A hátrányos helyzetű csoportok tényleges egyenlőségének megteremtését célzó intézkedéseket a közvélemény pozitív diszkriminációként ismeri, ám ez a kifejezés úgy tünteti fel az előnyben részesítést, mintha az a diszkrimináció egyik fajtája volna. Holott az előnyben részesítés a többletjogok biztosításának egy megengedett technikája, azaz jogszerű különbségtétel. Az Egyesült Államokban ezt "affirmative action", míg az Európai Unióban ugyanerre a "positive action" kifejezést használják. Az Alkotmány 70/A.§ (3) bekezdése és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény szakított a korábbi terminológiával, és a pozitív diszkrimináció kifejezés helyett az "előnyben részesítés" fogalmát használja, meghatározva az előnyben részesítés fogalmát, korlátait és alkalmazásának feltételeit. A vizsgált program is az előnyben részesítés körébe esik.

Az előnyben részesítő intézkedések indokát a magyarországi cigány kisebbségi közösségek esetén az a társadalmi-történelmi tény adja, hogy e kisebbség tagjai - nagy részben az őket a történelem során sorozatosan ért hátrányos megkülönböztetés miatt - halmozott gazdasági-társadalmi problémákkal küzdenek. A szisztematikusan elszenvedett faji diszkrimináció marginalizálja e csoport tagjait a társadalmi-gazdasági életben, amelyek ellensúlyozása nem lehetséges hatékony, átgondolt, rendszerszerű pozitív intézkedések elfogadása nélkül. A faji megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására irányuló ENSZ Egyezmény kifejezetten kötelezi a részes államokat a pozitív intézkedések elfogadására, míg az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottsága, az Európai Unióban a faji megkülönböztetést tiltó irányelv kifejezetten javasolja azt. Mindegyik igen tág mozgásteret ad az egyes államokban a konkrét megvalósítás tekintetésben.

A Kormány 2009 szeptemberében döntött arról, hogy az Államreform Operatív Program keretében programot indít, amely diplomás romák (központi és regionális, megyei államigazgatási és igazságszolgáltatási foglalkoztatását segíti elő. A programot 2010 áprilisában kiterjesztették az önkormányzati igazgatásra is. Ennek keretében mintegy 250 fő közigazgatási versenyvizsgára felkészítését, ingyenes vizsgáztatását, valamint az üres álláshelyeket roma pályázókkal betölteni kívánó igazgatási, igazságszolgáltatási szervezeteknél 200 fő határozatlan idejű jogviszonyban foglalkoztatását, mentorálását tervezték. A szervezésre 100 millió Ft-ot, az első éves teljes bérköltségekre 1 milliárd Ft-ot biztosítottak, míg a második évben a foglalkoztatás megőrzését már állami bértámogatás nélkül kellett vállalni a résztvevő szervezeteknek. A program összehangolásával a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, míg a versenyvizsgára felkészítéssel, bonyolítással, valamint a foglalkoztatási pályázat szervezésével a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központot (KSZK) bízták meg. A pályázati határidők még nem zárultak le, máig mintegy 60 fő tudott így lehelyezkedni és 170 fő tett le versenyvizsgát a program feltételeinek megfelelő 287 főből, amelyet egy évig még fel tud használni, ha önerőből kívánna elhelyezkedni a közigazgatásban. A beérkezett panaszok alapján, a futamidő leteltét be nem várva, a vizsgálat számos hibát feltárt:

