Elöljáróban Dr. Kállai Ernő kisebbségi biztos néhány kérdéskört hangsúlyozottan kiemelve összefoglalta a tavalyi évet értékelő beszámolót. Az egyik ilyen kérdés a kisebbségi ombudsman hatáskörének bővítési igénye volt a hátrányos megkülönböztetés, vagy a képzés, és a mediáció terén - amely nagyban elősegítené a kisebbségi jogok érvényesítését. A bizottsági beszámolók során a képviselők részéről többször felmerültek olyan kérdések, amelyeket a kisebbségi biztos hatáskör hiányában nem vizsgálhat. 

   A kisebbségi biztos szerint új, aktívabb ombudsmani szerepfelfogása szerint ki kell lépni a "Nádor utcai kisebbségvédelem bűvköréből". Mivel a panaszok döntő többsége a fővárosból érkezik, fontosnak tartotta megteremteni annak lehetőségét, hogy minden megyében a panaszosok személyesen is panaszt tehessenek. A panaszügyek és a hivatalból megkezdett vizsgálatok száma Kállai Ernő hivatalba lépése óta megnőtt, az érintett szervek pedig az eddiginél nagyobb, 85 százalékban fogadták el a kisebbségi ombudsman ajánlásait.

   A kisebbségi biztos szóvá tette azt is, hogy 18 évvel a rendszerváltás után a parlament még mindig nem döntött a kisebbségek országgyűlési képviseletének kérdésében, holott ezt jogszabályok rögzítik. A II. Kisebbségi Kerekasztalba tömörült 13 kisebbség kidolgozott egy olyan, minden kisebbség által elfogadott koncepciót, amelynek központi elve, hogy mind a 13 kisebbség számára reális esélyt adjon az országgyűlési képviselet megszerzésére. A koncepciót már megkapta az illetékes szakállamtitkár, de válasz még nem jött rá.

   A kisebbségi oktatás kérdéskörét - a csörögi esetet felidézve -,   azért emelte ki a kisebbségi biztos, mert az önkormányzatok egy része nem szívesen társul olyan önkormányzatokkal, ahol sok cigány tanul, vagy tanulna. Itt az önkormányzati autonómia és a gyermekek ingyenes alapfokú oktatáshoz való joga közti ellenmondásra kell a parlamentnek megoldást találni. Kállai Ernő szerint elképzelhető lenne az is, hogy ha az említett esetekben nincs lehetőség az oktatási kötelezettség teljesítésére, akkor a kistérséget kötelezzék arra, hogy a kistérségi támogatás egy részét ennek a problémának a megoldására fordítsa.

   A gyűlöletbeszéd problémája kapcsán a kisebbségi biztos szerint egyaránt szükség van a társadalmi fellépésre és a jogalkotási eszközökre. Ezzel kapcsolatban Kállai Ernő megjegyezte: sajnálatos módon nem tudta kifejteni a polgári törvénykönyvvel, illetve a büntető törvénykönyvvel kapcsolatos gyűlöletbeszéd elleni javaslatait.

   Avarkeszi Dezső igazságügyi államtitkár a kormány képviseletében elmondta, hogy a társadalom állapota szükségessé teszi a parlamenti biztosok ellenőrző funkcióját, ugyanakkor az országgyűlési biztosok a kormány munkáját is segítik, amikor felhívják a figyelmet az állami szervek működésének problematikus elemeire.

   Vezérszónoki hozzászólásában Teleki László, az MSZP képviselője, arról beszélt, hogy olyan légkört kell kialakítani, amelyben egy kisebbséghez tartozó ember jól érzi magát Magyarországon. Hozzátette: mind a magyarországi cigány, mind a más kisebbséghez tartozók "színt" jelentenek az országnak. Az MSZP politikusa hangsúlyozta, hogy különösen az oktatás és a foglalkoztatás terén jelenik meg a cigányokat érintő diszkrimináció.

   Farkas Flórián fideszes vezérszónok hozzászólásában szintén a cigányság helyzetével foglalkozott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hatóságok sokszor hátrányosan bánnak a cigányokkal, ezért üdvözlik a kisebbségi ombudsmannak a cigányság helyzetének orvoslására irányuló elképzeléseit, így azt a javaslatát, hogy a kormány kezdeményezze: jöjjön létre önálló romaügyi igazgatóság az Európai Unióban.

   Szászfalvi László, a KDNP vezérszónoka szerint az állampolgári jogokhoz hasonlóan a kisebbségi jogok megszerzéséért, ill. gyakorlásáért is meg kell küzdeniük az érintetteknek.  "Nem hagyhatjuk sorsára a roma közösséget" - mondta a kereszténydemokrata képviselő, aki úgy vélte, hogy az államnak igenis van felelőssége, nem vonulhat ki bizonyos területekről, többek között az oktatás és a lakhatás biztosításából. A szónok úgy vélekedett, az igény mellett a magyar alkotmányos rendszerben lehetőség is van a kisebbségek kulturális autonómiájára, és törekedni kell a kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtésére.

   Gusztos Péter SZDSZ-es vezérszónok szerint a kisebbségi biztos hivatala az elmúlt években sajátos konkurenciát kapott, mely „A nép ügyvédje program"-ban, illetve az Egyenlő Bánásmód Hatóságban jelenik meg. A képviselő szerint így jelentkezik is egy kis "elszívó hatás", de ez hosszú távon nem jelent hatásköri problémát. A kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatban elmondta, hogy álláspontja szerint itt egy igazi dilemmával állnak szemben, mert valamennyien szeretnék megoldani ezt a kérdést. Jó lenne, ha a kisebbségeknek parlamenti képviseletük lehetne, de komoly problémaként merül fel a mindenkori kormány stabilitáshoz szükséges parlamenti többség megteremtése, ha legkevesebb 13, de akár 20 kisebbségi képviselőt be kell illeszteni a magyar parlamenti rendszerbe. Emellett nehéz megfelelni a kisebbségek támasztotta kettős feltételrendszernek, mely szerint a kisebbségek képviselői a parlament teljes jogú tagjai legyenek, de eközben könnyített feltételekkel jussanak be.

   A képviselő hangsúlyozottan utalt a roma kisebbség szegregációjára az oktatási rendszerben, amit a magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémájának nevezett. Véleménye szerint a magyar parlament "meglehetősen szégyenlősen" foglalkozik szegregáció problémával.  A következő években egyre élesebbé válhat az ellentét kisebbség és többség között, ami akár erőszakos cselekményekhez is vezethet.

   Pettkó András, az MDF vezérszónoka kitért arra, hogy hiányzik a kisebbségi törvény hatálya alól a 13 nemzeti és etnikai kisebbségen túl a nem magyar állampolgárok sérelmére elkövetett hátrányos megkülönböztetés, illetve a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni fellépés lehetősége. A képviselő üdvözölte, hogy 15 év után ismét létrejött a II. Kisebbségi Kerekasztalt, valamint hogy a kisebbségi jogok biztosa újjáélesztette a civil szférával való kapcsolattartást is.

   Gusztos Péterhez hasonlóan kiemelte, hogy az oktatásügyben elsősorban az iskolák összevonása, bezárása és a szegregáció jelent problémát. Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a nem európai uniós tagállamokban szerzett diplomák elismerése problémákat okoz.

   Göndör István (MSZP) szerint a kisebbségi lét olyan speciális helyzet, amit csak különleges szabályokkal lehet kezelni. A kérdés az, hogy a parlamenti többséget alkotók képesek-e engedményeket tenni annak érdekében, hogy a kisebbségek megjelenjenek a parlamentben. A kisebbségek egy korábbi álláspontját felidézve azt mondta, hogy a 13 kisebbség számára fontosabb az, hogy beülhessenek a parlamenti patkóba, és ott elmondhassák a véleményüket, mint hogy szavazzanak.  

   Teleki László (MSZP) emlékeztetett, hogy a parlamentnek van egy határozata, miszerint vissza fogják hozni azt a törvényi szabályozást, amely lehetővé teszi a kedvezményes mandátumok bevezetését.

Ezzel kapcsolatban Farkas Flórián (Fidesz) megjegyezte, hogy a kormánypártok azt ígérték, támogatni fogják a kedvezményes mandátumról szóló javaslatot, majd később napirendre sem vették.

   Dr. Kállai Ernő ombudsman a vitában elhangzottakra válaszolva közölte, örül, hogy felvetették a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését, és azt kérte, hogy legyen egy szándéknyilatkozat erről. Utalt arra, hogy részletes kidolgozott koncepció van a képviselet biztosítására, amelyet a mostani parlamenti rendszerben képzeltek el.  Az ombudsman szerint az alkotmány sem zárja ki a kedvezményes mandátum bevezetését.

   A hatáskörbővítéssel kapcsolatban elmondta, hogy számos esetben nincs hatásköre vizsgálódni, például a média területén. Hatáskörének bővítése nem járna az egységes rendszer felborításával - folytatta -, mivel a magyar ombudsmani rendszer nem követi a skandináv modellt, így jelenleg is különböző hatásköreik vannak a biztosoknak.