Sajnálattal értesültem arról, hogy a magyar sajtóban újszerű jelenség ütötte fel a fejét. Az interneten olvasható egyik oldal a „svábbűnözés” sajátos kifejezését használva a Magyarországon élő német kisebbségi származású lakosok kirekesztésére szólít fel, megbotránkozást, felháborodást, adott esetben rémületet keltve a társadalom egyes – akár kisebbségi származású, akár többséghez tartozó – tagjaiban. Az oldalt szakmai szemmel, bizonyos „távolságtartással” szemlélve, lehetségesnek tartom, hogy azt pusztán „viccnek”, a nálunk sajnos igen elterjedt kirekesztő szellemiségű oldalak paródiájának szánták a készítők. Mindazonáltal – a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása mellett is – le kell szögeznünk, hogy semmilyen körülmények között nem fogadható el olyan tartalmak nyilvános hangoztatása vagy közzététele, amelyek alkalmasak arra, hogy származása miatt bárkiben is félelmet, szorongást ébresszenek. Ma Magyarországon naponta kerülnek nyilvánosságra olyan cikkek, hírek, amelyek a lakosság bizonyos csoportjai számára megfélemlítő, megalázó jelentéssel bírnak. E tartalmak egyszerre alkalmasak arra, hogy emeljék a közvélemény tolerancia-szintjét, tágítsák tűréshatárát, és egyben egyre kiszolgáltatottabb érzést keltsenek az ilyen megnyilvánulások céltáblájául szolgáló csoportokban. Nem csak az érintett kisebbségeket, hanem a társadalom egészét elbizonytalaníthatják e jelenségek, hiszen azt az érzést keltik, hogy bárki, bármikor, bármely tulajdonsága alapján céltáblává válhat. A bizonytalanság pedig további társadalmi konfliktusokat szül. Fontosnak tartom, hogy a felelős politikai erők gondolkodjanak el azon, hogy miként lehetne erősíteni az egyes csoportok védelmét a gyűlöletkeltő, sértő megnyilvánulásokkal szemben, ezzel is fokozva a társadalom egészének biztonságérzetét. Felkérem egyúttal a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületét, hogy fontolják meg egy gyűlöletkeltés elleni kódex elfogadását és gondolják át, milyen további lépéseket tehetnének az ilyen jellegű tartalmak visszaszorítására.

Budapest, 2008. január 15.

Dr. Kállai Ernő