(1) a közigazgatási versenyvizsgára felkészítés távoktatással történt, amely a nem jogi, igazgatási végzettségű, esetleg már régebben végzett diplomások számára nem volt megfelelő, így nagy volt a lemorzsolódás, az eredménytelen vizsga, amelyet az ingyenes pótvizsgával próbáltak ellensúlyozni;
(2) mint oly sok más roma programban, itt sem volt fontos annak tisztázása, hogy a pályázók romák-e, ezt a jelentkezési lap kitöltésével adottnak tekintették, miközben a sajtóban is nyilatkoztak résztvevők arról, hogy egyáltalán nem romák. A panaszok egy része kifejezetten azt kifogásolta, hogy a felvettek jelentős része nem tartozott a célcsoporthoz. Ezt elősegítette az a lehetőség is, hogy már a pályázó igazgatási szervezetnél dolgozót utólag is be lehetett vonni a programba, ha nyilatkozott, hogy roma, és ezzel bértámogatást szerzett a munkáltatójának;
(3) a pályázók adatait, ide értve származásikat több évig kell kezelni az indikátorok alapján is, miközben az adatkezelők (a pályázatot fogadó és feldolgozó VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft, a KSZK és a monitorozást végző NFÜ) adatkezelése nem átlátható, így a program résztvevőinek adatvédelmi joga így sérülhet. A pályázati felhívásban és útmutatóban az alkalmazott jogszabályok közt sem Avtv., sem az Ebktv. nem szerepelt;
(4) a módosított 406/2007. (XII.27) Korm. rendelet szerint a magát romának valló, felsőfokú végzettségűeknek meghirdetett, külön program kivételes eljárást kívánt meghatározni (a versenyvizsga letételét követő 12 hónapig az általános, a KSZK által bonyolított pályázati eljárást nem kell alkalmazni, nem kell tekintetbe venni a központi költségvetési szervekre vonatkozó létszámkorlátot), miközben a jogviszony megszüntetése ellen nem adott védelmet (pl. a kormány által elrendelhető létszámleépítés, próbaidő alatti jogviszony megszüntetése);
(5) a program útmutatójában olyan szervezetek is szerepeltek (Legfőbb Ügyészség, bíróságok), amelyeknél más rendszerű - ha egyáltalán létezik - versenyvizsga, azt nem a KSZK szervezi, és a rájuk vonatkozó törvény (pl. az 1997.évi LXVIII. törvény) személyes adatok kezelési szabályaiban sem szerepel a jelentkező származása;
(6) nem szerepelt a pályázati felhívásban, hogy központi államigazgatási szerv a Ktv. 7. § (2) bekezdése értelmében angol, francia vagy német nyelvvizsgával rendelkező pályakezdő köztisztviselőt alkalmazhat 2008. január 1-je óta. Az egyik panaszos például azért nem szerezhetett állást, mert csak alapfokú nyelvvizsgája volt, és mert ezt a követelményt nem ismerte, megszégyenülve távozott az állásinterjúról ,
(7) hiányos volt a közvélemény, a résztvevők tájékoztatása, a vizsgára, állásinterjúra utazás költséginek utólagos megtérítése késedelmes, a pályázók kiközvetítése akadozott, mert a foglalkoztatók visszalépésének, a munkaerő igényre vonatkozó igényeik módosításának, az interjút bonyolító tájékozatlanságának nem volt következménye, amely mögött vagy a gyenge szervezés és a munkáltatói előítéletesség egyaránt meghúzódhat.

Részben jogalkotási úton, részben a közhatalmi és közszolgáltatási szférában van módja a mindenkori kormányzatnak jól körülhatárolt társadalmi csoportok érdekében megerősítő, rásegítő programokat bevezetni. Ez egyben érték-és mintateremtő hatással lehet a piaci és civil szférára, ennek azonban feltétele, hogy a közpénzek felhasználása átlátható, eredményes és nyílt formában történjen. A megerősítő intézkedések ténylegesen kedvező társadalmi hatásának biztosításához igen alapos, körültekintő tervezésre, végrehajtásra van szükség. Ennek azonban a jogi, közfinanszírozási, igazgatási és politikai kultúrája és a megfelelő nyilvánossági kritériumai még nem alakultak ki. Ezért a biztos vizsgálata nem csak a közigazgatásba bekerülni kívánó roma pályázók panaszait vizsgálta, hanem a program egész felépítését, mivel annak hibás megvalósítása negatív, előítéleteket erősítő következményekkel jár(hat), éppen az eddig is hátrányt szenvedett csoport tagjaival szemben. A hibás programtervezés, végrehajtás mint alapjogi visszásság jövőbeli kiküszöbölése érdekében a biztos több ajánlást is tett, hogy a kormány 2010.október 1-ig

