem rendelkezett, megállapításainak alapja és elfogulatlansága kétségbe vonható.

 

Az igazgató magatartására jellemző, hogy jegyzőkönyvet azért nem írt egyetlenegy esetben sem, mert „ismeri a helyzetet”. A jegyzőkönyvvezetés elmaradása különösen „beszédes” a 2008. január 30-ai tantestületi értekezleten elhangzottak fényében. Ekkor az igazgató nyomatékkal javasolta a kollégáinak, hogy a szülőkkel való találkozást, beszélgetést dokumentálják — saját érdekükben.[4]

 

Az Ebktv. szerint nem az egyenlő bánásmód sérelmére hivatkozót, hanem a másik felet terheli annak a bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett felet nem érte hátrány vagy a hátrányokozásnak nincs köze a törvény által felsorolt 20 tulajdonsághoz. (A konkrét esetekben a panaszosok etnikai kisebbséghez tartozás, illetve a társadalmi származás miatti hátrányos megkülönböztetést valószínűsítettek.)

 

Cs. T. tanuló balesetével kapcsolatban konkrét pedagógus felelőssége nem állapítható meg, mert sem a balesetről, sem a szülő panaszáról, sem a panasz elintézéséről nem készült jegyzőkönyv.

 

Jogsértő, hogy a Serényi László Általános Iskola Szervezeti és Működési Szabályzata, házirendje nem tartalmaz a tanulók egészsége és testi épsége védelme érdekében baleset, sérülés esetére vonatkozó konkrét előírásokat. [5]

 

A vizsgált ügytől elvonatkoztatva fontos megjegyezni, hogy az iskola polgári jogi felelősség alóli mentesülése szinte kizárt: csak a működési körén kívül eső elháríthatatlan oknak vagy a károsult elháríthatatlan magatartásának a bizonyítása esetén mentesülhet a kártérítési felelősség alól.[6] A tanulók — kapun, kerítésen, tanítási időben —  az intézményből való kijutási lehetősége nem számít sem az iskola működési körén kívül eső, sem elháríthatatlan oknak. A tanuló engedély nélküli távozása sem tekinthető objektíve elháríthatatlannak.

 

Az ötödikes K. Cs. „felpofozására”, testi fenyítésére vonatkozó állítás, az elévülésre tekintettel, fegyelmi eljárás keretében sem lett volna tisztázható.

 

Az egy évvel ezelőtti, konkrétumokat nem tartalmazó esetekre hivatkozó panasz azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a K. családnak az iskolával szembeni ellenséges magatartása csak megfontolt és körültekintő stratégiával oldható.  K. Cs. édesanyja olyasmit is sérelmez, aminek megalapozatlanságát az iskola iratokkal tudja igazolni: feltételezem, hogy hiányzások miatti szabálysértési eljárást a jegyző nem folytatott volna le, ha a tanuló hiányzásait a szülő igazolni tudta volna. A viszony azonban kölcsönösen ellenséges, hiszen az akkori igazgató nyilatkoztatása nélkül is tagadja[7]a mostani iskolavezetés a panaszos azon állítását, hogy többször is szót emelt az igazgatónál ez ügyben.

 

 

III.             Más pedagógusokkal szembeni panaszok és kivizsgálásuk

 

1.                  K. Cs. édesanyja azt is panaszolta, hogy fia osztályfőnöke, Sándor István 2006-ban egy osztálykirándulás szervezésekor az osztályban tanuló három cigány gyermeknek megtiltotta, hogy a kiránduláson részt vegyenek. „Ti hárman nem mehettek kirándulni, mert az államból éltek” – mondta nekik az osztályközösség előtt, felállítva (és megszégyenítve) őket.

 

Az igazgatótól kapott tájékoztatás szerint 2006-ben nem volt osztálykirándulás, és Sándor István csak 2007-től osztályfőnöke K.Cs-nak. A 2007/2008-as tanévben a tanösvényen való kirándulásról maga a szülő „parancsolta vissza a gyereket.”

 

A panasz megalapozottsága nem igazolható, bár fontos megjegyeznem, hogy a nekem címzett tájékoztatás szerint sem a szülőt, sem az érintett tanulókat, sem a pedagógust nem hallgatta meg az igazgató — nyilatkozatukra tett utalás legalábbis hiányzik.

 

2.                 H. M., első osztályos tanuló édesanyja azt sérelmezte, hogy az elsősöket tanító egyik pedagógus, „Zsuzsa néni” télen is rendszeresen rányitja az ablakokat a gyerekekre, mondván: „büdösek”. A tanárnő durva megjegyzéseket tesz a gyermekek származására, ruházatára. Pl.: „egy ruhában jártok”, „olyan büdösek vagytok, hogy nem tudok odamenni segíteni”, stb. 

 

Az igazgatótól kapott tájékoztatása szerint  a szülő a személyes találkozásaik alkalmával 2008 februárjában nem említette, hogy a tanárnővel szemben bármi panasza volna, azt viszont igen, hogy „L.L. szólt neki, hogy menjen be a CKÖ irodába, alá kell írnia egy papírt (ez egy panaszlevél volt az 1.a osztályban tanító nevelők ellen és három szülő írta alá.)”

 

A szülőt azonban az igazgató nem nyilatkoztatta az általam közvetített panasz megérkezése óta sem, holott erre a második helyszíni vizsgálat során ígéretet tett. Megjegyzem, hogy az érintett pedagógust sem kérdezte meg: a megfelelő bizonyítékok hiányában a panasz megalapozottsága nem igazolható, de nem is cáfolható.

 

3.                 Többen, konkrét esetek említése nélkül sérelmezték, hogy a testnevelő tanár („Csaba bácsi”) tettleg bántalmazza a tanulókat.

 

Az igazgató egyetlen konkrét esetről tudott, arról így tájékoztatott: G.K. nagyapja tett panaszt — sok indulattal, három pedagógus jelenlétében — a testnevelő tanárral szemben, aki állítólag az unokája nyakát is megfogta. Jegyzőkönyv a panaszról nem készült. A tanárt is megkérdezte az igazgató az esetről, aki azt mondta, hogy „a kislányhoz nem nyúlt, viszont többször rá kellett szólni...” A nyilatkozatról jegyzőkönyv nem készült, a tanulót és az osztálytársait az igazgató nem hallgatta meg.

 

Az igazgató vizsgálati mulasztásai miatt nem derülhetett fény arra, hogy a bántalmazás — mint nyilvánvalóan jelentős súlyúnak minősülő fegyelmi vétség — alapos gyanúja felvethető volt-e vagy sem.

 

 

IV.             A jogellenes elkülönítéssel kapcsolatos panaszok és kivizsgálásuk

 

1.      F. Z. azt sérelmezte, hogy unokája bár „épeszű”, mégis a speciális tagozatra jár. A panaszos nem tud semmiféle bizottsági vizsgálatról, ami ezt orvosi, pszichológiai szempontból megalapozta volna.

 

Az igazgatótól kapott szóbeli tájékoztatás és az írásos dokumentumok alapján a panasz megalapozatlan.

 

F.B. a Mozgásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság pszichológiai és gyógypedagógiai, illetve az ózdi nevelési tanácsadó pszichológiai  szakvéleménye szerint mozgássérülése miatt sajátos nevelési igényű. A tanuló a Bizottság javaslatának megfelelően magántanulóként heti 10 órás oktatásban részesül. A szülő (az iratok tanúsága szerint) a szakvéleményt elfogadta. (A félreértésre az adhatott okot, hogy F.B. nem speciális tagozatra jár, de a tanterem, ahol a pedagógus egyénileg foglalkozik vele, a speciális tagozat épületrészében található.)

 

2.      Három évvel ezelőtt egy panaszos — a pedagógusok javaslatára, gyermeke, L.R. „összeférhetetlensége miatt” — egy évre beleegyezett[8] ugyan, hogy gyermeke ne a Serényi László Általános Iskolába járjon, hanem a Péczeli József ÁMK-ba, de nem érti, miért nem kerülhet vissza. Az igazgató ezirányú kérelmének teljesítését megtagadta, mondván: „Nem vállal érte felelősséget”.

