A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a 2010. évi települési kisebbségi önkormányzati választásokról.

2010-ben immár ötödik alkalommal választhatták meg a kisebbségi közösségek a települési szintű képviseletüket ellátó önkormányzatokat. E választás eredményeként minden előzetes várakozást meghaladóan nőtt a települési kisebbségi önkormányzatok száma.

Az ország 1689 településén 2313 kisebbségi önkormányzatot választottak meg eredményesen, ami jelentős (13 százalékos) növekedést mutat az elő ciklusbeli választásokhoz képest.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálata a választás valamennyi szakaszát áttekintette, így a választási előkészületeket, a kisebbségi választói jegyzékek összeállításának folyamatát, a jelöltállítást, a kampányt, a szavazást és a választási eredményeket. A kisebbségi választói jegyzék minél alaposabb vizsgálata érdekében összehasonlító elemzést végezett a Szerbiában alkalmazott választói nyilvántartással. A választási tendenciák, a visszatérő problémák feltárása érdekében összevetette a korábbi és a 2010. évi kisebbségi önkormányzati választások adatait.

A vizsgálat azt igazolta, hogy a választás teljes folyamatában találhatóak olyan elemek, amelyek törvényi változtatást igényelnek a kisebbségek önkormányzáshoz való jogának biztosítása érdekében.

A négy évvel ezelőtti választások előtt sokan megfogalmazták félelmeiket a külön vezetett kisebbségi választói jegyzékkel szemben. Ezek a félelmek azonban mára eltűnni látszanak, amit az is jelez, hogy jelentősen nőtt a választói aktivitás. Mintegy 228 ezer választópolgár kérte nyilvántartásba vételét, és ez 12 százalékkal több a korábbi jegyzék adataihoz képest.

Gondot jelentett azonban, hogy a kisebbségi közösségeknek nem volt lehetőségük érdemben közreműködni saját választópolgáraik jegyzékbe vételében.

A nyilvánosság hiánya akadályozta a kisebbségi szervezeteket abban, hogy célzott kampányt folytassanak programjuk, jelöltjeik megismertetése érdekében. Emiatt a választópolgárokhoz nehezebben juthattak el a felelős döntéshez szükséges információk.

Tendenciának tekinthető, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokat lényegesen nagyobb szavazói aktivitás jellemzi a helyi önkormányzati választásokhoz képest. A 2010. évi települési kisebbségi önkormányzati választásokon a szavazásra jogosultak 63,47 százaléka vett részt, miközben a helyi önkormányzati választásokon a választópolgárok 46,64 százaléka jelent meg.

A kisebbségi önkormányzati választások esetében lényegesen nagyobb különbségek vannak az egyes településeken elért részvételi arányok között, mint ami a helyi önkormányzati választásokon megszokott. Egyaránt gyakori a kiugróan magas és a rendkívül alacsony választói részvétel. .

A törvényi szabályozás kizárólag a kisebbségi közösségek tagjai számára teszi lehetővé a kisebbségi választásokon való részvételt, ám ez a követelmény sajnálatos módon - a szükség jogi garanciák hiányában - nem érvényesül a gyakorlatban.

Továbbra is marad tehát a kérdés: ki számít ma Magyarországon egy kisebbségi közösség tagjának és ki élhet azokkal a jogokkal, amelyek kizárólagosan a nemzetiségeket illetik meg?

A 2001. évi népszámlálás adatai azt valószínűsítik, hogy a kisebbségi önkormányzatok 8,6 százaléka olyan településen alakulhatott meg, ahol nincsenek jelen az állítólagosan képviselni kívánt közösségek tagjai. A jegyzék nem nyilvános voltából következően a kisebbségi választópolgárok „láthatatlanok" maradnak, így azt sem lehet tudni, hogy ténylegesen kik választották meg a kisebbségi önkormányzatokat.

Az „álkisebbségi" önkormányzatok megalakulásának lehetőségét a jövőben ki kell zárni, mert ezek a testületek azoktól a képviseleti szervektől vehetik el az állami támogatás jelentős részét, amelyek ténylegesen a kisebbségi közügyek ellátására jöttek létre.

Sajnálatos, hogy az írott és az elektronikus sajtó jelentős részének csak akkor keltette fel az érdeklődését a helyi kisebbségi önkormányzati választás, miután egyes településeken felmerült a visszaélések gyanúja. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának céljáról, feladatairól, az eredményesen működő testületekről alig jelentek meg híradások. Ez az aránytalanság alkalmas lehetett arra, hogy a kisebbségi választásokról csak felületesen tájékozódó közvéleményben általánosító jelleggel csak a visszásságok rögzüljenek.

A kialakult helyzetért azonban nem csak azok tehetők felelőssé, akik a visszaélés szándékával, esetenként az anyagi haszonszerzés céljával működtek közre a csak saját magukat és nem egy kisebbségi közösséget képviselő önkormányzatok létrehozásában.

Kállai Ernő országgyűlési biztos évek óta szorgalmazza a választási jogszabályok módosítását, javaslatait eljutatta az országgyűlésnek és a kormánynak. A politikai döntéshozók azonban ennek ellenére sem tették meg a szükséges intézkedéseket, amelyek kizárhatták volna a kisebbségi önkormányzáshoz való joggal való nyilvánvaló visszaélés lehetőségét.