(1) tegyen jelentést a résztvevők (munkáltatók, foglalkoztatott roma diplomások) megkérdezésével a program eredményeiről, kiadásairól, a beválási és elégedettségi adatokról és az alkalmazott módszerekről, amelyet terjesszen az országgyűlés kisebbségi és emberi jogi, foglalkoztatási, költségvetési és európai ügyekkel foglalkozó illetékes bizottságai elé megvitatásra.
(2) dolgozza ki és tegye nyilvánossá azokat a módszertani szabályokat, amelyek alapján tervezhetők és megvalósíthatók a hasonló roma esélykiegyenlítő programok. Ezeket a szabályokat az NFÜ és más kormányzati szervek kötelesek legyenek alkalmazni a pályázatok kiírása előtt és alatt. Különösen a Ktv. és az egyéb foglalkoztatási törvények ellentmondásmentes alkalmazása legyen a módszertan része (így például a pályáztatás alóli mentesítés, vizsgára felkészítés, a foglalkoztatás megőrzése, a vezetővé válásra felkészítés, mentorálás, létszámleépítés elleni védelem), továbbá a hatáselemzés, a fölrajzi célterület, a roma szervezetekkel való kötelező konzultáció kérdéseinek szabályozása.
(3) dolgozza ki az esélykiegyenlítő roma programok társadalmi és a programban részvevőkkel való kommunikáció általános rendjét, és azt hozza nyilvánosságra. Ezzel biztosítható, hogy a programban résztvevőknek módja nyíljon a személyes és gyors informálódásra, továbbá elkerülhető, hogy tovább erősödjenek a támogatottakkal szembeni előítéletek, a romákkal kapcsolatos „túltámogatási mítoszok". Ez illeszkedjen a közérdekű információk nyilvánosságának alapjogához és az elektronikus információ szabadsághoz, továbbá legyen személyre szabott az egyéni résztvevők számára.
(4) dolgozza ki annak eljárási rendjét, hogy a roma származásúak esélykiegyenlítő programjaiban csak a célcsoportba tartozók vehessenek részt. A diplomás romák foglalkoztatásának elősegítésére például bevezethető a munkaerő piacon alkalmazott ajánlás (így több ajánló levél csatolása, amelyet kiadhat a kisebbségi önkormányzat, a korábbi munkáltató, iskola, olyan roma társadalmi szervezet, amelynek a pályázó a tagja, tehát ahol érdemi információk és személyes kapcsolatok alapján lehet nyilatkozni a jelöltről), a pályázati eljárásba beépített beszélgetés vagy más kritériumok rögzítése. A kiválasztásra vonatkozó eljárás rendjét a törvényi felhatalmazás alapján határozza meg kormányrendeletben. A javasolt megoldásnak összhangban kell lennie az Ebktv. 11.§ (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerinti előnyben részesítési szabályozás követelményével, azaz nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltételen előnyt és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.
(5) A célcsoport kiválasztásának és az esélykiegyenlítő program működtetésének része a származásra vonatkozó különleges adat kezelésének szabályozása is (pályázat benyújtása, elbírálás, monitorizálás, pályakövetés jogszerűségét és megalapozottságát is biztosítva).

Mindezek kidolgozását segíthetik elő az adatvédelmi biztossal közösen az etnikai adatkezeléssel kapcsolatos szabályok újragondolására tett javaslatai (http://www.kisebbsegiombudsman.hu/hir-477-jelentes-az-etnikai-adatok-kezeleserol.html) Az ajánlásokban foglaltak hozzájárulhatnak a „jogi kiskapuk „bezárásával" a nemzeti és etnikai kisebbségek alkotmányos jogainak teljes körű érvényesítéséhez.

A vizsgálati jelentés teljes anyaga itt található: