Kemény István elment

A Romaversitás Szabadegyetemen találkoztam vele először. Előadást tartott, amire úgy reagáltam, hogy most már dolgozni, kutatni is kellene a cigányokat, nem csak beszélni róluk. Az előadás után odajött hozzám, felírta a nevemet és a telefonszámomat. Hosszú hónapok múlva felhívott, hogy akkor látni szeretné, mit tudok. Hosszú kutatási együttműködés és alkotó munka vette ezzel kezdetét. Tanítványai közé fogadott; amit kutatóként elértem, azt nagymértékben neki köszönhetem.

Nem vagyok ezzel egyedül. Kemény István a magyarországi cigányság első kutatója, aki tanítványokat gyűjtve maga köré iskolát teremtett. Szociológusok egész sora vett részt ezekben a kutatásokban a hetvenes években és látogatta legendás előadásait. Amikor éppen ezeknek a kutatási eredményeknek a publikálása miatt pártutasításra elbocsátották a Szociológiai Intézetből és Párizsba emigrált, óriási űrt hagyott maga után. Visszatérése után töretlen lendülettel kezdte újra a cigánykutatásokat régi és új munkatársaival, tanított az egyetemen, előadásokat tartott országszerte és könyvek sorát publikálta. Mintha be akarta volna pótolni a külföldön eltöltött éveket. Óriási űrt fog maga után hagyni most is.