 

A bekért iratokból és az igazgató tájékoztatásából az derült ki, hogy L.R. osztályfőnöki, illetve igazgató figyelmeztetés[9] után, fegyelmi tárgyalás alapján, fegyelmi büntetésként került a másik putnoki iskolába. L.R. ekkor 12 éves volt. 2005. február 5-én kelt határozatot a jegyző a szülő fellebbezése alapján felülvizsgálta: a döntést érdemi vizsgálat nélkül megsemmisítette, mert a határozatot nem a hatáskörrel rendelkező szerv (a nevelőtestület) hozta. A megismételt eljárásban a hibát kiküszöbölték, s 2005. március 11-én az előzővel azonos tartalmú határozat született.  A szülő a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül, 2005. március 23-án ismét a jegyzőhöz fordult. Az iratokból nem állapítható meg, hogy felülvizsgálati kérelmét a jegyző vizsgálta-e egyáltalán. A kérelmet — azzal a megszorítással, hogy (az eltelt időre és a határozat végrehajtására tekintettel) a hiba[10] nem orvosolható — a jogorvoslathoz való jog sérelmének kell tekinteni, még akkor is, ha magából a panaszból az tűnik ki, hogy a büntetésbe a szülő végül is, utóbb belenyugodott.

 

A határozat tényleges végrehajtása miatt nem orvosolható az a hiba sem, hogy az intézmény házirendje által meghatározott fegyelmező intézkedések fokozatosságát[11] nem tartották be: fegyelmi eljárásra eszerint csak igazgatói megrovás, nevelőtestületi figyelmeztetés, nevelőtestületi intés, nevelőtestületi megrovás után kerülhetett volna sor.

 

L.R. most 15 éves, osztálytársai 12 évesek. A korkülönbségre, a tanuló agresszív viselkedésére, a többi szülő és tanuló érdekeire és várható ellenállására tekintettel az igazgató úgy nyilatkozott, hogy „természetesen joga van visszajönni, (már 2006-ban visszajöhetett volna), de […] csak magántanulóként veszem vissza…”

 

Mivel a fegyelmi büntetés hatálya nem lehet hosszabb tizenkettő hónapnál[12], L.R. tanulói jogviszonyának a Serényi László Általános Iskolában való helyreállításához az igazgató feltételt nem szabhat.

 

3.      Többen sérelmezték, hogy az iskola első, második és ötödik évfolyamának „általános tagozatán” csak cigány, míg a párhuzamos „sportosztályokban” csak nem cigány gyerekek tanulnak.

 

A jogellenes elkülönítés kérdését a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek osztályonkénti aránya, a települési ckö elnökétől jellemzően a cigányok által lakott utcákról kért tájékoztatás és a tanulók lakcímének az összevetése, az „etnikai oktatást” igénylőkről szóló kimutatás, az igazgatótól, az igazgatóhelyettestől és több pedagógustól az osztályba sorolási eljárásról kapott felvilágosítás, valamint három munkatársam óralátogatásai, helyszíni megfigyelései alapján vizsgáltam meg.

 

Megállapítom, hogy a Serényi László Általános Iskolában a cigány származású tanulók aránya szignifikáns különbséget mutat a párhuzamos „normál” és az emelt óraszámban testnevelést tanító osztályok között. A szándékos és jogellenes szegregációt egy látszólag objektív osztályba sorolási rendszer alapján próbálták leplezni. Az igazgatóhelyettestől kapott tájékoztatás szerint a jogellenes szegregáció célja az volt, hogy a nem cigány szülők a gyermekeiket ne vigyék el más, környékbeli iskolába.[13]

 

Különös figyelmet érdemel az osztályba sorolás eljárása: Munkatársaim az egyik bemutató órát tartó pedagógustól, az igazgatótól, illetve az igazgatóhelyettestől a helyszíni vizsgálat során megtudták, hogy a „sportosztályba” kerülésnek a megfelelő[14] óvodai szocializáció, az esetleges sportversenyekkel együtt járó költségek vállalása, valamint egy tájékoztató jellegű, ajánlással záródó mozgásos felmérés a feltétele.

 

Nyilvánvaló, hogy az óvodában eltöltött időnek nincs közvetlen köze a testalkathoz és a mozgáskultúrához. Köztudott ugyanakkor, hogy a cigány gyermekek egy jelentős része a kötelező, iskola-előkészítő évet sem tölti az óvodában. Az esetleges költségek viselésére hivatkozás jogellenes, hiszen az intézmény pedagógiai programja az emelt óraszámú testnevelést tartalmazza, így az pluszköltséget a szülő számára elvileg nem jelenthet. E feltétel kétségtelenül a szociálisan hátrányos helyzetűek (jelentős arányban: cigányok) direkt, míg az előző a cigány tanulók közvetett kizárását célozza.

 

Az ajánlással záródó mozgásos objektív felmérésnek sem lehetne — a statisztikai valószínűség és a természetes logika alapján — olyan következménye, mint a konkrét esetben: a „sportosztályokba”  a cigány gyerekek ugyanis jellemzően nem, illetve a teljes tanulói létszámon belüli arányuktól szignifikánsan eltérő csekély arányban jutottak be. 

 

A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek osztályba sorolása alapján hat (!) évfolyamon mutatható ki 25% fölötti eltérés a párhuzamos osztályok között. A különbség szélső pontja: 64,3 %  a harmadik évfolyamon, de e hat évfolyamon az átlagos különbség is 42%. Ha ehhez hozzáadjuk a cigányok által lakott utcák és a tanulók lakcímeinek az összevetésével nyert információkat, valamint három kollégám teljesen egybehangzó, homogén vagy majdnem teljesen homogén ”cigány osztályokról” szóló helyszíni megfigyeléseit, az igazgatóhelyettes szegregációt végső soron elismerő nyilatkozatai nélkül is megállapítható volna a jogellenesség.

 

Az Európai Bizottság értelmezése szerint ugyanis a 2000/43/EK irányelv által nyújtott védelem mindenkire kiterjed, „aki azért szenved el hátrányos megkülönböztetést, mert az őt hátrányosan megkülönböztető azt gondolja vagy feltételezi róla, hogy egy bizonyos fajhoz, valláshoz stb. tartozik, még akkor is, ha nem ez a helyzet.”[15].

 

Az Ebktv. – összhangban a Bizottság értelmezésével, illetve azzal a szociológiai megállapítással, hogy a diszkrimináció tekintetében nem az a döntő, hogy milyen származásúnak vallja magát a diszkriminált egyén, hanem az, hogy őt mások milyen származásúnak láthatják – következetes megoldást ad a fenti problémára: a tiltott megkülönböztetés mind vélt, mind valós tulajdonságok alapján megvalósulhat.

 

Az Ebktv. koncepciója értelmében tehát nem a hátrányos megkülönböztetést elszenvedett személyek tényleges, az identitás vállalásához fűződő alkotmányos jogán alapuló etnikai hovatartozása a releváns kérdés, hanem az, hogy a diszkrimináló külső jegyeik vagy egyéb vonásaik alapján úgy gondolhatta-e, hogy az érintettek az adott kisebbséghez tartoznak.[16]

 

 

V.  A cigány felzárkóztató oktatással kapcsolatos megállapítások

 

A szegregáció kérdésének vizsgálata során megtudtam, hogy a Serényi László Általános Iskola 2008. január 1-e óta folytat cigány felzárkóztató oktatást. Az intézmény alapító okirata e tevékenységet 2008. március 1-e óta tartalmazza, de a hatályos pedagógia programja nem.  

 

Jogellenes a cigány felzárkóztató oktatás, mert egy kormányrendelet[17] a cigány felzárkóztató oktatási formát felmenő rendszerben 2004-től megszüntette, így újbóli bevezetésére nincs jogi lehetőség. Egyébként pedig a pedagógiai program megfelelő módosítása nélkül[18], ráadásul a tanév közben, és valamennyi évfolyamon egyszerre[19] a jogszabályoknak megfelelő formájú[20] cigány kisebbségi oktatás sem lett volna bevezethető.

 

Megjegyzem azt is, hogy az intézmény által készített formanyomtatványok, mint a cigány szülők kezdeményezését tartalmazó formális nyilatkozatok az iskola rendelkezésére állnak ugyan, de azokból hiányzik a cigány felzárkóztató oktatás tartalmára történő utalás. Így feltehető, hogy a szülők többsége úgy tett nyilatkozatot az intézmény kérésére, hogy döntéséhez megalapozott információkkal nem rendelkezett.

