A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának közleménye a Magyar-Lengyel Barátság Napja alkalmából

Az Országgyűlés 2007 márciusában a Magyar-Lengyel Barátság Napjává nyilvánította március 23-át, és erről az emléknapról a Szejm döntése alapján megemlékeznek Lengyelországban is. Ez a dátum ahhoz kötődik, hogy 2006. március 24-én a két állam köztársasági elnöke közösen avatták fel az első köztéri Magyar-Lengyel Barátság Emlékművet győri találkozójukon.

A két nemzet közötti jó kapcsolatnak több évszázados hagyományai vannak, amelynek egyik oka az országok történelmén átívelő párhuzam. Mind a lengyelek, mind a magyarok hosszú ideig teljesen vagy részben elvesztették önálló államiságukat, függetlenségüket, amelyet csak nagy küzdelmek árán tudtak ismételten kivívni.

A lengyelek saját légió felállításával segítették a magyar szabadságharcot 1848-ban, és forradalom katonai vezetői között is jelentős számban voltak lengyelek, így Bem József (Józef Zachariasz Bem) és Dembinszky Henrik (Henryk Dembiński) altábornagyok, valamint a vértanúhalált szenvedett Woronieczki-Korybut Mieczysław alezredes. A lengyel nép támogatta az 1956-os forradalmat is, vér-, gyógyszer és élelmiszerszállítmányokat indítottak el Budapestre.

Magyarország a II. világháború kitörésekor - vállalva akkori szövetségeseinek rosszallását - több tízezer lengyel menekültet fogadott be. Közülük sokan a magyar hatóságok tudtával a nácizmus ellen harcoló nyugat-európai országokba szöktek, több ezer lengyel hazafit azonban a védettséget biztosító magyarországi táborokban helyeztek el.

Ezek a kötelékek tovább erősödnek napjainkban is azáltal, hogy Magyarországon jelentős létszámú lengyel közösség él, amely sokat tesz anyanyelve, kultúrája és hagyományai megőrzésért, továbbörökítéséért. Nyelvi, kulturális, oktatási és önkormányzati jogaik biztosítása fokozott szerepvállalást igénylő állami feladat.