A magyarországi lengyelség története majdnem olyan régi keletű, mint a magyar állam létezése a Kárpát-medencében. A budapesti Polonia életének fejezetei a középkori, királyi Buda városának létrejöttével kezdődnek, amely a XIII. század közepén a IV. Béla király által emelt vár szomszédságában alakult ki. A király leányai, Szent Kinga és Boldog Jolán lengyel fejedelmek, Szemérmes Boleszló, illetve Istenfélő Henrik feleségei lettek.

Szívesen tartózkodott Budán Nagy Lajos király, akinek idejében került sor az első magyar-lengyel perszonálúnióra (1370-1382). A második únió I. Ulászló uralkodásakor: (1440-1444) következett be. Királyokon kívül éltek a magyar királyi udvarban más lengyelek is. Leghíresebb közülük Bylicai Márton asztronómus, Mátyás király tanácsadója.

Évszázadokat - ezen belül a 150 évés török megszállást is átugorva érdemes megállnunk az 1848/49-es szabadságharc koránál. Az akkori, pest-budai lengyel jelenlétről nem csak a történelemkönyvek tanúskodnak, de emléktáblák és lengyel hősök halálát őrző síremlékek is.

A XIX. és XX század fodulóján ezernyi lengyel telepedett le a dinamikusan fejlődő Budapesten és környékén. A kor legfőbb lengyel települései a mai magyal főváros következő kerületei voltak: Kőbánya, Csepel, Angyalföld. Ezért a két világháború közötti időben Kőbányán épült az első magyarországi lengyel templom. A XIX. század utolsó időszakában kezdtek működni Budapesten az első lengyel társadalmi szervezetek.

A II. világháborúban Magyarországon talált menedéket több mint 100 ezer lengyel menekült katona és civil. Budapest volt ekkor a leigázott Lengyelország és a Párizsban, majd Londonban működő, lengyel emigrációs kormány közötti kapcsolattartás központja.

A II. világháború után a kommunista hatalom feloszlatta a lengyel szervezeteket, vagyonukat államosította. Csak az 50-es évek vége hozott bizonyos javulást, a polóniai mozgalmak valódi újjáéledése azonban az 1990-es évekre esik, a lengyelséggel baráti ország teljes függetlenségének születésére.

A magyarországi lengyelség létszáma jelenleg körülbelül 10-12 ezer fő. Az ország területénszórványban élnek, egyharmaduk azonban a fővárosban, Budapesten. A lengyelség magyarhoni története egy évezredes, azaz majdnem olyan messzire nyúlik az időben, mint a történelmi magyar államé. Többnyire a jószomszédi, Lengyelország és Magyarország közötti dinasztikus kapcsolatok következménye mindez, valamint abból ered, hogy a Magyar Királyság területén lengyel tudósok, művészek, iparosok telepedtek meg, ugyanakkor zárt, falusi település is létrejött a kora középkortól kezdve - mégis, mindemellett a magyarországi lengyel jelenlét folytonosságáról a XVIII. század kezdetétől fogva beszélhetünk.

A magyarországi lengyelség - egyúttal a lengyel és magyar nemzet - történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozik a magyar forradalom és szabadságharc időszaka 1848/49-ben, amelyben Bem és Dembinski tábornokkal az élen többezer lengyel tiszt és közkatona vett részt. A másik, hallatlanul fontos fejezetet a II. világháború évei jelentették, amikor Lengyelországot lerohanták a hilteri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai (1939-ben), ekkor több mint 100 ezer menekült - lengyel katona és civil személy - talált menedéket Magyarországon a háború egész időtartama alatt, vagy legalább átmenetileg.

A magyarországi lengyelség önszerveződésére a XIX. században jött el az idő (1862-től kezdve). A II. világháború után a magyarországi kommunista államgépezet feloszlatta a lengyel szervezeteket és államosította vagyonukat. Az ismételt önszerveződésre csak 1958-ban nyílt lehetőség, a valódi, új nemzetiségi mozgalom megszületésére azonban csupán a Magyar Köztársaság teljes függetlenségének időszakában kerülhetett sor, azaz a 90-es években. A 80-as évek időszakában csak egyelten fóruma volt a lengyelségnek, Budapesten, 1993-ban azonban már 6 ilyen központ működött, 1995-ben 23, 1998-tól pedig 52 lengyel szerveződés működik az ország 19 megyéjéből 14-ben.

A magyarországi lengyelség ma két országos kiterjedésű szervezetet működtet (a Bem József Egyesületet 1958-tól és a Szent Adalbert Egyesületet 1992 óta), kisebbségi önkormányzatok jöttek létre (az 1994-95-ös évektől kezdve, közöttük az Országos és a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat), a lengyelek visszanyerték a Lengyel Házat (1998-ban), és a Lengyel templomot, amely 1991-ben a Budapesti Római Katolikus Lengyel Perszonális Plébánia rangot kapta. A művészet és tudomány művelői a Magyarországi Lengyel Alkotók Fórumát hozták létre (1996-ban), az üzletemberek pedig a "Polonia-Hungaria" Magyarországi Lengyelek Érdekvédelmi Szövetsége alapítói (1996).

Forrás: http://www.polonia.hu/