 

 

VI.             Összegzés és kitekintés

 

1.                  Eljárási kérdések

Az iskolát érintő panaszok nagy száma önmagában is jelzi, hogy az iskola és a szülők kommunikációja nem megfelelő. Ezen belül, a panaszkezelés elégtelen voltát jellemzi, hogy egyesek olyan (vélt vagy valós) sérelmekkel is fordultak hozzám, amelyek rég történtek meg.  Az elintézetlen panaszok természetszerűleg keltenek bizalmatlanságot, teszik végső soron lehetetlenné az iskola és a szülők közötti kommunikációt.

 

Az igazgató a felelős a közoktatási intézmény törvényes működéséért.[21] Végső soron az ő kötelessége a tanulók és a szülők jogainak az érvényesítése is. A pedagóguskollégákkal való szolidaritás nem akadályozhatja meg a törvényesség érvényesülését, annál is inkább, mert a kollégák méltóságának és egyéb jogainak a védelme nem áll ellentétben a tanulók és a szülők panaszainak a kivizsgálási, érdemi elintézési kötelezettségével. Sőt! Az igazgató csak úgy jár el helyesen, csak úgy védheti meg törvényesen (és nem elvtelenül) a kollégáit, ha az Ebktv. idézett speciális bizonyítási szabályaira is tekintettel van.  Az igazgató köteles minden panaszt jegyzőkönyvezni, aláíratni (ha a panaszos aláírására nincs lehetőség: feljegyzést készíteni), előfeltevések és elfogultság nélkül érdemben kivizsgálni, ha szükséges: fegyelmi eljárást elrendelni, és vizsgálata megállapításairól az érintetteket írásban tájékoztatni. E tájékoztatásnak ki kell térnie a jogorvoslat lehetőségére is.[22]

 

Iskolaszék felállítása is segíthet. E testületnek ugyanis kifejezetten az a feladata, hogy az iskolában a nevelő és oktató munka segítse, a nevelőtestület, a szülők és a tanulók, az intézményfenntartók, továbbá az intézmény működésében érdekelt más szervezetek együttműködésének előmozdítsa. Az iskolaszék fontos jogosítványa, hogy részt vesz a tanulók jogainak érvényesítésével, kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézmény által hozott döntések, intézkedések ellen benyújtott kérelmek elbírálásában. ^[23]

 

A szülőkkel való jobb együttműködés, a partnerség kialakítása elkerülhetetlen, stratégiai fontosságú feladat, pontosan azért, mert  a nevelő munka nélkülük és ellenük — a félévi beszámoló III. pontját idézve — „szélmalomharc”.

 

2. A szegregációról

Az iskola cigány tanulók jogellenes elkülönítésével kapcsolatos felelősségét nem menti, de mindenképpen árnyalja, hogy a nevelőtestület igen nehéz körülmények között dolgozik.

 

A költségvetési megszorítások miatt az iskola osztály-összevonásokra kényszerült.

 

A beiskolázási körzetéhez tartozó tanulók jelentős hányada hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetűnek számít, miközben sokszorosan bizonyított tény, hogy a magyar iskolarendszerben a gyerekek iskolai előmenetelét nem a képességek és az ambíciók, hanem a szülők társadalmi státusza határozza meg elsősorban. A hátrányos helyzetű tanulók iskolai integrációja szinte lehetetlen olyan társadalmi környezetben, amelyik a szegény és/vagy cigány tanulóban a magasabb társadalmi státusszal rendelkező családok gyermekei fejlődésének akadályát látja.

 

Az intézmény vezetésének szembe kell néznie a cigányokkal szembeni nyílt társadalmi előítéletekkel is. A Serényi László Általános Iskolára erős szegregációs nyomás nehezedik: stabilitása megőrzése érdekében igyekszik a magasabb társadalmi státuszú szülők elvárásainak megfelelni. Az iskolaválasztás jogával rendelkező szülők, mint a nevelési-oktatási szolgáltatások megrendelői, feltételei világosak. Az intézmény félévi értekezletén elhangzott, (valóságtartalmában, sajnos, nincs okom kételkedni) hogy a serényfalvi tagiskola 4. osztályos tanulóinak a szülei „féltik a gyermekeiket a putnoki cigányoktól.” 21 tanulóból várhatólag 2 fogja tanulmányait a Serényiben folytatni.

 

A Serényi László Általános Iskola a szegregációs nyomásra azonban — a könnyebb utat választva — hibás (és jogellenes) választ adott a cigány tanulók elkülönítésével.

 

Hibás ez a válasz, mert az elkülönítés hatása hosszabb távon felmérhetetlenül káros. Az egyes társadalmi csoportok közötti kommunikáció, együttműködés, kölcsönös tisztelet hiánya végső soron a helyi közösség egészének a versenyképességére és a gazdasági növekedésére is kihat. Hibás ez a válasz azért is, mert a szegregációval sem sikerült a Putnok középosztályához tartozókat helyben tartani. Az intézmény két vezetője elmondta, hogy a Serényiből, aki teheti, így is egy másik településre (Bánréve?) viszi a gyermekét.

 

A tantestület félévi beszámolója az iskola oktatási eredménytelenségét objektív körülményekkel magyarázza. Meggyőződésem, hogy az itt felhozott érvek mindegyike helytálló, a következtetés mégis hibás.  A stabil, közepes képességű tanulói réteg hiánya; a média, a munkanélküli szülők rossz példája és a szülői motiváció hiánya miatt leértékelődött tudás; a gyakorlásra és készségfejlesztésre a Nemzeti Alaptanterv által biztosított kevés idő jelentősen megnehezíti ugyan a pedagógus munkáját, de nem adhat felmentést majdnem mindenre.

 

A beszámoló II. pontjának második bekezdése szerint „…felzárkóztatásra szorul az alsó tagozatot nézve 31 %. A felső tagozaton 28 % kapott egy vagy több tárgyból elégtelent.” Tanulságosak az intézmény országos kompetenciamérési eredményei is. Az iskola a 2007-es felmérés szerint matematikából nemcsak a városi, de a községi átlagot sem éri el, s igen jelentős távolságra van az országos átlagtól. Mindemellett a képességeloszlás sokkal nagyobb szórást mutat, mint a városi, a régióbeli, a kistérségi és az országos átlag.[24] Ez az adatsor különösen beszédes azzal együtt, hogy a másik putnoki iskola, a Péczeli József ÁMK eredményei lényegesen jobbak: majdnem eléri a városok átlagát — miközben a társadalmi háttere a Serényiével azonos.  

 

Meggyőződésem, hogy a putnoki középosztályt csak az iskola eredményességének, a nevelés-oktatás színvonalának az igen-igen jelentős emelésével lehet „megtartani”. Mivel a diákok teljesítményét — kutatások igazolják — a családi háttér mellett a pedagógus munkájának a minősége befolyásolja leginkább, pedagógiai és módszertani megújulásra, alternatív pedagógiák, kooperációra és kompetencialapú tanításra épülő tudás megszerzésére van szükség. Ezen túl, ezt támogatva, ha az iskola vezetése ki tudja dolgozni a pedagógusi munka értékelésének a konzisztens rendszerét, s ehhez megfelelő visszacsatolási/szankcionálási rendszert is alkalmaz, a pedagógiai hatékonyság növekedése nem maradhat el.

 

 

VII.          Intézkedések

 

VII.1. A feltárt alkotmányos visszásságok orvoslása érdekében, az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján, az alábbi

kezdeményezésekkel

 

fordulok a putnoki Serényi László Általános Iskola igazgatójához:

1. Tegyen javaslatot a tanulók egészsége és testi épsége védelme érdekében baleset, sérülés esetére vonatkozó konkrét előírások Szervezeti és Működési Szabályzatba, házirendbe építésére.

 

2. Tájékoztassa a L.R. szüleit, hogy tanuló jogviszonyának a Serényi László Általános Iskolában való helyreállításának nincs akadálya. 

 

3. Tegye meg a szükséges intézkedéseket a cigány tanulók jogellenes szegregációjának a megszüntetése érdekében. Ennek során vegye igénybe az Országos Oktatási Integrációs Hálózat szakmai segítségét, működjön együtt a cigány kisebbségi önkormányzattal.

 

 

VII.2. A jövőbeni jogsértések elkerülése érdekében, az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján, az alábbi

 

kezdeményezésekkel

 

fordulok a putnoki Serényi László Általános Iskola igazgatójához:

1. A szülők és a tanulók jogainak az érvényesítése érdekében minden panaszról készítsen jegyzőkönyvet, ha a panaszos aláírására nincs lehetőség: készítsen feljegyzést.

 

2. Előfeltevések és elfogultság nélkül, érdemben, ha szükséges: fegyelmi eljárás keretében, vizsgálja ki a hozzá benyújtott vagy tudomására jutott panaszokat. Legyen figyelemmel arra, hogy jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén, az elévülési időn belül a közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás lefolytatása kötelező.

 

3. Vizsgálata megállapításairól az érintetteket írásban tájékoztassa. E tájékoztatásnak ki kell térnie a jogorvoslat lehetőségére is.

 

4. A tanulókkal szembeni fegyelmező intézkedések fokozatosságát tartsa be.

 

5. Tegyen javaslatot a nevelőtestületnek iskolaszék felállítására.

 

6. A hatályos szabályoknak megfelelő cigány kisebbségi oktatás bevezetését az érintett szülők érdemi tájékoztatásával és a települési cigány kisebbségi önkormányzat bevonásával segítse elő.

 

7. Dolgozza ki és terjessze a nevelőtestület, illetve a fenntartó elé az intézmény hatékonyabb minőségbiztosítási, a pedagógusi munka értékelésének a konzisztens és a jelenleginél hatékonyabb rendszerét, s ehhez megfelelő visszacsatolási/szankcionálási szisztémát is alkalmazzon. Tegyen javaslatot az intézmény pedagógiai és módszertani megújulására, alternatív pedagógiák, a tanulók kooperációjára és kompetencialapú tanítására irányuló tudás megszerzésére.

 

8. Dolgozza ki a szülőkkel való jobb együttműködés, a partnerség új stratégiáját. Ennek érdekében kezdeményezze, kérje az Országos Oktatási Integrációs Hálózat és a települési cigány kisebbségi önkormányzat segítségét is.

 

 

VII.3. A feltárt alkotmányos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében, az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján, az alábbi

ajánlásokkal

 

fordulok a Putnok Város Önkormányzata képviselőtestületéhez:

1. A szegregáció megelőzése céljából — fenntartói hatáskörben eljárva — rendszeresen ellenőrizze az osztályok, csoportok kialakításának rendjét.  

 

2. Támogassa a Serényi László Általános Iskola pedagógiai innovációját. Ha a város költségvetése lehetővé teszi, a teljes tantestület továbbképzéséhez biztosítson forrást.

 

 

VII.4. A jogtalan elkülönítés megszüntetése és a cigány szülőkkel való jobb kapcsolat kiépítése érdekében

 

felkérem

 

az Országos Oktatási Integrációs Hálózat vezetőjét:

1.                  A régiós koordinátor közvetítésével — a heterogén osztályok kialakításában szerzett tapasztalatok átadásával — nyújtson segítséget a putnoki Serényi László Általános Iskolának a        a jogellenes szegregáció megszüntetése érdekében.

 

2. A jó gyakorlat ismertetésével segítse elő az iskola cigány származású szülőkkel való jobb kommunikációját.

 

 

VII.5. A jogtalan elkülönítés megszüntetése és a cigány szülőkkel való jobb kapcsolat kiépítése érdekében

 

felkérem

 

a Putnoki Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökét:

1. A képviselő-testület támogassa és kísérje figyelemmel az iskolának a szegregáció megszüntetése érdekében tett intézkedéseit.

 

2. A képviselő-testület vegyen részt a cigány kisebbségi oktatás iránti esetleges igény felmérésében.

 

3. A képviselő-testület segítse elő az iskola cigány származású szülőkkel való jobb kommunikációját. Vállaljon közvetítő és konfliktuskezelő szerepet.

 

 

Budapest, 2008. június 13.

 

 

 

 

Dr. Kállai Ernő